A Milan vezetősége megjelent a csapat öltözőjében az Inter elleni vereséget követően. Íme a jelentés arról, hogy veszélyben van-e Stefano Pioli pozíciója a kispadon.
A Rossoneri újabb vereségen van túl, miután vasárnap 1-0-ra kikapott a városi rivális Intertől és ezzel visszacsúszott a tabella hatodik helyére az ötödik Atalantával azonos pontszámmal állva. Pioli nagy meglepetésre a 3-5-2-es formációban küldte pályára a csapatot, amely kudarcot vallott, hiszen az első félidő nagyon rosszul sikerült. Az Inter totális fölényt tudott kialakítani és folyamatosan nyomás alá helyezte a Rossoneri kapuját, miközben Pioli csapatának egy valamire való támadást sem sikerült vezetnie az első 45 játékpercben. A második játékrészben jelentősen feljavult a Milan és a meccs hajrájában Olivier Giroud hatalmas ziccerbe került az egyenlítéshez, azonban pontatlan volt a labdaátvétel és kimaradt a helyzet.
A Sky Sport Italia tájékoztatása szerint a mérkőzés lefújása után Paolo Maldini, Frederic Massara és Giorgio Furlani is elhagyta a lelátót és mindhárman bementek a csapat öltözőjébe, hogy beszéljenek a játékosokkal.
Az igazgatók nagyon komor arckifejezéssel léptek be az öltözőbe, miután a csapat zsinórban a negyedik tétmeccsén is kikapott. A Sky jelentése szerint Pioli pozíciója egyelőre nincs veszélyben és nincs a kirúgására utaló jel az Inter elleni meccs után.
A piros-feketék pénteken a Torinót fogadják a San Siróban a Serie A 22. fordulójában, majd a jövő héten rendezik a Tottenham elleni Bajnokok Ligája-nyolcaddöntő első felvonását. A Sky szerint a vezetőség valószínűleg kitart Pioli mellett, amire az elmúlt három évben gyakran volt példa. Most a legfontosabb, hogy a Milan visszatérjen a győzelmekhez és 1 hónap után újra meccset nyerjen, hogy kilábaljon a mélypontból.
8 hozzászólás
Az a 3-5-2 jó volt 5-3-1-1nek… Calabria szárnyvédőként folyamat üresen hagyta Di Marcot állandóan középen csellengett… 3-5-2-t max úgy tudnánk játszani ha Calabriat elfelejtjük és Saele vagy Florenzi játszik jobb szélen. Messiás pedig a saját posztján sem meggyőző, erre betették középre…nem is tudom mit várt Pioli. A középpályánkon egy deka kreativitás sem volt. Apropó kreativitás, egy formán kívüli Leao több veszélyt jelent, mint a komplett támadó harmad…de csak csücsüljön a Derbin. Leao-Origi párossal többre mentünk volna már az elején, legalább ha eszetlenül felrugdaljuk a labdát lett volna esély befutni azokat… Valamit nagyon elszámolt a mester, de most legalább nem tömtek ki minket.
Hát az elképzelés az volt, hogy az elején semmiképpen ne kapjunk gólt. A csapat mentálisan mélyponton van, és egy korai gól valószínűleg megint összeomlást okozott volna. Ezért választotta Pioli ezt a nagyon defenzív taktikát az első félidőben. Leao azért maradt ki a kezdőből, mert várható volt, hogy nem lesz támadásunk sem, és egyfelől a portugál nem védekezik jól, másfelől teljesen elment volna a kedve a játéktól. Az borítékolható volt, hogy be fog állni!
A probléma az volt, hogy hiába volt a defenzív taktika mégsem működött a védekezés. Egy az egyben szinte minden párharcot elveszítettünk. Teljesen érthetetlen, és nem tudom erről hogy tehet Pioli. Talán a szokatlan felállás zavarta össze a játékosokat, vagy maga a tudat, hogy kiscsapatként kell játszani, foggal-körömmel védekezve.
Inkább csak az a zavaró, hogy a teljesen formán kívüli embereket akkor is játszatni kell amikor az már a csapat eredményességét teszi tönkre. Giroud, Tonali, Calabria, Kjaer egyszerűen kihagyhatatlanok. Már akkor sem járnánk rosszabbul ha a 300 perces játékosaink kezdenének. Vranckx, Adli, Saelemakers? De mondhatnám akár Bakayoko, Ballo Toure nevét is. Ezek az emberek egyszerűen egyáltalán nem kapnak bizalmat. (Saele esetén mondjuk ez nem igaz, de a jelenlegi Calabrianál még ő is nagyságrendekkel jobb).
Meg tudom érteni, ha valaki az edzésen nem olyan ügyes, vagy nem hozza azt a hihetetlen jó szintet amit elvár az edző, de amikor az edzés ékkövei hétről hétre bizonyítják mennyire nincs helyük a kezdőben akkor miért kell betegesen ragaszkodni hozzájuk? Mintha lenne a csapatban 6 Messi akit tilos padoztatni. Arról a kb 5 Piers Morganes Ronaldoról nem is beszélve akit akkor se küldenének be ha már nem lenne más lehetőség. Pioli inkább játszana emberhátrányban mint, hogy egyszer ne kezdjen az a szerencsétlen Calabria.
Rózsa Sándor, akarom mondani Maldini összevonta a szemöldökét. Jelentsen ez bármit is.
Egyelőre csak csúnyán nézett, de a Sky Sport Italia úgy értesült, hogy a következő öltözői látogatáskor már hangokat is fog hallatni.
„Az igazgatók nagyon komor arckifejezéssel léptek be az öltözőbe…Pioli pozíciója egyelőre nincs veszélyben és nincs a kirúgására utaló jel az Inter elleni meccs után.”
Bármilyen siralmas a helyzet, ezen csak mosolyogni lehet. A klub kispadja a világ legstabilabb állása.
Pedig, ha nem változik sürgősen a helyzet fájdalmas döntést kell hozni.. Bármennyire is hálásak vagyunk Piolinak, van olyan, hogy elfárad a kapcsolat csapat és edző között. Kloppot is elküldték Dortmundból és Liverpoolból is bajnoki címek és BL győzelmek ellenére. Ilyen világot élünk a profi, eredménycentrikus futballban sem lehet a múltból megélni.
Bocsi, Liverpoolból még nem küldték el egyenlőre.
Az elmúlt hónapokban igen sok olyan hír volt, ami arról szólt, hogy a Milan éppen milyen szponzorokkal kötött, illetve hosszabbított szerződést. Valamennyi meglévő partnerrel kedvezőbb feltételekkel tudott hosszabbítani, ami nyilvánvaló volt, hiszen a szponzor örül annak, ha a támogatottjának jól megy.
A Milan a jó eredményekkel és a bajnoki címmel jó helyzetben volt, amikor a hosszabbításról kellett tárgyalni, de szinte biztos, hogy a kedvezőbb kondíciókkal aláírt szerződésben finoman vagy nem is annyira finoman utalás történt arra, hogy az eredményeket azért szállítani kell. Ez nem egy bonyolult dolog, a sikerekért jutalom jár, kudarcok esetén meg a nagysemmi.
A Milan tehát hosszabbítgatott, majd bizonyos tekintetben „sorsára hagyta” (átvágta?) a támogatókat. Nyilván nem arról van szó, hogy a Puma vagy az Emirates kiköti, hogy X-et vagy Y-t kell leigazolni, de azt, hogy a csapat rendszeresen legyen BL-résztvevő, akár ki is köthette… És bár megvan az esély még most is a BL-re, azért kíváncsi lennék, hogy a szponzorok mit szólnak a mostani helyzethez. Nem hiszem ugyanis, hogy annyira nyugodtak a fejlemények miatt. Ráadásul azt sem lehet mondani, hogy a lejtmenet rosszkor jött a Milan számára. Ha februárban jönnek a rossz eredmények, akkor ott gond van, nem lehet belenyúlni a keretbe. De a Milan esetében „jókor” jöttek a rosszabb eredmények, ezekre lehetett (volna) hivatkozni akkor, amikor arról lett volna szó, hogy meg- vagy tovább erősítik a csapatot. Hogy ez milyen amatőr módon (nem) történt meg, azt egy másik cikknél már kifejtettem.
A Milan tehát visszaél a szponzorok nehezen megnyerhető bizalmával. Úgy gondolom, a támogatók joggal várnak el sikereket a csapattól, és azt, hogy a vezetőség ezekhez a sikerekhez megadja a megfelelő segítséget.
Látjuk, hogy a szponzorok sokszor több klubot is támogatnak, a taktikájuk az, hogy valamelyik szinte biztosan hozza a jó eredményeket. De éppen ezért a közös szponzorral rendelkező klubok között is van valamiféle „házi” verseny, és ha X csapat nem teljesít annyira jól, akkor legközelebb majd a jobb eredményeket felmutatni tudó Y klub kapja a több támogatást. A szponzor mindenképpen nyer.
Ez a tulajdonosi mentalitás – a szponzor szemszögéből – semmiképpen sem pozitív. Ráadásul nem kell zseninek lenni ahhoz, hogy lássuk: semmilyen szempontból nem kifizetődő. Az Elliott példáján láttuk, hogy pár héten belül dönthet úgy a tulajdonos, hogy eladja a klubot. Akármennyire is próbálja igazolni Cardinale, hogy mekkora Milan-szurkoló, érzelmileg semmilyen módon nem kötődik a klubhoz. Én nem emlékszem, hogy bármikor is mutatták volna pl. Cardinalét, ahogy a San Siro lelátóján üldögél egy meccsen…
Nem igazán látok logikát a tulajdonosi irányításban. Rengetegszer leírtam, hogy egy klubcsapat értékét az mutatja meg – gyakorlatilag bármilyen labdajátékot is nézzünk -, hogy nemzetközi sorozatokban hogyan teljesít, illetve, hogy bejut-e oda. A nagy hazai rangadókra is odafigyelnek a szurkolók, de mindig is az volt az „igazi”, amikor egy csapat egy másik országbeli csapattal találkozott. Ez már az 1950-es évek második felétől, a BEK indulásától így volt, egy BEK-ben induló csapat kiváltságos volt, a sok száz csapat közül bejutott oda, ahová csak pár tucatnyian juthattak be. Ha meg megnyerte a sorozatot, elmondhatta, hogy a kontinensen ő a legjobb. Akkor ez inkább csak presztízzsel bírt, később pénzzel is járt. Manapság viszont mindent ez határoz meg, akár a klub léte is függhet tőle. Az eurótízmilliókon felül szponzorokat hozhat a klubnak, a meccseken megtölthetik a szurkolók a lelátókat, jó játékosok megszerzését eredményezheti, kedvezőbb közvetítési és egyéb szerződéseket köthetnek általa… Ha BL van, minden van, ha nincs BL, nincs semmi. A legtöbb potenciális BL-csapat ezt látva és értve alakítja úgy az életét, hogy bekerüljön a BL-be és ott is maradjon. Bizonyos csapatok eljutottak olyan szintre, hogy az általános anyagi helyzetük (pl. City) és/vagy a BL-pénzek következtében nem kérdés, hogy ott lesznek-e a következő szezonban, esetleg a bajnokság hagyományos erőviszonyai miatt kétség sem férhet hozzá, hogy ott maradnak (Real Madrid, Bayern München, PSG), de a Premier League és a Serie A nem ez a kategória. Látható a Chelsea és a Liverpool példáján, hogy mennyire el lehet rontani a dolgokat, hogy megfelelő források megléte sem garancia arra, hogy bérelt helyük lesz az elitsorozatban. A liga ugyanakkor saját erejéből is alkalmas arra, hogy ne feltétlenül legyenek előre leosztva a lapok. Persze jó eséllyel a nagy hatosból kerül ki minden évben a 4 BL-induló, de a verseny igencsak nyílt. A PL rendszere és pénzügyi dominanciája miatt nincs akkora probléma abból sem, ha nem jön össze egy évben a BL, ettől függetlenül mindenki oda igyekszik, de talán a presztízs itt jelentősebb, elvégre mégis a világ legerősebb bajnokságáról van szó…
És akkor eljutottunk a Serie A-hoz. A 4 top bajnokság közül a leggyengébb marketinggel bíró és talán a legrosszabbul szervezett pontvadászat az olasz. Tragikus a stadionhelyzet, a világklasszisokat egy kezünkön meg tudjuk számolni, mindez megspékelve pár évente felbukkanó „ügyekkel”, fogadási vagy egyéb csalásokkal, amelyek rendre nem 1, hanem 5-8 csapatot érintenek, mindehhez pedig többnyire korszerűtlen futballt játszó csapatok adják a „körítést”, amelyek Európában gyakorta súlytalanok… Az egyetlen, ami ennek ellenére – vagy éppen ezért? – megmaradt, az izgalom, ugyanis a scudettót több csapat is megnyerheti, mikor melyiknek jön ki jobban a lépés. Az, hogy az elmúlt 4 idényt nézve négy különböző bajnoka volt (illetve, ha a Napoli megnyeri a mostanit, akkor lesz) a Serie A-nak, mindenképpen pozitív. Ugyanakkor ez, és a BL-helyekért való tusakodás az, amely miatt egyetlen scudettót nyert csapat sem ülhetne hátradőlve a következő szezonban. A 4 top bajnokságot tekintve a Serie A-s klubok esetében a leginkább meghatározó, a legnagyobb jelentőséggel bíró, hogy bejutnak-e a BL-be vagy sem. Láthattuk, hogy a Juventus sokáig ki tudta használni, hogy egyeduralkodó volt a bajnokságban, rengeteg pénzt szedett be a BL-nek köszönhetően, mégis problémái voltak-lettek. Az szinte művészet volt, hogy a Juve hogyan tudta ennyire szétverni saját magát. A Milan esetében tehát rendkívül fontos volt, hogy hosszú idő után bejusson a BL-be, majd idén az, hogy a csoportból továbbjutás szempontjából jobb esélyeket teremtsen magának. Mintha a tulaj felfogta volna ennek a súlyát. Az eredmények hatására jöttek is a szponzorok, ahogyan az várható volt. És akkor történik ez a teljességgel érthetetlen szinte nagysemmi, amit a mercato során láttunk. Szándékosan nem használtam többes számot, mert tkp. egyetlen mercatója volt a Milannak… A Milan vezetői egész januárban az egyre rosszabb és sorozatban tragikus eredmények következtében sem ébredtek rá arra, hogy mit veszíthetnek. De visszamehetnénk nyárig is. Jómagam nagyon sokat vártan a CDK-transzfertől, de ez így szokott lenni, ha viszonylag nagy összegért érkezik valaki. Ugyanakkor nagyon ritka – bármilyen csapatnál -, amikor egy nagyon fiatal igazolás egy nevenincs csapatból egy nagy klubhoz kerülve azonnal vezéregyéniséggé válik, beilleszkedik, és más dimenzióba helyezi a játékot. Ez az extraklasszisokra jellemző tulajdonság. Utólag marha okos az ember, de talán egy tapasztalt(abb) játékost kellett volna a csatár mögötti posztra igazolni, aki azonnal tud segíteni. A vezetőség valószínűleg jóval gyorsabban várt valami futballra emlékeztetőt CDK-tól, persze a hivatalos kommunikáció az volt, hogy még időre van szüksége, türelmesek vagyunk vele stb. A Milan tehát valamiféle hazárdjátékot játszott CDK-val. Talán nem olyan módon, hogy beválik vagy sem, hanem úgy, hogy nem gond, ha nem azonnal, csak 2024-től kezdi el törleszteni a vételárát…
Lényeg, ami lényeg, a Milan tönkreteheti azt, amit az elmúlt pár évben felépített, és ezért csak magát okolhatja, mert ugyanazt a hibát követte el, amit már a Milan is többször, de más klubok is, hogy valamiféle megelégedettség, elbizakodottság lett rajta úrrá, és még a nyilvánvaló jelek ellenére sem hitte el, hogy bajba kerülhet. A Milan egymás után kétszer is bejutott a BL-be, ami mutatja a fejlődést, de ez még nem jelenthette azt a tulajdonosok számára, hogy ezzel bebiztosították a Milan jövőjét. Ezt gyakorlatilag azok a klubok mondhatják el magukról, amelyek 100 pont környékén állnak az UEFA-együtthatót tekintve. Ez pedig azt mutatja, hogy legalább fél évtizede ott vannak a tűz közelében jó teljesítményt nyújtva… A Milan ennek a közelében sincs, 42 ponttal áll, miközben a 25. Leverkusennek van 61. A Milannak tehát még legalább 3-4 igen jó vagy 6-7 közepes vagy egyre javuló BL-szereplésre lett volna szüksége ahhoz, hogy komolyan lehessen venni, vagy hogy el lehessen mondani róla, hogy „megérkezett” az elitbe és meg is vetette ott a lábát.
Korábban sokszor lehetett okolni a balszerencsét, a pénztelenséget, a rossz vezetői szemléletet. Nyáron a Milan igen jó helyzetben volt, hasonlóban, mint 2011 környékén. Nem kellett volna talán olyan sok a szintlépéshez. Ehhez képest a klub inkább a kivárásra játszott, illetve a tervszerű igazolásokhoz képest szinte mindent egy lapra tett fel CDK-val, miközben más területen nem avatkozott be. Nyáron még lehetett éppen hivatkozni arra, hogy mivel egy bajnokcsapatról van szó, már csak odaér a legjobb négybe a bajnokságban. De a téli passzivitásra egyszerűen nincs mentség. Ahogyan annak idején nem értette meg a Milan (Berlusconiék), hogy mit jelent a BL, illetve a BL-ből való kimaradás, úgy a RedBird még furcsább, mert ők mintha előbb felfogták volna, hogy mi a tét, majd pár hónap alatt elfelejtették… Ez pedig érthetetlenebb, mint a Berlusconi-féle naivitás(?). Nem vagyok üzletember, de nem kell annak lenni ahhoz, hogy megértse az ember, hogy a futballban mivel, minek a segítségével lehet pénzt csinálni. Két betű. BL.
A RedBird viszont nemcsak a téli mercato során tanúsított magatartása következtében mondható, hogy elveszítette a józan ítélőképességét, hanem azért is, mert mintha még mindig nem tudná, hogy mit kellene csinálni, illetve, hogy mi az egyetlen lehetséges lépés a jelenlegi helyzetben… Ez egy sok összetevős probléma, és persze nem minden edzőt rúgnak ki, ha jön pár gyengébb eredmény, de ilyenkor kell egyéb körülményeket is figyelembe venni. Egyszerűen nincs idő. A bajnokság zajlik, élesedik, a legtöbb gárda, amely a BL-be igyekszik, a bajnokságnak erre az időszakára próbálja a jó formáját időzíteni. Amely csapatok előtt felcsillan a remény a legjobb 4-be kerülésre, azok még inkább fognak ezért küzdeni, ha korábban nem is volt terv, de most látják, hogy van esély. Eközben a Milan olyan pozícióba kormányozta magát, hogy most már minden pontnak jelentősége lesz, jön a kényszer, hogy nem nagyon lehet hibázni, a közvetlen – BL-be igyekvő csapatok elleni – rangadókat is inkább nyerni kellene, mint döntetlenre adni… És akkor ott tartunk, hogy elment a január, és a teljes kilátástalanság, ami látható a csapaton. Az edző nem képes új impulzust adni a csapatnak, a játékosok egyre kevésbé hisznek benne… Érdemes volt tegnap megnézni a félidő végén levonuló Milan-játékosokat. „Csak” 0-1 volt, de úgy jöttek le, mintha 0-4 lett volna az eredmény. Az önbizalom, a hit, a bajnokcsapatokra általában jellemző küzdőszellem nyomát sem lehet látni a csapaton. A RedBird pedig nem fogja fel, hogy pár millió euróért tízmilliókat kockáztat. Ez már nem a türelem és az edző melletti kiállás időszaka. Egy jó edző tudja kezelni ezt a helyzetet, Pioli viszont a teljes tanácstalanság. Nem értek egyet Sacchival abban, hogy Pioli nem tette jól, hogy megváltoztatta a JÁTÉKRENDSZERT. Neki kellene a leginkább tudnia, hogy az ő Milanjának nem a játékrendszere volt a lényeg, hanem a játékstílusa. Sacchi csapata játékrendszer tekintetében semmi újat nem talált fel. Egy „sima” 4-4-2 vagy 4-2-2-2 volt, amit a pályára küldött. De ez nem a Simeone-féle 4-4-2 volt vagy a brit csapatokra jellemző 4-4-2. Pioli 3-5-2-je önmagában nem lett volna „rossz” játékrendszer, mint ahogyan nincs „jó” vagy „rossz” játékrendszer. A koncepciótlanság volt szembeötlő. Ahogyan pár hete a 4-2-3-1-ben, úgy a 3-5-2-ben sem lehetett tudni, MIT vagy HOGYAN akar játszani a Milan. A hátrébb védekezés egy dolog, de hacsak nem idióta az edző, akkor nem adja fel az ellentámadás lehetőségét, márpedig Pioli addig jutott el a meccsre való felkészülés során, hogy védekezzünk mélyen, és ennyi. Azzal, hogy igazán gyors támadójátékost nem tett a csapatba (sem Leao, sem Saelemaekers nem kezdett), lényegében lehetővé tette az Internek, hogy a védőik is rendre a középpályán helyezkedjenek, mert nem kellett tartaniuk senkitől. Egy totálisan buta edzőre vall ez az ötlet. Az hagyján, hogy ő mit művel, de ezt hagyja a vezetőség. Egy jó és bizonyított edzőt is el lehet küldeni. Kirúgták már Ancelottit, Sacchit, Capellót, Mourinhót, Lippit, hogy csak a legnagyobbakat említsem. Az okok különfélék voltak. (A Milantól menesztett edzőkről cikket is írtam anno, valahol itt az oldalon olvasható.) Sorozatos hibás döntések, a krízis kezelésére való alkalmatlanság, elfáradt csapat-edző kapcsolat… Én ezt látom a jelenlegi Milan esetében, és Piolival nem hiszem, hogy van esély a változásra. Hogy egyedül Pioli okolható-e a történtekért? Semmiképpen sem. De olyan slamasztikában vagyunk, hogy egyszerűen nincs idő arra, hogy az okokat elemezzük.
A vezetőség pótcselekvése, hogy bemegy meccs után az öltözőbe, egyenesen nevetséges. Mi történhetett? Megmondták a csapatnak, hogy nagyobb odaadással focizzanak? Hogy legyen letámadás? A játékosok olyan szervezetlenek voltak, mintha a pályán találkoztak volna először. Majd utána – a hírek szerint – nem volt szó arról, hogy menesztik Piolit? Azt, aki szemmel láthatóan képtelen hatni a csapatra?! Ezzel akarják felrázni a csapatot?
Sok dologról írtam, a csapongásért elnézést. Azt gondolná az ember, hogy egy akkora klubot, mint a Milan hozzáértő, gondolkodó profik vezetnek, irányítanak. Mégis az az érzésem, hogy az egész Milan most kb. minden tekintetben olyan szervezett, mint egy gittegylet.