Youssouf Fofana számára a kezdetektől fogva a Milan élvezett prioritást és az ajánlatok ellenére tartotta a szavát.
Fofana lett a Rossoneri következő új igazolása a nyári átigazolási időszakban, ugyanis a múlt héten teljes körű megállapodás született a Milan és a Monaco között az átigazolásról. A felek hosszú heteken keresztül egyeztettek egymással, míg végül egy 25 millió eurós transzfer keretében megegyeztek és nyélbe ütötték az üzletet.
Nico Schira beszámolója szerint Fofana négy külföldi klub ajánlatát is visszautasította annak érdekében, hogy csatlakozzon a Milanhoz. A francia válogatott középpályással a milánóiak már körülbelül egy hónappal ezelőtt megegyeztek a személyes feltételekről, azaz egy 4 éves szerződésről szezononkénti nettó 3 millió eurós fizetéssel.
Schira szerint Fofana nemet mondott a Premier League-ben szereplő Manchester United, a West Ham és a Tottenham, valamint a spanyol élvonalbeli Atlético Madrid ajánlatára is. A 25 éves középpályás tartotta a szavát és az ajánlatok ellenére az ígéretét beváltva kitartott a Rossoneri mellett. Ezen felül Fofana korábban visszadobta a Monaco hosszabbítási ajánlatát is és egyértelművé tette a távozási szándékát.
A Monaco eredetileg egy 30-35 millió eurós követeléssel állt elő és szeretett volna licitháborút az érdeklődő klubok között Fofana játékjogáért. A hercegségbeli együttes sokáig kitartott az álláspontja mellett, de végül megkötötték a transzfert 20 millió eurós átigazolási áron, melyhez 5 millió euró bónusz társul különböző könnyen és nehezebben elérhető feltételekkel. Bár a többi együttes a Milanhoz képest magasabb átigazolási árat fizetett volna a Monacónak, viszont Fofana szava döntőnek bizonyult.
2 hozzászólás
Az, hogy az angol klubok leigazolták volna, annyira nem izgat. Minden évben tucatnyi érthetetlen transzfert látni a PL-kluboktól. Vagy a játékosra nincs vagy nem lenne szüksége a kluboknak (múltkor néztem, hogy pl. a Chelsea-nek valami 42 fős kerete van…), vagy nevetségesen magas összeget adnak a kiszemeltért.
Amit fontosabbnak tartok, az az Atlético Madrid Fofana iránti érdeklődése. Úgy gondolom, a „matracosokra” sok negatív dolgot el lehet mondani, de az vitathatatlan, hogy a Simeone-érában mindig is arra törekedtek, hogy hátul a lehető legstabilabbak (már-már túlságosan is stabilak) legyenek, még akkor is, ha ez a támadójáték rovására megy. Az elmúlt lassan másfél évtizedben nem nagyon volt náluk kellemetlenebb csapat a nemzetközi mezőnyben. Nyilván a City játékstílusa is kellemetlen, de máshogyan. A City labdával erőlteti rá az ellenfélre az akaratát, az Atlético viszont az a csapat lett, amely az „igazi”, majdnem száz évvel ezelőtti kőkemény spanyol (baszk) stílust a leginkább adaptálni tudta, amelynek a stílusbeli kellemetlensége abból adódik, hogy ötvözni tudja a kőkemény fizikális játékot a helyenként technikás focival. Ez a fajta kiszámíthatatlan játékstílus tehát igencsak összetett, összetettebb, mint a City futballja, mivel a technikát sem nélkülözheti, de tudatosan épít a fizikumra, a sok futásra, az ütközésre. Az Atlético tehát képes arra, hogy ráerőltesse az akaratát az ellenfélre akkor is, ha esetleg nincs nála a labda. (Az utóbbi években mondjuk valami mintha megtört volna náluk, de egy nagyon veszélyes csapatról van szó még mindig.) És mivel az Atlético Madridnak az előbb felsoroltak a védjegyei, ha abból indulunk ki, hogy ők is szerették volna Fofanát a csapatukban tudni, akkor talán ebből a szempontból megnyugodhatunk. Ha Simeone látott benne valamit, akkor ez a valami nekünk is jó lehet. Ez persze nem jelenti azt, hogy be fog válni, de jó esélyt látok rá.
Ha ezek igazak akkor isteni szerencse, hogy hozzánk került végül, ez bizony nem rajtunk múlott.