Ekkora bevételt termelt a Milan akadémiája

A vizsgált időszak évi 10 millió eurós átlagbevétele nagyjából rendben lenne, de mégsem. Ennek a 65 milliós összegnek ugyanis nagyjából a fele Cutrone és Locatelli eladásából jött, akiket ráadásul ugyanazon mercato során értékesített a klub (ha meg De Scigliót is idevesszük, akkor hármukból jön a 65 millió kétharmada). A maradék hat évben tehát 5 millió jött be az utánpótlásból. Ez nagyjából a vicc kategóriája.

Az nem lehet mentség, hogy az Inter meg a Juve hasonlóan gyenge ezen a téren, és azt sem lehet mondani, hogy ebben a „versenyben” kizárólag a „kicsik” ügyeskednek, mert ezt például a Real Madrid vagy a Chelsea cáfolja. Az angol klubokat ugyanakkor kicsit más szemmel kell nézni, mert Angliában gyakorta irreálisan árazzák be a játékosokat. Ráadásul egy angol klubban nevelkedett játékos általában angol klubokhoz kerül, ott meg tényleg nevetséges összegek repkednek, a játékosok valós értékéhez sokszor közük sincs a vételáruknak, de mindenki tudja, hogy a kluboknak van miből költeni.

A Milan számára az, hogy ilyen eredménnyel zárt, nem túl hízelgő. A Milan sosem az utánpótlásáról volt híres (kivételek persze akadtak), de meg tudta szerezni azokat, akik kellettek a sikerekhez, így nem jelentett problémát az sem, hogy Donnarumma előtt csak Albertinit lehetett olyan világklasszisként említeni, aki Milan-utánpótlás volt.

Annak nem sok értelmét látom, hogy a fiatalokat kipróbálatlanul el- vagy kölcsönadjuk ide-oda, mert abból nem sok hasznunk van. Nem hiszem el, hogy évtizedek óta nem tud kinevelni a Milan például egy normális középhátvédet. Ha meg nem tud, akkor hozzá kell nyúlni az utánpótlás ezen részéhez is, mert akkor valamit nem jól csinálnak: akkor rossz lehet a megfigyelési-kiválasztási szisztéma vagy a képzéssel van baj. Ennek a klubnak volt pár legendás saját nevelésű középső védője, ennyi idő alatt szerintem lehetett volna találni-kinevelni legalább egyet, aki mondjuk 200-300 meccsre jó lett volna a csapatban.

A fiataloknak pedig esélyt kell adni. Ha nem Mihajlovic lett volna annak idején az edző, lehet, hogy Donnarumma most a Cesenánál lenne kölcsönben, „hogy fejlődjön”. Félreértés ne essék: ha béna a fiatal, nem kell játszatni, de abszurd, hogy például Maldini üldögél a padon, mert a semmire sem jó – és ezt hónapok óta bizonyító – Brahim Diazt játszatni kell(??!?), és legfeljebb 10 percre cserélik be. Inkább játszatják támadó középpályásként a posztidegen és legfeljebb közepesen technikás Kessie-t – csak azért, mert egyszer ez bevált – szintén Maldini helyett. Maldini nem valószínű, hogy a következő Zidane lesz, de így majd egyszer csak elviszi egy csapat 4 millió euróért, holott benne van az is, hogy amennyiben több lehetőséget kap (azért volt pár olyan meccsünk, amikor meg lehetett volna reszkírozni, hogy mondjuk egy félidőt játsszon), akkor akár be is válhat. Ha viszonylag jó, de nem Milan-szint, akkor is legalább megpróbáltuk, és még így is kaphatunk érte többet, mert egy középcsapat láthat benne fantáziát.

A Milan teljességgel illogikusan közelíti meg utánpótlás kérdését, hiába mondta már ki több vezetőség is, hogy milyen nagy szerepet fog neki szánni. Egy olyan klubnak, amely a FFP miatt folyamatosan korlátokba ütközik, sokkal komolyabban kellene vennie a fiatalok képzését. A Real Madrid, a Chelsea vagy a Liverpool megengedhetné magának, hogy ne foglalkozzon az utánpótlásával, de ezek szerint mégsem teszi. A Milan meg sem nagy pénzért nem tud játékost szerezni, sem az utánpótlásra nem fordít komoly figyelmet. És persze az is lehet, hogy lennének tehetségek, csak a felnőtteknél nem meri őket bevetni a mindenkori edző.

Időről idére jönnek hírek tehetségekről, hogy X vagy Y milyen jól teljesít, rengeteg gólt lő, majd úgy nagyjából a semmi. Annak idején beállt pár percre Emil Roback, hogy el is felejtsék, pedig egyáltalán nem tűnt megilletődöttnek. Pedig az ilyen lépésekkel lehetne motiválni az utánpótlás játékosait: ha jól teljesítetek, akkor a felnőtteknél is megvethetitek a lábatokat. De egy Milan-utánpótlásban szereplő játékos az elmúlt években mit láthatott? Hogy kap valamennyi lehetőséget, de szinte csak akkor, ha szerencséje van; a „rutinosabb” külföldit játszatják helyette; hoznak egy svéd vagy szerb fiatalt a nyakára, aki szinte biztosan előrébb lesz hozzá képest a rangsorban; igen jó esély van arra, hogy bevonják valami üzletbe, és kiköt egy Serie B-s vagy kiesőjelölt csapatban… Marha nagy perspektíva. Ez a hozzáállás azért is furcsa, mert a vezetőség szinte minden tagja mindig elmondja, hogy a Milan egy mennyire fiatal csapat…

A fentiek alapján én úgy látom, hogy a Milan utánpótlása nem működik. Ha hét év alatt annyi bevételt termelt az utánpótlásból a Milan, amennyit az Atalanta 2 év alatt, akkor ott valami nagyon nem stimmel.