Ibra öltözői beszédet tartott a vereség után

Azzal, amit Zsolti írt, hogy nincs tuti megoldás edző tekintetében, nyilván egyet lehet érteni. Sportról van szó, semmiféle garancia nincs arra, hogy a következő 30 évben a Milan BL-t fog nyerni. Arra sincs, hogy a Barcelona, a Real Madrid, a Liverpool vagy a Bayern nyerni fog.

A probléma a következő. Adott a Milan tulajdonosi köre. Összeraktak egy kb. 600 millió eurót érő keretet. A célokat is megfogalmazták. A keretet az általuk lefektetett elvek szerint építik, igyekeznek fejleszteni.

Kicsit úgy működtetik a Milant, mint ahogyan annak idején az Arsenal működött. Nem a legjobb akart lenni az Arsenal, csak az egyik legjobb. Nem a bajnoki cím volt a cél, csak az, hogy a legjobb 4 közé bejusson a csapat, hogy a BL-ben indulhasson. De oké, ezt mondjuk elfogadjuk.

Az elvvel vannak problémáim. Természetesen nincs garancia arra, hogy egy ún. sztáredző a Milanból egy bajnokcsapatot fog kreálni. Kiindulhatunk Ancelottiból, aki úgy vált a Real Madrid legendájává, hogy az Evertonnal és a Napolival nem nagyon tudott mit kezdeni.

A sztáredzőket tehát hagyjuk. Ha nem akar a Milan vezetősége világverő csapatot kreálni, és az erősítés leginkább szinten tartásként értelmezhető, akkor felesleges olyan kalibert hozni, aki esetleg azzal vállalja el a kispadot, hogy letesz egy listát az asztalra, hogy akkor egy 200 milliót kapásból el kellene költeni erre meg arra meg amarra.

A sztáredzők alatti polcról már lehetne válogatni. Nyilván ők sem jelentenek garanciát semmire. De ők tartoznak abba a kategóriába, hogy van bennük valami. El akarják adni magukat, valamit elértek, ambiciózusak, fiatalok, ötleteik vannak.

És vannak a futottak még kategóriát jelentő edzők.

A Milannál megfordultak sztáredzők, de úgy, hogy itt váltak azzá. A Berlusconi-éra három legnagyobbját mindenki ismeri. Egyébként aki ún. sztáredzőként jött ide, az megbukott (Terim esetében mondjuk ezzel nem értek egyet, ott Maldini meg Costacurta állt állítólag a menesztés hátterében). Különös módon Sacchi és Capello is dicstelenül távozott, mikor ismét kinevezték őket.

A Milan tehát az elmúlt tizenöt évben csak próbálkozott az edzőkkel. Allegri is tkp. ebbe a kategóriába sorolható, bár a Cagliarival a lehetőségekhez mérten jól teljesített, így mondhatni, jó választásnak tűnt. A többieket inkább hagyjuk…

A sok-sok 0 km-es vagy különösebb sikereket el nem ért edző gyakorlatilag megbukott a Milan kispadján. Meghaladta a képességeiket a kispad. És hát láthatjuk, hogy a Milant követően meddig jutottak az edzői ranglétrán. Kb. semeddig.

Amennyiben a vezetőség látta, hogy a múltban ezek a próbálkozások nem hoztak sikert, akkor nem túl logikus, hogy egy fejleszteni szándékolt csapatot egy igazi sikereket el nem ért edzőre bíz. És persze lehet azt mondani, hogy mondjuk Xabi Alonso sem ért el az előző idénybeli salátástál előtt semmit, azért valami látható volt benne a munkássága alapján. Hogy nagy dolgokra hivatott.

Úgy gondolom, hogy ha nem is garancia egy nagyobb név a sikerre, az az elmúlt évek során – és nem csak a Milan esetében – bebizonyosodott, hogy kisebb nevekkel sikert nem nagyon lehet elérni. Tehát olyanokról beszélek, akik a szakmában vannak már 10-15 éve, de sehol semmi. Pioli nyert a Milannal egy bajnoki címet, de nyilván oka volt annak, hogy előtte semmit sem ért el edzőként.

Én úgy gondolom, hogy egy ilyen jelentős keret esetében annak van (nagyobb) esélye, hogy egy nagyobb név tud valamit kezdeni a csapattal. És annak van kisebb esélye, hogy egy próbálkozás végre bejön. A Juventus meglátott valamit Mottában. Ezt megláttuk benne nyilván mi is, de nem ő kellett. A kérdés az, hogy miért nem. Mitől féltünk vele kapcsolatban? Vagy csak annyi lett volna a válasz a miértre, hogy „vele sem biztos a siker”, netán „lehet, hogy csak egyidényes edző”?! Ezt viszont tovább lehet vinni. Mert ha a választás Fonsecára esett, akkor bele kellett kapaszkodni valamiféle ténybe. Tehát ha végignézték az előéletét, akkor a referencia munkáit is elemezniük kellett. És jön a kérdés, hogy azokat hogyhogy annyira alkalmasnak találták arra, hogy egy ekkora klub kispadjára leültessék?

Ha valaki át akar kelni az óceánon egy igen értékes szállítmánnyal, amire korábban rengeteget költött, akkor mennyire logikus egy ütött-kopott, agyonhasznált hajót venni vagy bérelni a szállításhoz? Nem az lenne a logikusabb, hogy HA MÁR ilyen jelentős értéket képvisel a szállítmány, akkor ne a hajón spóroljon az illető?

Van vagy volt egy nagyon jó szlogenje a Bramac cégnek, amikor a tetőcserepeket reklámozták. Így hangzott: „HA MÁR EGYSZER ÉPÍTKEZIK…” Szerintem ez egy tökéletes szlogen. Benne van minden. Hogy elismerik, hogy nem a legolcsóbb, de az is, hogy ne a tetőn spóroljon az illető, ha már egyszer építkezésre adta a fejét.

A szurkolók részéről a többség nem várt sztáredzőt. (Bár annak idején Conte szóba jött, én kíváncsi lettem volna rá.) Úgy gondolom, a lehetőségekhez képest a legjobbat viszont (el)várták. És itt a gond. Mert az egyszerűen hazugság, hogy a Fonseca lett volna a Milan lehetőségeihez képest a legjobb választás. Lehet, hogy a Milan vezetősége számára a legmegfelelőbb személy ő volt, mert olcsó volt, feláldozható, nincsenek nagy igényei csapatépítés terén, ráadásul élete nagy lehetősége a Milan, de az edző személyét nem lehet úgy megközelíteni, mint egy játékosét, hogy megnézzük, lejár-e a szerződése, és teszünk egy próbát, és ha nem jön be, legfeljebb nem játszatja az edző vagy kölcsönadjuk.

Egy nem annyira jó edző lehet, hogy a csapat révén sztáredzővé válik, és valami hihetetlen zseninek tűnhet. Én Zidane-t például ilyen edzőnek gondolom. Zizou szerintem nagyon értett ahhoz, hogyan kell nyerni, de egyébként nem egy akkora edzőfenomén. De nálam Del Bosque is ez a kategória.

Egy rossz edző meg egy rossz csapat az maga a katasztrófa.

Egy jó edző egy nem annyira erős vagy kifejezetten gyenge csapattal is elérhet viszonylag jó eredményeket, sikereket (Sacchi – Parma), de lehet, hogy nem tud vele mit kezdeni (Ancelotti-Everton).

Egy jó edző és egy jó csapat általában nyerő kombináció. Szerintem a 2010-es triplázó Inter volt a leginkább „edzői csapat”. Egy masszív társaság, amely a tökéletes taktikai fegyelemre és a fizikai játékra épített, mivel nem volt tömve extraklasszissal. Viszont nagyon jó játékosokból állt. Ehhez jött még a sikerei csúcsán lévő Mourinho.

Azt gondolom, a Milannak az edző tekintetében értelmetlen a hazardírozása. Hogy lehet az, hogy a Juve – ÚGY NÉZ KI – megtalálta az edzőjét? Miért tartotta fontosnak az egyébként nem a túlköltekezéséről híres De Laurentis, hogy Contéra bízza a Napolit? Azt gondolom, ez egy üzenet a szurkolóknak, hogy a csapat felfelé tör. Egy edző mindenkinél jobban mutatja, hogy a vezetőségnek milyen ambíciói vannak.

Nem tudom, mi lesz Fonsecával, de az eddigi életműve alapján arra van nagyobb esély, hogy nem lesz sokáig a Milan edzője…