Olasz lapértesülés szerint Gerry Cardinale, a Milant tulajdonló RedBird Capital Partners vezetője értékesíteni kívánja a klub részvényeinek egy részét, azonban az amerikai vállalat szóvivője cáfolta a pletykákat.
A RedBird 2022 nyarán vásárolta meg a Milan tulajdonjogát az Elliott Managementtől, amely egy körülbelül 560 millió eurós eladói kölcsönt biztosított Cardinale számára egy 3 éves futamidővel az adásvétel finanszírozásához. Az elmúlt hónapokban több híresztelés is megjelent arról, hogy az amerikai üzletember befektetőket keres, különösen a Közel-Keleten.
A Repubblica a mai kiadásában arról számolt be, hogy Cardinale szeretné eladni a részvényeinek 22 százalékát azzal a céllal, hogy kiegyensúlyozza a portfóliót. Az olasz napilap egy olyan pénzügyi dokumentumra hivatkozik, amelyet a Washington Harbour elnevezésű befektetési és pénzügyi tanácsadó cég kezdett el terjeszteni állítólag a RedBird nevében. Eszerint Cardinale önköltségi áron, azaz nyereség nélkül kívánja értékesíteni a 681 millió eurós kezdeti befektetési tőke 22 százalékának – azaz 150 millió eurónak – megfelelő összegű részvényt.
A dokumentumban információk vannak az új stadionprojekt finanszírozásáról és a klub minimális célkitűzéseiről is a sportrészleg terén. A stadion beruházása körülbelül 1 milliárd euróba kerül, a költségekből 900 millió eurót finanszíroznak és az építkezési munkálatok 2025 októberében kezdődhetnek. A sportrészleg minimális célkitűzése az elkövetkező három évben, hogy a csapat garantáltan az első három hely egyikén végezzen a Serie A-ban minden szezonban, ezzel kiharcolva az állandó Bajnokok Ligája-részvételt. Az aktuális idényben a BL-rájátszásba való továbbjutás a megfogalmazott minimális cél, míg a következő két évben legalább a nyolcaddöntőbe jutás.
A RedBird Capital Partners szóvivője a Reutersnek adott nyilatkozatában reagált és cáfolta a megjelent híreszteléseket, valamint hozzátette, hogy Cardinale egyáltalán nem ismeri a Washington Harbour vállalatot és a Repubblica által idézett dokumentummal nem hozható összefüggésbe.
5 hozzászólás
Ezek aztán ambíciók! Play-offba kerülni a BL-ben… az olasz kupa e szerint képbe se kerül, a szuperkupa se, itt még elvárások sincsenek. A bajnokságba meg csak annyi, hogy a következő években is lehessen a play-offért menni. Ahhoz azért kicsit sok della megy el évről-évre, hogy a szinte semmit tűzzék ki célul.
Istenem, csak legalább néha ne írnál valami bődületes ostobaságot tényleg…
A következő évek pénzügyi tervezéséhez egy vállalatnál mindig kell valamilyen eredmény-pálya, és ha ez a hír valós, akkor a Redbird céljai teljesen rendben vannak. Ezek ugyanis azok a minimális célok, amelyek megvalósulása esetén már teljesülnek a pénzügyi tervek, ami alighanem a bevétel mérsékelt növekedése évről évre. Személy szerint örülök, hogy nem a BL döntő elérésére alapozzák a Milan pénzügyeit, az azért felvetné bennem a kérdést, hogy a projekt mennyire fenntartható. Hiszen az a Milannal erősebb csapatoknak is olykor hosszú évekig nem jön össze. Kivéve persze a Realt…
És ami a legfontosabb, de kimaradt az előző hozzászólásomból, hogy a legjobb 16 elérése minden évben nem azt jelenti, hogy a Redbird arra kalkulál, hogy akkor majd minden évben ki js esünk itt. A legjobb 8 pedig már a legjobb csapatok számára is sokszor 50-50. Hasonló a gondolatmenet a bajnokságra is, ott is tud éles lenni a vége, amit egy-egy előre nem látható esemény (mondjuk sérülés-sorozat) befolyásolhat. Így kell ezt nézni
Az Olasz Kupa egy teljesen jelentéktelen sorozat. Amit, ha megnyer valaki, persze örül, de ha nem nyeri meg, azért nem dől össze a világ. Ez nagyjából a Milan, Juve, Inter trión kívüli csapatokat érdekelheti. Én sem tűztem volna ki célként, hogy pl. az Olasz Kupában legalább a negyed- vagy elődöntő a cél.
Ez egyébként egy kupasorozatban azért sem egyszerű, mert egy negyeddöntőben már jöhet egy nagyobb csapat, és ugye nem mindegy, hogy mondjuk az Inter vagy a Juve ellen nem jött össze az elődöntő vagy a Cesena ellen.
A célkitűzésnek az egyetlen tervezhető, kalkulálható sorozatban van értelme, azaz a bajnokságban, ahol nincs meglepetés, senkit sem lehet elkerülni. Ott van értelme annak, hogy mondjuk az 1-3. helyet tűzi ki a csapat. Vélhetően a Milanon kívül az Inter, a Juve és a Napoli is ezt jelölhette meg, azon túl, hogy nyilván utána majd meglátjuk. Lehet belőle bajnoki cím is, de akár kaparás a negyedik helyért is.
A BL is lutri, de ott szerintem azzal számolnak, hogy az igazán nagyok jó eséllyel valahogy oda fognak keveredni a legjobb nyolc közé (az egész rendszer így lett kialakítva…), így a nyolcaddöntőbe jutáshoz a későbbiekben is elvileg a nem csúcskategóriás csapatokkal kellene megküzdeni. Az 1-8. hely kevesebb meccset is jelent, ez sem mindegy.
Igazából a nyolcaddöntős párosításoktól lesz érdemes figyelni a BL-t, és összehasonlítani az előző évek nyolcaddöntőivel. Szerintem olyan nagy meglepetések nem lesznek. Az esélyes top klubok vagy simán bejutnak kiemeltként a nyolcaddöntőbe, vagy pedig a nyolcaddöntő rájátszásába jutnak, ahonnan viszonylag simán mennek tovább. 1-2 meglepetés lesz, de ennyi mindig van.
A szuperkupát célként kitűzni szerintem értelmetlen. Az Inter sem tűzte ki célul a szuperkupa megnyerését, egyszerűen szeretnék megnyerni, de ennyi. A Real Madrid vagy a Manchester City sem tűzte ki a BL-címet.
Ez a célkitűzésesdi egy ilyen szükséges rossz. Ha nincs cél, akkor azt mondják a kritikusok, hogy nincsenek ambíciói a klubnak. Ha a célokat óvatosan fogalmazzák meg, akkor az a reakció, hogy kishitű a klub, eleve nem is gondolkodnak nagy távlatokban, nem is akarják felemelni a klubot, jó a középszerűség. Ha meg merész célokat „írnak elő”, akkor az jön vissza, hogy nem a realitás talaján áll a vezetőség. Tehát mi a jó célkitűzés? Az óvatosság, realitás vagy a „merjünk nagyot álmodni” elv?
Én ezeket a „terveket” óvatosan, úgy fogalmaznám meg, hogy a cél valamennyi versenysorozatban a lehető legtovább versenyben maradni a trófeáért. Na, ebbe kössön bele valaki!