Sampdoria-Milan 0-1: Játékos statisztikák

Azon, hogy Tonali változtatott a játékstílusán, mit értesz?

Egy másik oldalon néztem az adatokat. A csapatból Tonali kísérletezett legtöbbször hosszú passzokkal, egyenesen botrány a statisztikája (11-ből 3 jó labda). Még Maignan – aki 30-szor rúgott bele a labdába jó nagyot – is 50%-ot ért el… Egyébként a rövid és a középhosszú passzai jó arányban mentek emberhez. Azt hozzátenném, hogy egy meccsen egy középpályástól 43 passzkísérlet nagyon kevés.

A 2 kulcspassz ehhez képest nem rossz, sajnos nem emlékszem, melyek lehettek ezek, ehhez újra kellene néznem a meccset.

Tonali védekezésben rendben volt, talán kicsivel elmaradt Krunictól.

Egy éve van itt Tonali, és mintha a Montolivo szindrómát látnám megismétlődni. Leigazoljuk azt a játékost, akiről azt gondoljuk (és a vezetőség is azt gondolja), hogy majd pótolja (vagy legalábbis megpróbálja pótolni) Pirlót, erre olyan játékkörnyezetet teremtünk számára, amelyben esélye sincs arra, hogy ezt egyáltalán megkísérelje. Ha Conte annak idején úgy állította volna fel a Juve középpályáját, hogy ott Pirlo egy 4-2-3-1-es rendszer védekező középpályása, akkor Pirlo úgy megbukik, mint a huzat. Azt a játékát, ami miatt sokan problémáztak, elsősorban azért tudta hozni, mert volt mellette 4 (inkább) vízhordó, azaz „alájátszottak” a középpályás társak. Szó sincs arról, hogy Montolivo azért nem tudta Pirlóhoz hasonlóan mozgatni a csapatot, mert pl. Allegri nem megfelelő rendszerben játszatta, de biztosan nem segítette elő a feladatát, hogy alapvetően védekező középpályássá „fokozták le”. Tonalinál ugyanez a problémám, de ezt már sokszor leírtam. Tonalit nem azért szerződtette a Milan, hogy védekező középpályást játsszon. Erre a posztra bőven megfelelne egy Kessie vagy Bennacer típusú játékos, aki játékintelligenciában – mondjuk úgy – nem egy Toni Kroos. A Milan alapértelmezett védekező középpályás sora a Bennacer, Kessie duó lenne. Hozzájuk képest Tonali eléggé eltérő kvalitásokkal bír. Én arra számítottam, amikor Tonali érkezett, hogy a Milan középpályás játékát úgy, azáltal fogja magasabb szintre emelni Pioli, hogy egyszerre lesz jelen a brusztolós, keménykedős típusú középpályás (Bennacer és/vagy Kessie) és a játékintelligensebb Tonali. Erre végigszentségeltem az előző idényt, hogy egyszer sem kísérelte meg Pioli ezt a hármast – vagy egyáltalán bármely összetettebb hármast – együtt szerepeltetni. Nem akarnám Tonalit Krooshoz hasonlítani, de mindenki egy agyament baromnak gondolta volna bármely Real-edzőt, aki Kroosból olyan típusú védekező középpályást kreál, mint amilyent Tonaliból „csinált” vagy csinálni akart Pioli. A drágalátos edzőnk 1 éve nem veszi észre az egyértelműt.

A Samp elleni meccs hajrájában az 5 fős középpálya kipróbálása elképzelhető, hogy pl. Kessie és Bennacer visszatérésével – illetve még egy vagy két középpályás érkezésével – Tonali játékára, pozíciójára, de akár stílusára is hatással lesz, de én egyelőre nem igazán látom, hogy ellátná azt a feladatot, amire szerződtettük. A nagyobb baj, hogy azt sem látom, hogy Piolinak egyáltalán megfordult volna a fejében, hogy Tonalival mást kellene játszatni, mint a Krunic-féle – már elnézést a kifejezésért – tucatjátékosokkal.

Ebben a rendszerben játszatva a Milant Tonali leigazolása teljességgel értelmetlen és értelmezhetetlen. Tonalit az olasz futball egyik tehetségének tartották-tartják. Teljesen egyértelmű, hogy nem azért a teljesítményért és játékért, amit Pioli kitalált(??) számára. Bár sérülései is voltak, tény: mióta Tonali a Milanban van, a válogatottnál lényegében szóba sem jön a neve, pedig megfelelő játékidőt kapott, és egy bajnoki ezüstérmes csapat játékosa. Mégis, válogatott tudott lenni korábban egy Bresciából… Mintha fordított utat járna be, mint Locatelli. A Milan Locatellit (aki azért igencsak messze van attól, amit beleláttak anno) „lekorlátozta”, egy olyan játékost akart faragni belőle, aki a képességeit nem igazán mutathatta meg, míg a Sassuolóból a válogatottságig vitte, majd a Juve kitalálta, hogy megszerzi…

A Milan évek óta küzd azzal, hogy egy-egy játékost nem tud a csapatba építeni, hogy az adott játékos nem hozza ki magából, ami benne van annak ellenére, hogy egyébként lenne benne fantázia. Annál dühítőbb viszont nincs, amikor valakit a máshol mutatott jó játéka miatt szerez meg a csapat, és utána az edző bele akarja kényszeríteni egy olyan szerepbe, amiben nem (annyira) jó, miközben a tényleges szerepkörét meg sem kísérli „megtalálni”.