Zlatan Ibrahimovic exkluzív interjút adott a SportWeek-nek és elmondta, hogy 2020-ban karrierje legjobb és legnehezebb kihívására vállalkozott, amikor visszatért a Rossonerihez és ugyan sok klubban letette a névjegyét, azonban ő mégis a Milanra tekint az otthonaként. Íme az interjú első része.

“Soha nem kérek semmit magamnak, én vagyok a Mikulás és ajándékot hozok mind a 27 gyerekemnek. Két gyerekem Svédországban van, míg a másik 25 Milanellóban. Ebben az évben sok dicséretet kaptunk azzal kapcsolatban, amit elértünk és amit csinálunk. Nagyon kevés mérkőzést veszítettünk – Ibra nem szeret veszíteni. Nem tudom, hogy ez nekem köszönhető-e, de hoztam és tettem valamit. Amikor januárban megérkeztem a Milan a 12. helyen állt. Előre leírták a csapatot és ítélkeztek még mielőtt látták volna az eredményeket, miközben nem is voltak meccsek. Ezzel szemben elértük az élmezőnyt és bebizonyítottuk, hogy ott a helyünk és most így kell folytatnunk.” – mondta Ibrahimovic.

“Sok klubban játszottam pályafutásom alatt és mindet nagyon tisztelem. Nagyszerű emlékeim vannak, de a Milan az a klub, ahol otthon érzem magam. Minden reggel Milanellóba megyek és nem sietek haza, mert otthon vagyok. 2010-ben éreztem így először, amikor megérkeztem Milánóba. Berlusconival, Gallianival, a csapattal és az ott dolgozókkal teljesen más érzés volt, egy más légkör. Azt mondták nekem: »Otthon vagy. Tedd azt, amit akarsz, de eredményeket kell hoznod!« Ez tetszett, mert önmagam lehettem és ugyanakkor a világ egyik legnagyobb klubjában játszhattam. Ezért a Milan számomra a csúcs teteje. Sok barátom van Milánóban és nem lesz furcsa itt élni, amikor abbahagyom a játékot. Az elmúlt 10 évben a város sokat fejlődött, nagyon nemzetközi lett és ez tetszik.”

“Minden klubban nyertem, ahol valaha játszottam, de ez az év volt pályafutásom legjobb és legnehezebb kihívása a Milannal. Meglátjuk, hogyan lesz vége, mert ha valamit visszakapok, akkor az lesz a legszebb győzelem, a legjobb, amit valaha elértem. Nem félek álmodozni arról, hogy meg tudjuk csinálni.”

“Koncentrált vagyok. El kell érnem, amikor valamit csinálok. Ha pályán vagyok, 200 százalékban koncentrált vagyok és ugyanezt követelem minden csapattársamtól. Aztán csak utána viccelődünk. Csak utána.”

“A győzelem az én drogom. Nehéz megmagyarázni, de amikor a pályán vagyok, nyernem kell. Mindenáron és mindig. Az edzéseken a mini játékok 95 százalékát megnyerem. A 95 százalékát! Ez nem hazugság. Nem gyakran fordul elő, hogy veszítek. Túlságosan ragaszkodom a győzelemhez. Talán a csapat is megértette, ahogy a reakciót láttam a Parma elleni döntetlen után. Hat hónapja még örültek volna a döntetlennek, de ezúttal mindenki dühös volt. Apropó, a drog csúnya szó. Gyenge emberek azok, akik drogoznak. Akinek mindene megvan és megöli magát, azt nem tisztelem. Az utcán vannak olyan emberek, akik nem tudnak mit enni, híd alatt élnek és nem adják fel, mert erősek.”

“Mindenki azt gondolja, hogy öreg vagyok, mert 39 éves vagyok. Nem akarok előnyben részesülni. Olyan akarok lenni, mint mások, ugyanazon a szinten, azonos feltételek mellett és ezért mindennap nyomást gyakorlok magamra. Az idős kor nem ijeszt meg. Minden alkalommal, amikor terveket készítettem nem úgy sikerültek a dolgok, ahogy szerettem volna. Így inkább a mának élek. Minden nap egy új nap és történik, ami történik. Az első és legfontosabb, hogy egészségesnek kell lenned, aztán pozitív energiára és hangulatra van szükség a környezetedben, mert egyik pillanatról a másikra minden megváltozhat. Amikor Sapko bátyám 40 évesen leukémiában meghalt megértettem, hogy az élet gyors. ezért jól kell érezned magad és nem szabad megbánni semmit.”

“Énközpontú vagyok és csak egyetlen Ibra van, ugye? Én. De az életemben a pályán kívül előttem vannak a gyerekeim. Természetesen Maximilian és Vincent az elsők számomra. És persze a bankszámlám… Nem, csak vicceltem!”

“Aranylabda? A 12 svéd Aranylabdámat nem cserélném el egy a France Football által átadott Aranylabdára, mert számomra az állandóság a fontos. Sok játékost láttam, akik világbajnokságot, Európa-bajnokságot, Bajnokok Ligáját nyertek, sőt az Aranylabdát is… Csodálatos, fantasztikus évük volt, aztán eltűntek. Ezzel szemben én 25 éve játékban vagyok. Mindig a csúcson. Semmit nem cserélnék el egyszeri dologért. Ez olyan, mint a kiesés vagy egy szerencsés lövés. Nagy a különbség.”

AZ INTERJÚ MÁSODIK RÉSZE ITT MEGTEKINTHETŐ

4 HOZZÁSZÓLÁS A CIKKHEZ

  1. Bravó Ibra nagyon szeretünk. A mentalításod a tudásod kiemelkedő.
    Remélem mielőbb rendbe jössz és ismét játszol.
    A pályafutásom végén is szívesen látnák a Millannál.♥️😥Go Zlatango!

SZÓLJ HOZZÁ!

Please enter your comment!
Add meg a nevedet