A Milan hazai pályán legyőzte a PSG-t a BL-ben

A Milan tegnap igazi nagycsapathoz illő és méltó játékot mutatott be. A kapott gól nem taszította szakadékba a csapatot, nagyon gyorsan jött az egyenlítés, majd a fordítás is sikerült. Tudtunk váltani, helyzeteket kialakítani, persze leginkább rendezetlen védelemmel szemben. Kezdetben azért a PSG-nek is voltak minőségi helyzetei, de mivel nekünk volt fontosabb a meccs, ez logikus. Ilyen szintű támadók ellen másfél félidőt fault nélkül lehozni teljességgel szürreális. Ahogyan visszaálltunk, a franciák nyomtak, de nagyon jól zártunk. Mbappéval szemben rendre úgy védekeztünk, hogy “quasi kettőzést” alkalmaztunk. Tehát a biztosító ember feladata az volt, hogy kalkulálja be, hogy Mbappé megveri a védőjét, de a leszűkített területen egy megtolt labdához a helyzeti előnye következtében előbb érjen oda. Korábban írtam, hogy nem nagyon van olyan elem, amiben a Milan fejlődött volna. De talán mégis. Korábban gyakran – a szokásosnál többször – előfordult, hogy a Milan egy számára kedvező eredményt nem tudott megtartani. Nyilván leginkább akkor, ha nyerésre állt a csapat. És bár a Napoli elleni meccs ellenpélda, ott a meccset két részre kell bontani, mert az egyenlítés után mondhatjuk, hogy már nem annyira a győzelem volt az elsődleges cél, hanem az 1 pont. Tehát úgy tűnik, mintha ebben a tekintetben történt volna változás. A tegnapi meccsen akkor voltunk a legstabilabbak, amikor a leginkább kellett. Voltak ügyetlenkedések Calabriától, Florenzitől, de stabilan álltunk a lábunkon. Kiemelném a középső védőinket is, most Thiaw-ra sem lehetett panasz, pedig nyilván volt rajta nyomás. Helyenként sikerült olyan játékra kényszerítenünk a PSG-t, ami nem a sajátjuk, pláne nem a Luis Enrique-féle csapatoké.

A csapatnak van tartása, megvan benne a – Pioli, figyelsz? – kvalitás, tud támadni, védekezni, csúszni-mászni, ha kell. De hogy egy kicsit ünneprontó legyek… Pontosan a tegnapi meccs bizonyította – ezt csak azoknak címezném, akik majd esetleg azzal jönnek, hogy “és még én akartam volna meneszteni Piolit” -, hogy a Milan igenis képes minőségi játékra, és hogy ebből a csapatból megfelelő eszközökkel ki lehet hozni ezt a teljesítményt. A BL bizonyos tekintetben könnyebb terep egy csapatnak a nyíltabban játszó ellenfelek miatt, a minőségbeli különbség miatt meg nehezebb. Tetszik vagy sem, a Milannak legalább egy ilyen szintet kell megütnie. Arra nem lehet hivatkozni, hogy a Serie A-ban zártabban játszanak a csapatok, a BL-ben meg nem, ezt kell megoldani. Van a Milannak szinte mindenkivel szemben egy minőségbeli fölénye, és van 90 perce, hogy ezt érvényre juttassa. Ez az edző egyik feladata, mint ahogyan az is, hogy a különböző stílusú csapatokkal szemben felkészítse a csapatát.

Tegnap mindenki hüledezett, hogy miket csinálunk: hogy Leao visszazár, labdát szerez, becsúszik (én ilyen védőmunkát azóta nem láttam tőle, mióta itt van); hogy a védelem egész stabil, mert könnyű, egy az egy elleni szituációkat nem nagyon engedtünk; hogy a középpálya nem tűnt elveszettnek futómennyiségben és fizikálisan sem; hogy jók voltak az átmeneteink… Ezt szinte senki sem gondolta volna, pláne nem az Udinese elleni meccs után. Éppen ez igazolja azokat a kritikákat, amiket megfogalmaztunk. Ha 2-3 napon belül ilyen szintű teljesítménybeli és minőségbeli változást mutat ugyanaz a csapat, akkor ott valamivel gond van.

Amikor korábban arról írtam, hogy Piolinak akkor, amikor úgy tűnik, nyakán a kés, szerencséje van, az ilyenekre is gondoltam, mint a tegnapi meccs. Ezt nem tudni, honnan húztuk így elő, de edzői szempontból is nagy teljesítmény volt. De úgy gondolom, a Milan neve kötelez. Az nem fér bele, hogy havonta-kéthavonta nyújtsunk elvárható teljesítményt. Ez a meccs biztosan jól jött Piolinak, megerősítheti őt a pozíciójában, de őszintén szólva szkeptikus vagyok vele kapcsolatban. Tegnap kijött a lépés, de ezt akkor is a helyén kell kezelni. Ennek a meccsnek Pioli számára tanulságul kell szolgálnia arra, hogy annak a munkának a szintjén, amit korábban az idényben végzett, emelnie kell. Azaz a tegnapi győzelem csak abban adhat neki megerősítést, hogy ez a csapat képes ilyen szintű ellenfelekkel szemben is nyerni, nem pedig abban, hogy ő tkp. eddig is mindent jól csinált, ő egy csúcsszuper edző, csak ez vagy az vagy amaz nem úgy alakult.

A Lecce ellen hasonló odaadást várok el a csapattól ès persze győzelmet. Remélhetőleg a szünetben felépül pár játékos, de legalábbis nem sérülnek le újabbak…

A győzelemmel igen jó pozícióba kerültünk. A Newcastle megy Párizsba, a Dortmundnak is van egy PSG elleni meccse, és a németek még jönnek hozzánk is. Ha a PSG veri az angolokat a következő körben, és mi is a németeket, a harmadik hely már biztos, és feljövünk a csoport második helyére. Ebben az esetben viszont a PSG állna 9, mi 8, a BVB 7 ponttal, a Newcastle meg 4-gyel. Az angolok akkor már biztosan negyedikek, mert a Dortmuntól oda-vissza kikaptak. Ez nekünk segíthetne, de a Tonali eset miatt ebben nem bízhatunk. De ha nyernénk Newcastle-ben, akkor amennyiben a Dortmund nem kap ki a PSG-től a hatodik körben, a csoportelsőség is meglehet. Azt gondolom, a Dortmund elleni meccsünk talán még a tegnapinál is fontosabb lesz. Hogy azután a Newcastle elleni még fontosabb legyen…