A Milan komoly vereséget szenvedett az Atalanta ellen a szezon első felének utolsó mérkőzésén. A csapat a vereség ellenére őszi bajnok lett, ugyanis féltávnál az első helyen áll. Stefano Pioli vegyes érzelmekkel nyilatkozott a mérkőzést követően.
„Minden mérkőzésre hatással vannak bizonyos szituációk és az incidensek kihatnak a végeredményre. Nyilvánvalóan nagyon bosszantó, ahogy az első két gólt kaptuk, mert egy kicsivel több figyelemmel elkerülhettük volna. Úgy gondolom, hogy azokig az incidensekig a mérkőzés teljesen kiegyenlített volt és már kezdtünk jobbak lenni. Ugyanakkor technikai szempontból hiányzott a pontosság. Egyes helyzetekben sokkal határozottabbnak kellett volna lennünk és nagy árat fizettünk egy olyan csapat ellen, amely igazán jól teljesített.” – mondta Pioli.
„Nem volt könnyű, mert a mérkőzés bizonyos pontján nehézségeink voltak. Nagyon sok területet adtunk az ellenfelünknek, de a csapatszellemünket és az elszántságunkat illetően soha nem volt kétség és nem is lehet. Néha nem a bennünk rejlő potenciálhoz mérten teljesítünk és amikor egy ilyen ellenféllel nézünk szembe, akkor a mérkőzés elvesztését kockáztatjuk, ha nem a legjobbat nyújtjuk.”
„Az első félidőben kevesebb lehetőséget adtunk nekik, de a játék a szünet után megváltozott és kénytelenek voltunk különböző pozíciókat feladni, hogy nagyobb helyzeteket teremtsünk. Nehéz volt őket visszatartani, de az első félidőben nem engedtünk sok támadást. Megpróbálhattunk volna több lehetőséget kialakítani, mert eljutottunk az ellenfél térfelére, majd hibáztunk vagy a passzokban, vagy a futásoknál, amelyek most nem voltak annyira határozottak, mint amennyire kellett volna ahhoz, hogy kimozgassuk a védőket.”
„A csapat érett és tudjuk, hogyan kell megfelelően elemezni a mérkőzést. A tabella egyértelműen mutatja, hogy kiváló teljesítményekkel nagyszerű munkát végzünk. Ezen az estén nem sikerült és megpróbáljuk megérteni ennek az okát és utána a következő mérkőzésre fogunk koncentrálni. Ez egy másik versenysorozat lesz, de egy nagyon fontos meccs, hiszen derbit játszunk. Tudjuk, hogyan dolgozzunk és hogyan reagáljunk. Az erős csapat ismérve, hogy tud reagálni a rossz eredményre. Most újra meg kell mutatnunk, hogy erős csapat vagyunk.”
„Mandzukic? Úgy gondolom, hogy nincs kétség a karaktere, a minősége, a személyisége és a képessége felől. A pályán töltött játékpercek segíteni fognak, hogy újra meccsritmust szerezzen. Fontos hozzájárulást adhat a csapat játékához a szezon során.”
„Tudjuk, hogy óvatosabban kellett volna védekeznünk, az emberfogás sem volt a legjobb és hamarabb meg kell akadályozni a beadásokat. Az Atalanta jobban teljesített, mint mi és egy erős csapat ellen előfordulhat egy vereség. Nagy csalódás volt a második gól, mert ezt követően elvesztettük a hitünket. Nincs ok szégyenkezni a Juventus és az Atalanta elleni vereség miatt. Ezúttal az Atalanta fizikailag jobb volt, intenzívebben játszott és az összes párharcot megnyerte.”
Pioli arról is beszélt, hogy miért döntött Soualiho Meité szerepeltetése mellett támadó-középpályás poszton.
„Az Atalanta fizikailag nagyon erős csapat és úgy éreztem, hogy szükségünk van még egy középpályásra, aki egyensúlyt adhat a pálya ezen részén. Tisztában voltam azzal, hogy Brahim Diaz a cserepadon van és különböző megoldásokkal szolgálhat ezen a poszton.”
9 hozzászólás
Sztem 2 dologban lehetne változtatni, ha néhány kulcsember hiányzik és egy rutinos, agresszív csapat ellen játszik a Milan..
1. A területvédekezésről át kell térni a szoros emberfogásra. Ki kell húzni az ellenfél méregfogát: Ilicicre és Zapatara 2 embert állítani, agresszívan fellépni ellenük…Ahogy pl. Sergio Ramos, a BL döntőben Salahot egy birkózó mozdulattal leterítette. De igaz ez összes ellenfél kulcsjátékosaira.
2. Ha nincs támadó középpályás akkor Tonalinak és Kessienek megkell tanítani a támadó középpályás feladatokat. Sokkal kezdeményezőbbnek kell lenniük a támadásban.
Az 1. pontban írtakhoz…
Az Atalanta általánosságban is nagyon ért az üres területek megtalálásához, és a kombinatív passzjátékukat az egyéni képességeikkel vegyítve nagyon veszélyesek. A modern futballban luxus az emberfogás, amit általában 1 ember ellen sem nagyon alkalmaznak a csapatok, kettő ellen meg pláne nem. Ilicic egyéni képességeit tekintve nagyon jó, egy az egyben sok védőn túljut, úgyhogy nem tartottam volna jónak, ha egy embert direkt ráállítunk. Azt kellett volna megoldani a levédekezésében, hogy a csapat hogyan reagáljon, ha túljut egy emberen. Mintha az ez nem történt volna meg. Ha Ilicic átjátszott valakit, akkor esetleg érkezett valaki a védelemből „úristen, baj van” alapon, de ez elindított egy folyamatot az összvédekezésben, amitől az gyakorlatilag szétesett. Egy rakás olyan csapat volt, amelynél a játékosok egyéni képességei úgyszólván páratlanok voltak. A „galacticos” a Realnál, a brazilok a 2006-os világbajnokságon vagy a Barcelona elég sokáig… Ha emberfogást alkalmaztak volna a franciák a brazilok ellen, akkor kapnak egy 4-est. Amit írsz, hogy agresszíven kell fellépni ellenük… Ez természetes, de inkább a szervezettséget mondanám. A példád a BL-döntővel kapcsolatban inkább egy véletlen volt, de Ramos rendkívül rutinosan csinálta, amit csinált, úgy, hogy lehetőség szerint „megérezze” az egyiptomi az esést… Ha már Ramos, az ő „védekezését” sok szempontból nem tartanám másolandónak, többször leírtam már, hogy mit gondolok a tagról.
Amit a 2. pontban írtál… Van, illetve volt támadó középpályás, vagy abban a pozícióban alkalmazható ember, Brahim Diaz. Ha netán egyikük (Calhanoglu és Diaz) sem lenne, akkor pedig bárkit, csak ezt a két játékost ne… Ez olyan, mintha azt írtad volna 15 éve, hogy ha Kaká meg Seedorf kiesik, akkor meg kell tanítani Gattusónak vagy Ambrosininek a támadó középpályás feladatokat. Kessie persze jóval labdaügyesebb, mint Gattuso vagy Ambrosini volt, de támadásban nem képvisel túl nagy minőséget.
Tonali viszont sajnos egy totális csőd, amit eddig művel. Neki nem a támadó középpályás feladatokat kellene megtanítani, hanem azt, hogy mélyebbről hogyan irányítsa-mozgassa a csapatot, mert elvileg ezért hozták… Abból a szempontból igazat adok, hogy neki valóban kezdeményezőbbnek kellene lennie – csak nem támadó középpályásként. Tonali egyelőre afelé tendál, hogy egy Montolivo 2.0 legyen belőle. Rengeteg könnyű labdát elszór, és egy rakás érthetetlen, meggondolatlan döntése van, ami nem fér bele. Tudom, a türelem… Nos, én vagyok/voltam az egyik legnagyobb drukkere Tonalinak, én örültem a legjobban annak, hogy kölcsönvette a Milan. De fel kell fognia, hogy itt teljesíteni kell. Ibrahimovic is megmondta, hogy ez a Milan, ezek a játékosok azért vannak itt, és nem a Crotonéban, mert itt más a szint és a követelményrendszer. A megilletődöttséget senki sem tolerálja. Sajnos Tonali esetében meg nem tudnám mondani, hogy támadásban vagy védekezésben gyengébb-e. Meg kell nézni, mit mutat tavasszal, mert a fejemet tenném rá, hogy ha nem javul látványosan a teljesítménye, akkor írhatnak-mondhatnak róla a szakértők akármit, lehet akármilyen jó a sajtója, megvédheti őt Mancini, Sacchi vagy Capello is, az Elliottot ez nem fogja érdekelni, és egy ilyen játékosra nem fog kiadni tízmilliókat, és mehet vissza a francba a Bresciához.
Egyetértünk!Ha Ilicecre figyeltek volna,2vel kevesebb lenne a 0-után!
A legnagyobb baj,hogy a Juve és az Atalanta ellen kaptunk 6gólt és rúgtunk egyet.Nyilván lehet a sérültekkel kifogást találni,de akik pályán vannak,megijednek egy jobb ellenféltől???
Sok játékos lett említve gyatra teljesítmény miatt,de könyörgöm,Kjaeren(esetleg Tonalin)kívül mjatok már vkit aki a maxot hozta ki magából!
A legnagyobb baj(talán M írta)továbbra is egy klasszikus irányitó hiánya.Pirlo óta nincs ilyenünk…
Attól félek,ha kedden a merda ellen megint „hozzák” a szokásos 3at,lehet padlóra kerülnek…
1. Maldini -Pioli munkája sztem aránylag rendben van.
2. Ami számomra (is)értelmezhetetlen az az,hogy miért nem veszünk/vettünk támadó szellemű k.p.-okat!!!??(..és miért még egy védekezőt Torinóból!!??).Sokszor iszonyatosan hiányzik a váratlan, „pimasz zsuga”a csatároknak!!!
3. Sajnos én (kellő szerénységgel) nem gondolom ,hogy Kessie,Tonali,Bennasser,triót meglehet” tanitani” sokkal támadóbb szellemben játszani….hiszen nem is ezért vettük őket..Ők kiváló „Gattusok”
lehetnének egy „Pirló”mellett!
4. Illetve azért nem olyan egyszerű ebben a korban már váltani, hiszen mint látjuk (tudjuk)egész más készségekkel kell rendelkezni.(..nem beszélve a gondolkodásmódról)
5. Erre a pozícióra viszont nem kéne sajnálni a pénzt, mert egy klasszis (akár fiatal,ha már mindenáron….)karmesterrel ,idővel,valóban komoly csapat lehetnénk!
Forza Milan!!!!!!!!
Benaccer jó labdákat ad, őt nem csak egy Gattuso-nak tartom, aki labdát szerez, mert remekül is tartja meg és csak szabálytalanul szokták szerelni vagy ad egy nagyon jó előre passzt. Elég sok gól született abból, hogy ő előrepasszolta a labdát. Még fiatal, de benne nagy a potenciál, hogy klasszis legyen. Pirlo-hoz hasonló játékost már nehezen tudok elképzelni, mert pont annyit változott a labdarúgás, hogy már nem mindig lehet elegánsan labdázgatni és ezért Bennacer a tökéletes ember hátra, mert termetéhez képest baromi erős és még technikás is hozzá.
Viszont tényleg kéne még egy klasszis, aki képes erre vagy többre, amire talán lesz is pénz, ha meglesz a 4. hely. Sajnos(?) Gazidis-ék a fiatalítást pártolják, ezért kár ábrándozni arról, hogy magas fizetési igényű játékosokat fognak igazolni és Ibra is csak egy kivétel, amit sok vita árán sikerült Bobannak és Maldininek kiharcolnia, legalábbis a hírekből ez jött le.
A kezdőt látva arra gondoltam, hogy a 3 középpályással egy 4-3-2-1-et akar játszani Pioli. Nem tartottam rossz ötletnek. Ha Pioli abból indult ki, hogy az Atalantától tartani kell, akkor kétféle „megoldás” kínálkozott volna: megtartja a 4-2-3-1-et úgy, hogy Diazt teszi középre. „Karácsonyfát” alkalmaz, amihez a támadósorban megvannak az emberek. Amit viszont Pioli csinált, annak a világon semmi értelme nem volt, mert ugyan megtartotta a 4-2-3-1-es rendszert, de egy olyan embert rakott Ibrahimovic mögé, aki a második meccsét játszotta a csapatban. Egy teljesen ész nélküli döntés volt, amivel jócskán adhatott Brahim Diaz önbizalmának is, másrészt funkcionálisan sem volt semmi értelme a támadószekcióba egy védekezéssel megbízott valakit rakni. Mintha Ibra helyére Kjaert rakta volna… Nonszensz. Ráadásul még arról sem volt szó, hogy nem akarta feladni a rendszert, de nem volt már ember a hiányzók miatt. Volt, ott ült a padon.
Önmagában én nem gondolom, hogy egy 4-3-2-1-es rendszerre ne lehetne adott esetben a jól bevált, többnyire működő rendszert lecserélni. A Milan – pláne ez a Milan – nem az 1970-es évek Ajaxa vagy a 2010-es évek Bracelonája, hogy mindenki ellen győzelmi esélyekkel lép pályára. Igenis el kell fogadni, hogy ez a Milan még nincs kész, és ezek a meccsek mutatják, hogy bőven van még teendő. A játékrendszer megváltoztatása még nem jelentette volna azt, hogy a csapat feladja a stílusát. Márpedig itt ez történt, ezért viszont egyértelműen Pioli a felelős. Ha esetleg a több védekező jellegű középpályás pályára küldésével a játékosoknak az járt volna a fejében, hogy Pioli is tart az Atalantától, az szomorú lenne, mert az elmúlt hónapokban több erős csapattal is játszott a Milan, és erre nem igazán kényszerült rá. Különben is, a Milannak lassan el kell jutnia a fejlődésnek arra a szintjére, hogy az erős(ebb) ellenfeleket valamivel meg kell lepnie. Nos, a Milan legutóbb azzal „lepte meg” az Atalantát, hogy alig volt nyoma a szervezett letámadásnak – egy olyan ellenféllel szemben, amely elvileg fáradtabb kellett volna hogy legyen, mert pár nappal korábban még tétmeccse volt…
A Milan-Atalanta meccsen a jobb csapat nyert. Van ilyen. Az edzők közötti különbség azért meglepő volt, mert ennyire nem gondoltam volna, hogy Gasperini meglepi Piolit. A baj nem az volt, hogy felkészültek a Milan játékelemeiből – Theo Hernandez szólói, Ibrahimovicra felívelt labdák, labdakihozatalok stb. -, hanem inkább az, hogy mennyire nem volt terv arra, hogy ha ezek az elemek nem ülnek, akkor mi legyen „a” játéka a Milannak. Calhanoglu és Bennacer hiánya nyilván nem jött jól, de erre is ki kellett volna valamit találni – mindenesetre nem azt, hogy Meïté ott játsszon, ahol. Bántóan könnyen találták meg az üres területeket, a letámadások is szervezetlennek tűntek, a támadásaink pedig esetlegesek, sablonosak voltak. Tartom viszont, hogy egy-egy ilyen földbe döngölés jót tehet a csapatnak, hogy ne higgye el, hogy mennyire szuper minden. És ez most nem is olyan vereség volt, hogy „ha ott és akkor azt befújja, akkor…” Nem, itt most az elmúlt időszak legegyértelműbb veresége történt meg a szempontunkból, amelynél nincs mire hivatkozni, a hibákra viszont rá kell világítani. Pioliéknak egyre több anyaguk lesz az Atalantáról. Nagyon nem lenne jó, ha a bergamóiak valamiféle mumusaivá válnának a Milannak.
Van, amikor az ember már nem tud mit hozzátenni, azt hiszem ez is egy olyan pillanat 🙂
Egyébként igen, a kérdés az, hogy ha változtatott a formáción, akkor azt miért pont most tette meg, amikor tkp. nem feltétlen lett volna rá szükség, hiszen más csapatok ellen (emlékeim szerint a legutóbbi Atalanta ellenit beleértve) is csak a saját taktikánkra és formációnkra figyeltünk, ami alapvetően ült is eddig.
Nagyon fiatal kerete van Piolinak, ezért már az csoda számba megy, hogy idáig eljutottak. Gasperini meg már egy tapasztalt kerettel dolgozik sokkal régebb óta, emiatt ha nincs egy Bennacer és Calhanoglu, akkor kampec a meccs egy erősebb ellenfél ellen. A visszatérő játékosok sem voltak formában, ezért többet nem tudott ebből kihozni. Ennek meg megvoltak a jelei a korábbi meccseken is, hogy már nem azzal a magabiztossággal hozzuk a meccseket. Amikor a legjobb keretet tudja kiküldeni a pályára, akkor is van pár játékos, aki csak a lelkesedésben hozza az elvárt szintet, ami nem az edző hibája, mert ezt a keretet kapta, de mégis kihozta a maximumot és lehet a végén elég lesz a 4. helyre, ami a reális cél.
Ámen!