Luca Lucci, a Milan szervezett szurkolói csoportjának, a Curva Sud Milanónak a vezérszurkolója ismertette gondolatait és úgy véli, hogy ezen a ponton elkerülhetetlenné vált az edzőváltás.
A Curva Sud vezetője az Európa Liga-kiesést eredményező Roma elleni vereség után egy bejegyzést tett közzé a közösségi oldalán. Lucci szerint a csapatnak irányváltásra és új impulzusokra van szüksége, ezáltal edzőváltást sürget a Milan háza táján.
„Kedves Mister! Szeretnék úgy emlékezni rád, mint a Milan történetének egyik legszebb bajnoki címének megteremtőjére, de eljutottunk arra a pontra, ahol az utaknak elkerülhetetlenül szét kell válniuk. Azt mondanám, hogy mi szurkolók mindannyian túl sokáig vártunk. Természetesen nem tartozom azok közé, akik ujjal mutogatnak egyes emberekre, mert mindenki számára világos, hogy a felelősséget meg kell osztani egy ilyen szezonért.” – írta Lucci a közösségi oldalán.
„Egy második helyezés nem tehet elégedetté és büszkévé minket a Milanunkra, mert ha a Bajnokok Ligájából való kiesésre érvényes az a kifogás, hogy egy halálcsoportba kerültünk, akkor azt is el kell ismerni, hogy az Olasz kupa és az Európa Liga is elérhető közelségben lévő célkitűzések voltak, amelyekre erősen rá lehetett volna startolni.”
„Mindent összevetve, ezen a ponton az edzőváltás most már elengedhetetlen egy olyan Milan számára, amely egy ideje unalmas, ötlettelen, zavart, elégtelen, ingadozó és felkészületlen futballt játszik, különösen a sorsdöntő mérkőzéseken. És így tovább és így tovább… A Milannak irányváltásra, új impulzusokra és mindenekelőtt arra van szüksége, hogy újra megtalálja azt a játékstílust, mely egy ideje elveszett.”
4 hozzászólás
Sziasztok! Nagyon ritkán szólok hozzá,megelégszem a sok-sok hozzászólás elolvasásával. Azonban most szerintem is elérkezett az idő a váltásra. Igaz nem Pioli hagyja ki a helyzeteket,de ő a felelős a nem létező taktikáért. Azt kell mondanom,hogy mennie kell,elfáradt a kapcsolat. Lehet írni most,hogy mekkora menetelés volt,18 óta nem volt ilyen,stb. Azonban miket hagytunk ki,mekkora esélyeket szalasztottunk el a BL-ben, EL-ben! Szóval már mindegy! Ennyi volt az ,,aranykorszak” Piolival,elég volt! Utóbbi 3 meccs elég siralmasra sikerült. Aztán most jön a városi derbi az Interrel,amit ÉLŐBEN fogok látni a csodás San Siroban! Nem tudom hogy mennyi az esély!? Csodák mindig vannak,ebben bízom! Mindig Milán,forza Milán!!!
Az a „Milán” nekem csípi a szememet, de ez legyen a legnagyobb bajunk :).
Jó szurkolást és élvezetes meccset Neked! Egy rangadó mindig más, sajnos mostanában az volt a jellemző hogy nagyon egyoldalú volt az Inter javára, de hátha. A remény hal meg utoljára :).
https://www.acmilan.hu/2023/01/28/a-curva-sud-vezetoje-uzent-a-csapatnak/
Nos, akkor szerintem Lucci meg a CS is nyugodtan köpjön egyet fel, és álljon alá.
Az a hat darab jelző, ami Lucci szerint a Milan futballját most jellemzi, nagyjából tavaly is elmondható volt a csapatra. Nyilvánvalóan voltak fellángolások, ahogyan azt lehetett sejteni, voltak jó meccseink, volt, hogy minden összejött, volt, hogy lefociztuk az ellenfelet, de gólt nem sikerült szerezni…
De mivel jött néhány jó eredmény, újra csak Pioli lett a „megfelelő” ember a Milan kispadjára… A játék képe nem nagyon változott, Pioli folyamatosan a játékrendszer variálásával igyekezett játékstílust teremteni. Évtizedek óta ismert, hogy a kettő nem keverendő össze.
A Pioli alatt nem létező stílusa a Milannak kb. abban foglalható össze, hogy „majd valaki egyénileg megoldja”. Nyilván ez a könnyebb út. Már amennyiben működik. De ha nem, akkor gond van, mert ki kell találni valami alternatívát… Guardiola esetében lehet érvelni, hogy volt neki egy Messije, egy Iniestája stb.-je, de egyrészt a csapatnak volt egy stílusa, meccsenként kidolgoztak vagy 20-25 helyzetet, és ha időnként nem is jött össze a 2-3-4 gól, mégis lehetett mondani, hogy nincs baj, mert a lényeg, hogy helyzeteket ki tudtak alakítani. Ez egyébként Guardiola egyik „alapelve”. Tehát míg Guardiola és a legtöbb haladó szellemiségű edző esetében a helyzetek kidolgozása „megelőzi” a szerzett gólokat (magasabb szinten van az a csapat, amelyik rendre ki tud dolgozni helyzeteket kevesebb góllal, mint az, amelyik „bemákol” a semmiből 1-2 gólt), addig a Milan esetében Piolinál és a vezetőségnél mintha fordítva lenne. Nyertünk? Akkor oké. Hogy csak egy négy emberen megpattanó gyenge lövéssel vagy egy öngóllal, esetleg egy tizenegyessel? Kit érdekel? Félreértés ne essék. Bizonyos meccsperiódusokban, az idény valamely időszakában valóban nem érdemes nézni a minőséget, mert az eredmény a fontos. De folyamatosan nem lehet ezzel takarózni.
A Milannak voltak időszakai Piolinál, amikor a védekezés volt rendben, más esetben a támadók funkcionáltak jobban. Rejtély, hogy erre az idényre hogyan eshetett szét a védekezés ennyire. A Covid-időszak után a Milan támadójátéka meglepően jól nézett ki. Ezeket kellett volna valahogy megtartani-fejleszteni. Ne fogjuk a sérülésekre egyiket se, mert volt, hogy cserékkel is jól mentünk, máskor meg az alapcsapattal is szenvedtünk.
Az edzőnek folyamatosan reagálnia kell vagy kellene a csapat jellemvonásaira. Ha látom, hogy nem megy a védekezés, akkor több szűrőt teszek a csapatba. Vagy arra utasítom a csapatot, hogy minél gyorsabban meg kell próbálni visszaszerezni a labdát, azaz intenzívebb letámadást kérek. A Guardiola-féle Barca például nem tudott rendesen védekezni. Viszont mivel 4-5 másodpercen belül visszaszerezték a labdát, ezzel elkerülték, hogy direkt védekezésre kényszerüljön a csapat.
Nem legyinteni kell, hogy ezt a Milant meg azt a Barcelonát hogyan lehet összehasonlítani. Bizonyos elveket be lehet építeni a csapat futballjába akkor is, ha nem Iniesta meg Messi osztogat, hanem más. A letámadás például pusztán szervezés, gyakorlás és erőnlét kérdése. Gyakorolni kell, a játékosoknak a fejükbe kell verni, hogy ha ez ide, akkor te oda, ő meg amoda. Persze sétálgatva nehéz letámadni, igaz, Rafael?
A Milanon az látszódott és látszódik, hogy nem nagyon foglalkoztak a csapattal. Nyilván voltak edzések, erőnléti és labdás tréningek, bizonyos alaptaktika is, de ezen a szinten ez lópikula. Képzeljünk el egy City edzést. Mindig ugyanazt csináltatja Guardiola a játékosokkal? Kétlem. Van egy alap, amit folyamatosan gyakorolnak, de vannak új elemek. Őszintén szólva nem azt nézem ki a paliból, hogy ne állandóan azon járna az agya, hogy mit lehetne még jobban csinálni. Szóval a Milanon én azt láttam, hogy ad hoc jelleggel csinál dolgokat. Leaót nem tudják tartani az ellenfelek? Akkor a taktika 80%-a az lesz, hogy majd ő megoldja. De ugye nem sík hülyék ülnek a Serie A-s klubok kispadján, idővel rájöttek, kb. mit lehetne kezdeni Leaóval. A Milan taktikailag egy borzasztó alacsony szinten lévő együttes. Azok az alapok megvannak, hogy ha felmegy a szélső hátvéd, akkor valaki a középpályáról hátrébb lép, de egyáltalán nincsenek tudatos mozgások a támadó harmadban.
Pioli mintha megelégedett volna azzal, hogy vannak egy az egyben jó támadói. De amit az idény eleje óta reméltem, az még most sem történt meg. Ha egy edzőnek van három olyan gyors játékosa, mint Okafor, Leao és Chukwueze, utóbbi kettőt ráadásul pontosan azért kérte, mert sebességet tudnak vinni a pályára, akkor éppen ezzel lehetne elfedni a csapatnak azt a hiányosságát, hogy a „taktikája” tkp. egyéni villanásokra épül. Ráadásul nem kell ecsetelni, miért jobb egy gyorsabb játékos, mint egy lassabb… Időről időre ugyanazok a problémák, buta húzások jöttek elő Piolinál, amiket nem sorolnék fel. És ezekből nem tanul.
Bámulatos, hogy a Curva Sud eljutott a nagy felismerésig, amit sokan már több mint egy éve láttak, érzékeltek. Tapsolni kellene, mert Lucciék most megvilágosodtak??? Abból, hogy annak idején emlékeim szerint nem egyszer kiálltak a csapat és az edző mellett, arra következtetek, hogy azt remélték, hogy majd valamiféle fejlődési tendencia kirajzolódik a Milan játékában. De ezt mégis mi a franc alapján remélték? Az 58 éves Pioli egy trófeás pályafutása alapján?
Szóval kedves Luca Lucci és Curva Sud! Jó reggelt!
T.Lansky!
Respect