Gerry Cardinale elismerést vehetett át a RedBird Capital Partners vezetőjeként és a Milan tulajdonosaként.
Az amerikai üzletembernek ítélték oda 2023-ban a NIAF alapítvány jóvoltából a Leonardo da Vinci-díjat a pénzügyi szektorban. Cardinale vezetésével a RedBird tavaly nyáron vásárolta meg a klub tulajdonjogát az Elliott Managementtől és többnyire sikeres első évet tudhatott maga mögött, ugyanis a csapat hosszú évek után újra a Bajnokok Ligája-elődöntőig menetelt, míg a pénzügyek terén sikerült pozitív mérleggel zárni a 2022/23-as pénzügyi évet, amire 17 éve nem volt példa a klub háza táján. Cardinale egy rendezvényen vette át a Da Vinci-díjat Washingtonban, amelyen Giorgio Furlani, a Milan vezérigazgatója is jelen volt. A Milan tulajdonosa nyilatkozott és elmondta, hogy megtiszteltetés és kiváltság számára a klub vezetése.
„Ez az első alkalom, hogy díjban vagy elismerésben részesülök azért a munkáért, amelyet kiváltságnak tartok, hogy minden nap végezhetek. Szerencsés vagyok, mert szeretem, amit csinálok és tényleg nincs elhatárolva, amit csinálok és aki vagyok. Ebben a tekintetben hihetetlen szerencsés vagyok és hálás vagyok azoknak a csodálatos embereknek, akik körülvesznek az életben. Van egy régi mondás, hogy csak annyira vagyunk jók, mint amennyire a minket körülvevő emberek. Vagy ahogy a barátunk – a Milan korábbi játékosa – Zlatan Ibrahimovic mondta, miszerint az egyéniség együtt jár a kollektívával, vagyis ha a csapat jól teljesít, akkor az egyén is. Most 2024-ben fogunk a 10. évfordulónkhoz érkezni a RedBirdnél. Nagyon büszke vagyok azokra a hihetetlenül tehetséges egyénekre, akik alkotják a csapatunkat, amely a RedBirdöt ilyen különleges hellyé teszi.” – mondta Cardinale.
„Mindig is büszke voltam az olasz származásomra és a szüleim mindent megtettek azért, hogy ezt már a gyerekkoromban belém neveljék. A legkedvesebb emlékeim gyerekkoromból az évenkénti nyári olaszországi kirándulásaink voltak. Az egyik ilyen nyáron, 1982-ben – amikor 15 éves voltam – Santa Maria di Castellabate utcáin ünnepeltem, amikor Olaszország megnyerte a világbajnokságot. Emlékszem az akkori olasz csapat hőseire, Franco Baresire, Daniele Massaróra, Paolo Rossira és élénken emlékszem az ünneplésre, amelyhez hasonlót Amerikában még soha nem tapasztaltam. Majdnem pontosan 40 évvel később egy hasonló ünneplés közepén találtam magam a milánói Dóm téren, ahol a Milan olasz bajnoki címét ünnepeltem a Rossoneri szurkolókkal.”
„Néhány nappal a Scudetto megnyerése előtt megállapodtunk a Milan megvásárlásáról, de a mérkőzést követő napokig nem jelentettük be az üzletet, hogy ne zavarjuk meg a csapatot és a szurkolókat. De ahogy ott álltam a Dóm téren az eufórikus hangulatban lévő Milanisták között, visszarepültem az időben 40 évet és ugyanaz az érzés fogott el. Úgy éreztem, hogy ez az otthonom. Van egy elég jól ismert fotó rólam a Dóm téren, amelyet egy barátom készített és amelyen a szurkolókkal ünnepeltem, akik hamarosan úgy ismertek meg, mint a nagy múltú együttesük új tulajdonosát. De abban a pillanatban teljesen ismeretlen voltam és csendben elgondolkozhattam azon a szürreális 40 éves úton, amely oly sok szempontból meghatározta az életemet és azt, hogy mit jelent számomra olasznak lenni.”
„Az elmúlt 30 évben a sportba és a médiába fektettem be és azt hittem, hogy már mindent láttam és mindent véghez vittem, amit a sportban lehet, de az elmúlt 1 év a Milan teljes körű tulajdonosaként felnyitotta a szemeimet és teljesen új megítélést adott arról, amit a megélhetésünkért teszünk. Az európai labdarúgás egyik legnagyobb múltú márkájának tulajdonosa lenni nagy kiváltság és megtisztelő élmény, függetlenül attól, hogy ki vagy.”
„A történelem tanulmányozásakor gyorsan felismered, hogy milyen hatalmas felelősséggel tartozol a klubnak és a Milanistáknak. A Milan új tulajdonosaként töltött első napomon azon kaptam magam, hogy a Casa Milanban, a klub főhadiszállásán, a Milánó szívében lévő múzeumban magamba szívtam a 124 évvel ezelőtt alapított legendás klubnak a hatalmas történelmét és örökségét. És tudod, hogy kik voltak a személyes idegenvezetőim, akik végigkísértek a történelem megismerésében? Nem mások, mint Franco Baresi és Daniele Massaro. Két olyan hősies korábbi játékos, akiket 1982-ben láttam világbajnokként és akik most a tanácsadóim a csapatomnak és nekem. 1982 nyarán magammal vittem a világbajnok olasz csapatnak a poszterét, amely a középiskolás éveim hátralévő részében a falamon volt. Soha nem gondoltam volna, hogy arról a poszterről ketten is a partnereim lesznek ennek a történelmi klubnak a felügyelésében.”
„Amikor nyerünk, a szurkolókkal együtt örülök és amikor veszítünk, vérzik értük a szívem, mert tudom, hogy mit jelent ez nekik, különösen azok után, hogy 1982-ben és 2022-ben is együtt ünnepeltem velük.”