Zlatan Ibrahimovic a The Athletic-nek adott nyilatkozatában elmondta, hogy a játékosoknak felelősséget kell vállalniuk és nem bébiszitter szerepet tölt be a klubnál. A svéd szakember elárulta, hogy miért volt biztos abban, hogy sikeres lesz a 2020-as Milanba való visszatérése és beszélt a fiatal játékosokra gyakorolt hatásáról is.
„Több dologba van beleszólásom a klubnál, hogy eredményeket hozzak és értéket növeljek, mindezt győzelmi ambícióval. Nem vagyok bébiszitter. A játékosaim felnőtt emberek és felelősséget kell vállalniuk. Akkor is 200 százalékot kell nyújtaniuk, amikor én nem vagyok ott.” – kezdte az interjút Ibrahimovic.
AZ EDZŐSKÖDÉSRŐL
„Nem… Látod az ősz hajszálaimat? Képzeld el, hogy milyen lenne egy hét után edzőként. Egy edző naponta akár 12 órát is dolgozik, egyáltalán nincs szabadideje. Az én feladatom, hogy mindent összekapcsoljak, hogy felülről irányítsak és biztosítsam, hogy a struktúra és az egész szervezet jól működjön és mindenki résen legyen.”
A 2020-AS MILANBA VALÓ VISSZATÉRÉSÉRŐL
„Amikor másodszor csatlakoztam a Milanhoz, az inkább arról szólt, hogy adjak a klubnak, mintsem elvegyek. Meg akartam nyitni az utat egy új generáció számára. Példa akartam lenni, aki azt mondja: »Figyelj! Ez így működik!« A Milan a futballelit elitje, mely nyomással, követelményekkel és kötelezettségekkel jár. Felelősséget kell vállalnod, férfivé kell válnod, mert nem csak az számít, hogy egy játékos milyen a pályán, hanem az is, hogy milyen ember a pályán kívül. Én voltam a viszonyítási pont. Ez nem az egómról szólt. Olyan voltam, mint egy őrangyal. Így minden nyomás rajtam volt és nem a csapattársaimon, de ugyanakkor én nyomást gyakoroltam rájuk.”
A FIATAL JÁTÉKOSOKRA GYAKOROLT HATÁSÁRÓL
„Nem volt szükség arra, hogy eggyel több vagy kevesebb gólt szerezzek, hiszen ez nem változtatta volna meg a karrieremet. Ez sokkal inkább arról szólt, hogy előkészítsem a jövőt mások számára, mert hittem abban, hogy ennek a fiatal generációnak szüksége volt egy vezetőre, akit követni lehet. Ha nincsenek példaképeid, különösen akkor, ha egy nagy klubnál vagy, akkor ki fogja mutatni az irányt? Úgy csináltam, hogy nem rólam szólt minden, hanem a csapatról. Ők fiatal srácok voltak, akik előtte még soha nem játszottak a Bajnokok Ligájában és soha nem nyertek trófeát. Amikor idősebb leszel, meg kell találnod a motiváció forrásokat és 20 év futball után nem a szerződések azok. Az én kiindulópontom az volt, hogy utat mutassak a fiatal csapatnak.”
„Nem volt bennem félelem vagy bizonytalanság, amikor visszatértem Amerikából. Ennek oka: objektíven nézve ha mindent beleadok, akkor vagy sikerül vagy nem. Ennek 50-50 százalék az esélye. Nekem nem, az én esetemben 99 százalék volt az esély a sikerre 1 százalékkal szemben. Mindent megteszek a siker érdekében, ez mind a mentalitás kérdése. Tisztában voltam azzal, hogy milyen jó vagyok. Sőt, talán még annál is nagyobb esélyem volt a sikerességre, körülbelül 99,9 százalék. Minden rajtad múlik. Én biztos voltam magamban. A 0,1 vagy 1 százalék esély a kudarcra másokon múlik. Két lehetőség van: vagy követnek, vagy ellened lesznek, de aki az utóbbit teszi, az elbukik. A csapattársaim ezúttal követtek engem és nyertünk.”
AZ AMERIKÁBAN TÖLTÖTT IDŐSZAKÁRÓL
„Azért igazoltam a Los Angeles Galaxy-be, hogy lássam, még mindig élek-e. És kiderült, hogy igen és ez problémává vált, mert vissza kellett mennem oda, ahová tartozom.”
A KLUBVÁLTÁSOKRÓL
„A klubváltás arra szolgál, hogy próbára tedd önmagad. Megfogom a táskám és eljövök hozzád. Más kultúra, más nyelv, távol az otthontól. Kilépek a komfortzónából és kipróbálom magam.”
A MILANRÓL
„Első alkalommal a Milan boldogságot adott nekem, másodszor pedig szeretetet.”
AZ EDZŐI IRÁNYMUTATÁSRÓL
„A Juventusnál ott volt nekem Fabio Capello, aki szétzúzott engem, de ugyanakkor épített is. Azt mondta: »Ma sz*rul játszottál, holnap te leszel a legjobb!« És ez így működik. Amikor azt gondolod magadról, hogy a legjobb vagy, akkor szétzúz téged. Aztán elbizonytalanodsz és azt mondod magadnak: »A francba! Tényleg én vagyok a legjobb vagy sz*r vagyok?« Amikor rosszul teljesítesz, épít téged. Működött-e? A legjobb futballista lett belőlem, szóval igen…”
„Akkoriban nem értettem. Olyan volt, mintha nem lett volna egyensúly, de mindig 200 százalékot kellett beleadnom. Capello formált engem, de szükség van egy identitásra, egy kultúrára és egy hagyományra a klubtól illetve az edzőtől. Egy győztes személy győzteseket hoz létre. A vesztesek nem teremtenek győzteseket. Ez egy kultúra, tehát amikor fiatal tehetségként vagy nagy potenciállal rendelkező játékosként megérkezel valahova, akkor a klub formál téged, mert egyre jobban megérted, hogyan működik a klub és a környezete. A Milannál ezt pozitív módon szeretnénk megteremteni.”
AZ ANGLIAI TAPASZTALATÁRÓL
„Amikor a Premier League-be mentem, 35 éves voltam. Az emberek azt mondták, hogy túl öreg vagyok, vissza kellene vonulnom, bla, bla, bla… De ez engem feltüzelt, hogy bebizonyítsam, tévednek. Mourinho? José egy gép volt. Ő egy olyan edző, aki manipulál, a legjobbat hozza ki belőled és tudja, hogyan kell hatni a játékosokra. Tudja, hogyan kell bánni veled, függetlenül attól, hogy milyen szintű futballista vagy. Capellóra emlékeztetett engem, de egy újabb verziójára. Fegyelmezett, kemény és intenzív volt, nem az a puha edző típus. Ezt szeretem. Emlékszel, hogy honnan származom? Egy kemény családból…”
A FUTBALLKARRIERJÉRŐL
„A házamban csak a bútorok anyagából lehet tudni, hogy futballal kerestem a pénzt, de egyetlen kép sincs rólam a lakásban. Helena azt mondta, hogy így is olyan sokat látnak engem, hogy nem akarja még otthon is a képeimet nézni. Ezért egy kép sincs rólam a házban. A gyerekeim szobáiban van néhány mez korábbi játékosoktól, de azokat ők kérték. Viszont az otthoni edzőtermünkben kitettem egy híres fotót a két lábamról. Ez a családomnak szól, hogy tudják, honnan ered minden. Pályafutásom során sok gólt szereztem fejjel is, főleg a vége felé, de azt a házat a lábaim szponzorálták.”
AZ IDŐSEBBIK FIÁRÓL, MAXIMILIANRÓL
„Nem könnyű neki, mert nyilvánvalóan az édesapja az, aki… Szóval nehéz vezetéknevet visel. Bárhová megy, mindig mindenhol összehasonlítják majd velem. De a Milannál a betöltött pozíciómban nem tekintek rá másképpen, mint a többi játékosra. Nem úgy ítélem meg őt, mintha a fiam lenne, hanem úgy, mint bármelyik másik játékost. Tanulnia kell, dolgoznia kell és ki kell harcolnia mindent magának. Aztán meg fog történni, aminek meg kell történnie. Maximilian mentálisan erős. Az emberek azt hiszik, hogy a futball könnyű és mindenki el tud jutni oda, de ez nem így van.”
„Meg kell kapnia azt a lendületet, ami nekem is megvolt különböző módokon. Azt tőle kell megkérdezni, hogy ezt honnan meríti. Én csak apaként tudok beszélni. Fegyelmet, tiszteletet és kemény munkát tanítottam neki. Ha akarsz valamit az életben, akkor meg kell dolgoznod érte, mert semmit sem kapsz ingyen. És ez nem csak a futballban van így. Apaként az a feladatom, hogy a fiaim független felnőtt emberekké váljanak. Ha nem válnak függetlenné, akkor kudarcot vallottam. Igyekszem megtartani az egyensúlyt, mert amikor én fiatal voltam, az apám nem tudta megadni nekem azt, amit ma a fiaimnak adhatok. De apám mindent megtett értem és én is ugyanezt teszem a gyerekeimért. Apaként nem is lehetnék büszkébb rájuk.”