“A Milan boldogságot adott nekem” – Ibra

23

Zlatan Ibrahimovic a múlt héten ellátogatott a Ferrari főhadiszállására Maranellóba és exkluzív interjút adott az UEFA.com-nak. A svéd klasszis elmondta, hogy a Milan boldogságot adott neki és addig fogja folytatni, amíg nem lesz nála jobb játékos.

A GYEREKKORÁRÓL
“Malmöben nőttem fel egy Rosengard nevű részen és 17 éves koromig ott éltem. Fiatalon nagyon aktív voltam. Az emberek gettónak hívták, de számomra az volt a paradicsom, mert mindenem megvolt, amit akartam. Voltak barátaim, jól éreztem magam és boldog voltam. Volt egy focilabdánk és a futball boldoggá teszi az embereket. Olcsó, mert a futball ingyen van. Csak cipőt kellett vennem, de anélkül is lehet játszani. Aztán onnantól kezdve minden egyre jobb és jobb lett. Amikor megkaptam az első szerződésemet a Malmöben, hirtelen pénzt kerestem azzal, amit szeretek csinálni. A pénz nem tett boldoggá, de könnyebb lett. Az edzésre való hosszú gyaloglástól és a biciklilopástól – ami nem oké, de mindannyian csinálunk hülyeségeket – eljutottam oda, hogy megszerezhettem a jogosítványt és vehettem autót magamnak.”

A GYEREKKORI PÉLDAKÉPÉRŐL
“Apám sok Muhammad Alit nézetett velem és szeretem az ilyen karaktereket. Beszélsz, de közben teljesítesz, beszélsz és bizonyasz. Nem azért beszélsz, mert azt hiszed, hogy vagy valaki, hanem azért, mert magabiztos vagy. Számomra Ronaldo, a Fenomén a futballtörténelem legjobb játékosa. Figyelemmel követtem őt és felnéztem rá. Olyan dolgokat csinált, amiket mindenki meg akart csinálni és amiket korábban nem lehetett látni másoktól. Mindenki őt próbálta másolni, szóval amikor átjöttek a barátaink a kertbe focizni, megpróbáltuk ugyanazokat a dolgokat megcsinálni. Aztán lehetőségem volt találkozni ezzel a személlyel a valóságban, majd ellene játszani – vele egy csapatban viszont nem játszottam – és hirtelen valami valószerűtlen dologból valóság lett.”



SOHA NE FELEJTSD EL, HOGY HONNAN JÖTTÉL!
“Bármi is történik velem – siker, pénz, hírnév, bármi – továbbra is ugyanaz az ember maradok, nem változok meg. Kedvelhetsz vagy utálhatsz engem, de nem azért születtem erre a világra, hogy meggyőzzem az embereket arról, hogy szeressenek.”

A JELENRŐL
“Érzelmesen játszom a Milanban, mert a klub boldogságot adott nekem. Sok mindent kaptam és azt hiszem, hogy talán a Milannál töltöttem a legtöbb időt az összes eddigi klubom közül, ahol játszottam. Jó érzés volt visszatérni a Bajnokok Ligájába. Több év küzdelem és távollét után mindenki nagyon izgatott és rendkívül boldog volt, hogy visszatérhettünk.”

A BAJNOKOK LIGÁJÁRÓL
“Úgy gondolom, hogy ez egy csodálatos versenysorozat. Lőttem pár gólt, amiket nagyon élveztem és lehetőséget kaptam, hogy Európa legjobb csapatai és játékosai ellen játsszak. Mit gondolok arról, hogy soha nem nyertem meg a BL-serleget? Nem változtat meg játékosként, hogy megnyerem vagy sem. Ha megnyerem, az nem jelenti azt, hogy jobb játékos lennék, mert én vagyok a legjobb. Ez bebizonyosodott: a legjobb játékosok nem nyerhetnek meg mindent.”

A JÖVŐRŐL
“A jövő még nem íródott meg, nem terveztem el semmit. Meglátjuk, mi hogyan alakul. Később nem akarom megbánni, hogy abbahagytam a futballt. Egész életemben bánnám, ha befejezném, miközben tudom, hogy még folytathatnám a játékot. Futballozni akarok addig, ameddig csak lehet. A valóság az, hogy addig fogok játszani, amíg nem látom, hogy valaki jobb lenne nálam. Úgyhogy az a helyzet, hogy még folytatom.”

“Tudom, hogy egy napon vége lesz és nem fogom többé érezni azt az adrenalint. Ez minden futballistának problémát jelent. Ez az adrenalin soha többé nem lesz, bármit is csinálsz, mert be vagyunk programozva és minden nap ugyanazt csináljuk.”

“Felkelünk, készülődünk, edzünk, eszünk és pihenünk. Másnap ugyanígy. 20 éven keresztül ugyanezt csinálod minden nap és ez ad neked adrenalint. Amikor hirtelen abbahagyod, megváltozik a napirend és többé nem érzed. Ekkor nulláról kell indulni és valami újat kezdeni.”

TANÁCS A FIATALOKNAK
“A szokásos dolog, amiket mondanak: »Higgy magadban, légy boldog és soha ne add fel!« Ezeket tanácsolnám. Könnyű mondani, de véghez vinni a legnehezebb. Ha pozitív emberekkel és energiával veszed körül magad, az sokat segít. Ez pozitívvá teszi a körülötted lévő légkört, ami megkönnyíti a dolgokat. Ha negatív emberek vannak körülötted, akkor ők lehúznak, mintha nem akarnák, hogy sikert érj el. Tehát a tanácsom a következő: »Ez könnyű és bármi lehetséges – de rajtad múlik!«”

23 HOZZÁSZÓLÁS A CIKKHEZ

  1. Sose feledjük, hogy megtanította újból nyerni a csapatot és annyi év után végre megláttuk Ibrával a fényt az alagút végén.

    • Így van!
      Köszönet neki és a Csapatnak!
      2019-ben nem gondoltam volna, hogy Ibra képes lesz újra maradandót alkotni.
      Gratulálok neki és a Vezetőségnek!

  2. Ibrahimovic mostanra eljutott oda, hogy olyan lett, mint valamiféle bazári majom, akit mutogatnak jó pénzért itt-ott. Egymást érik a vele készült interjúk, amik gyakorlatilag ugyanazokat az unalomig ismételt bugyuta kérdéseket vonultatják fel. Ibra pedig ötezredszer is elmondja ugyanazokat, amik már a könyökünkön jönnek ki. Mint amikor Tom Bradytől 35 éves kora után milliomodik alkalommal is megkérdezték, hogy mikor fog visszavonulni, Messitől/Ronaldotól, hogy a riválisával milyen a viszonya és lehetne sorolni… És persze Ibra egyetlen interjújából sem maradhat ki az adrenalin…

    A sajtótermkek motivációját sem látom ezekben a beszélgetésekben; esetleg egy olyan “verseny” lehet a háttérben, hogy melyik lap mondhatja majd el magáról, hogy ő csinálta Ibrával az utolsó nagyinterjút… Ettől függetlenül nem értem, és tényleg hihetetlen, hogy hogy nem tudnak új, kreatívabb, elgondolkodtatóbb kérdéseket kitalálni Zlatannak. Sajnos már semmiféle hírértékük nincs ezeknek a beszélgetéseknek, mert alig feszegetnek pl. aktuális vagy tényleg érdekfeszítő témákat, amik valóban érdekesek lennének (a “meddig focizol még, Zlatan” nem az…). Például hogyan látja a Ronaldo-Messi utáni labdarúgást; mit szól a kisebb csapatok egyre több meglepetéséhez a nagyobbak ellen; az olasz futballban mit gondol a legnagyobb problémának; melyik válogatottban látja a legnagyobb fejlődési lehetőséget vagy hasonlók.

    Úgy gondolom – Ibrahimovic egyediségét és szórakoztató stílusát nem elvitatva -, ezek a jellegzetesen ibrás, viccesen öntelt, öntömjénező szövegek egyre inkább csak megmosolyogtatók, hogy ne mondjam, szánalmat keltők, főleg akkor, amikor belegondol az ember, hogy Ibra kb. 3 hónapja nem nyújtott értékelhetőt a Milanban, és gyakorlatilag perceket játszik, ha játszik…

    Remélem, valami olyasmi befejezése lesz a pályafutásának, mint Peyton Manningnek vagy Ray Lewisnak, hogy idén még egy nagy – és nem megjósolható – sikerrel a háta mögött belelovagol a naplementébe, nem pedig olyan, mint pl. szegény Roger Federernek, aki mintha még mindig azzal áltatná magát, hogy ha egészséges lenne, és edzhetne, akkor ott lehetne a legjobbak között, bizonyíthatná, hogy fel tudja venni a fiatalabbakkal a versenyt…

    Van az Arthur c. filmben egy jelenet, amikor Dudley Moore inasa bent van a kórházban, közel a halálhoz, és Arthur bevisz neki mindenféle hülyeséget, többek között egy cowboykalapot is. Az öreg felveszi, majd azt mondja: “Ha majd haldokolni kezdek, légy szíves, vedd le a fejemről. Nem szeretném, ha így emlékeznétek rám…” 🙂

    Mindkettejüknek el kellene ezt engedniük. Minden idők legjobbjai, sportáguk legendái között vannak és lesznek, és a nagyságukat bizonyítaná, ha azt tudnák mondani, hogy vége.

    • Szerintem talán egy minimális tisztelet járna annak az embernek, akinek a hathatós közreműködésével a történelmi mélypont és a rettenetes kilátástalanság után kivirágzott a Milan. És nem bazári majomnak nevezni meg hasonló… De no offense.

      • Nem azt mondtam, hogy Ibra bazári majom, hanem azt, hogy olyan lett, mint egy bazári majom…

        Aki olvasott korábban tőlem Ibrával kapcsolatban véleményt, hogy milyen játékosnak tartom, az nem mondhatja, hogy nincs meg felé a tiszteletem. Többször leírtam már, hogy Capellóval értek egyet, aki kijelentette, hogy Ibrahimovicot jobbnak tartja, mint van Bastent. Én Ibrahimovicot tartom a Berlusconi-éra legjobb csatárának, azaz nálam megelőzi a hollandot és Shevchenkót is. Más posztokkal nem érdemes összevetni a csatárokat, sőt az sem megítélhető, hogy Nordahlhoz vagy Louis van Hegehez képest hogyan áll, de nálam vitán felül áll, hogy a Milan-történet 3 legjobb csatára között van.

        A hozzászólásomnak a világon semmi köze ahhoz, hogy egyébként Ibrahimovicot tisztelem. Ha valaki azt mondja, hogy a hó piros, akkor ne mondjam azt egy egyébként általam tisztelt valakire, hogy ökörségeket beszél? Ha Ibra azt mondja, hogy “addig fogok játszani, amíg nem látom, hogy valaki jobb lenne nálam”, akkor erre ne írjam azt, hogy nevetséges, mert az általam tisztelt Ibra nyilatkozta?! Ne vicceljünk már. Úgy gondolom, a reális értékelést gátolja, ha valakit az előélete, az eredményei, a csapatért tett erőfeszítései alapján ítélünk meg. Ibrahimovic nagyon sokat tett a Milanért, nélküle a 2011-es bajnoki cím nem lett volna meg, és biztosan nem produkált volna két éve akkora feltámadást a Milan, mint amekkorát produkált, így a Milan újjáépülésében vállalt szerepe és jelentősége elvitathatatlan. Ez azonban nem teszi őt “védetté”, mint ahogyan senki mást. Ennek alapján kritizáltam Maldinit, Berlusconit, Costacurtát, Kakát, Inzaghit, Gattusót és még lehetne sorolni a Milan legendás személyiségeit. A múltban történteket figyelembe veszem, nem felejtem el ezeknek az embereknek az “életművét”. De mindig is igyekeztem elvonatkoztatni ettől, kizárni a befolyásoló tényezőket (ami nem egyszerű), ha értékelni kellett. Főleg Gattusóval voltam és vagyok elfogult, mert az egyik kedvenc játékosom volt.

        Sajnálom, ha a kritika alapján úgy gondoltad, hogy tiszteletlen voltam Ibrahimoviccsal; természetesen én ezt nem így látom.

        • Nem tom miert zavar téged ez, egy óriási pályafutás, és egy karakteres személyiség! Lehet te unod, én nem, és még sokan vannak ezzel így, talán ha te is átélted volna azt amit ő a pályafutása során, akkor soha nem tartanád unalmasnak.

          • És téged miért zavar, hogy engem zavar?

            Te nem unod, ha hetvenedszer olvasod ugyanazt, én unom.

            Szerencsére nem vagyunk egyformák.

    • Maximálisan egyetértek Lansky mester szavaival. Hasonlóan látom én is. Amikor láttam, hogy kikerült egy újabb interjú, szinte sejtettem, hogy ugyanazokat a paneleket olvashatjuk majd, amiket már mind unalomig ismerünk. (Benjamin Button azért “hiányzott” )
      Óriási blama az újságírókra nézve, hogy semmi újat nem bírnak kitalálni. Lansky hozzászólása is inkább az ő, mintsem Ibra kritikája.

    • Lansky

      Valóban nem lehet elmenni amellett, ahogy és amilyen formában beszélsz fentebb két világklasszisról, Ibráról és Federerről. Méltatlan, ahogy két pályafutása végén járó emberről nyilatkozol. Főként akkor amikor azok az emberek akik talán, még Nálad is többet voltak a foci környéken így nyilatkoznak:
      Engedd meg, hogy idézzem Crespot

      “Kik lesznek a szezon emberei? Ibrahimovic és Giroud, a góljaik sorsdöntő fontosságúak lehetnek és ők azok, akik hozzá vannak szokva ahhoz, hogy trófea megnyeréséért játszanak. Ők fogják húzni a csapattársakat, akik a szezon során bebizonyították, hogy megvan bennük az a győztes mentalitás, ami a különbséget jelenti.”

      Fentiek és az irántad érzett tisztelet miatt írtam két napja, hogy vond vissza amiket Ibra kapcsán írtál. Teszem ezt amiatt is, mert mindkettőjükkel volt alkalmam többször találkozni, és beszélgetni, és ok ketten sok sok embernek olyat adtak és olyat adnak a mai napig, amit csak kevesen tudnak a sportolók közül.
      mindketten példaképek és mindketten máig ható módon határozzák meg azt a közeget ahol alkotnak. Főként Roger.

      Tisztelettel kérlek gondold újra amiket írtál.
      GKG

      • Részemről ezzel a reagálással befejezem a veled való kommunikációt, mert vagy nem tudsz szöveget értelmezni vagy tényleg nem érted a probléma lényegét. Teljesen mindegy, melyik igaz rád, nem én fogom megoldani a gondodat.

        A Crespo-idézet remek, csak éppen semmi köze a témához, így felesleges volt idézni. Ez egy szimpla jóslat, ami inkább valamiféle reménykedés, szurkolás. Én is remélem egyébként, hogy mind Giroud, mind Ibra hozzá tud tenni a hajrában a Milan teljesítményéhez, eredményességéhez. Ki a franc ne remélné ezt?! Crespo nagyon udvarias volt a csapat rangidőseivel, ennyi történt.

        A kiindulópont ugyanakkor egy Ibrahimovic-nyilatkozat volt. Amikbe belekötöttem, azok az unalomig ismételt dolgok voltak, illetve a szó szerint idézett rész (még egyszer: ““addig fogok játszani, amíg nem látom, hogy valaki jobb lenne nálam”). Kifejtettem azt is, hogy egyébként mennyire tisztelem Ibrahimovicot (meg Federert, akit Ibrával párhuzamba állítottam). Ha nem vagy elégedett azzal, ahogyan írok e sportemberekről – holott Ibrát a Milan-történelem 3 legjobb csatáraként véleményeztem, Federert meg egyébként minden idők legegyedibb, legzseniálisabb teniszezőjének tartom -, akkor nem velem van a baj.

        Hogy beszélgettél mindkettejükkel, ahhoz gratulálok, nyilván nagy élmény lehetett. Én egyikükkel sem beszélgettem, de – mint sokadszorra említem – a tiszteletem feléjük nem vitatható. Neked a tisztelet viszont azt jelenti, hogy “csak óvatosan a kritikával”, nekem viszont mást jelent.

        Lényegében azt mondod, hogy egyes legendás sportolók mondhatnak akármekkora marhaságokat is, pusztán azért, mert legendák, nem kritizálhatók, mert olyan sokat adtak az embereknek…

        Nem igazán érdekel, hogy találkoztál velük, és ez alapján (is) kéred, hogy vonjam vissza, amiket írtam. Már a kérés is abszurd.

        Részemről itt a “vita” vége, van jobb dolgom is.

        • Lansky

          Örülök, hogy a harmadik körben azért sikerült világosan és tisztelettel írnod azokról a sportemberekrol és világklasszisokról akikről 3 napja azt írtad, hogy olyanok mint a bazári majmok.
          Örülök, hogy sikerült pontot tenned a magad által gerjesztett vita végére.
          Én eddig is örömmel olvastam a hozzászólásaidat most azért jelentkeztem be az oldalra, mert fontosnak éreztem – a személyes érintettség okán is – hogy emberi módon véleményt cseréljük.

          1988 óta vagyok Milan drukker, 1998 ban voltam először Milan meccsen, és örültem, hogy anno részese lehettem annak, hogy az imádott csapatom az AC Milan Magyarországra látogatott és nap mint nap örülök ha olvashatom az írásaitokat.

          Lansky
          Megtisztelő, hogy válaszoltál a felvetéseimre, a vita pedig az élet része.
          Örülni fogok ha majd személyesen is lesz rá alkalmunk esetleg április 15-én a San Siroban a Genova ellen?

          GKG

    • Bennem is ez fogalmazódott meg, csak nem írtam le.
      De hogy ne érezd azt hogy egyedül vagy, én már végig se olvastam a cikket. Minden alkalommal jön a Gettó, malmő, szegény gyerek voltam, ronaldot szerettem, adrenalin…
      Már tényleg picit zavaró hogy 10 éve évi 3-4x ugyanezeket elmondja.
      Annyi érdekes érdés lenne, de valahogy mindig arra kiváncsiak a firkászok hogy hol nött fel, és milyen volt biciklit lopni.

  3. Szomorúan olvasom az ilyesfajta hozzászólásokat. Ibra az Ibra
    Remélem a bajnokság hátralévő részében rácáfol a fikázókra!

  4. Lansky

    Minden tiszteletem mellett ez a valaha volt legszánalmasabb hozzászólásod volt.
    Szerintem töröld gyorsan, és felejtsük el.

    • Ha lehetne is törölni hozzászólást, akkor sem tenném meg. Semmi gond, ha szánalmasnak tartod a hozzászólásomat, de ha nem indokolod meg, miért gondolod így, akkor azzal nem tudok mit kezdeni.

      • Lansky

        Több tisztelet érdemel Ibra, és Roger is.
        És Te pedig ideje lenne, ha tisztelet mellett helyén kezelnéd magad és a Csapatot is. Minden irántad – ismeretlenül is érzett – tiszteletem mellett mondom, hogy az fenti hozzászólás nem méltó egy olyan férfihoz mint Te főleg nem olyanokról mint Ibra és Roger.
        Tudd, hogy egy ilyen közösségben súlya van a szavaidnak. Tiednek legfőképp.
        Tisztelettel
        GKG

        • Felesleges volt négyszer is leírod a tisztelet szót, ha utána sikerült ezt a mondatot megfogalmaznod:

          “És Te pedig ideje lenne, ha tisztelet mellett helyén kezelnéd magad és a Csapatot is.”

          Ez azért több a soknál…

          Mit értesz azon, hogy ideje lenne?!??! Több mint harminc éve vagyok Milan-drukker, csak ezen az oldalon volt legalább ezer oldalnyi hozzászólásom, csináltam elemzéseket, mindezt egy olyan időszakban, amikor finoman szólva is elkerülték a sikerek a csapatot. Ezek miatt ugyan semmiféle “előjogra” nem tartok igényt, arra viszont igen, hogy meg se forduljon senki fejében, hogy ne kezelném helyén a csapatot – nagyjából lefordítva, hogy ne tisztelném…

          Az egyébként rejtély, hogy a Milan “helyén kezelése” vagy “nem helyén kezelése” miként kapcsolódik az Ibrahimoviccsal kapcsolatos okfejtésemhez. Szerintem sehogyan.

          Az, hogy “helyén kezeljem magam”… Ezen az oldalon is érvényesül a szólás és a véleménynyilvánítás szabadsága. Az nyilvánvalóan nem tolerálható, ha valaki a Milan játékosait öncélúan szidja, gyalázza ezen az oldalon. Ugyanakkor azt vettem észre, hogy a szerkesztők teret engednek a vitáknak, amíg az el nem fajul, tehát amíg észérvek ütköznek. Hogy bizonyos hírekre nem úgy reagálok, mint a többség, hogy más szemszögből közelítek bizonyos témákhoz, hogy nem tapsikolok egy pozitívnak szánt cikk kapcsán, vagy egy győztes meccshez írt hozzászólásban negatívumokat is említek, az bőven belefér a véleménynyilvánítás szabadságába.

          Hogy az írásaimnak súlya van? Lehet. De pont olyan súlya, mint mások írásainak. Leírom a véleményemet, ami vagy tetszik valakiknek vagy nem. Nem gond, ha nem értenek egyet velem, ez sosem zavart. Azzal viszont nem tudok azonosulni, ha belemagyaráznak egy kritikámba olyan dolgokat, amik nem fedik a valóságot, olyanra következtetnek, ami téves.

          Lansky

  5. “Ne csak nézz, láss is…”
    Nem gondolom, hogy Lanskynál Ibra a karrierjét tekintve ne a felső polcon lenne. Ez a hozzászólás nem a személy sározásáról szólt, legalábbis nekem nem ez jött le.

  6. Szerintem Ibra képességeit és azt amit tett a csapatért senki sem vitatja de ha már ezeket nyilatkozza akkor itt az ideje búcsút inteni. Nekem a valaha volt legjobb csatár megtestesítője de mára egy mentor lett, amivel semmi baj nincs de akkor vonuljon vissza és legyen a stáb tagja. Magát hülyíti ezekkel a nyilatkozatokkal mert már bőven van nála jobb és a csapatnak is árt azzal, hogy évi 7 millióért ül a lelátón. Mindenkinél eljön az idő, hogy befejezi csak nem mindegy, hogy miként teszi. Eteti magát még azzal, hogy nincs nála jobb úgy, hogy játszani sem tud és ha igen akkor sem úgy ahogy beszél magáról vagy befejezi mint hős.

  7. Amit ő mond arra kíváncsi leszek, mert elől ékbe nála és Giroud-nál nincs jobb játékos.
    Szóval ha nem hoznak egy csatárt biztos marad mert segíteni fog a klubnak még ha padról is de mondjuk egy Scamaccat taníthatnának a franciával!

  8. Sziasztok!

    Egyet tudok érteni azokkal a hangokkal, akik szerint eljárt felette az idő. Azt gondolom, hogy ennyi játékpercért egyszerűen luxus ennyit fizetni, még akkor is ha az illetőt Ibra-nak hívják.

    Annak tudatában pedig még fájóbb a dolog, hogy olyanokat olvasni, hogy más játékosok esetében 0,5-1 millió EUR-t próbálunk faragni az illető bérigényéből… Remélem mindenki érzi, hogy itt porszem került a gépezetben…

    Természetesen nem szeretném elvitatni Ibra érdemeit, tehetségét, de be kell látni, hogy a teste nem bírja ezt a mértékű terhelést. Pont.

    A szezon végén be kell fejezni, lehetőség szerint méltósággal.

    Üdv!

  9. Általában végigolvasom Lansky-t nagyszerű információ készlettel rendelkezik, és jók a megközelítései, de most ez túl durvára sikerült hozzáállás szerintem. A lényeget én abban látom, hogy egyszerűen leveszi a terhet az egész klubról. Beszippantja a média nagy részét, és így kevesebb tortúra éri Maldini-t, Pioli-t, és a játékosokat. Amíg tart az Ibra “ernyő, remélem fű alatt megnyerjük a bajnokságot. Ez simán megéri a fizetését. Utána segededzonek nagyon komálnám a csapatnál.🙂

SZÓLJ HOZZÁ!

Please enter your comment!
Add meg a nevedet