Olasz lapértesülés szerint az angol élvonalban szereplő Newcastle United azt fontolgatja, hogy beperli a Milant, miután kiderült, hogy Sandro Tonali a nyári klubváltása előtt sportfogadásban vett részt.
Megszületett a hivatalos döntés és az Olasz Labdarúgó Szövetség ügyésze 10 hónapra eltiltotta Tonalit minden sporttevékenységtől, miután beigazolódott a vád, miszerint megszegte a szabályokat és sportfogadásokat kötött a Milan és a Brescia játékosaként. A Rossoneri korábbi középpályása együttműködött és beismerő vallomást tett a hatóságoknak. Az eltiltás részleteiről ide kattintva olvashatsz.
A CalcioFinanza és a Calciomercato a Corriere dello Sport beszámolójára hivatkozva arról ír, hogy a Newcastle vezetősége több millió eurós kártérítési perrel fenyegetőzik a Milan ellen és azt fontolgatja, hogy jogi útra tereli az ügyet a nyári transzfer kapcsán.
A Newcastle a nyári átigazolási időszakban mintegy 70 millió eurót, plusz bónuszokat fizetett Tonali játékjogáért a Rossonerinek, ami klubrekord a milánói együttes történetében. A Szarkák vezetői arra gyanakodnak, hogy az eladás pillanatában a Milan tudhatott az olasz játékos illegális sportfogadási ügyéről, azonban ennek nincs alapja.
A klubhoz közel álló forrásnak számító Antonio Vitiello, a MilanNews főszerkesztője közölte, hogy a Milan vezetősége nem tudott Tonali szerencsejáték-függőségéről és a sportfogadási tevékenységéről sem, így a klub egyáltalán nem vonható felelősségre.
A Newcastle úgy döntött, hogy az eltiltás kezdetétől felfüggesztette Tonali bérének kifizetését, azaz a következő 10 hónapban az angol együttes nem utalja a játékos fennmaradó fizetését, ami bruttó 13 millió eurós összegnek felel meg a szezonban. A 23 éves olasz válogatott középpályás július elején 5 évre, azaz 2028. június 30-ig szóló szerződést írt alá a Newcastle-vel és a fizetése szezononként nettó 9 millió euróra rúg.
10 hozzászólás
„Megnéztétek oszt megvettétek. Ez van. Többet nem tudok mondani.” 🤌
Őszíntén? El tudok képzelni egy olyat is hogy a vezetőség tudott róla és igencsak kapóra jött a Newcastle ajánlat érte. Picit meg is magyarázná, hogy hogyan lehetett eladni egy gyakorlatilag érinthetetlen Tonalit.
A kérdés az, hogy ez hogyan bizonyítható. Nyílván át fognak vizsgálni minden kommunikációt a klub és Sandro között, így ha még tudtak is róla, és nincs erről egyértelmű nyom, akkor ezt az életben nem fogják bebizonyítani.
A hogyan kérdésre az is válasz lehet, hogy bőven értékén felüli ajánlatot adtak a szarkák. Nincs érinthetetlen játékos a mai világban sehol. Tudod ha nem tudsz megoldani valamit pénzzel, oldd meg több pénzzel!🤣🤣
Szerinted nem tudták? Biztos vagyok benne, hogy tudták. A kövér ajánlat meg kapóra jött.
Az a helyzet, hogy ebbe a sztoriba bárki bicskája bele törhet.
Mondjuk az is előfordulhat elvileg, hogy Tonali és a Newcastle megegyezik, hogy Tonali majd azt vallja a bíróságon, hogy a Milan is tudott a dolgairól. Az esetlegesen megítélt kártérítésből meg majd csurran-cseppen Tonalinak is. Állítólag nem tetszett neki, hogy megszabadulunk tőle, úgyhogy most akár “törleszthet” is.
Persze, ez csak egy elméleti lehetőség, és csak hangosan gondolkodtam róla. 😀
Az, hogy valaki mond valamit egy dolog. Azt bizonyítani is kell. De csak egy szimpla hazugságvizsgálatot is kérhetnek Tonalira ha ilyet állítana. Ugyan nem bizonyító erejű, de amíg Tonali csak mond valamit bizonyíték nélkül, ez pont elég.
Hazugségvizsgálat nem bizonyító erejű, így a bíróságon ezt nem fogják használni, de nem is lesz rá szükség, mert ha Tonali lenne is akkor marha, az ügyvédje biztos nem az. Ha azt vallaná, hogy tudott róla a vezetőség, és utána adták el, az már bűnszövetkezetben elkövetett vétség lenne ami durván halmozottan több büntetés lenne neki is, és nem eltiltás lenne a bünti. Szóval ez az eshetőség tuti nem fog előjönni.
A Newcastle helyében nekem is ez lenne az első gondolatom. A dolgot nehéz bizonyítani. Az eladás gyanúsan gyorsan történt, Tonali ráadásul úgy volt elkönyvelve, hogy a Milan jövőjének egyik pillére lesz. Ő sem annyira akart menni, inkább rábeszélték. Kérdés, hogy a Milan ajánlotta fel Tonalit az ügynökén keresztül a Newcastle-nek (is) vagy a „szarkák” jelentkeztek be érte. Utóbbi egy kicsit furcsa lenne szerintem, mert azért Tonalinál jónéhány nagyobb klasszis középpályás szaladgál(t) itt-ott. Én most is úgy gondolom, hogy messze túlárazták Tonalit, persze kinek mi a sok.
Az eladás tehát gyanúsan hirtelen történt, ez azonban nem bizonyít semmit. A Milan rekord ajánlatot kapott egy játékosáért, amire lecsaptak.
A rendőrség lefoglalt több cuccot Tonalitól, ami alapján egyértelműen bizonyítható, amit Tonali is bevallott, miszerint már a Milanhoz igazolását megelőzően fogadott. Ez egyértelműen a Milan mellett szól, hiszen ha tudtak volna erről Milánóban, mikor szerződtették, akkor ezzel ők is kockázatot vállaltak volna. Tonali szerintem már ekkor be kellett volna hogy avassa a Milant. Ha megtette, de a Milan így is szerződtette, akkor a világ legnagyobb idiótái voltak az akkori vezetők… De szerintem kizárható, hogy a Milan Tonali leigazolásakor tudott a játékszenvedélyéről. Azt követően volt 3 év, amikor lebukhatott volna, illetve amikor a Milan megtudhatta volna, mi Tonali „hobbija”. Az eladását követően pár hónappal viszont robbant a bomba.
Ha a Milan időközben rájött Tonali függőségére, többféle dolgot tehetett (volna).
– Nem szól senkinek, még Tonalinak sem, de az első adandó alkalommal megpróbálja eladni.
– Nem szól senkinek, még Tonalinak sem, és megtartja. Ez lett volna a legnagyobb hülyeség.
– Szól a megfelelő szerveknek: rendőrség, FIGC…
– Szól Tonalinak, de senki másnak nem, és megtartja. Ez utóbbi azonban igencsak kockázatos lett volna, mert ha később rájön bárki a dologra, feltűnő lett volna, hogy mondjuk 2022. április 5-től látványosan visszaesik vagy abbamarad Tonali fogadási kedve… Ekkor a Milant is elkapják meg Tonalit is. Ezen senki sem nyert volna.
– Szól Tonalinak, de senki másnak, és megbeszélik, hogy el fogják adni. Ezt azért nem tartom valószínűnek, mert Tonali túlságosan fel volt háborodva az eladásán… Ráadásul ebben az esetben fennállt volna a veszélye annak, hogy Tonali mintegy bosszúból bemártja a Milant, amiért az nyomást gyakorolt rá, hogy fogadja el a Newcastle ajánlatát…
A különböző bizonyítékok alapján a Milannak az lenne a legjobb, ha lenne annak nyoma, hogy Tonali évek óta egészen a lebukásáig fogadott, azaz, ha nem volt törés a fogadásaiban sem a Milanhoz szerződésekor, sem azt követően bármikor, sem a Newcastle-höz igazolásakor.
Abból a szempontból, hogy ki kinek tartozik kártérítést fizetni, hasonlít az ügy Leaóéra. Ott is előfordulhatott volna, hogy Leao mondjuk összejátszik valamelyik klubbal, és a Milannak kellett volna ezért fizetnie, elvileg itt is lehetne ilyen forgatókönyv. Én úgy gondolom, Tonali lehet, hogy ennyivel nem fogja megúszni, hogy eltiltják, és nem kapja meg a fizetését. Mert ugye a Newcastle azzal, hogy őt leigazolta, de ebben az idényben már nem játszhat, elveszített valakit, akit ennek ismeretében nem igazolt volna le, elköltött rá 70 milliót, amit másra is költhetett volna. És akit most pótolnia kellene… Arról nem is beszélve, hogy a szerződés tartalmazhatott erre vonatkozó tilalmakat, eltitkolt betegséget, függőséget, bármit, amit nem vallott be, eltitkolt, magyarán hazudott. Ennek az eltitkolása a szerződtetését kizáró ok lett volna minden bizonnyal, nem azt nem vallotta be, hogy mondjuk gyűjti a guminőket…
Szóval érdekes lesz a sztori folytatása. Ha az derül ki, amit remélek, akkor a Milant nem lehet kártérítésre kötelezni.
Elég nehéz elhinnem , hogy van olyan játékos a futball sötét világában, aki még nem fogadott meccsekre. Szerintem olyan is van, aki saját kimeneteleire is fogad, ezáltal nem csak futballkurvának érezheti magát. 😀
Az ügyben az lehet szűk keresztmeszet, ha Tonali köp. Erre lesz felülete, ugyanis a vádalku része, hogy 16 alkalommal kell interjúra mennie a szövetségi nyomozókhoz. Tehát az eltiltás azért csak 10 hónap, mert segít a szövetségnek, felgöngyölíteni az egész ügyet, ami szerintem olyan mély, hogy elnyúlik a USA olasz negyedébe is a Godfatherig…
Biztos vagyok egyébként, hogy Milan berkekben is vannak olyan személyek akik tudtak róla. Nem csak az a kérdés, hogy ezt tudják-e bizonyítani, hanem hogy ezek a személyek kapcsolódnak-e az átigazolási folyamathoz – és ha igen, akkor persze még ezt is kell bizonyítani…