Ekkora bevételt termelt a Milan akadémiája

6

A Sporttudományok Nemzetközi Központja (CIES) a legutóbbi kutatásában azt vizsgálta, hogy a világon mely klubok tettek szert a legnagyobb bevételre a saját nevelésű játékosok értékesítéséből az elmúlt években.

A CIES a számítás során azokat a labdarúgókat vette figyelembe, akik 15 és 21 éves koruk között legalább három évet eltöltöttek az adott klub akadémiáján, és akiket nevelőegyesületük 2015 nyara után adott el. A listát a portugál élvonalban szereplő Benfica vezeti, amely mintegy 379 millió eurós bevételt könyvelhetett el az akadémistái eladásából az elmúlt hét évben. A második helyen a Real Madrid (330 millió €) szerepel, míg a harmadik a Monaco (285 millió €).

A Milan a lista 47. helyén áll és a vizsgált időszakban a saját nevelésű játékosok eladásából származó bevétel 65 millió euró volt, ami jelentősen elmarad az élmezőnytől.



A klubnál a legdrágábban eladott játékos Patrick Cutrone volt, akiért 2018 nyarán 18 millió eurót fizetett a Premier League-ben szereplő Wolves. Ez az egy transzfer az összbevétel mintegy 36 százalékát teszi ki. Érdekesség, hogy a TOP 10-ben mindössze egyetlen olasz klub szerepel, nevezetesen az Atalanta, amelynek akadémiája 211 millió eurót termelt.

A LEGTÖBB BEVÉTELT TERMELŐ AKADÉMIÁK:

# KLUB BEVÉTEL
1. Benfica 379M€
2. Real Madrid 330M€
3. Monaco 285M€
4. Ajax 283M€
5. Lyon 270M€
6. Leverkusen 213M€
7. Atalanta 211M€
8. Chelsea 210M€
9. Sporting CP 209M€
10. Liverpool 171M€
24. Fiorentina 122M€
35. Roma 82M€
42. Juventus 72M€
46. Inter 66M€
47. Milan 65M€

6 HOZZÁSZÓLÁS A CIKKHEZ

  1. Lehet hogy azért vagyunk olyan hátul mert talán nem kótyavetyéljük el őket hanem beépítjük a csapatba?

  2. A vizsgált időszak évi 10 millió eurós átlagbevétele nagyjából rendben lenne, de mégsem. Ennek a 65 milliós összegnek ugyanis nagyjából a fele Cutrone és Locatelli eladásából jött, akiket ráadásul ugyanazon mercato során értékesített a klub (ha meg De Scigliót is idevesszük, akkor hármukból jön a 65 millió kétharmada). A maradék hat évben tehát 5 millió jött be az utánpótlásból. Ez nagyjából a vicc kategóriája.

    Az nem lehet mentség, hogy az Inter meg a Juve hasonlóan gyenge ezen a téren, és azt sem lehet mondani, hogy ebben a “versenyben” kizárólag a “kicsik” ügyeskednek, mert ezt például a Real Madrid vagy a Chelsea cáfolja. Az angol klubokat ugyanakkor kicsit más szemmel kell nézni, mert Angliában gyakorta irreálisan árazzák be a játékosokat. Ráadásul egy angol klubban nevelkedett játékos általában angol klubokhoz kerül, ott meg tényleg nevetséges összegek repkednek, a játékosok valós értékéhez sokszor közük sincs a vételáruknak, de mindenki tudja, hogy a kluboknak van miből költeni.

    A Milan számára az, hogy ilyen eredménnyel zárt, nem túl hízelgő. A Milan sosem az utánpótlásáról volt híres (kivételek persze akadtak), de meg tudta szerezni azokat, akik kellettek a sikerekhez, így nem jelentett problémát az sem, hogy Donnarumma előtt csak Albertinit lehetett olyan világklasszisként említeni, aki Milan-utánpótlás volt.

    Annak nem sok értelmét látom, hogy a fiatalokat kipróbálatlanul el- vagy kölcsönadjuk ide-oda, mert abból nem sok hasznunk van. Nem hiszem el, hogy évtizedek óta nem tud kinevelni a Milan például egy normális középhátvédet. Ha meg nem tud, akkor hozzá kell nyúlni az utánpótlás ezen részéhez is, mert akkor valamit nem jól csinálnak: akkor rossz lehet a megfigyelési-kiválasztási szisztéma vagy a képzéssel van baj. Ennek a klubnak volt pár legendás saját nevelésű középső védője, ennyi idő alatt szerintem lehetett volna találni-kinevelni legalább egyet, aki mondjuk 200-300 meccsre jó lett volna a csapatban.

    A fiataloknak pedig esélyt kell adni. Ha nem Mihajlovic lett volna annak idején az edző, lehet, hogy Donnarumma most a Cesenánál lenne kölcsönben, “hogy fejlődjön”. Félreértés ne essék: ha béna a fiatal, nem kell játszatni, de abszurd, hogy például Maldini üldögél a padon, mert a semmire sem jó – és ezt hónapok óta bizonyító – Brahim Diazt játszatni kell(??!?), és legfeljebb 10 percre cserélik be. Inkább játszatják támadó középpályásként a posztidegen és legfeljebb közepesen technikás Kessie-t – csak azért, mert egyszer ez bevált – szintén Maldini helyett. Maldini nem valószínű, hogy a következő Zidane lesz, de így majd egyszer csak elviszi egy csapat 4 millió euróért, holott benne van az is, hogy amennyiben több lehetőséget kap (azért volt pár olyan meccsünk, amikor meg lehetett volna reszkírozni, hogy mondjuk egy félidőt játsszon), akkor akár be is válhat. Ha viszonylag jó, de nem Milan-szint, akkor is legalább megpróbáltuk, és még így is kaphatunk érte többet, mert egy középcsapat láthat benne fantáziát.

    A Milan teljességgel illogikusan közelíti meg utánpótlás kérdését, hiába mondta már ki több vezetőség is, hogy milyen nagy szerepet fog neki szánni. Egy olyan klubnak, amely a FFP miatt folyamatosan korlátokba ütközik, sokkal komolyabban kellene vennie a fiatalok képzését. A Real Madrid, a Chelsea vagy a Liverpool megengedhetné magának, hogy ne foglalkozzon az utánpótlásával, de ezek szerint mégsem teszi. A Milan meg sem nagy pénzért nem tud játékost szerezni, sem az utánpótlásra nem fordít komoly figyelmet. És persze az is lehet, hogy lennének tehetségek, csak a felnőtteknél nem meri őket bevetni a mindenkori edző.

    Időről idére jönnek hírek tehetségekről, hogy X vagy Y milyen jól teljesít, rengeteg gólt lő, majd úgy nagyjából a semmi. Annak idején beállt pár percre Emil Roback, hogy el is felejtsék, pedig egyáltalán nem tűnt megilletődöttnek. Pedig az ilyen lépésekkel lehetne motiválni az utánpótlás játékosait: ha jól teljesítetek, akkor a felnőtteknél is megvethetitek a lábatokat. De egy Milan-utánpótlásban szereplő játékos az elmúlt években mit láthatott? Hogy kap valamennyi lehetőséget, de szinte csak akkor, ha szerencséje van; a “rutinosabb” külföldit játszatják helyette; hoznak egy svéd vagy szerb fiatalt a nyakára, aki szinte biztosan előrébb lesz hozzá képest a rangsorban; igen jó esély van arra, hogy bevonják valami üzletbe, és kiköt egy Serie B-s vagy kiesőjelölt csapatban… Marha nagy perspektíva. Ez a hozzáállás azért is furcsa, mert a vezetőség szinte minden tagja mindig elmondja, hogy a Milan egy mennyire fiatal csapat…

    A fentiek alapján én úgy látom, hogy a Milan utánpótlása nem működik. Ha hét év alatt annyi bevételt termelt az utánpótlásból a Milan, amennyit az Atalanta 2 év alatt, akkor ott valami nagyon nem stimmel.

    • Remek írás, egy gondolatot engedj meg. Szerintem nincs értelme a Milan utánpótlásának minőségét az Atalantáé alapján megállapítani, mivel a bergamóiak a teljes klubot erre a játékospolitikára húzták fel. ők így működnek. Teljesen más filozófia, teljesen más rendszer.

      Az Atalantánál ha van egy tehetséges akadémista, berakják a rendszerbe és 1-2 éven belül túladnak rajta, mielőtt még az illető kiforrott játékossá válna. Nem várják meg, amíg évekkel később kiderül, hogy egy-egy játékos közel klasszis szintű lesz (pl: Kessié) vagy éppen egy romhalmaz (Conti, Caldara). A Milannál ugyanez nem mondható el, mert ha akad egy tehetség, akkor a klub nem akarja eladni, hanem mindenképpen beépítené hosszú távra. Ez a különbség.

  3. Azért szerintem nekünk pont nincs szégyenkezni valónk saját nevelések terén olasz szinten. Mert hiába nem akasztottunk le nagy pénzeket a saját neveléseinkből, de tudunk legalább felmutatni olyan neveket akik olasz vagy nemzetközi szinten is megjártak top csapatokat vagy éppen most a Milanban vannak mint pl De Sciglio, Darmian, Astori, Locatelli, Cutrone, Donnaruma, Calabria, Christante, Petagna. Azért megnézném hogy a többi olasz csapat mit tud felmutatni

    • Ez így van, az utánpótlásunk termel ki jó játékosokat (kiegészítenélek még: Gabbia, Abumeyang), csak az első csapatnál nem jól menedzseljük őket, így marad az elkótyavetyélés.

SZÓLJ HOZZÁ!

Please enter your comment!
Add meg a nevedet