Andrea Conti, a Milan korábbi jobbhátvédje jelenleg klub nélkül van, miután a nyáron felbontották a szerződését a Sampdoriánál. A 30 esztendős futballista őszintén vallott arról, hogyan élte meg a Milannál a súlyos sérüléseket, melyek tulajdonképpen kettétörték a karrierjét. Conti 2017 nyarán a Serie A egyik legjobb és legtehetségesebb szélsővédőjeként 24 millió eurós átigazolási áron szerződött a Milanhoz az Atalantától, azonban rögtön súlyos sérüléseket szenvedett, többször is meg kellett operálni a térdét és ennek következtében nem tudta beváltani a hozzá fűzött reményeket.
„Nem bántam meg semmit, amit a pályafutásom alatt tettem. Egyértelműen van csalódottság bennem a sok sérülés miatt, de a balszerencsék közepette szerencsésnek mondhatom magam, amiért sikerült elérnem mindazt, amit elértem. Milan? 2017 nyara nem volt könnyű számomra. A Milan megkeresett engem, én pedig menni akartam, mert úgy éreztem, hogy készen állok és amikor egy ilyen klub hív, akkor egy fiatal srácnak nehéz nemet mondania. Az egy olyan év volt, amikor a Milan nagyon sok változáson ment keresztül, ez volt az első év az új tulajdonos irányításával és nem is tudom megmondani, hogy mi nem működött, mert sok minden történt. Talán az sem segített, hogy ilyen sok változás volt, aztán a megszokottnál nagyobb volt a nyomás, ami a piaci költekezéshez kapcsolódott és ezt nem tudtuk kezelni.” – mondta Conti.
„Rögtön 2017 szeptemberében megsérültem. Az első mérkőzéseket sikerült végigjátszanom, bekerültem a válogatottba is, ahol debütáltam, aztán megsérültem és onnantól kezdve egy tortúra vette kezdetét. Bár 2020-ban már felépültem, de voltak olyan dinamikák, amelyek miatt távoznom kellett, azonban megtiszteltetés volt számomra a Rossoneri mezt viselni. Valóra váltottam egy álmomat azzal, hogy pályára léphettem a San Siróban.”
„Emlékszem, hogy egy világ omlott össze bennem, amikor közölték velem a sérülésem mértékét. Fiatal voltam, a pályafutásom csúcsformájában, sokat beszéltem rólam és kiérdemeltem a helyemet a válogatottban. Aztán minden attól függ, hogyan sikerül kijönni a sérülésből. Mindig nagy megpróbáltatás volt számomra, mert folyamatos problémáim voltak és négyszer kellett megműteni a térdemet. Azért sem volt könnyű, mert egy ilyen helyzetben meg kellett kérdőjeleznem a jövőmet a futballban és nem egyszerű együtt élni ezekkel a gondolatokkal.”
Conti néhány tanácsot fogalmazott meg a hasonló helyzetben lévő játékosok számára, akik súlyos sérüléssel bajlódnak és nem tudják, hogy lesznek-e valaha újra 100 százalékos állapotban.
„Tanácsként azt tudom mondani, hogy bízzanak a szakemberekben és vegyék körül magukat a családtagjaik szeretetével, mert ez a legfontosabb a nehéz időszakokban. Az én esetemben ez a helyzet a dolgok következménye volt, mert az első műtétem nem sikerült jól és a rehabilitáció sem volt egyszerű, de ebből sikerült jól kijönnöm, sőt 2020-ban már jól éreztem magam. Aztán elszakadt a meniszkuszom és onnantól folyamatosan problémáim voltak, mert mindig ugyanazt a térdemet kellett megoperálni. Egyértelmű, hogy ennyi probléma után már nem lehet visszatérni a korábbi szintre.”
„Gasperini? Ő egy fenomenális edző. Egyértelműen a legjobb szakember, akivel valaha együtt dolgoztam. Gasperininek sikerült kihoznia belőlem valamit, amiről más edzők nem is gondolták, hogy bennem van. Talán az utánpótlás szektorból érkezve ő jobban hozzászokott a fiatalokkal való munkához. Az eredményei önmagáért beszélnek. Minden évben eladnak fontos játékosokat a csapatából, de mindig sikerül nagyszerű eredményeket elérnie. Gasperini receptje a kemény munka és a hit abban, amit csinál.”
„Jövő? Jól érzem magam, sajnos otthon vagyok. Minden nap edzek és várom a fejleményeket, közben élvezem a családommal töltött időt. Nyugodt vagyok, nem élem meg rosszul ezt az időszakot annak ellenére, hogy még mindig klub nélkül vagyok. Szeretnék egy új kalandot, bár tudom, hogy nem lesz könnyű, mert már régóta nem játszottam. Egyelőre nem érkezett lehetőség, nem kerestek sem nyáron, sem az utóbbi időben, de nem viselem rosszul. Nincs bennem szorongás, hogy esetleg csapat nélkül maradok, mert tisztában vagyok a múltammal és azzal, hogy milyen nehéz döntés egy klubnak megpróbálni engem alkalmazni. Várom a hívást, de jó lehetőségnek kell lennie. Az eddigi problémáimmal nem lenne kedvem egy olyan helyre menni, ahol nincs tisztánlátás vagy ahol nem érzem 100 százalékra azt, hogy szívesen látnak engem. Várom a megfelelő hívást, de nem várok örökké, adok magamnak egy határidőt, ami szerintem a januári átigazolási időszak lesz. Ha addig nem kapok ajánlatot, akkor meghozom a döntést, mert amúgy is nehéz ilyen sokáig egy helyben ülni.”