Pénteken szomorú hírről számolt be az olasz sajtó: holtan találták otthonában a Milan utánpótlás csapatának korábbi játékosát, Seid Visint.
Visint gyerekkorában fogadták örökbe Etiópiából és Olaszországban nőtt fel, majd csatlakozott a Milan akadémiájára, ahol kezdetben szobatársa volt Gianluigi Donnarummának. Végül 2016-ban a Beneventóhoz szerződött, de lemondott álmáról, hogy profi futballistává váljon. Ezt követően hazatért és az Atletico Vitalica futsalcsapat játékosa lett és emellett pincérként dolgozott.
Az egykori középpályás két évvel ezelőtt egy levelet küldött a barátainak és a pszichoterapeutájának, amelyben arról írt, hogy egyre nehezebben bírkózott meg a rasszizmussal. A bőrszíne miatt a munkájában is hátrányos megkülönböztetések érték.
„Gyerekkoromban fogadtak örökbe. Emlékszem, hogy mindenki szeretett engem, bárhol is voltam és bárhová mentem, mindenki örömmel, tisztelettel és kíváncsisággal beszélgetett velem. Most úgy tűnik, hogy minden a feje tetejére állt.
Találtam munkát, de kénytelen voltam ott hagyni, mert sokan, különösen az idősebb emberek visszautasították, hogy én szolgáljam ki őket. Ha ez nem lett volna elég ahhoz, hogy kellemetlenül érezzem magam, még azzal is megvádoltak, hogy én vagyok a felelős azért, mert sok fiatal (és fehér) olasz nem talál munkát magának.
Valami megváltozott bennem. Mintha szégyellném, hogy fekete vagyok, mintha félnék attól, hogy migránsnak néznek. Mintha bizonyítanom kellett volna azoknak az embereknek, akik nem ismerek, hogy ugyanolyan vagyok, mint ők, olasz és fehér. Rossz vicceket sütöttem el fekete emberekről, hogy azt mutassam, olyan vagyok, mint ők, de ezt a félelem szülte. Félelem attól, hogy láttam az emberek szemében, hogy hogy néznek a migránsokra.
Nem akarom, hogy sajnáljanak az emberek, csak emlékeztetni akarom magam arra, hogy azok a nehézségek és szenvedések, amiket én átélek, csak egy csepp víz ahhoz az óceánhoz képest, amit azok élnek át, akik inkább meghalnak, mintsem nyomorultan, a pokolban létezzenek. Azok az emberek az életüket kockáztatják, néhányan már el is vesztették, csak hogy megízleljék azt, amit mi egyszerűen életnek hívunk.”