A Milan a hivatalos honlapján számolt be arról, hogy végleg megvásárolta Alexis Saelemaekerst az Anderlecht együttesétől. A játékos 2024 nyaráig írt alá.
Alexist januárban vette kölcsön a klub vezetősége mintegy 3,5 millió euróért és a megállapodás értelmében opciója volt a végleges szerződtetésére. Szerdán reggel arról számoltunk be, hogy a milánói együttes meghozta a döntést a fiatal játékos jövőjéről és igaznak bizonyultak a hírek, miszerint a következő szezont a Milannál fogja megkezdeni.
A klub a honlapján egy hivatalos közleményben jelentette be, hogy aktiválta a Saelemaekers szerződésében szereplő vételi opciót, amelynek következtében a játékos játékjoga végleg a Milané lett.
A hírek szerint a Milan 3,5 millió euróért véglegesítette Alexis szerződtetését, így a teljes átigazolási ár – a kölcsönvételi díjjal együtt – 7 millió euróra tehető.
Saelemaekers négy évre, azaz 2024. június 30-ig írt alá.
11 hozzászólás
Szerintem gyenge ez a srác. Megint nem Milan szint.
Mit is nevezünk Milan-szintnek? A Sacchi-korszakot, az Ancelotti-érát vagy az elmúlt 10 évet, amikor is átlagban a bebetonozott 6-7. helyek voltak a „jól bevált” pozíciók számunkra?
A Milan ritkán volt tartósan „nagy” csapat. A Juventus sokkal inkább az. A Milannak voltak jó csapatai, a Sacchi-féle, Ancelotti-féle, meg korábban a 60-as években is, de ezek között csak a sötétség volt többynire. A Milanra összességében sokkal jellemzőbb a 4-10 hely valamelyike, mint a dobogó, ha az elmúlt 120 évet összességében nézzük. A Milan a korszakonként néhány éves fellángolásaitól eltekintve inkább egy középerős csapat, mint topklub.
Palop te vagy az? 🙂
Érdekes és elgondolkodtató, amit írsz.
+1
De majd bővebben is reagálok!
Szerintem egy juve oldalon több szimpatizánsra találnál mint itt. Igen a juvénak több bajnoki címe van. De mennyi segítséget kap évtizedek óta. FORZA MILAN!!!!!
Amúgy Trussardi nem írta hogy ez baj, csak közölt valamit. Ennek megítélése pedig szerintem nézőpont kérdése (Lansky írására kiváncsi vagyok, hogy Ő mit fog ezzel kapcsolatban kielemezni 🙂 ). A Juve köztudottan még a saját városában sem számít a legnépszerűbb csapatnak, európai szinten a nyomunkba sem érhet, viszont olaszban tényleg akár így (legerősebb csapat), akár úgy (baromi nagy hátszéllel) jobban megy neki. Viszont.
Ezen sokszor gondolkozom, főleg NFL-lel kapcsolatban, de így bele gondolva ide is igaz lehet. Mi a jobb? Folyamatosan egy gyenge élcsapatnak lenni hosszabb ideig Európában és olaszban többször kiemelkedni vagy 10 évente 2-3 évet Elitcsapatnak lenni 1-2 BEK, Bl, olasz bajnoki győzelemmel, aztán teljes lesüllyedés pár évre.
Én azt mondom Buffon odaadna min. 5 bajnoki címet 1 Bl címért. Az sem véletlen hogy még mindig nem takarodik el nyugdíjba és még 1 évre aláírt ha jól tudom. Kb. 2 oka lehet: 1) mindenáron Bl-t akar nyerni, 2) tart attól hogy Donnarumma marad a Milan-nál és megdönti pld. azt a rekordot, amit Ő vett el Maldinitől és még akarja kicsit nyújtani mondjuk a meccsszámait. A második is jól hangzik persze, de gyanítom az első nyomósabb érv.
Szóval Trussardi beírását én nem veszem támadásnak, az én nézőpontom szerint ez pont hogy a Milant teszi értékesebbé, mert nekem a szinuszgörbe értékesebb ha magasabban van a teteje, még ha ez azzal is jár hogy sokszor mélyebben van az alja. 🙂 És ezen az sem változtatna ha esetleg nyerne 1 Bl-t a Juve az elkövetkező években, mert egy-egy sikeresebb év bárkinek becsúszhat (lásd Porto, vagy Valencia, Bayer, Arsenal szintű csapatok döntőig eljutása).
Ja, annyit még hozzátennék, hogy azért annak nagyon örülnék, ha ezt már max. Buffon nélkül tennék meg. Ő szépen nézegesse a gólvonal technika vívmányait otthonról és gyakorolja kicsit a „Gerinces nyilatkozat tételek alapjai” c. könyveben leírtakat.
Szerintem is. Középszer.
De jó lenne helyette egy Adama Traoré(a Wolveres)
Trussardi írása igencsak elgondolkodtató. „hodyzoli” megfogalmazott ezzel kapcsolatban egy véleményt.
„A Milan ritkán volt tartósan “nagy” csapat. A Juventus sokkal inkább az. A Milannak voltak jó csapatai, a Sacchi-féle, Ancelotti-féle, meg korábban a 60-as években is, de ezek között csak a sötétség volt többynire. A Milanra összességében sokkal jellemzőbb a 4-10 hely valamelyike, mint a dobogó, ha az elmúlt 120 évet összességében nézzük. A Milan a korszakonként néhány éves fellángolásaitól eltekintve inkább egy középerős csapat, mint topklub.”
A „topklub” definíciója sem egyértelmű. A mostani Manchester City egyértelműen topklub, ha napjaink futballját nézzük, a Milan meg egyértelműen nem az. Ha klubtörténelmet nézünk, akkor pont fordított a helyzet, mert a Citynek nagyjából az 1960-as évek végén volt a csúcsidőszaka bajnoki címmel, KEK-győzelemmel. A jelent meg mindenki ismeri.
A Milan története igencsak változatos, de éppen ez a változatosság , ami egy klubot „topklubbá” tesz. Én ezek közé viszonylag kevés csapatot sorolok: a Manchester Unitedet és a Liverpoolt, a Benficát és a Portót, a Realt és a Barcelonát, a Bayern Münchent, az Ajaxot, a Juventust, az Internazionalét és persze a Milant.
Hagyomány, sikeres korszakok, megújulási képesség, döntőbeli szereplés, nemzetközi sikerek, klasszis – legendás – játékosok. Nagyjából ezeket a kritériumokat mondanám, ha top klubokról beszélünk.
A felsorolt csapatok mindegyike rendelkezik ezekkel vagy a többségükkel.
A topklub státushoz – én így gondolom – elengedhetetlen, hogy egy klub a nemzetközi porondon is letegyen valamit az asztalra. Nagyon sok csapat nyert már bajnokságot, kupát, nyilván jóval kevesebbnek van európai trófeája. Ezek között is kell szelektálni, hiszen egy KEK-győzelem sosem volt egy szinten a BEK-trófeával.
Én a Juventust és a Milant is a top klubok közé sorolom, nyilván nem a jelen alapján. Trussardi számára úgy tűnik, hogy a top klub azt jelenti, hogy egy szűk elitbe tartozó csapat, amely szinte folyamatosan ott van a tűz közelében. Nem vitás, hogy a Juventus top klub, inkább az a kérdés, hogy a Milan miért nem az, ha nem az.
A Milan az elmúlt több mint egy emberöltőben a célkitűzéseit, motivációját, identitását Európában találta meg. Érdekes, hogy a Milan történetének két kiváló edzője, Sacchi és Ancelotti összesen csak 2 bajnokságot tudott nyerni, miközben nemzetközi trófeákból meg rengeteget. A Milan kerete tipikusan Európára lett kitalálva. És itt vizsgálandó, hogy a topklub kifejezés mondjuk a Serie A-n belül értelmezendő, csak Európára vagy mindkettőre. A Milan nagyjából 5 évente nyert bajnokságot. Voltak nagy szünetek, de volt, amikor egymás után nyerte a csapat a scudettókat. A Milan nagyon jó arányban váltotta nemzetközi trófeára (BEK, BL) a scudettóit. Most már ugyebár torzít a kép, mert több olyan csapat nyert 1993 óta BL-t, amely nem bajnokként jutott a sorozatba (a Milan például 3-ból 2-t). A lényeg, hogy amennyiben Trussardi véleményét nézzük, akkor szinte a Juventus lehetne az egyetlen olasz top klub. Ugyanakkor a 7-szer is Európa legjobbja AC Milan csak az utóbbi évek problémái miatt ne kerülne ebbe a kategóriába?
Én úgy gondolom, hogy az állandóság (amit a Juve képvisel) mellett a megújulási képesség, a klubtörténet (sikereket tekintve) lejtmenetét követő fellendülés is topklubbá emelhet egy csapatot. Az, hogy a másodosztályt is megjárt Milan vissza tudott térni a csúcsra, ezt jelenti. A bajnokságban nem annyira jól szereplő Milant mindenki el akarta kerülni a BL-ben, mert tudták az ellenfelek, hogy a bajnokságot meg a BL-t nem lehet összekeverni.
A Milan a rendkívül sikeres Berlusconi-korszakban nem nyert annyi bajnokságot, mint amennyivel az elmúlt időszakban jobb volt a többieknél. Nyert viszont mást, mert mást tartott fontosnak az elnöke, és ez a „taktika” be is jött. A Juventus esetében érdekes egyébként feltenni a kérdést, hogy topklub-e az, amely annyira dominál a saját hazájában, toronymagasan a legjobb csapat a Serie A-ban, de ezt az előnyét képtelen trófeákra váltani. (Az előny a többiekkel szemben az, hogy a legtöbb Serie A-s fiatal tehetség inkább a Juvéba menne, mert ott van a legnagyobb esélye valamit nyerni.) 26 éve nyert utoljára BL-t a Juve, pedig kiváló csapatai voltak, de a rengeteg elbukott döntő (1996 óta 5…) és az, hogy lassan 25 éve nem nyert a Juve komolyabb európai trófeát, egyre szánalmasabbá teszi őket, ami megnyilvánul az igazolásaikban is. Agyondominálták az elmúlt évtizedben a Serie A-t, de erre már senki sem kíváncsi, mindenki természetesnek veszi a bajnoki címüket. Viszont Európában hiányzik az a plusz. Bizonyos értelemben a Juve Európában – a döntői ellenére is – nem top klub. Jól szerepel, ott van, döntőt játszik, de azt meg is kell nyerni. Nagyon nem mindegy, hogy milyenek az arányok. És arra a Juve nem lehet büszke.
Ilyen értelemben egyébként a Benfica is hasonló cipőben jár, mint a Juve, amely a Guttmann-átok miatt(?) nem képes európai trófeát nyerni, de azzal, hogy néha-néha kilyukad egy-egy európai kupadöntőben, igenis ott van a topklubok között – azért leginkább a múltja miatt.
A Juve és a Milan összevetésének a jelenüket tekintve nincs értelme, jelenleg nem egy szint a két klub/csapat. Amikor Milan-szintről beszélünk egy-egy játékos esetében, akkor óhatatlanul azokra a játékosokra gondolunk és azokra a csapatokra, amelyek valamilyen sikert értek el. Ez nem afféle nagyképűség vagy a realitásérzék elvesztése. Akármennyire is nem tekintendő topklubnak a Milan az elmúlt éveket tekintve a bajnokságban (sem), a játékosokat ennél a klubnál nem lehet középszerekhez viszonyítani, mondván „jó lesz ez a mi szintünkhöz”.
Ennek a klubnak olyan hagyományai vannak, amit nem elsősorban a bajnoki címek fejeznek ki, sőt, elsősorban nem azok, hanem a nemzetközi sikerek, valamint az, hogy az elmúlt 30-35 év legnagyobb klassisai közül legalább 50-en játszottak itt, aminek hatására még most, a sikertelenség időszakában is megvan a klub respektje.
Én egy Manchester Cityt vagy PSG-t sosem fogok egy kalap alá venni a Milannal vagy a felsorolt klubokkal, mert mindenki tudja, hogy a jelen sikereiknek mi titka. Ezek a klubok önerőből szinte semmit sem tudtak letenni az asztalra történetük során (jó, mindketten nyertek KEK-et). A City évek óta Európa 3-4 legjobb csapata között van, de bárkivel is akadna össze, nem szívesen fogadnék ellenük, mert nagyon jók. Ilyen értelemben top klub a City. De a múltja alapján – amikor nem állt mögöttük egy sejk sem – semmiképpen.
A Milan viszont az. Éppen ezért szomorú, hogy az elmúlt évek vezetősége – köztük az, aki újra naggyá tette a Milant – hagyta, hogy ide süllyedjen ez a klub.