Zlatan Ibrahimovic a SportWeeknek adott interjújában mélyebb betekintést engedett a magánéletébe és meghökkentő dolgokat árult el a múltjáról. Íme az interjú második része, amelyben szó esik arról is, hogy honnan indult, ki inspirálta, milyen a kapcsolata a feleségével és mit gondol a megbánásról vagy éppen a gyűlöletről.

Gyerekként kerékpárokat lopott, hogy eljusson az edzésekre és volt, hogy egy autót is elkötött. A gettóból származott, akinek az első harca saját maga ellen volt.

“Végtelen? Ez egy olyan valami, ami soha nem ér véget és örökké tart. Tetszik. Ösztön? Vannak látomásaim és 10-ből 9-szer megtörténik. Talán ez lenne az ösztön… “

“Harc? Igaz, hogy balhés vagyok. A harc az, ami életben tart. Életem első harca saját magam ellen volt, hogy megértsem, ki vagyok és mit akarok. Az egyetlen igazi ellenségem én magam voltam. Amikor nyertem magam ellen, szárnyalni kezdtem. Fiatal voltam és kihívások elé állítottam magam. Ekkor jöttem rá, hogy azt csinálhatok, amit akarok és képes voltam megcsinálni. Nagyjából 13-14 éves voltam, amikor eldöntöttem, hogy a világon a legjobb leszek. Nagyon magabiztos voltam, mert mindenki ellenem volt. Egyedül voltam mindenki ellen és senki sem hitt bennem. Amikor megkérdeztem másokat, hogy mit kellene tennem, azt a választ kaptam, hogy senki nem volt az én helyzetemben. Akkor értettem meg, hogy ez az én történetem és egyedül kell megírnom.”

“Megbánás? Nem szeretem a megbánásokat, de valójában van egy dolog, amit megbántam: nem tudtam találkozni élőben Muhammed Alival. Ő volt az inspirációm. Ebben a világban az emberek nem tudnak lenyűgözni engem. Ali a number one, egy jelenség az alapján, aki volt és amit tett.”

“Hála? Köszönettel tartozom a családomnak, akik mindig mellettem állnak, jó és nehéz időkben egyaránt. Amikor fent vagy és amikor lent vagy.”

“Szorongás? Nincsenek szorongásaim. Még egy üres hűtőszekrény sem váltott ki belőlem szorongást, amikor nem volt mit ennem. Szeretet? A szeretet az, ahogyan másokkal bánsz. Ez nem csak egy szó. Szeretem azokat az embereket, akik támogatnak engem és a feleségem, Helena az első számú az életemben. Ő a gyerekeim anyja. Nagyon sok türelme van, nem könnyű velem. A családomban négyen vagyunk, plusz van egy kutyánk és egy malacunk. Nem állok senki felett csak azért, mert híres vagyok. Mindannyian egyenlőek vagyunk, megvan az egyensúly. Azt teszem, amit kell és Helena is teszi a maga dolgát. Szólásszabadság van, de nem ütöm bele az orrom a dolgaiba. Gondoskodik a gyerekeinkről Svédországban. Sokszor kérek tőle tanácsot, de a klubváltásoknál soha nem tettem. Mindig csak azt mondtam, hogy csomagoljon és ő jó ebben, mert mindig megcsinálta. Hosszú évek óta vagyunk együtt és Malmö központjában láttam meg először. Nem jártam gyakran a központba, mert a gettóból származom. Amikor először jártam ott, megláttam a szőke lányokat. Tizenhét éves voltam és ez egy más világ volt számomra. Megtetszett és elkezdtem esténként a központba járni. Egy nap megláttam őt az állomáson, éppen kiszállt egy taxiból én pedig a bátyámmal voltam. Ő más volt, mint a többi. Aztán írtam neki egy SMS-t, amikor megtudtam, hogy van egy közös barátunk. Nem tudta, hogy ki vagyok és azt írtam, hogy én vagyok a pirossal. Volt egy piros Ferrarim. Bolondot csináltam magamból, de ha a gettóból jössz, egy szép autó nagyszerű dolog. Ez annak a jele, hogy sikerült kitörni. 19 éves voltam, amikor az Ajaxhoz szerződtem. Úgy tekintett rám, mintha kisfiú lennék, de nem léptem tovább és mindig ott voltam, hogy bebizonyítsam érett vagyok. Akkor jöttünk össze, amikor a Juventushoz igazoltam és ő Torinóba költözött. A mai napig együtt vagyunk.”

“Irigység? Nem vagyok irigy. Soha nem irigyeltem senkit, még a kék szeműeket sem, akiket szívesebben láttak a malmöi táborban. Mindig őket választották elsőnek és én dühös voltam. Másnak éreztem magam és furcsának tűnt számomra, mert akkor még nem ismertem a világot. Számomra mindannyian egyformák voltunk, függetlenül attól, hogy valakinek szőke vagy fekete színű haja volt. Aztán kutattam a történelemben és megállapítottam, hogy a külföldiek soha nem voltak annyira sikeresek. Ekkor jöttem rá, hogy számít, honnan jöttél. Akkor is, ha ez nekem nem volt lényeges. Ez arra késztetett, hogy még erősebben dolgozzak, hogy bebizonyítsam, jobb vagyok náluk. Ha valaki irigykedik rám, akkor remélem, hogy ezt bátorsággá és erővé alakítja át, hogy azt tegye, amit akar.”

“Varázslat? Sok varázslatos dolgot csináltam. A legfontosabb dolog, hogy változást hozzak a pályára. Sokak számára ez lehetetlennek tűnik. Más játékos, aki majdnem 2 méter magas nem képes megtenni azt, amit én. És én nem egyszer teszem, hanem sokszor. Ez tetszik. Amikor fiatal voltam az járt a fejemben, hogy minél komplettebb játékos legyek. Nem akartam csak cselezésben, csak lövésben vagy csak fejelésben jó lenni. Mindenben én akartam lenni a legjobb. Komplett játékos vagyok és ez az én varázslatom.”

“Gyűlölet? Ez csúnya szó, valakit gyűlölni komoly dolog. Ez azt jelenti, hogy átlépsz egy határt. Az én világomban nincs gyűlölet. Ha azt kérdezed tőlem, hogy mi nem tetszik, akkor a válaszom az, hogy a kamu emberek. Ha egy kicsit intelligens vagy, akkor felismered és nem kell gyűlölnöd őket. Az vagyok, aki. Lehet fordítva is, mert voltam szegény és gazdag is. Nos, egyetlen dolog van, ami nem tetszik: ez a felépített, kamu világ. A hírességek úgy köszönnek egymásnak, mintha ismernék egymást.”

“Nagyon dühös vagyok, ha veszítek, de nem vagyok egy rossz vesztes. Soha. Ha dühös vagyok, jobb ha távol vagy. Helena ismer és ekkor azt mondja: Ciao! Amikor felemelem a hangom, ő csendben van és elmegy. Nincs egyetértés vele, épp ellenkezőleg: azt mondja, hogy hülye vagyok, aztán elsétál.”

“Édesanyám? Ő egy erős nő, a legerősebb mindenki közül. Ha nem csináltam meg valamit, akkor elvert. Ha bajba kerültem, keményen megvert, nagyon keményen. Most is támad, ha valami nincs rendben. Öt gyerekkel volt egyedül és egész nap takarított a ház körül, aztán nagyon fáradt volt, mire visszaért hozzánk. Egyszer felmásztam egy háztetőre és leestem. Lila szemmel mentem haza, kinyitottam az ajtót és sírva szaladtam felé. Rám nézett és adott egy pofont. Megkérdeztem tőle, hogy miért. A válasza az volt: »Ki mondta, hogy menj fel arra a tetőre? Ez a te hibád!« Édesanyám egy erős nő, rengeteget dolgozott az életben és ez nem volt könnyű. Talán azért vagyunk, akik most vagyunk, mert ő így nevelt minket.”

“Sok dolgot elbaltáztam, de a világban mindenki arra gondol, hogy tökéletes legyen. Ha nem hibázol, akkor nem fejlődsz és nem tanulsz. Továbbra is sok dolgot baltázok el. Fiatalon kerékpárokat loptam. Nem csak egyet, hanem rengeteget. Hét kilométert kellett megtennem, hogy eljussak az edzésre és nem volt pénzem kerékpárt venni. Ha találtam egyet az utcán, akkor kölcsönvettem. Csak kölcsönbe. Elvittem, elmentem vele, aztán valaki más elvette. Ez így ment körbe-körbe. Aztán egyszer elloptam a Malmö ificsapat edzőjének biciklijét. Edzés után fáradt voltam és haza kellett mennem. Három nap után visszavittem neki és akkor találtam ki a történetet. Azt mondtam: »Uram, visszahoztam a biciklijét. Csak kölcsönvettem…« Aztán egyszer elloptam egy autót, de nem azért, mert szükségem lett volna rá, mint például a kerékpárra, csak az adrenalin volt a cél. Azonnal elmenekültem, mert nem éreztem jól magam. Öten voltunk, barátok a gettóból.”

“A futballban is követtem el sok butaságot. Most sokkal érettebb vagyok és nem keresem a bajt. Amikor először voltam a Milannál és összeverekedtem Onyewuval, gyors és őszinte voltam. Azonnal felhívtam Gallianit és bocsánatot kértem: »Sajnálom! Mielőtt mások hívják fel, elmondom mi történt bla bla bla… Tegye, amit akar és vonja meg egy havi fizetésemet, mindent elfogadok.« Aztán a válasza ez volt: »Mi egy család vagyunk. Bocsánatot kértél, lépjünk tovább!«”

“Csapattársak? Kiválasztok 11 csapattársat a nagyságuk és a szeretetük alapján, akik valamit adtak nekem. Szóval: Ibra, Ibra, Ibra… Nem, komolyra fordítva a szót. Buffon a kapuban. Ő a legerősebb, nagyon jó időszakot töltöttünk a Juvéban. Az volt az első topklubom. Mindenki olyan volt, mint most én a Milan fiatal játékosaival, akik… nos, nem folytatom, meglátjuk. Erre a jövőben majd visszatérünk. Sokat kellett tanítaniuk engem és ők voltak a példák. Maxwell a balhátvéd, ő a barátom. Aztán ha igazi állatokat teszünk be, akkor a védelem közepén Nesta és Cannavaro. A jobbhátvéd Maicon, akit az érkezésekor nem tartottak annyira jónak, mint amilyen később lett az Interben. Három csodálatos év volt. Aztán a középpályán Nedved, a number one. Ő általa fejlődtem a legtöbbet fejben és játékban egyaránt. Amikor megláttam őt abban a pillanatban rájöttem, hogy nem elég amit csinálok és többet kell tennem. Nedved egy gép, edzés előtt, edzés alatt és edzés után is dolgozott. Aztán Vieira és Xavi. A Barcelona a jelenségek csapata volt, az első hat hónapban a csúcson voltam, aztán az edző miatt nem tudtam jól teljesíteni. Olyan játékosokat is választhatok, akikkel nem játszottam? Ha igen, akkor Cafu lesz a jobbhátvéd. A támadósort könnyű kiválasztani. Zidane a trequartista. A csatárok Ronaldo, a Fenomén, a példaképem és Maradona, mert ő minden idők legjobbja. Igen, még nálam is jobb volt. Ezúttal én vagyok az edző és egy napon, ki tudja, valóban az leszek-e…”

AZ INTERJÚ ELSŐ RÉSZE ITT MEGTEKINTHETŐ

4 HOZZÁSZÓLÁS A CIKKHEZ

SZÓLJ HOZZÁ!

Please enter your comment!
Add meg a nevedet