Paolo Maldini: „Mindig is édesapám volt a példaképem”

Paolo Maldini, a klub legendája és korábbi technikai igazgatója elárulta, hogy 1978-ban öltötte magára először a Milan-mezt és az az öröm, büszkeség illetve adrenalin, amit akkor érzett végigkísérte az egész pályafutását. Paolo azt is elmesélte, hogyan gratulált neki az édesapja, a szintén Milan-legenda Cesare a 2003-as manchesteri BL-győzelem után, amikor csapatkapitányként magasba emelte a serleget.

„1978-ban viseltem először a Milan-mezt, amikor az ifjúsági csapatban játszottam Linatéban. Az akkoriban használt mezek sokkal kevésbé voltak kifinomultak és fejlett anyagúak, mint manapság. Emlékszem, hogy a mez gyapjúszövetből készült és néha szinte filces volt, különösen akkor, ha esőben játszottunk. Valószínűleg az a mez nem sokban különbözött attól, amit édesapám viselt, mert akkor még nem fordítottak túl nagy figyelmet a szövetekre. Amikor már ilyen fiatalon lehetőséged van egy ilyen rangos mezt viselni, akkor a mez anyaga csak egy részletkérdés.” – mondta Maldini.

„Több évtized telt el azóta, de úgy emlékszem, mintha ma történt volna. Amikor a csapattársaimmal magunkra öltöttük a Milan mezt, ez jelentett számunkra mindent. Semmi másra nem volt szükségünk. Mérhetetlen öröm, büszkeség, érzelem és adrenalin volt bennünk. És ez végigkísért az egész pályafutásom alatt, amit azon a napon éreztem Linatéban.”

„Az volt a célom, hogy történelmet írjak a Milannal, ahogy az édesapám is tette és megtiszteltetés volt számomra, hogy tagja lehettem a klub vezetőségének. Édesapám, Cesare mítoszával nőttem fel. A Milan első csapatában való debütálásom napján azt mondta nekem: »Szép volt, fiam! Ma megtetted az első lépést. Azt kívánom neked, hogy nyerj többet nálam és hozzám hasonlóan emeld fel csapatkapitányként a Bajnokok Ligája-serleget legalább egyszer az életedben, mert ez csodálatos érzés.«”

„Attól a naptól kezdve mindig arra törekedtem, hogy a lehető legjobban fejlődjek annak érdekében, hogy egy nap a Milan csapatkapitányává váljak. Amikor Manchesterben a CSK-szalaggal a karomon felemeltem a BL-serleget, egyből édesapámra gondoltam. A mérkőzés után megnéztem a telefonomat és számos nem fogadott hívásom volt, többek között a feleségemtől és rengeteg gratuláló üzenet érkezett. Az összes üzenet közül édesapámé volt a legelső. Megnyitottam az üzenetet és döbbentem olvastam, mi állt benne: »Paolo, büszke vagyok rád! Apa.«”

„Korábban így soha nem dicsért meg. Ő ilyen volt. Azt gondoltam, hogy ha édesapám időt fordított arra az életéből, hogy leírja nekem ezt, akkor az azt jelenti, hogy valami egészen fontos dolgot vittem véghez. Az egész csapat ünnepelt, de abban a pillanatban az egész pályafutásom lepörgött előttem. Otthagytam a társaimat és néhány percre leültem, hogy újra elolvassam az üzenetét. Sikerült véghez vinnem édesapám álmát, hogy hozzá hasonlóan én is BL-t nyerjek a Milan kapitányaként. Nekem mindig is édesapám volt a példaképem. Apaként csendes volt és egyetlen pillantással képes volt kifejezni magát. Ő volt a legendám és mindig is az marad, mert az ő érdeme az, hogy azzá váltam, aki ma vagyok.”