Massimo Marianella újságíró véleménye szerint Gianluigi Donnarummát a pénz vezérelte a klubváltásban.

Donnarumma annak ellenére döntött a távozás mellett, hogy a Milan jelentős béremelést kínált neki és a csapat kiharcolta a Bajnokok Ligája-indulást a következő szezonra.

A hírek szerint a 22 esztendős kapus következő klubja a Paris Saint-Germain lesz, amely a szerződés lejártával ingyen szerződteti. Donnarumma bónuszokkal együtt 12 millió eurót kereshet Párizsban a következő szezonban és 5 évre ír alá.

Marianella olasz sportújságíró a Sky Sportnak adott interjújában kifejtette véleményét a PSG-be tartó Donnarummáról.

“Donnarummát a döntésében nem a szíve és a szenvedélye vezérelte. Ebben az esetben a pénz győzött. Gigio a pénzt választotta ahelyett, hogy a Bajnokok Ligájában szerepelt volna abban a klubban, ahol felnőtt. Ő a pénzt akarta és ezáltal a világ leggazdagabb klubjába megy.”

7 HOZZÁSZÓLÁS A CIKKHEZ

  1. Ezt kb a barca és a real jatekosainak feléről szinten el lehet mondani. Annyira lerágott csont, hogy ezzel a Donnarumma üggyel kb mindenki csak egy kis médiafigyelmet akar magának.

    • azert nem eppen, real es barca eseteben magyarazhatjak tortenelemmel meg vilag legjobb csapatai dologgal. PSG nel nem igazan.

  2. Úgy gondolom, vannak nehezen megmagyarázható történések, győzelmek, trófeák közötti különbségek. Közhely, hogy pénzen nem lehet mindent megvenni. Volt annak idején az az EuroCard/MasterCard reklám, ami beárazta a futball-labdát, a mezt, majd az volt a csattanó, hogy az élmény, amit egy meccs élőben való megtekintése jelent, megfizethetetlen.

    Annak idején Cristiano Ronaldónak megvolt mindene a Manchester Unitedben, már amikor távozott, minden idők egyik legnagyobb MU-játékosa volt, és ha marad, szinte bizonyosan ő lett volna “A” legnagyobb United-legenda, megdöntve szinte minden rekordot. Jött a Real Madrid ajánlata, és úgy gondolom, ha a MU meg akarta volna erővel tartani Ronaldót, megtehette volna. Ferguson azonban “elengedte” (persze a 94 millió euró nyomós ok volt). Talán nem mondták ki nyíltan, de érezhető volt, hogy a Real Madrid az a Real Madrid, amihez képest még egy Manchester United is messze van. Teljesen mindegy, hogy ki mit gondol a Realról, a XX. század klubjának választották meg annak idején. Van jónéhány példa a sportvilágban arra, hogy bizonyos klubok kiemelkednek vagy kiemelt helyet kapnak, esetleg annak ellenére, hogy hosszabb idő óta nincsenek olyan nagy eredményeik. Ilyen a Ferrari, amire akkor is figyelnek, ha évek óta nem nyer semmit, adott évben akár még nagydíjat sem. Ilyen az NFL-ben a Dallas Cowboys, az MLB-ben a New York Yankees… Az első az egyenlők között versenyre is vonatkozhat. Ha Wimbledon nincs meg egy teniszezőnek, hiába nyerte meg a másik három GS-t, úgy gondolom, nem érezheti teljesnek a pályáját. Nyilván egyes sportágakban az olimpia is ilyen a világbajnokságokhoz képest. A Forma-1-et tekintve ilyen, ha valaki Monte Carlóban tud nyerni, vagy aki az epsomi derbyn győz.

    Ez az a “státus”, amit bizonyos klubok megpróbálnak megcélozni, különböző módon (általában pénzzel) elérni, de ehhez más kell, ezt tényleg nem lehet megfizetni. Ronaldo Real Madridba igazolása Perez megalomániáján (hogy a Real játékosa legyen a legdrágább), a Barcelonával való versengésen (költsünk többet, mint ők, illetve a minden fontosat nyerő Barcelonától vegyük vissza a trónt) is túlmutatott. Ez tehát leegyszerűsítve azt jelentette, hogy egy Manchester Uniteddel megnyert BL-trófeánál is nagyobbat szól, ha valaki a Real Madriddal nyeri meg azt. És nem azért jelentősebb, mert a spanyolok már 10-zel több ilyen címet nyertek. Ez az, amit nem is biztos, hogy meg lehet magyarázni, mert mondhatjuk, hogy BL-cím – BL-cím: mindegy, melyik csapattal nyeri az ember. Nos, szerintem nem. 2008-ban a pekingi triplázás után Benedek Tibi azt mondta, hogy neki örökké a Sidney-i első olimpiai bajnoki cím marad a legfontosabb.

    Lehet, hogy ma már ez egyre kevésbé jelentős, és a fiatalabbaknak nem mond túl sokat egy-egy nagyobb klub történelme (nem érdekli őket, hogy milyen legendásnak számít az adott klub), és pontosan ez az, amit ki tud használni egy City és PSG, mert a mostani fiatalabb játékosok jó alapanyagok ehhez.

    A City vagy a PSG valószínűleg meg fogja nyerni valamikor a Bajnokok Ligáját. De ez akkor sem lesz ugyanolyan, mintha valaki a Real Madriddal vagy a Milannal vagy a Bayernnel nyerné meg. Teljesen mindegy, hogyan, de a futballtörténelem talán legnagyobb hatású döntéséig, a Bosman-ügyben hozott ítéletig nagyjából kialakultak a klubfutballban a státusok, elkülönültek nagy(obb) és kis(ebb) klubok. Valamiért a Real nagyobb lett mindenkinél Spanyolországban, Angliában a Liverpool és a Manchester United emelkedett ki, Olaszországban három nagy klub is lett. Liverpoolban az Everton, Manchesterben a City, Madridban az Atlético lett a második számú klub [Milánóban meg az inter :)]. Ezeken pedig nem igazán lehet változtatni.

    Feltette valaki azt a költői kérdést, hogy Donnarumma vajon belegondolt-e abba, hogy mit veszített el ezzel a lépésével. Nos, nem gondolom. Donnarumma lehet legendás kapus, de valahogy a PSG-ben ezt nem tudom elképzelni. Ibrahimovic hiába távozott a PSG-től rekorderként, furcsa kimondani, hogy “a PSG legendája”. Ő nem ettől lett az. Kb. mint a “madocsai Messi” mint az egyik legviccesebb jelzős szerkezet… Valakire a pályafutása végén azt mondani, hogy “a Barcelona, a Milan vagy a Bayern München legendája”, olyan, amire mindenki odafigyel, ami valamiféle megkülönböztetett státust jelent. Arra viszont jóval kevesebben kapják fel a fejüket, hogy “a PSG legendája”.

    Az újságíró hatalmas felfedezést tett. Nagyjából lenyilatkozta azt, amit több százmillió ember, aki nagyjából képben van, tudott, de legalábbis sejtett…

    • Rengeteg ellentmondásos nyilatkozat, pletyka kering az éterben…..
      Donnarumma maradni akart és kész volt hosszabbítani.
      Máshol, már rég meghozta a döntését és nem akart maradni.
      Donnarumma döntött, Raiola döntött.
      Donnarumma a pénzt preferálta, máshol az ügynök nem volt elégedett…
      Maldini-nek azt mondta, hogy azt csinálja, amit Raiola mond neki… aztán máshol Raiola az ártatlan bárány, mert Donna nélküle hozta meg a döntést… Annyi, de annyi a pletyka az ügy körül, hogy hihetetlen.

      Nagyon jó a kapcsolatunk Raiola-val, de meg akarunk szabadulni a klienseitől… Romagnioli….
      És nagyon hezitálunk De Paul miatt.
      Különben Roma-t Inter-es közegben fotózták le, miközben eltökélt szándéka, hogy maradni akar és harcolni a helyéért.

      De ahogy sokan lenyilatkozták, mindig a játékos hozza meg a végső döntést, habár itt Maldiniék is besegítettek neki. Teljes joggal, hiszen ha maradni akart, akkor nem lett volna kérdés, hogy mit feleljen neki a telefonba.

      Nagyon sajnálom, hogy már nem a mi kapunkat fogja védeni és nem mi adjuk az Olasz válogatottba a kapust… sőt nélküle már senkit nem adunk az Azurri-nak. Romagnioli is kiesett, Tonali-val egyetemben.

      Calhanoglu-tól szerintem most nem tudunk venni jobbat, de nála ugyanaz a helyzet, mint Donna-nál. Ha maradni akarna, akkor már rég meghozhatta volna a döntését. Ehelyett egyfolytában az a pletyka, hogy nem komunikál a klubbal…..

      Nem értem különben…. mindketten a BL-ben akartak játszani. Most ez meg is lenne. Mindketten kaptak volna fizetésemelést, ráadásul kiszoríthatatlanok a kezdőből. Komolyan ennyire kell nekik a pénz?
      Ami megint ellentmondásos, hiszen Calha olyan ajánlatot kapott az araboktól, amilyet mégegyszer nem fog a karrierje során…..

      A fene tudja.

      Donna és Calha a 2 kedvencem volt ebben az új MILAN-ban, de elképesztő, hogy ennyire döntésképtelenek és hogy nem mernek kiállni és lenyilatkozni, mit is akarnak valójában. A szurkolók azért többet érdemelnének…

SZÓLJ HOZZÁ!

Please enter your comment!
Add meg a nevedet