Egybehangzó hírek szerint Stefano Pioli az elmúlt három bajnokin mutatott gyenge teljesítmény következtében azt tervezi, hogy felhagy a háromvédős játékrendszerrel.
Az olasz tréner a januári mélypontot követően – a Sassuolo elleni súlyos 5-2-es vereség után – szánta el magát a formációváltásra és a 3-5-2-re, majd a 3-4-2-1-re váltott, amely rövid távon működőképesnek bizonyult és sikerült stabilizálni a romokban lévő védekezést, viszont a támadójáték továbbra is döcögött. Az új felállással a csapat zsinórban három meccset megnyert a bajnokságban, míg a Bajnokok Ligájában összesítésben 1-0-val továbbjutott a Tottenham ellen. Ugyanakkor a legutóbbi három bajnokin a megszerezhető 9 pontból mindössze egyet gyűjtött be a Milan a Fiorentina-Salernitana-Udinese hármas ellen.
A MilanNews, a Tuttosport és a Sky Italia jelentése szerint Pioli erőteljesen fontolóra vette annak a lehetőségét, hogy felhagy az elmúlt hetekben alkalmazott háromvédős játékrendszerrel és ismét formációt vált.
Pioli a válogatott szünetet kihasználhatja a változtatásra és állítólag arra készül, hogy hamarosan visszavált az elmúlt években preferált 4-2-3-1-es felállásra, amellyel a csapat az előző szezonban bajnokságot nyert. Ez azt jelenti, hogy három belsővédő helyett két középhátvéd és két szélsőhátvéd alkothatja a négy fős védelmet.
Az esetleges játékrendszer váltás nagy nyertese Rafael Leao lehet, akinek szemmel láthatóan visszaesett a teljesítménye és nem igazán feküdt a 3-4-2-1-es felállásban betöltött pozíciója annak ellenére, hogy korábbi elmondása szerint az a kedvenc posztja. Leao a 4-2-3-1 esetén visszatérhet a szélre, ahol sokkal jobban tudja kamatoztatni a robbanékonyságát, a gyorsaságát és a cselezési képességét – ahogy tavaly és az idény első felében tette.
4 hozzászólás
Valaki lehet azt mondja, hogy változtat, próbálkozik.
De szerintem itt már a teljes tanácstalanság áll fenn
Én a 4-5-1 et megnéznék, de szerintem már azt sem tudják hol vannak, a 8 dik formációváltással se lennénk előrébb…
Ejj…ez azt jelenti, hogy fogalma sincs mit csináljon. Itt nem a felállásban van a probléma, mert akkor fogta volna ezt a 343at, aztán kidobja Kalulut jobb bekknek, Saele/Messias fel jobb szélre, Brahim/CDK pedig vissza középre, és tádámm 4231. Ezt meccs közben is, az adott ellenfél stílusától függően is variálhatta volna. Itt alapvetően a koncepcióval van gond, és újabban a csapat motivalásával. Nem is emlékszem mikor láttam utoljára tudatosan felépített akciót. Nincs játékunk, csak az hogy kidobjuk szélre Leaonak, aztán lesz ami lesz, csak hogy most nem fekszik neki a felállás, nem lehet használni a csávó előnyeit. De remélem én látom rosszul, és ezek után szeretett csapatom 180 fokos fordulatot vesz. Forza Milan! ❤️🖤❤️🖤
Pioliról ez a vicc jutott eszembe.
Kohn elmegy a rabbihoz, hogy tanácsot kérjen tőle, mert döglenek a libái.
– Mit adsz nekik enni?
– Kukoricát.
– Az nem jó. A darát jobban szeretik!
Eltelik egy hét, Kohn megint elmegy a rabbihoz, mert még mindig döglenek a libái.
– Mit adtál nekik enni?
– Darát, ahogy mondtad.
– Akkor etesd őket zabbal!
Megint eltelik egy hét, Kohn megint elmegy a rabbihoz.
– Mit adtál nekik enni?
– Zabot, ahogy mondtad.
– Akkor adj nekik árpát!
Másnap zokogva megy Kohn a rabbihoz.
– Te rabbi, az összes libám megdöglött.
– Kár, pedig mennyi jó ötletem lett volna még…
Többször leírtam már, hogy önmagában a játékrendszerek tekintetében nincs olyan, hogy „jó” vagy „rossz”. A játékrendszer semmit sem árul el arról, hogy HOGYAN játszik egy csapat. A brit csapatok által korábban játszott 4-4-2-es rendszert össze lehet vetni a Sacchi-féle Milan 4-4-2-jével. Ég és föld a különbség. És ugye annak idején a teljesen fogalmatlan Montella is 4-3-3-ban játszatta a Milant, mert annyira hülye volt, hogy fel sem fogta, hogy egyszerűen nincsenek meg hozzá a feltételek. Azért, mert valaki 4 védőt, 3 középpályást és 3 támadót rajzol fel, még nem fog úgy focizni a csapata, mint a ’70-es évek elejének Ajaxa vagy Guardiola Barcelonája.
A játékrendszerek lecserélése bizonyos fokig és ideig megoldásnak tűnhet, de hosszabb távon nem. Ha esetleg Pioli vette volna a fáradságot, és megnézi, hogy a „covidos Milan” hogyan játszott, akkor rájöhetett volna (talán), hogy miért játszott jól/jobban, mint a mostani. Nem a 4-2-3-1 miatt. Ha Piolira a három évtizedes edzői pályája során annyi sem ragadt rá, hogy nem a játékrendszer mutatja meg egy csapat játékstílusát, akkor el sem kellett volna kezdenie ezt a szakmát.
Pioli butaságát mutatja, hogy éppen a 4-2-3-1-ről váltott a 3 védős rendszerre, amelyről most vissza akar váltani a 4-2-3-1-re… Annak a váltásnak sem volt sok értelme abból a szempontból, hogy a kapott gólok száma, a védekezés minősége nincs, soha nem is volt összefüggésben a védők számával vagy elhelyezkedésével. Stabilizálni szisztémaváltással lehet a védekezést. A 3 védős rendszert sok csapat úgy támadja, hogy megpróbálja kimozgatni legalább az egyik védőt vagy a szélre vagy a pálya középső részére. Erre a csapatnak reagálnia kell, az egyik szárnyvédőnek vagy középpályásnak vissza kellene zárnia, ezáltal az ellenfél területet nyer, és könnyebben tudja bontani a védekezést. A 4 védős rendszerben a középső védők helyzete stabilabb egy fokkal, ott tipikusabb, hogy egy (védekező) középpályás oldja meg a szélső védekezést labdavesztés esetén, ha a szélső védő felfut (és fent marad) a támadással. A lényeg, hogy bizonyos tekintetben a 3 középső védős rendszer sebezhetőbb, mint a 2 középső védős. A Milan védekezése esetében nem annyira a rendszerrel (2 vagy 3 középső védő, 4 vagy 5 védekező játékos) volt a probléma, hanem a szervezettséggel. Sokszor kap(ott) úgy gólt a csapat, hogy védekezésben „megvoltunk” hátul, akár létszámfölény is volt, de elég volt egy hiba, és a többiek erre nem tudtak jól reagálni. A jó védelmeknek pedig az a két legalapvetőbb ismertetőjegyük, hogy egyrészt kevés alkalommal hibáznak, másrészt, ha mégis, akkor megfelelően tudnak reagálni. Ez nincs meg a védekezésben, mert különben Kalulu, Tomori és Thiaw is fizikálisan rendben van. Talán első kettő kicsit alacsonyabb, mint a legtöbb belső védő. És amellett se menjünk el szó nélkül, hogy több olyan egyéni hibából, figyelmetlenségből adódó gólt kaptunk, amely sokszor chaplini jelenetekhez volt csak hasonlítható.
Rengeteg edző elköveti azt a hibát (évtizedek óta…), hogy az előny megtartása érdekében a hajrában egy támadóbb szellemű játékos helyett behoz egy védekezéshez jobban értőt. Az esetek többségében ezzel semmit nem ér el, de az ellenfél számára pszichés többletet ad, hogy „az ellenfél tart tőlünk”. A védekezés stabilitása tehát nem létszámfüggő.
Most Pioli tehát a hírek szerint visszavált a 4-2-3-1-re. Játszhatna a Milan 4-2-4-ben vagy akár előszedhetné a majdnem egy évszázada „lecserélt” piramis rendszert (2-3-5), akkor sem történne semmi, ha a stílus maradna.
Leao már a 4-2-3-1-es rendszerben sem nagyon villogott az utóbbi időszakban, de akkor sok gólt is kapott a csapat. Most tehát Pioli lehet, hogy úgy van vele, legalább az esélye legyen meg annak, hogy gólokat szerez a csapat, arra pedig úgy lát esélyt, hogy majd akkor Leao „feltámad” a régi-új posztján. A probléma viszont az, hogy – ökölvívós hasonlatot használva – mi csak szurkáljuk az ellenfelet, de nem ütjük meg. Korábban is probléma volt, hogy engedtük visszajönni a meccsbe az ellenfelet. Ha lövünk egy gólt, képtelenek vagyunk egy újabbra, de persze engedjük az ellenfelet is, hogy felkeljen a padlóról. Ez az, amit a legtöbb jó csapat nem enged. A Napoli pár hónap alatt eljutott arra a szintre, ahol mi korábban voltunk, de ahonnan visszazuhantunk, hogy ki tudja végezni az ellenfeleit, és percek alatt lezárja a meccseit, ha úgy adódik. A meccseink mostanában olyanok, hogy ha meg is volt a 3 pont, az ellenfélnek az utolsó percekben is volt esélye. Ez pedig a védekező csapatból rengeteg energiát kivesz. Egy Milan egyetlen ilyen meccsen több energiát veszít, mint a Napoli 3 darab sima mérkőzésén.
A 4-2-3-1-es rendszer nyilván azt jelenti, hogy a háromból az egyik középső védő kikerül a csapatból. Elvileg támadóbb lehetne a csapat, de mint írtam, nem a számokon múlik. Pioli folyamatosan az intenzitásról, a kvalitásról meg a mentalitásról dumál, csak éppen ezeket nem látjuk a meccseken. Azzal is kell kezdeni valamit, hogy a meccsek elején folyamatosan beragadunk. Percekig azt sem tudjuk, merre van az előre, az ellenfél sokkal gyorsabban kapcsol.
A sajtó ezen a játékrendszerbeli váltáson majd napokig elrágódik, kifelé ez úgy tűnhet, hogy Pioli mennyire „innovatív”, de itt sajnos nem erről van szó. Simán benne van, hogy ez a váltás Leao nyári eladása miatt történik, aki az elmúlt majdnem két hónapban alig csinált valamit. Ez a teljesítmény – pláne, hogy nyáron a szerződése utolsó évébe lép – tízmilliókkal is lejjebb vihette az árát, ezt pedig a Milan nem hagyhatja. Egy nagy hajrával fel lehet tornászni az árát. Ebben bízhat a Milan.