Stefano Pioli, a Milan vezetőedzője a Juventus elleni 1-0-s vereség után nyilatkozott és kitért az emberhátrányban való játékra, az eredményre, a kiállításra, Antonio Mirantéra, valamint azt is elárulta, hogy Olivier Giroud helyére miért Luka Jovicot cserélte be a második játékrészben Noah Okafor helyett.
„Nyilvánvalóan egyénileg és védekezési egység szempontjából nem teljesítettünk jól és nagy árat fizettünk egy incidensért. de ennek ellenére megvolt a lehetőségünk, hogy jó teljesítményt nyújtsunk és pozitív eredményt érjünk el hazai pályán. Jól játszottunk, még emberhátrányban is. Kevés lehetőséget engedtünk az ellenfélnek és megpróbáltunk veszélyesek lenni. Ez nem a mi esténk volt és a játék epizódjai nem olyan irányt vettek, ami kedvező lett volna számunkra.” – mondta Pioli.
„A második játékrészben végig úgy kellett volna játszanunk, ahogy a félidei szünet utáni első 10 percben, azaz egy kicsit intenzívebben védekezni a saját térfelünkön és kompaktabbnak lenni. Miután emberhátrányba kerültünk a 40. percben, nehéz volt megtalálni a megfelelő teljesítményszintet. Mindent megtettünk, hogy pozitív eredményt érjünk el. Úgy gondolom, hogy megérdemeltük volna az alapján, ahogyan 11 emberrel játszottunk és amilyen keményen dolgoztunk emberhátrányban is. Úgy vélem, hogy az első félidőben túl kevés játékosunk volt a tizenhatoson belül, de sikerült úgy az irányításunk alatt tartani a játékot, ahogy szerettük volna. Ismétlem, hogy a kiállítás után minden tőlünk telhetőt megtettünk, hogy mindent beleadjunk és kevés lehetőséget adjunk az ellenfélnek. Két vagy három lövési próbálkozása volt a Juventusnak 20-25 méterre a kaputól és sajnos ebből az egyik bement a kapuba.”
„Mirante? Nyugodt voltam vele kapcsolatban. Sajnálom Sportiello sérülését, mert valószínű, hogy egy ideig nem lesz bevethető. Nem voltak kétségeim Antoniót illetően a képességei, a megbízhatósága és a profizmusa alapján. Pályára lépett és azt tette, amit tennie kell egy profi kapusnak a Milanban. Ő egy komoly srác, aki készen áll a kemény munkára.”
„Nem beszélek túl sokat a csapattal a mérkőzések után az öltözőben, mert túl nagy a feszültség és a csalódottság. Sokkal óvatosabbnak kellett volna lennünk ezen a meccsen. Nem voltunk alárendelt szereplők a játékban akkor sem, amikor 10 emberrel játszottunk. Pulisic? Azért cseréltem le egy támadót, hogy ne bontsam meg a védekezési szerkezetet, amivel készültünk a héten. Hiába kezdtük jól a második félidőt, intenzívebbnek és figyelmesebbnek kellett volna lennünk annak érdekében, hogy jó eredményt érjünk el. Leao? Arra számítottam, hogy Weah-t fogják többször ráállítani Leaóra és nem Gattit, akinek nagyon sok szabálytalansága volt. A szabály szerint ha valaki ismételten szabálytalanságokat követ el, akkor sárga lapot kell kapnia.”
„Thiaw kiállítása? Nem kellett volna megpróbálnia előretörni a labdára. A szélsőhátvédünk is hibázott, hogy nem maradt szorosabban a pozíciójában. Thiaw balszerencsés is volt, mert megcsúszott. Jobban kellett volna kezelnie ezt a szituációt. Jovic? Jól szállt be a meccsbe és jól megtartotta a labdát. Egyre jobb állapotban van és ezért cseréltem be őt. Noah nincs 100 százalékos állapotban és nem tudott folyamatosan a csapattal edzeni a héten. Okafor is tud ezen a poszton játszani, de Jovic más tulajdonságokkal rendelkezik és jobban meg tudja tartani a labdákat.”
„PSG? Minden mentális és fizikális erőnkre szükségünk lesz, mert tudjuk, hogy milyen nagy jelentősége lesz a párizsi mérkőzésnek. Még nem nyertünk meccset a Bajnokok Ligájában ebben a szezonban és ki kell használnunk a lehetőségeinket.”
3 hozzászólás
„Nyilvánvalóan egyénileg és védekezési egység szempontjából NEM TELJESÍTETTÜNK JÓL…”
„JÓL JÁTSZOTTUNK, még emberhátrányban is.”
Ezzel kezdődik a nyilatkozat, máris egy ellentmondással.
Ez egy tipikus gól nélküli döntetlenes meccs volt, illetve kellett volna hogy legyen. Egyik csapat sem volt jobb a másiknál. Locatelli megpattant lövése mázli volt. Nem tudom, de nem hiszem, hogy Krunicot el lehetne, el kellene ítélni, mert beleért a labdába. Szerintem egy – posztja szerint védekező – játékos génjeiben benne van, hogy ha teheti, megpróbál blokkolni, megpróbálja beletenni a lábát egy lövésbe. Ami persze rizikó, mert ha irányt változtat, akkor nagyobb bajt okozhat, mint a blokkolatlan lövés. De egy mezőnyjátékos nem tudhatja, hogy a kapus tudná-e fogni a labdát.
Krunic játékában ugyanakkor sajnos bőven benne volt a hibalehetőség, pont a játékhiány miatt. Inkább azonban az volt a probléma, hogy szinte semmit sem tett hozzá a játékhoz. Lehet, hogy Pioli már pihentetni akart, esetleg a PSG ellen kezdőként adna lehetőséget Krunicnak, és hogy játékban legyen, azért küldte be, ezt nem tudni. Mindenesetre Pioli „jól szállt be” megállapítása Kruniccsal kapcsolatban szerintem egyáltalán nem állja meg a helyét.
Egy rangadó tipikusan azért rangadó, mert az esetek többségében a riválisok hasonló játékerőt képviselnek, a csapatok elég képzettek ahhoz, hogy tudjanak reagálni egy-egy változtatásra. Ennek következtében sokszor nagyon merészet és nagyon váratlant kell húzni ahhoz, hogy egy csapat a maga javára fordítsa a meccset. Amennyiben jelentős veszteséget szenved az egyik csapat, akkor az erőegyensúly nyilván el fog tolódni. Thiaw kiállítása egyértelműen megpecsételte volna a Milan sorsát, mégsem vettük észre sokáig, hogy a Juventus emberelőnyben lett volna, mert nem lehetett észrevenni. A Juve onnantól nyilván nem védhette a 0-0-t, azaz azt kellett volna csinálnia, amit egyébként nem nagyon tud, azaz irányítani a játékot.
Ugyanakkor a Milan sem volt képes arra, hogy irányítsa a játékot; a kiállítást követően ez nem is volt meglepő, de a kiállításig sem lehetett ezt látni. A labdabirtoklás a Milan esetében lényegében funkció nélküli; bizonyos csapatok, amelyek szeretik, ha náluk van a labda, azért birtokolják, hogy azzal kezdjenek valamit, és általában tudnak is kezdeni vele valamit. A Milan esetében ez a labdabirtoklás csak meddő mezőnyfölényt jelent, csak úgy l’art pour l’art van a rossonerinél a labda. Pedig a Milan esetében nem hiszem, hogy annyira kellene attól tartani, hogy ha az ellenfélnél van (többet) a labda, akkor az azért veszélyes, mert a védekezést nem tudja megoldani a csapat. Ezt a taktikát, hogy „azért birtokoljuk a labdát, hogy birtokoljuk”, el kellene engedni. Ez egy kombinatív futballt játszó csapatnak „jól áll”, de egy inkább (még mindig vagy már megint…) az egyéni játékot előtérbe helyező csapatnak nem annyira. A Milan nyilván keresi a kontrajáték lehetőségét (egyébként a legtöbb csapathoz hasonlóan, mert ki az a hülye, aki jobban szeret 6-7 védő ellen támadni, mint 2-3 ellen?!), de felállt védelem ellen is próbál egy-egyeket kialakítani. Ez persze lehet egy jó taktika, és Leao miatt ezt meg is kell próbálni kihasználni, de más is kellene. Őszintén szólva én abban bíztam – és voltak is erre utaló jelek a szezon elején -, hogy ezek a játékosok majd segítenek abban, hogy gyorsuljon, virtuózabb legyen a csapat játéka. De a gyors játék nem abból adódik, hogy telerakom a csapatot gyors emberekkel, ha egyébként a gyors játékos lassan passzol, vagy akinek passzol, az lassan adja tovább a labdát. Maga a csapat játéka lassú, látható, hogy képtelen mit kezdeni a csapat egy szervezett védekezéssel szemben.
Pont ez a gond, hogy ez az évek óta tartó probléma még mindig nem került orvoslásra. Azok a sablonok, amiket próbál játszani a Milan, egyéni megmozdulásokra épülnek. A szélső (általában Leao) megpróbál elfutni az alapvonal irányába, majd bead, a rövidre vagy a kapu előterébe, esetleg a második hullámnak. Pulisic esetében gyakoribb a visszafelé cselezés.
A tegnapi mérkőzés még úgy is rávilágított a Milan játékának hiányosságaira, hogy sokan azt mondhatják, nem reális ez vagy az a megállapítás, mert több mint egy félidőt emberhátrányban játszott a csapat. Pedig pontosan ez a körülmény nagyította fel azt az általam nem igazán értett Pioli-féle gondolkodásmódot, miszerint ha tele van a csapat gyors emberekkel, akkor miért nem próbál a játékosok sebességével operálni. Okafor… Értem, hogy nem tudott folyamatosan a csapattal edzeni, de Krunic meg majdnem egy hónap után játszott először. Törvényszerű, hogy valaki kihagy pár edzést, és akkorát zuhan az erőnléte, hogy 15-20 percre sem képes beállni?! Mert akkor itt valami az edzettségi állapottal nagyon el van szúrva… De ha Okafort ki is vesszük a képletből… Pulisic helyett Giroud-t fent hagyni… Ezzel lényegében feladtuk a jobb oldalunkat. Amennyiben a franciát hozza le, akkor is megmaradt volna a „védekezési szerkezet”, de legalább lett volna egy kis sebességünk. És az is tök logikus, hogy egy 37 évest hagy fent, nem egy 25 évest…
A Juventusnak mennie kellett a 3 pontért a kiállítás után, azaz lett volna lehetőségünk egyszer-kétszer elfutni. Giroud-val emberhátrányban kontrára játszani azért nem ugyanaz, mint Pulisickel vagy később Okaforral lett volna.
A 27-ből 21 pont rendben van, de azért jelentősen árnyalja a képet, hogy a két vereségünk a legnagyobb riválisok ellen volt, ráadásul kimondható, hogy ezeken a meccseken – a Juve elleni meccs kiállítása ide vagy oda – tkp. alig volt momentumunk. Az Inter elleni meccset anno kiveséztük, ott azért van minőség bőven. De a Juve elleni vereség azért fájó, mert ez a Juve egy közepes képességű csapat, amely még olasz szinten is kiemelkedően tudja elrontani az ellenfél játékát. Egy színtelen-szagtalan csapat, semmi különlegeset nem csinálnak, és a játékosaik egyéni képességeiket tekintve sincsenek a Milan játékosainak a szintjén. Az a véleményem, hogy a több fontos játékos (Maignan, Theo Hernandez, Bennacer, RLC, Chukwueze, Okafor) hiánya is okolható lenne a vereség és a domináns, virtuóz, szellemes (támadó)játék elmaradása miatt, de ez csak önáltatás lenne. A Milan egyenlő létszámnál vagy emberhátrányban, erős vagy gyenge ellenféllel szemben egyaránt nagyon nehezen tud rést találni az ellenfelek védelmén, pedig ilyen támadókkal illene. Egy olasz edzőnek kellene magyarázni, hogy az olasz futball a betonvédekezésről szól, és hogy a támadójáték nem annyiból áll, hogy felrakok pár gyors játékost, és hadd szóljon?!
Őszintén szólva csalódott vagyok, mert kicsivel többet vártam a Milantól játékban. Azt gondoltam, ilyen támadókkal, akiket elvileg Pioli kért, minőségbeli ugrás lesz idén az előző idénybelihez képest. Az idény eleje lehet, hogy a meglepetés erejével hatott, és persze nehéz a sorsolás, meg persze a BL is ott van, de minden idényben azt tartom a legfontosabb dolgok egyikének, hogy képes legyen fejlődni a csapat, a játékelemek közül legalább 1-2 valamiben lépjen előre. Legyen az a labdakihozatal, a rögzített játékhelyzetek kivédekezése, kontrajáték, esetleg a letámadás minősége vagy bizonyos felrajzolt támadási variációk megfelelő kivitelezése. És hát az lenne a hab a tortán, ha a játék minden egyes fázisában, illetve az átmenetek tekintetében is csettinthetnénk.
Az Inter elleni kiütést követően nagyon jól reagáltunk. Szerencsére pár nap múlva megint jön egy meccs, egy nagyon fontos meccs.
Bár nem ezen múlott a Juve elleni vereség, de a PSG elleni – IDEGENBELI(!!!) – meccs igenis múlhat azon, hogy a meccset vasárnap este rendezték… Érdekesnek tartom, hogy abból a 16 csapatból, amely szerdán játssza a BL-meccsét, egyedül a Celtic és a Milan játszott vasárnap. A többi 14 csapatból kettő kivételével mindenki már szombaton letudta a soros bajnoki vagy kupameccsét (a Dortmund és a Porto már pénteken). Tehát még a PSG is, amely szerdán vendégül látja a Milant… (Egyébként szerdán a Celtic is pályaválasztó lesz…) Nem tudom, ki volt az a barom, aki egy olyan meccset rakott be vasárnapra, amelyen a BL-résztvevő Milan egy olyan csapatot fogadott, amelynek semmilyen nemzetközi kötelezettsége nincs, és amelynek nagyjából tök mindegy lett volna, hogy szombaton vagy vasárnap játszik-e… Illetve értem, hogy a sorsolás erre a napra dobta a meccset, de ilyenkor hol van a Milan menedzsmentje, hogy „bocs, de lényegében így 2 napunk lesz regenerálódni-felkészülni a PSG elleni idegenbeli meccsre”??!
Na, erről ennyit.
Szerintem vannak változások. Tavaly még küzdködtünk nagyon a „kis” csapatok ellen, amikor nem kontrára játszhattunk, hanem birtokoltuk a labdát. Sok pont ment el az ilyen meccseken. Idén ezek a meccsek könnyebben jönnek, van fejlődés. Ilyenkor jobb a 4-3-3.
Tavaly jobbak voltunk a „nagy” csapatok ellen, ahol kontrára játszhattunk, és Leao, Theo, Brahim egy-egy villanása tudott meccseket hozni. Itt szembetűnő a változás, mert a nagy csapatok ellen nem kontrára játszunk, hanem mi birtokoljuk a labdát. Aki nagy csapat szeretne lenni, annak ez az útja. Real, Barca, Bayern, City, MU, Pool, PSG egyik sem kontra csapat. Persze, mind tudnak kontrázni, de azt minden kiscsapat IS tud.
Giroudval kontrára játszani? Kontrákra főleg pontrúgások után van esély. Ilyenkor Zsiru védekezik, mélyen. (Egyébként is sokszor ő jár vissza védekezni Leao helyett, gondolom, nem véletlenül.) Kontrához elég 1-2 gyors ember, + valaki, aki teszi nekik a labdát. Gyors emberek most is voltak fönn (Leao, Musah, Reijnders), a kontra lehetőség nem Zsirun múlott. Jovic sem egy villámléptű, cserébe sokkal gyengébben védekezik. (És támad.)
Szóval, én látok változást, de még van sok meló a csapattal. Sajnos, még mindig nagyon sok múlik Leaon, nagyon fontos lenne egy jó Csokivaze a másik oldalon. Adli elég jó, de kevés kulcspasszt oszt ki, erre is nagy szükség lenne, illetve egy kicsit gólerősebb középpálya. Reijnders, Musah, RLC, ha többet veszélyeztetne, több figyelem kerülne rájuk, több lehetősége lenne a támadóinknak is.
Lenne még sok minden, az emberkövető védekezéstől a formációváltásokig, de dolgoznom kell. 😀
Nem baj Stefano, majd a túlértékelt szarokkal teli pénzesgét megverjük 2-0 ra, ugye?