Sandro Tonali egy 92. percben szerzett góllal szállította a Milan győzelmét a vasárnapi Lazio elleni 2-1-re megnyert rangadón. Az olasz középpályás elmondta, hogy soha nem fogja elfelejteni ezt a pillanatot és úgy véli, hogy saját magukon és a szurkolókon kívül senki sem hitt a Milanban.
A 21 éves középpályás a hosszabbításban vette be Strakosha kapuját, amellyel a Rossoneri 2-1-re megnyerte a meccset és ez a három pont kulcsfontosságú a bajnoki címért vívott harc szempontjából. Tonali a mérkőzés lefújása után a DAZN mikrofonjainak nyilatkozott.
„Csodálatos érzés volt gólt szerezni. Ez a találat meghozta nekünk azt az eredményt, amiért olyan keményen dolgoztunk. Megizzadtunk ezért a győzelemért. Fantasztikus volt a hangulat az Olimpicóban és olyan volt, mintha hazai pályán játszanánk. Köszönjük a szurkolóinknak.” – mondta Tonali a meccs után.
„Nem tudom, hogy ez lenne-e az eddigi életem legszebb pillanata, de az biztos, hogy soha nem fogom elfelejteni. Minden alkalommal hihetetlen érzéssel tölt el, amikor gólt lövök Milan mezben. Ezen a mérkőzésen sem kezdtünk jól, akár csak a derbin. Aztán sok gólhelyzetet alakítottunk ki és jók voltunk a befejezésekben. Ibrahimovic? Ritka a hozzá hasonló játékos egy csapatban, ezért a lehető legtöbbet ki kell hoznunk ebből. Az ő fejese változtatta meg a mérkőzést. Mindannyiunknak így kell folytatni tovább.”
„Scudetto? Egyszerre csak egy mérkőzésre kell koncentrálnunk. Úgy jöttünk ide Rómába, hogy rajtunk és a szurkolóinkon kívül senki sem hitt bennünk. Ott vagyunk a tabella első helyén, de senki sem mondja, hogy erős csapat vagyunk. Alázatosnak kell maradnunk és egyszerre egy meccsre fókuszálni.” – tette hozzá.
Tonali az idei szezonban a harmadik gólját szerezte a Milan színeiben a Serie A-ban.
11 hozzászólás
Egyébként durva hogy második éve vagyunk harcban az első helyért és a saját szurkolóival az élén, mindenki csak lesajnálja a csapatot. Én úgy gondolom, hogy a labdarúgás egy csapatsport és ez csapat folyamatosan bizonyítja ezt! Kellenek jó játékosok, de hangsúly mindig a csapatmunkán van. Ebben idén sajnos az Inter is elég jó.
Biztos vagyok benne, hogy vesztenek pontokat. Kérdés mi hogy teljesítünk. Nekünk az összes meccsünk kőkemény lesz, de látva a kicsapatok ellen elhullajtott pontokat, talán ez nem is akkora hátrány.
Lehet ezt sokféleképpen nevezni. Pesszimizmusnak, negatív kritikának, leszólásnak stb. Én például még a Lazio elleni meccs előtt írtam, hogy nem nagyon bízom a bajnoki címben. Az utolsó 5 meccsünket olyan csapatok ellen játsszuk, amelyek ellen 6 pontot veszítettünk ebben a szezonban. Az Inter ellenben a maradék ellenfeleit elég simán verte, a Sampdoria ellen veszített 2 pontot. Bizonyos szempontból jó és rossz is erősebb ellenfelekkel játszani, de egy Sassuolo, egy Fiorentina meg egy Atalanta ellen senkinek sem kellemes focizni.
Ha a lesajnálást arra érted, hogy egy meccsen a győzelem „úgysem fog sikerülni”, az sima pesszimizmus, de azért valljuk be, erre a csapat sok esetben okot szolgáltatott. Részemről mindig van bennem valamiféle aggodalom, hogy a csapat melyik arcát mutatja, hogy milyen körülményekre (bírói ténykedés, ellenfél szerzi meg a vezetést, sérülések stb.) hogyan reagálunk, mert nem érzem stabilnak, kiforrottnak a társaságot, csak legfeljebb időszakonként.
A Lazio elleni meccsen jól vizsgázott a csapat, de nagyon sokszor voltunk korábban eredménykényszerben, és a nyomást nem tudta jól kezelni a csapat. A Milan játékosainak – akár fiatalok, akár rutinosabbak – hozzá kell szokniuk ahhoz, hogy nem az Udinesében játszanak, azaz, hogy a Milanban szinte minden meccs tétmeccs. A csapathoz való hozzáállás szerintem megvan, szurkolnak neki, de itt jön elő az az örök vita, hogy aki megpróbál objektív lenni, az sokak szemében pesszimista, aki pedig optimistán áll a dolgokhoz, azt naivnak vagy gyengeelméjűnek tekintik. Ha valaki azt írja, hogy pl. a Juventus ellen legfeljebb egy döntetlent tart elképzelhetőnek, de mégis nyer a csapat, utána ezt a valakit szinte számonkérik, hogy hogy lehetett ilyen lenéző a csapattal…
Ha nekem hiányérzetem van valami miatt – függetlenül attól, hogy nagyon jól áll a csapat, és az elsődleges célunkat elértük -, az az, hogy a csapaton taktikai értelemben (akár a játékrendszerét tekintve), illetve technikailag nem igazán látni a fejlődést. Nyilván nagyon leegyszerűsített az az elmélet, hogy nem a Milan jó, hanem a többiek szórták a pontokat, mert azért nem a szél hordta össze a pontokat, és voltak igen súlyos bírói hibák is a kárunkra. Vannak olyan (játék)elemek, amelyek ellenféltől függetlenül változtathatók, fejleszthetők. A védekezés masszívabb lett a bajnokság első feléhez képest, lehet mondani, hogy felgyorsult a csapat hátsó alakzata, ami egyértelműen annak köszönhető, hogy Kalulu és Tomori személyében talán a Milan rendelkezik a teljes mezőny leggyorsabb középhátvéd párosával. A védekezés tehát nagyjából rendben van, de ahol 7 ember felel azért, hogy ne kapjunk gólt, ott ez talán elvárható.
Ami nagyobb probléma, az természetesen a támadójáték, ami teljesen esetleges, és mindenféle szisztematikusságot nélkülöz. Felesleges leírni, hogy mi a probléma, mindenki tudja. Ezzel a problémával Pioli nem tudott mit kezdeni, a gondot viszont az jelenti, hogy mintha meg sem próbálna tenni ellene. Leaót nem tudja tartani az ellenfél? Szuper! 4-2-3-1! Leaóra ráállítanak 2 védőt, úgy, hogy levegőt sem tud venni? Marad a rendszer. Saelemaekers támadásban használhatatlan? Semmi gond, 4-2-3-1. Brahim Diaz láttán Rivera, Ruí Costa vagy Kaká zokog a tévé előtt? Jöhet a technikailag középszer Kessie, és persze a 4-2-3-1… Nyilván egy csomó játékosunk olyan, hogy egy nagy célokat dédelgető Milannak a kispadjára sem ülhetnének le, de ez még nem lehet indok a játszatásukra. Meccsről meccsre lehetett látni, hogy a Serie A-ban az ellenfelek felkészülnek a Milanból. Persze ilyenkor segíthet egy-egy villanás, amire nem lehet készülni, de nekem olyan dolgok hiányoznak, amiket Pioli a táblán felrajzol, ami begyakorolható. Én úgy gondolom, nem lehet mindent azzal elintézni, hogy Brahim Diaz nem egy De Bruyne, Saelemaekers meg csak egy agy nélküli futógép. Piolitól vártam volna valamiféle kreatív ötletet, hogy egy évek óta nem működő (jobb oldali) széljáték helyett kitalál valami mást, vagy ha teljesen elnyomják a centerünket, akkor egy alternatív támadójáték is legyen a tarsolyban.
Bizonyos helyzetek kezelésében, küzdeni tudásban (ez akár egy-egy bírói ítélet következtében kialakult dühből is táplálkozhatott) sokat lépett előre a Milan, úgy gondolom, erőnlétileg az utóbbi pár hétben is „találtunk valamit”, de én edzői téren vártam volna el valami újat.
Pár napja olvastam az nso-n valami hülyének az értekezését arról, hogy tkp. a Milan, a Juve, az Inter és a Napoli kerete nagyjából hasonló erősségű, és az illető majdnem odáig ment, hogy az Internek nem elég a kerete a bajnoksághoz… Hogy hányszor tudott kiállni az Inter nagyjából az alapcsapatával, mert nem volt sem sérülés, sem koronavírusos sem a csapatban, hogy azért egy Vidal vagy egy Alexis Sanchez azért minden Serie A-s klubnak erősítést jelentene, arról persze a hülyéje nem írt. Úgy gondolom, a lehetőségekhez képest a Milan erőn felül teljesített, amiért 4 fordulóval a vége előtt is van valamennyi esély a scudettóra, de van hiányérzetem, mert ha a csapat tartása, védekezésbeli előrelépése mögött Pioli ténykedését vélelmezzük, akkor elgondolkodtató, hogy lehet az, hogy a támadójátékunk teljességgel szervezetlen. A Lazio elleni mérkőzés sok tekintetben cáfol, de én speciel minden meccsen nagyon tartok attól, hogy mi van, ha véletlenül a Milan kapja az első gólt. Ha nem kell gyökeresen változtatni, akkor a Milant gyakran láttam alkalmasnak arra, hogy „erőből” rúgjon egy gólt, amivel nyer. Hátrányban viszont az van előttem, hogy itt már az alaptaktika nem lesz elég, alapvető változtatásokat kellene eszközölni, és a hosszú hónapok tapasztalata alapján nem látom, hogy erre a csapat felkészült volna. Rögeszmém, hogy Maldini hónapok óta nem játszott, Kessie a támadó középpályásunk akkor, ha Brahim gyengén teljesít vagy sérült vagy akármi van vele. Úgy gondolom, hogy Piolinak taktikailag fejlődnie kell. Ott valami nagyon nem stimmel, ha egy támadó középpályás kiesése esetén nem mer berakni az edző egy támadó középpályást, hanem – megtartva a rendszert – egy védekező középpályással próbálkozik.
Akármilyen a játékosállománya egy csapatnak, a fejlődés igenis elvárható. A csapattól és az edzőtől is.
Szerinted milyen kreatív ötlettel tudná Pioli megoldani pl a jobb oldali támadás impotensségét?! Nem kötekedés csak kíváncsi vagyok. ((Hozzád mérten röviden tömören pls 😉 ))
Én abból indulok ki, hogy a jobb oldalunk egyszerűen nem létezik. Nem kelt félelmet az ellenfelekben, veszélyt nemigen tudunk előidézni az ott vezetett támadásainkkal. Össze sem lehet hasonlítani a Hernandez-Leao párost a Calabria-Saelemaekers/Messias duóval. Messiasnak a sebessége nem az igazi, de legalább el tudja hitetni a védőkkel, hogy akár lőhet is, a belga gyorsabb, de tőle lényegében semmi sem várható, annyira ügyetlen és buta.
A 4-2-3-1-t arra találták ki, hogy a szélsőkben rejlő potenciális veszély miatt a védelmet dilemma elé próbálják állítani. Vagyis legyen készenlétben egy belső védő, hogy segíteni tudjon a szélső hátvédnek. Ehhez azonban kellene egy olyan center, akit a gyorsasága és/vagy az ereje miatt rizikós egyedül hagyni egyetlen középső védővel. Ez nálunk sajnos nincs meg, csak Leaónál, de Giroud-t azért le tudják védekezni. A 4-2-3-1-nek az lenne a lényege, hogy növeljék a területet támadásban, de a Milannál ez nincs meg, illetve nem érünk el vele semmit. Sőt, hátrányunk származik belőle, mert a támadók között viszonylag nagyok lesznek a távolságok, és az egy szem center labdához jutási esélyei minimálisak lesznek.
Én közelebb hoznám a támadókat egymáshoz, és egy 4-3-2-1-et próbálnék játszatni. A Milanban van 5 védekező középpályás is, így a stabilitás meglenne hátul. A támadó középpályások közelebb lennének a kapuhoz, jobb eséllyel tudnának esetleg lőni, és közelebb lennének a centerhez is. A center mögötti két ember lehetne Leao mellett Maldini, Rebic vagy Messias is. A szélsőink feladatát, hogy visszajöjjenek védekezni, a 4-3-2-1-es rendszerrel meg lehetne oldani úgy, hogy a 3-as középpálya szélső emberei lépnének kintebb, a középső embernek pedig a támadó középpályások segítenének be. De a 4-3-2-1 mellett a 4-3-1-2 is próbálgatható lenne. Messias vagy Maldini próbálgatható lenne trequartistaként. És persze meg lehetne nézni, mire képes a Milan egy 3 védős rendszerben (esetleg majd jövőre), ahol Hernandez meg esetleg egy Calabriánál jobban támadó szélső hátvéd is lenne. Ennek variánsai (3-5-2, 3-5-1-1, 3-4-1-2, 3-4-2-1) már játékhelyzettől függően változhatnak is akár, de egy próbát megérnének. Mivel a centerünk a legtöbb esetben el van szigetelve, tehát két megoldást látok. Vagy két csatárt tolunk fel, vagy a támadó középpályásokat visszük közelebb az egy centerhez. Így feladnánk ugyan a széljátékot (legalábbis a jobb oldalon mindenképpen), de nem lenne dísznek egy hasznot nem hajtó jobbszélső. Az, hogy más lenne a rendszer, még nem jelentené feltétlenül azt, hogy a Leaóban rejlő veszélyt kiiktatjuk. A portugál mozoghatna vertikálisan és horizontálisan is, mozgathatná a védelmet, ha kimozog a szélre, mögötte, a helyére felléphetne az egyik szélső védekező középpályás, mindez a megfelelő hátsó helyettesítésekkel. A vertikális mozgásokat és cseréket fél évszázada elég jól alkalmazta az Ajax…
Ezek persze csak ötletelések, lehet, hogy több is beválna, lehet, hogy egyik sem. De ha a jobb oldal támadópotenciáljának hiányát nemcsak mi vettük észre már több mint egy éve, hanem az ellenfelek is, akkor esetleg Pioli is kapcsolhatna.
Megírtad a teljes igazságot
Érdekes, szerintem ha nem is az egyetlen, de a legfőbb oka, hogy versenyben vagyunk 2. éve a bajnoki címért, az változtatások nélküli rendszer. Igen, 1-1 alkalommal jobb lenne átállni akár kétcsatáros, akár más rendszerre, de alapvetően az adja ezt a 2 éve tartó stabilitást, hogy mindenki csukott szemel tudja, hol a másik, ő hol van, mit kell tennie, és nem kell azon aggódni, hogy na most 3 védős rendszer, és akkor hová megyek, kinek passzolok. Baromi fiatalok az átlagéletkor, nincs tapasztalatok, és szerintem jó nekik visszanyúlni az atombiztos automatizmusokhoz.
Védekezésben emiatt vagyunk szerintem Európa-szinten is kiemelkedőek (ez kvázi 6 mezőnyjátékost jelent a 10-bő!), és a támadásépítésünk első fele is remekül megy. Igen, elöl sokszor hal meg a dolog, de ez más kérdés, és azért vannak bajok az alapanyaggal is. Giroud jó, de egy bajnok csapatnál lehetne jobb, alternatívája nincs is, a jobboldal meg tudjuk, milyen, ráadául azért volt Leao halott 1-2 hónapig, mert nem volt baloson sem cserelehetőség.
Szóval szerintem a megszakítás nélküli 4-2-3-1 a kulcsa a nagy meneteléseinknek. Sokkal többet hoz a konyhára szerintem, mint amennyi meccsen esetleg a változtatás hiánya miatt nem nyerünk.
Egyébként pár meccs óta Pioli belepiszkált kicsit a dologba, Guardiola-Xavi mintára beküldte Theot középre, amolyan szélről induló 3. kp-sként funkcionálva, legalábbis amikor nálunk a laszti. Ez elég sokszor működött, bár olyankor Leao néha kicsit csendesebb volt, mert jobban kikerült szélre.
* alacsony az átlagéletkor, nincs tapasztalatuk. Ez a mondat kb olyan lett mint valamelyik új fórumtárs Krunicos hozzászólása pár nappal ezelőtt.
Leaón kívül nincs gyors,dinamikus csatárunk. Zsiru egyértelműen a tizenhatoson belül,még ezen belül is az ötösön érzi jól magát. Azon kívüli játéka szinte értékelhetetlen. De ha már így van,akkor jóval több szélső elfutásokra,beadásokra lenne szükség,hogy kamatoztatni lehessen az erényét. Ez vonatkozik Ibrára is. Hosszútávo nyilvan másban kellene gondolkodni,mert egyik centerünk sem mai gyerek. Vasárnap Messias volt az,aki ezeket próbálta megoldani.
Nyilván az előrelépéshez a BL-ben,és a következő bajnoki idényben minőségi igazolásokat kell végrehajtani,főleg akkor,ha jönnek az Arab befektetők.
Szóval jó hogy elértünk valamit,végre nem a tizedik hely környékén kullogunk,két éve harcolunk az elsőségért,de innen is tovább kell lépni. Ezért írtam már,hogy szerintem Pioli erre már nem alkalmas. De persze ez csak az én véleményem.
Forza Ac Milan!
Szerintem elértünk egy bizonyos szintet, amit lehet Pioli miatt nem tudunk felülmúlni.
Csak az általa bevált taktikát alkalmazza a már bizonyított játékosokkal.
Kíváncsi vagyok megy vagy marad az edző és hogy milyen jövőképe van egy jól teljesítő Primaverasnak?!
Amikor egy Gabbia, Maldini csak elvétve kap lehetőséget a bizonyításra
„Szerintem elértünk egy bizonyos szintet, amit lehet Pioli miatt nem tudunk felülmúlni.”
Pontosan,erről van szó!
Ahogy,ezt Lansky is írta!
Minden tiszteletem az övé,mert ezzel a csapattal /már most!/,ilyen helyen végezni nem semmi.
De,arra én is képtelennek tartom,hogy innét még feljebb lépjen.
A másik nagy kérdés,hogy ha sztárokat kap jövőre,miként tudja kezelni?
Tanulóévre mindenképpen szüksége lesz,persze ha az új tulaj megvárja azt ..
És igen,T.Lanskynak megint igaza van,ez az AC MILAN,itt minden meccsen küzdeni és lehetöleg nyerni kell!
FORZA MILAN,PER SEMPRE!
Sali buta lenne?! Inkább egy öszvér, mint Krunic. Ha a Milan feljebb akár lépni, maximum cserejátékos lehetne, de ettől még nem buta. Pioli alatt fejlődnek a játékosok, stabilabb a csapat, tudásilag, és lelkileg is. A tehetséget nem tudja adni. Amíg nem kap néhány jobb képességű játékost akikkel komolyabb támadójáték lehetséges, nem szabad őt leírni. Ha úgy nem tudna jobb csapatot csinálni, akkor lehet elmondani, hogy ez volt nála a plafon. Igaz, hogy döntetlenes meccseken kockáztathatott jobban, de idén valahogy nem úgy néztem ilyen meccseket, hogy aggódtam volna az egy pontért, ha a győzelmet nem is tudtuk megszerezni. Pedig voltak hajmeresztő lehetőségek az ellenfelek részéről, de nem éreztem, hogy egy a csapat mentálisan megroppant a pályán. Remélem ha lesz új tulaj, a Maldini, Pioli építkezés keretén belül fejlődünk tovább.