Könnyen elképzelhető, hogy Stefano Pioli játékrendszert vált az Olasz szuperkupa elveszítését követően.
Nem kezdődött túl jól a Rossoneri számára a 2023-as esztendő, ugyanis a január 4-i Salernitana elleni 2-1-es győzelem óta a csapat nyeretlen, ráadásul egy hét alatt kiesett az Olasz kupából és kikapott az Olasz szuperkupán is. Sürgős, azonnali megoldásra van szükség, miközben a Milan a következő fordulóban a Lazio otthonába látogat.
A La Gazzetta dello Sport mai kiadása szerint Pioli a játékrendszer váltás lehetőségét fontolgatja a jövő héten kedden rendezendő Lazio elleni mérkőzésre, így a csapat a megszokott 4-2-3-1-től eltérő felállásban léphet pályára.
Az aktuális idényben 18 forduló alatt mindössze 4 alkalommal fordult elő, hogy a Milan kapott gól nélkül hozott le egy meccset a Serie A-ban. Szemmel láthatóan a védelem instabilitása az egyik pont, ami megoldásra vár, mert nagyon sok gólt kap a csapat. A Gazzetta szerint a védekezés megszilárdítása és a középpálya megerősítése céljából Pioli egyik opciója a 4-3-3-as felállás lehet, amelyben Sandro Tonali és Ismael Bennacer mellett még egy középpályás játszhat Aster Vranckx, Tommaso Pobega vagy Rade Krunic közül.
A Gazzetta lehetőségnek tartja a kiegyensúlyozottabb 4-4-2-es felállást is, amelyben a Tonali-Bennacer tengely két szélén Rafael Leao és Alexis Saelemaekers kezdhet, míg a csatársorban Olivier Giroud oldalán Charles De Ketelaere vagy Divock Origi juthat lehetőséghez.
14 hozzászólás
Nekem a 4-4-2 szimpatikusabbnak tűnik. A két kp-sunknak ez alig változás, Salét is jobban el tudom képzelni ott, és lenne egy klasszikus 9-es egy visszavont CDK-val. Leao meg fel-le mászkálna, és sokszor lenne egy asszimetrikus 4-3-3 a dologból.
Hasonlóképpen vélekedem erről én is. Talán végre a belga arany ifjú is magára találna ebben a felállásban, hasonló lenne a szisztéma, mint a Bruges-nél. Azért mikor hamis kilencest játszott, Langgal daráltak rendesen.
A jelenlegi formánkat elnézve 5-4-3 felállásban lenne esélyünk, persze 2 kapussal kiegészítve 😀
Szerintem használjuk a 0-0-11 és felállást. Szerintem ez a legjobb 😀😃😀😃
Az 1-10-0-0 jobb megoldás lenne, elnézve a csapat védekezését. 🙂
Hát igen csak az a kérdés ki lenne az az 1 aki megérdemelné azt a posztot. Hát tőlünk senki az fix 😀
Szerinte ha minden kapusunkat figyelembe vesszük, mehet a 11-0-0-0 is, benyomorognak egymás mellé, és hátha megússzuk kapott gól nélkül.
Nekem az a 442 lényegében mintha jóformán ugyan az lenne. Ugyan az a védelem, közepén ugyan úgy Bennacer és Tonali, széleken megint csak Leao Saelemakersel, CDK meg mintha irányító lenne Giroud meg csatár…nekem ez ugyan az, sőt még rosszab mert akkor eggyel kevesebben vagyunk mert sajnos CDK egy nulla…
Vagy a Gazetta nem látta még a CDK-Origi párost, vagy Pioli.
De én jobban bízom Rebic és Krunic visszatérésében inkább…
Egyetértek! Látva Rebic robotolását a már elúszott szuperkupa döntőn, miközben a 2 belga ballagott a pályán. Krunic vagy Pobega “irányítóba” azért beválhat, mivel erősödik a védekezés.
Nem felállást kell váltani hanem igazolni egy minőségi irányított és egy jobb szélsőt!!!
Mondjuk szerintem most az ő hiányuk a legkisebb probléma, szerintem ez a két poszt potenciálra erősebb, mint tavaly volt, és akkor bajnokságot nyertünk. Messias is jobb, Diaz is jobb, és még Sale is lő néha gólt. A fáradt belső középpályások és a védelem a probléma, de a legnagyobb probléma a legjobb játékosunk tartós sérülése.
Régen is voltak ilyen hírek, de változás nem nagyon volt.
Teljes tévedés, hogy amikor nem megy valami, akkor elegendő annyit csinálni, hogy változtatunk a játékrendszeren. Természetesen ha olyan kevés használható védekező középpályása van a csapatnak, akkor variálni kell, ki kell próbálni a 2 csatáros játékot, ki kell használni, ha a teljes mezőny talán leggyorsabb bal oldala a Milané, esetleg alapozni lehet arra (3 védős rendszer) is, hogy Kalulu és Tomori is igen gyors játékos stb. stb.
A Milan nem a 4-2-3-1-es rendszerével nyerte meg a bajnokságot, hanem például azzal, hogy erőnlétileg rendben volt, viszonylag kevés sérüléssel kellett megküzdenie, a csapat hatékonyan tudott átmenni támadásból védekezésbe, a védelme igen jól zárt, illetve többnyire sikeresen alkalmazta a letámadást, ami sok könnyű helyzetet és gólokat eredményezett. Ezek mellett időnként a pozíciós játékban is sikerült szép dolgokat mutatni, és az egyéni teljesítmények is sokat adtak hozzá a csapat összteljesítményéhez. Ezek tehát nem játékrendszerhez kapcsolódó tényezők voltak, hanem inkább stílusbeliek vagy – mint a játékosok formája – még az sem.
Ha a mostani idényt nézzük, a felsoroltak közül alig köszön vissza valamelyik. Tavaly minden második nyilatkozatban elhangzott, hogy a Milan kerete mennyire fiatal. Ez remek, de akkor hogy lehet az, hogy pl. a tavaly nagyon nagy sikerrel alkalmazott brutális letámadás idén csak elvétve látható? Pedig most már 5-öt is lehet cserélni, tehát erővel is lehetne bírni, és a fiatal csapatnak pláne bírnia is kellene. És az csak részbeni mentség, hogy kiesett Saelemaekers…
Az, hogy változtatni kell, és ezt felismerte végre valahára Pioli (legalábbis a Gazzetta szerint), az örömteli. De a játékrendszer csak arról szól, hogy ki hol van a pályán. Ha felrakok még két – papíron – középpályást Tonali meg Bennacer mellé (akik addig a 4-2-3-1-ben szélsők voltak), azaz visszavonok két támadót, illetve Giroud mellé-mögé odarakok egy CDK-t, aki addig a csatár mögött volt, a fenti elemek nem biztos, hogy megvalósulnak. Emlékezhetünk a Montella-féle 4-3-3-ra, ami ennek a játékrendszernek a megcsúfolása volt. Tudott látványosan támadni az a Milan, noha 3 támadóval is rohamozott? Egyáltalán nem. Stabil volt a védekezése, noha volt, hogy 3 védekező típusú középpályása volt? Az sem. De lehet mondani olyan milanos 4-3-1-2-es rendszert is, amelynél 7 olyan játékos volt a pályán, aki szinte csak a védekezéshez értett, mégis kaptuk a gólokat… És akkor lehetne emlegetni a mostani Barcelonát, amely sosem a védekezéséről volt híres, most viszont úgy áll, hogy a végén még a bajnokságban rekordot dönt a kapott gólokat tekintve…
A lényeg, hogy nem ezen, a játékrendszerbe “belenyúláson” múlik, illetve, nem csak ezen múlik. Akár a 4-2-3-1-et, akár a 4-3-3-at, akár a 4-4-2-t nézem, az nem ad választ arra, hogy HOGYAN játszik egy csapat, illetve MIT szeretne játszani. A Milan Sacchi alatt 4-2-2-2-t (vagy 4-4-2-t, kinek hogy) játszott, aki meg azt tudta tölteni tartalommal, a játék pedig látványos volt, nem egy sablonos semmi, mint például az angoloknál annak idején. De ugyanez a rendszer a kedvence Simeonénak is, a kettőt mégsem lehet összehasonlítani. De össze lehet vetni az Cruyff-féle Ajax játékát meg a Montella-féle Milanét. Elvileg mindkettő 4-3-3 ugyebár…
Néha persze a rendszer “adja”, hogy a csapat “mást” játsszon, ha például 2 támadó van, aki össze tud játszani, mert közel helyezkednek el egymáshoz képest, de én azt szeretném látni, hogy ami tavaly működött, az legalább néha megjelenjen a pályán. Hogy ez nincs, azt nem lehet csak a sérültekre fogni.
Kíváncsi leszek.