Könnyen elképzelhető, hogy Samuel Chukwueze hamarosan elhagyja a Milant, mivel eddig nem tudta beváltani a hozzá fűzött reményeket és a klub megválna tőle.
A La Gazzetta dello Sport az elmúlt napokban arról számolt be, hogy Noah Okafor mellett Chukwueze sorsa is kérdéses a Milanban és a klub vezetősége új jobb szélső támadót igazolhat a közelgő átigazolási időszakokban. Úgy tűnik, hogy a Rossoneri másfél év után készen áll elengedni a nigériai válogatott támadót.
A Calciomercato jelentése szerint a Milan vezetősége valójában átigazolási listára helyezte Chukwuezét, aki már a januári mercato alatt távozhat egy megfelelő ajánlat érkezése esetén. A klub célja, hogy az eladásából befolyó pénzösszeggel bővítse az átigazolási büdzsét a csapat további megerősítése érdekében.
Állítólag a 25 esztendős támadóért a La Ligából és a Premier League-ből is érkeztek megkeresések és a korábbi edzője, Unai Emery szeretné soraiban tudni az Aston Villánál, ugyanakkor a törökországi vonalat sem lehet kizárni. A Fanatik török lap szerint az ügynökén keresztül Chukwuezét beajánlották a török élvonalban szereplő Besiktasnak. Egyelőre nincsenek hivatalos tárgyalások a Milan vezetőségével.
Chukwueze tavaly nyáron 21,1 millió euróért plusz bónuszokért érkezett a Villarrealtól, ám az előző idényben csupán kiegészítőember volt Christian Pulisic mögött, míg a mostani szezonban 21 mérkőzésen lépett pályára, ezeken 3 gólt szerzett és 1 gólpasszt osztott ki. Samuel távozása esetén jelentős összeg szabadulna fel a bérkeretből, ugyanis éves szinten nettó 4 millió eurót tesz zsebre Milánóban, így a csapat legjobban fizetett játékosai között van.
5 hozzászólás
Amúgy nem olyan nagy csoda hogy egy csere játékos nem tud maradandót alkotni és nem is csoda hogy menni akarnak majd ahol többet játszhatnak és egy PL-be még többet is kereshetnek.
Sajnos ezek a 20 milliós játékosok azok, akik esetében talán a legnagyobb a rizikó: bejön az üzlet vagy nem, és pozitívan jövünk ki a dologból vagy nem. 20 millió euró a mostani árak mellett alacsonynak mondható, ugyanakkor nem is kevés, hiszen – a Milan esetében – a keret kb. harmadának az éves fizetéséről van szó.
Pulisic esetében bejött, hogy ennyit fizettünk érte, jól teljesít, ha most adnánk el, legalább a dupláját, de lehet, hogy a tripláját kapnánk érte. De azért látni kell, hogy többnyire ezek a transzferek rendkívül kockázatosak. És nem is arról van szó, mint egy 5-8-10 milliós játékosnál, hogy ha nem jön be, hát pech, és továbblépünk, hanem ezt azért megérzi egy klub. Egy olyan, pedig, mint a Milan, amely nem véletlenül igazol ebből az árkategóriából, pláne megérzi. És amikor örülünk egy olyan játékosnak, aki esetleg 30 millió helyett csak 20 millióért lett a miénk, máris ott a nyomás, hogy ezen a játékoson nyerni kellene, vagyis megy a reménykedés, hogy beváljon, mert ha nem… És itt van Chukwueze esete. Örültem, amikor érkezett, arra gondoltam, hogy három olyan játékossal, mint amilyen Leao, Okafor meg Chukwueze olyan sebességbeli különbség érhető el az ellenfelek védelmeivel szemben, ami sok meccset a Milan javára fog eldönteni. Meg nem mondom, hány meccs volt, amelyen ők hárman egyszerre voltak a pályán, de szerintem egy kezemen meg tudom számolni, hányszor kezdett együtt ez a három támadó. Szóval annak idején többen örültünk, hogy sikerült kb. áron alul szerződtetni. Most ott tartunk, hogy jó, ha 15 millió eurót kaphatunk érte. És máris megy a számolgatás, hogy ha – akár veszteséggel is, de – megszabadulunk tőle, az majd milyen jól jön a bérkeret szempontjából…
Nyilván nem kell 70-80 milliós játékosokban gondolkodni, de ilyen nagyságú összegek esetén többnyire a kockázatot is „csökkenthető”. Vagyis, például az, hogy Bellingham, Declan Rice vagy egy Kane annyiba került, amennyibe, egy dolog, de nagyon meglepődött volna mindenki, ha ezek a játékosok nem teljesítenek jól a Realnál, az Arsenalnál és a Bayernnél. Tehát ha nem is 100%, hogy valamennyi 80+ milliós játékos beválik, jó esély van erre. És ez az, ami egy 20 milliós játékosnál nincs meg. Mert ha meglenne, nem engedné el ennyiért a klubja…
Ezek a „bejön-nem jön be” transzferek közép- és hosszabb távon kiegyenlítődnek. Ha a Milan összehoz 10-20 ilyen igazolást, biztosan lesz 5-6-7 játékos, akire azt lehet mondani, hogy megérte az érte kiadott pénzt. De lesz sok olyan is, aki nem. Ez a fajta „vagy bejön, vagy nem” játékospolitika annak a klubnak a sajátja, amely szinte kizárólag a saját szerencséjében bízva próbál felemelkedni. A klubfutballban kialakult állandóság a sikerek mellett a játékospolitikában, gazdálkodásban, mindenben tetten érhető. Ha a Dortmund nem azt az utat járná, amit jár, már biztosan több trófeája lenne, elég csak megnézni, kiktől vált meg a Dortmund az elmúlt fél évtizedben… Bellingham, Sancho, Pulisic, Haaland, Diallo, Füllkrug, Akanji, Weigl, Isak… Ők (a vezetőség) így döntöttek, a szurkolók sem tüntetnek hetente, hogy miért így csinálják. A Benfica, a Porto, az Ajax is „beletörődött” a sorsába, hogy az ő osztályrészük a játékospolitika terén a „megtalálni, kinevelni, jó pénzért eladni” elv követése. De ezek a klubok már sikernek fognak fel egy BL-negyeddöntőt is, BL-t jó eséllyel nem fognak nyerni a következő 30 évben.
A Milan viszont a kisebb klubok ilyen-olyan elveit követve próbál visszatérni az elitbe. Próbálkozni lehet, de a Milan lenne az első, amelynek ez sikerül… Nagy összegeket ne tegyünk rá. Annak idején a Szovjetuniónak is volt egy olyan ötlete, hogy utol kell érni a Nyugatot, erre különböző terveket dolgoztak ki, határidőket tűztek ki, de ezeknek összességében semmiféle gazdasági realitása nem volt. Szóval kicsit a Milan tervei is olyanok, mint a szovjet tervek, remények, egyfajta csodavárás. Saját stadion nincs (nem is lesz, csak egy közös, amit az általunk lenézett Interrel együtt próbálunk összehozni, de biztos, ami biztos, beszólogatunk nekik), eredmények nincsenek, fiatalok felépítése (utánpótáls) nincs, értékek megtartása nincs, pénz nem nagyon van, ellenben identitásválság van, és a Milanra korábban jellemző elemek vagy kiveszőben vannak a klubból vagy már nem is találhatóak meg. Mára nem maradt semmi, amire azt lehet mondani, hogy igen, ez az, ami a Milant megkülönbözteti a többi nagy klubtól.
Attól függetlenül, hogy ki miben volt hibás, felelős, kinek van vagy nincs igaza, jelenleg az van, hogy a Milant (sikerrel) perelte egy volt legendája (Boban), a Milan (vezetősége) kirúgta a klub talán legnagyobb legendáját, Maldinit… Eközben Bonera hitelesen alakítja a „Hülye vagyok a futballhoz en bloc” c. film főszerepét, Baresi egy bólogató jános lett, Ibrahimovic meg nem tudni, milyen tanácsokat osztogat, de azoknak jobb lenne az ellenkezőjét csinálni (ha csak arra gondolok, hogy állítólag az ő ötlete volt Bonera kinevezezése a Milan Futuro élére)…
Azt gondolom, e cikk alapján nagyjából pontos diagnózis adható a jelenlegi Milanról, pedig elvileg ez csak egy játékos lenne, akit leigazoltunk, de aki nem vált be. De pontosan tudjuk, hogy itt nem csak egy játékosról van szó, nem egyszerűen arról, hogy ő nem vált be. És sajnos abban is biztos vagyok, hogy ez a kudarc (mert valahol minden ilyen eset egyfajta kudarcként értékelhető, hiszen nem ezért vettük meg anno a nigériait) nem arra fogja sarkallni a vezetőséget, hogy önkritikát gyakoroljon, hogy változtasson valamit a játékospolitikáján.
Nem gondolom h. a Milan mögötti tulajdonosi kör vissza akar térni az elitbe, bár az is kérdés h. kinek mi az elit. Európai top 15-20 is az, én kb. oda sorolom a csapatot, csak ez kevés a trófeákhoz, még olasz szinten is. Ahova mi szurkolók várnánk a csapatot, nem éri meg pénzügyileg v. óriási rizikó annyi pénzt bele pumpálni, tudatos befektető messze elkerüli.
Nekem pedig az a rossz érzésem van, hogy Gasperini keze alatt Okafor is és Chukwueze is sztár lenne, ahogy De Ketelare és Lookman is az.
Könnyen lehet h. igen, jól müködnének az Atalantában, aztán ahogy lenni szokott vhova jó pénzért elsózzák, ahol megint a várakozások alatt teljesit. 7-8 éve ez van, de még mindig működik. Szerintem Kessién az egyetlen, aki tudta hozni az elvárt szintet az új klubjában. Most éppen a juvésok imádkiznak h. Koopmriners legyen a következő.