Simon Kjaer kedden a kezdőcsapat tagjaként kapott lehetőséget a Sassuolo elleni mérkőzésen a Serie A 4. fordulójában. A dán válogatott középhátvéd 270 nap után tért vissza a pályára a bajnokságban, miután tavaly decemberben térdszalag-szakadása volt. Kjaer a mérkőzést követően nyilatkozott a riportereknek.
„270 nap hosszú idő, rengeteg munkával és áldozattal járt. Jól éreztem magam a pályán. Nagyon boldog vagyok, hogy visszatérhettem a pályára és örülök a fogadtatásnak, amit kaptam a stadionban. Felnőttünk és olyan utat jártunk be, amely által minden játékosunk rengeteget fejlődött. A magam részéről mindent bele kell adnom annak érdekében, hogy ugyanolyan hatást tudjak kiváltani a pályán, mint korábban. Célom, hogy pályára lépjek és a legjobbamat nyújtsam.” – mondta Kjaer.
„Úgy gondolom, hogy idén más lesz a bajnokság. Meg kell érteni, hogy mindenki le akarja győzni a bajnoki címvédőt. A Sassuolo egy pontot szerzett és ünnepelt a meccs után. Véleményem szerint intenzív bajnokság lesz és fejlődnünk kell. Ha azzal az intenzitással és erővel játszunk, ami megvan bennünk, akkor mi vagyunk a legerősebbek Olaszországban. Ha ez nincs meg, akkor nehézségek adódnak.”
„Ugyanazzal az éhséggel és hozzáállással kell dolgoznunk, mint tavaly. Minden egyes nap keményen dolgozunk. Lelkileg nem könnyű, de fejlődtünk. Még nagyon sok tennivaló van. A Sassuolo nagyon jól védekezett, de nyilvánvalóan nyernünk kellett volna. Jobban teljesítettünk, mint az ellenfél, akik végül boldogok voltak a pontszerzés miatt. Elrontottuk az utolsó passzokat és ezen mindenképpen dolgoznunk kell.”
„A visszatérés újabb erőt ad nekem. Amikor a tévében nézed a meccset, akkor sokkal nyugodtabb vagy, míg a pályán a csapattársakkal együtt küzdesz. Mindenesetre az én szerepem a csapaton belül nem változik függetlenül attól, hogy a pályán vagyok vagy sem. Majdnem 9 hónapig keményen dolgoztam. A futballban pillanatok alatt fordul a kocka és minden megváltozhat. Egyik nap ott voltam az Aranylabda-díjátadón, majd két nappal később elszakadt a térdszalagom. Utána elkezdtem újra dolgozni. Most 33 éves vagyok. 24 évesen soha nem kértem volna cserét a 80. percben, de most nem kockáztathattam meg, hogy megsérüljek ebben az időszakban, amikor ilyen sok mérkőzésünk van.”