Stefano Pioli csalódottan nyilatkozott a Manchester United elleni 1-0-s vereség után. A csapat összesítésben 2-1-el búcsúzott az Európa Liga nyolcaddöntőjében. Az olasz tréner nem érzi megérdemeltnek 180 játékperc alapján a kiesést.
„Véleményem szerint két mérkőzésen jó teljesítményt nyújtottunk, de ezen a szinten a hibákért nagy árat kell fizetni. Ezen az estén egy, csupán egy hibánk volt védekezésben és megfizettünk ezért. Nem gondolom, hogy 180 perc játék alapján a Milan megérdemelten esett ki. Megpecsételte a sorsunkat, hogy 180 perc alatt nem tudtunk még egy gólt szerezni azokból a lehetőségekből, amik voltak, miközben két gólt kaptunk. Tovább akartunk menni és nagyon sajnálom a kiesést, mert képesek lettünk volna megcsinálni.” – mondta Pioli a meccs után.
„A kiesés igazán nagy csalódottsággal tölt el minket. Nagyon sokat tettünk azért, hogy idáig eljussunk és a csapat megérdemelte volna, hogy folytassa. Egy olyan Manchester United volt az ellenfelünk, amely az előző idényben elődöntőt játszott az EL-ben, idén a Bajnokok Ligájában szerepelt és két hete 2-0-ra megvert egy Manchester Cityt. Mindkét kapott gól a saját hibánkból fakadt és ez az, ami igazán csalódást keltő.”
„A sorsoláskor egyrészt szomorú voltam, másrészt örültem, hogy összemérhetjük magunkat egy ilyen erős ellenféllel, amely az elmúlt években rengeteg pénzt költött, hogy megnyerje a Bajnokok Ligáját. Nehéz lenne két ilyen teljesítmény után szemrehányást tenni a játékosaim felé, akik szívvel, lélekkel, elszántsággal és bátorsággal játszottak.”
„Egy kapott gól bármikor megváltoztathatja egy csapat játékstílusát. Nem hagytuk abba a játékot, éppen ellenkezőleg: még jobban presszingeltünk és több helyzetet alakítottunk ki. Volt számos jó lehetőségünk, de sajnos ezekből nem sikerült gólt szerezni. Nagy kár, mert hosszabbítás következhetett volna és lehetőség lett volna a végsőkig játszani.”
„Pogba? A Manchester United legutóbbi mérkőzésein Pogba gyakran kimozgott a bal szélre. Ő nem egy klasszikus szélső, mint Rashford vagy éppen Greenwood. Jól tartja a labdát és nagyon erős fizikálisan. A helyezkedése nem okozott számunkra taktikai problémát, hanem sokkal inkább a kvalitása.”
10 hozzászólás
„Egy kapott gól bármikor megváltoztathatja egy csapat játékstílusát.”
Pontosan ez az a beidegződés, amit ki kellene irtani a csapatból, ha magasabbra akar jutni. Ez nem a taktikai rész háttérbe szorítását jelenti, nem azt, hogy csinálja azt a csapat 4-0-nál is, mint 0-0-nál. Ez a kijelentés utalhat arra, hogy előnyben (vagy ha továbbjutásra áll a csapat) másként kell játszani, de – esetünkben leginkább arra, hogy ha ég a ház, akkor változtatni kell. Alapesetben a stílusnak nem kellene változnia az eredmény alakulásával. Egy Guardiola-féle Barcelona nem kezdett el catenacciózni, ha előnyben volt. A Milan szempontjából sajnos ez a dolog úgy áll, hogy vert helyzetben vagy elkezd focizni a csapat – és ilyenkor okkal merül fel a kérdés, hogy mi a francra várt eddig a gárda -, vagy pedig egyszerűen leblokkol. Mindkét esetre láttunk már több példát is.
Nyilván egy olasz csapat esetén esélytelen, hogy a taktika ne legyen meghatározó elem a felkészülés és a csapatépítés során, és nyilván máshogyan kell játszania egy csapatnak az eredmény alakulása esetén. Itt a kérdés az, hogy mennyire. Mert a Milan esetében sokszor azt látni, hogy félidőket képes semmittevéssel tölteni, majd egyszerre megtáltosodik, ami érthetetlen. És arra is volt példa, hogy remek kezdés, vezetés megszerzése után jön egy egyenlítés a semmiből, majd összezuhan a csapat, és már nem tud megint váltani. A meccsek lezárására képtelen a csapat, ez kijelenthető, néhány ellenpélda van persze, de összességében ez nem megy. A fontos éppen az lenne – ha már Pioli a stílust emlegette -, hogy a csapat arculata, „játéka”, játékstílusát az eredmény egyébként ne változtassa meg, arra ne legyen lényeges hatással. Nem arról van szó, hogy időnként a Sacchi-féle Milan ne tudott volna bekkelni, mint ahogyan Capello vagy Mourinho csapataitól is láttunk néha olyan támadójátékot, amire egy Guardiola-féle Barcelona is csak csettintett volna. A Capello-féle csapatok is stílusosak voltak, bizonyos tekintetben Mourinho korábbi csapatai is (az elmúlt évekbeliek nem igazán), összességében lehetett tudni, mit akarnak és fognak játszani és hogyan. Az ő csapataikat nem változtatta meg jelentősen egy-egy kapott gól vagy az eredmény számukra hátrányos alakulása.
Pioli Milanjával viszont pont az a probléma, hogy jelentős változás figyelhető meg a csapatban egy lőtt vagy kapott gól esetén is. Érdekes, hogy korábban, alig 7-8-9 hónapja is, a Milan ment előre akkor is, ha megvolt a vezetés, nem változtatott, még kicsit furcsának is találtuk, hogy nem áll vissza a csapat, mint korábban tette. Mostanság viszont visszatért oda a csapat, hogy vár a semmire, majd ha nagyon kell, akkor esetleg próbál valamit csinálni. Milyen taktika az, amit itt is magyarázni próbál Pioli – mert erre utal, még akkor is, ha nem mondja ki -, hogy lényegében a 0-0-ra játszottunk??!! A Milan annak idején – mármint Piolinál – kezdeményezett, vezetést akart szerezni, hogy determinálja a játék alakulását, hogy lépéskényszerbe hozza az ellenfelet. Mostanában viszont mi vagyunk rákényszerítve arra, hogy változtassunk valamin, ami viszont nem megy, vagy kockáztassunk. Ami szintén nem megy.
Piolinak nincs igaza abban, amit ezzel a kiemelt mondatával kinyilatkoztat, illetve, mintha azt akarná mondani, hogy ez így szokott lenni, ez a természetes. Ez hülyeség, pontosabban, abban az esetben hülyeség, ha Pioli ezt a stílussal hozza összefüggésbe. Ha igaz, amit Pioli mond, akkor ez azt jelenti, hogy ebben az esetben az adott csapatnak nincs „igazi” stílusa. Pioli viszont úgy gondolja, hogy a Milannak van… Ezt továbbgondolva – ha tehát van stílusa egy csapatnak, ami nem olyan, mint az erőnlét, ami megvan vagy nincs meg -, ebben az esetben viszont nincs olyan, hogy egyszer felismerhető a stílus, majd két meccsen át nem. Márpedig most pont ezt látjuk.
Sajnos Piolinak ebből az egy – általam kiemelt – mondatából igen sok következtetés levonható az edzőre, a futballról való gondolkodására vonatkozóan. És ez a jövőre nézve nem biztos, hogy annyira jó a Milannak.
Szerintem ezt nagyon nem jól látod! A gól jelen esetben nem a Milan játékára, sokkal inkább az angol csapatéra volt hatással. Amitől változik a játék képe, mivel két csapat van a pályán. Sorolhatjuk az edzőket, de egyiknek sem mindegy az ellenfél kvalitása és taktikája. Én úgy gondolom a Milan remek 2 meccset játszott amiből talán épp az az 1-1 kulcs mozzanat és passz hiányzott ami meg volt a csoport meccsek alatt, akár nem várt személyektől (pl Hauge) és persze adott esetben Ibrától.
A Milan azért változott meg úgy fél éve mert egyszerűen azt a brutális presszinget nem lehet bírni (ebből is adódik a rengeteg izomsérülés). Persze talán még komolyabb fizikális felkészítéssel ez működhet majd, de azért ezek a srácok sem gépek.
Én továbbra is a téli Mercanto-t látom elhibázottnak. Meite tud jól is játszani, de alapvetően rá nagyon nem volt szükség, Mandzukicról már ne is beszéljünk aki helyett egy fiatal csatár távozott egy másik pedig kikerült a keretből. Ha egyáltalán felépül a Horvát valami brutális szárnyalásba kell kezdenie, hogy ne legyen a szememben közellenség. A fő hiba az, hogy keményebben kellett volna dolgozni. Thauvin szerződése lejár, oda kellett volna adni Samut és kész. Mindenki jól jár. Ha nem kell akkor el kelle adni és fizetni a franciáknak. De alapból Berrardi lehetne hasonló csere célpontja. De ott a fő probléma. Mario igazolás helyett be kellett volna áldozni Leao-t és akár más játékost is és megszerezni Belotti-t! 1 év van az ő szerződéséből, a Toro több sebből vérzik, ráadásul center poszton nekik ott van Zaza is. Leao ősszel még a jövő sztárja volt a sajtó szemében, pedig mi tudtuk, hogy nem stimmel valami nála. Szerintem remek csere alap lett volna. Most már zacskó szotyit sem adnának érte kis túlzással.
Összefoglalva első helyen fordulni bele a Mercanto-ba és nem meglépni a fontos igazolásokat (én ráadásul gyűlölöm az átigazolási időszakokat, mert egy csapat soha nem a nevektől lesz csapat) az óriási hiba. Szerintem ha csak Belottit megszerezzük és senki más nem érkezik, már bajnok esélyes lett volna a csapat. Ismerve az ő játékát, góljait és habitusát. Ez a gyenge MU védelem az életbe nem fogta volna meg abban biztos vagyok.
A téli Mercatoval kapcsolatban maximálisan egyetértek.Erősíteni kellet volna ez egyértelmű.Viszont szerintem a MU ellen csak idegenben játszottunk jól.A hazai meccs el lett taktikázva.
A Milannál valahogy mindig sikerül úgy ügyeskedni, hogy míg más csapatoknál legtöbbször egy posztra megvan a két ember, akivel megoldják az idényt, a Milannál 3-4 ember is kevésnek tűnik.
Rengeteg a támadó felfogású játékos a Milanban, elvileg 4 középcsatárként is bevethető játékosunk van (Ibra, Mandzukic, Leao, Rebic), ehhez képest senki sem volt, aki közülük kezdett volna a MU ellen ilyen-olyan okok miatt. Ehhez képest az Interben például kis túlzással végigtolja az egész idényt a Martinez-Lukaku kettős. Nem néztem a játékperceket, de szinte biztos, hogy az argentin-belga páros jóval többet játszott, mint nálunk bármelyik támadó. Hogy a támadósort kivel vagy kikkel lehetne átalakítani, abban nagyrészt egyetértek, bár én a mercatót jelenleg inkább a „negatív” oldaláról közelíteném meg, azaz onnan, hogy jövőre kiket nem szeretnék itt látni. Sajnos elég sok ilyen játékos van. Nem feltétlenül azért küldenék el egy adott játékost, mert az illető nem egy fénykorában lévő Pirlo vagy Seedorf, mert annak idején a keret elbírta Brocchit hasonlókat. Egyszerűen a képesség-hozzáállás mérce alapján nem elég sok játékos, és akkor itt van az anyagi rész, ami nem a fizetést jelenti, hanem azt, hogy ha X-re ennyit szánunk, akkor pl. Y-t azért nem tudjuk megszerezni. Az, hogy a Milannak úgy általában ilyen Leao-féle nyikhajokra semmi szüksége, az, úgy gondolom, nem vita tárgya. Nem érdekel, miért ilyen ez a portugál kölök, lehet, hogy más iránt érdeklődik, nincs ezzel gond. De teljesen mindegy, mibe akar kezdeni, ilyen hozzáállással semmire sem fogja vinni. De nem is érdekel igazán. A többi névvel semmi bajom, ezt nagyjából hasonlóan látjuk.
___________________
Azzal kezded, hogy nem jól látom a helyzetet, majd ezt írod: „A gól jelen esetben nem a Milan játékára, sokkal inkább az angol csapatéra volt hatással.”
Pioli mondta azt, hogy a csapat stílusa megváltozhat egy góltól, majd a Milanról beszélt – mint amelynek „a stílusa megváltozott”. Én pedig erre reagálva írtam azt, amit. Amit Pioli mondott, hogy ez történt a gól után, azt egyébként nem látja annyira rosszul, csak én éppen arra reagáltam, hogy ennek egyébként nem így kellene történnie.
A MU játéka is változott a továbbjutást érő gól megszerzése után, volt néhány olyan mozzanat, amiből lehetett látni, hogy egyébként tudnának jóval nagyobb iramot is diktálni, de bíztak a védekezésükben, a középpályájukban, de olyan nagyon nem erőltették meg magukat.
A Milan feljebb lépett, de azért olyan hatalmas lehetőségeket nem alakított ki (Ibra fejesén kívül). Inkább olyan „helyzetecskéink” voltak, amiknél „ha jobb a betett labda”, „ha embert talál”, „ha nem úgy pattan”, akkor abból lehetett volna valami… És akkor Ibrahimovic lerántása még ugye szóba sem került.
A lényeg az, hogy a Milan intenzívebben kezdett el játszani a kapott gólt követően, de még ez sem volt elegendő; persze ez már összetettebb kérdés, és nem is annyira ez a lényeg, hanem az, hogy a Milan elvileg – Pioli szerint – stílusos focit játszik, de ez meccsről meccsre, sőt, félidőről félidőre változik. A stílus lenne az, amihez vissza lehetne nyúlni, ami az egyszeregy. És mintha ez nem menne.
Az ellenfél kvalitása és taktikája meghatározó lehet, de azért nem annyira, hogy a csapat ennek következtében teljesen mást játsszon. Itt ráadásul egy nem annyira pörgő MU ellen kellett volna váltani, változtatni. „Nagyban” ezt úgy kell elképzelni, mint a Guardiola-féle Barca stílusát, „kicsiben” meg mondjuk Zdenek Zeman csapatait, esetleg a Sarri-féle Napoli játékát. Hogy úgy mondjam, én nem akarok feltétlenül rácsodálkozni 15 perc szünet után a Milanra, hogy „jé, ezek így is tudnak játszani”?!?
A Milannak sajnos mintha „elveszett” volna a stílusa – vagy amit Pioli annak gondolt. Bizonyos játékrendszerekben vagy stílusban a játék nyilván függ attól, hogy milyen az erőnléte a csapatnak. De ahogyan a rendszer „adott”, úgy a stílus is kb. állandó kellene hogy legyen. Ez persze nem annyit jelent, hogy „na, akkor mi egy olyan csapat leszünk, amely nagy nyomás alá helyezi az ellenfelet már a saját térfelén, és már a 16-osuknál megpróbál labdát szerezni”, vagy hogy „megpróbálunk a szélről minél több labdát a kapu elé belőni”. Ezt ki kellett volna dolgozni, hogy működjön; ne attól függjön a dolog, hogy a negyedik vagy a negyvenedik meccsen játszik-e a csapat.
Rendkívül nehéz megfogni ennek a dolognak a lényegét, hogy miként tud jól működni egy csapat, miért nem megy az, ami korábban remekül működött. Azt gondolom, alapvetően minden edző stílusos(an játszó) csapatot álmodik meg magának, de végül nem jön össze (és erre rájön), vagy – ami rosszabb – csak azt hiszi, hogy a csapata stílusos futballt játszik, miközben mégsem. Piolinál mintha ez utóbbi lenne.
„A Milan azért változott meg úgy fél éve mert egyszerűen azt a brutális presszinget nem lehet bírni (ebből is adódik a rengeteg izomsérülés).”
A stílusos futballnak csak az egyik meghatározó eleme, ha az erőnlét megvan egy csapatnál. De ahogyan nem lehet végigsprintelni a 90 perceket, illetve az idény 50 meccsét, úgy ezt is ki kellene, kellett volna kidolgozni. A nyomásgyakorlásnál például nyilván fontos az erőnlét, de ez nem azt jelenti, hogy mindenki sprintben közlekedik. A jó letámadás a szervezettségen múlik, amelynek csak az eszköze az erőnlét. Annak idején még tapsot is kapott szegény Dzsudzsák (talán a csehek ellen?), mert egyedül szinte körbesprintelte a pályát afféle egyszemélyes letámadó gépezetként, de aminek a világon semmi haszna nem volt, mert lazán kipasszolták. Presszing gyakorolható többféle módon, de szervezettség nélkül sehogyan sem fog működni. Ez pedig nem erőnléti kérdés elsősorban. Korábban ez azért működött, mert a játékosok egyszerre tudtak mozogni és gondolkodni. Most meg elkezdi az egyik játékos a letámadást, az ellenfél passzol, de nyomás nélkül veheti át a társa a labdát. Jön a következő játékos letámadni, és ugyanez. Hiába „támad le” úgymond a csapat, nyomás nincs az ellenfélen. Ez korábban még ment, amikor az ellenfél levegőt venni sem tudott. Nem erőnlétbeli gondok vannak elsősorban, hanem szervezettségbeliek. Szerintem,
Pioli azért edző, mert alternatívát kellene találnia arra, amikor valami már nem működik. Abban még volna logika, hogy egy csapat bizonyos játékelemekben 40-50 meccs után visszaesik, mert már nem annyira fittek a játékosok, mint a 2. meccsen.
Amikor a Milan gyengébb eredményeket produkált, a játék lassult stb., már változtatni kellett volna. [Az szerintem nem volt rossz, hogy pl. Meite érkezett a középpályára. Egyébként sem értem, miért írod, hogy nem volt rá szükség. Bennacer egyik sérülésből a másikba esik, Kessie-t agyonhajtjuk, Tonali nem egy főnyeremény, Krunicnak mikor milyen a formája. De eközben azt írod, hogy azt a brutális presszinget nem lehetett bírni… Akkor mégis kellett volna néhány ember, hogy lehessen javítani a presszingen…]
Piolival „vitázva” – bár ez kellemetlen – azt gondolom, sajnos nem lehet stílusosnak nevezni a csapatot. Mert a stílus egyik „eleme”, hogy megpróbál bizonyos automatizmusokat beépíteni, azaz egy „önműködő” rendszert létrehozni a csapaton belül. Ezt be kell gyakorolni, ennek kb. ugyanúgy kellene rögzülnie, mint annak, hogy egy jobbról rúgott szögletnél nem Kessie, hanem Calhanoglu megy azt elvégezni, vagy egy kapusnak hazaadott labda esetén a középső védők kihúzódnak az oldalvonal mellé könnyű passzlehetőséget kínálva.
Iszonyatosan nehéz ezt létrehozni, és nem véletlen, hogy csak a legnagyobb edzők voltak képesek arra, hogy igazán stílusos csapatot építsenek fel – akiknek ez sikerült, azok valóban edzőlegendák Michelstől Sacchin, Cruyffon át Lippiig vagy Guardioláig.
Üdv!
Azért majd nézd meg Lukaku hányszor támad le egy meccsen!? 😀
Amúgy a presszingben fontos a szervezettség, de óriási energiákat emészt fel. Ezen szerintem kár vitatkozni, mert aki szerint nem így van menjünk ki egy edzésre és elmagyarázom mi a tolódásos terület védekezés és presszing között a különbség. Mondod kellett volna lenni B tervnek, de közben az a bajod, hogy van a csapatnak egy másik arca/stílusa is!?
Én Pioli-t nagyra becsülöm és már látom mi az igazi gyengéje. Nem bír az egoista játékosokkal, ezért nem is volt és nem is lesz igazán sikeres edző.
Én ebben látok nagy változást a sok sérült játékos mellett. Amúgy amikor igazán sok a sérült, szűkös a keret, szinte egyszer sem kapott ki a csapat. Általában minden csapatra igaz ez, ha nagy a baj vállt vállnak vetve egymásért harcolnak, küzdenek. Nálunk ez volt kb egész ősszel, majd jöttek vissza a „sztárok” és pár igazolás, majd teljesen szétesett a csapatszellem. Én az első igazolási pletykáknál ezt jósoltam! Vissza lehet keresni!
Amúgy jó veled itt „beszélni”, mert mindig vannak érveid és persze jó gondolatok sokasága!
Egyetértek Jose82-vel
El kell végre engedni ezt a „majd kivédekezzük” hozzáállást. Erre egyszerűen képtelen ez a csapat. Amikor bátran, erőből játszik, akkor van keresnivalója bárki ellen. Amikor próbálja agyontaktikázni, kibekkelni vagy őrizni az eredményt, annak rendre bukta a vége.
T.Lansky!
Respect!
Sajnos teljesen igazad van!
Pioli finoman fogalmazva se egy taktikai zseni.Ezzel még nem is lenne baj,ha pl.az M.u ellen,nem a csodàra vàrtunk volna.
A hektikus teljesitmény szintén minden szavadat alàtàmasztja.
Persze,lehet a sok sérülésre fogni,de akkor ez összel miért ment és most miért nem.Pl. Leao,Romagnoli,Rebic elfelejtettek focizni???
Ami Belottit illeti.
Pàrszor màr leírtam,nem a kedvencem,de ahogy tavaly Bakayokora nem adtak ki 30m-t,idén se fognak,se Tomorira és valószínü Belottira se….
A „kukàzàshoz” Galliani értett,Maldiniéknek nem megy!
Belotti szerződéséből 1 év van hátra, de így sem adnák 30-ért sem szerintem. Leao+20M ami jó ajánlat lett volna télen, de attól tartok a portugál nyáron már senkinek sem kelleni, max kölcsönben.
Szerintem a Milan legnagyobb ellenfele jelenleg önmaga. Theo, Ibra, Rebic, Leao taktikai fegyelme, sok esetben nagy arca az amit nem bír el a csapat. Ráadásul a legjobb játékosokról beszélünk a keretben.