Paulo Futre, a Porto és az Atletico Madrid egykori középpályása szerint 1987-ben neki kellett volna megnyernie az Aranylabdát és úgy véli, hogy Silvio Berlusconi keze is benne volt abban, hogy Ruud Gullit lett a győztes.

1987-ben Gullitot választották az év legjobb játékosának Európában 106 szavazattal, a második Futre lett (91 szavazat), míg a harmadik Butragueno (61 szavazat). Futre igazságtalanságnak érzi, hogy Bajnokcsapatok Európa-kupája (BEK) győztesként nem ő nyerte meg abban az évben az Aranylabdát.

“Versenyben voltam az Aranylabdáért és azt gondoltam, hogy megnyerhetem a díjat. Végül Gullit lett a győztes, aki a Milan új szerzeménye volt a holland bajnokságból, én pedig második lettem. Bajnok volt és egyértelműen megérdemelte, hogy Aranylabdát nyerjen, de nem abban az évben.” – mondta Futre.

“Abban az esztendőben csak egy holland bajnokságot nyert és mindössze néhány hónapja igazolt a Milanhoz. Berlusconi mindent megtett, amit csak tudott, hogy a holland csillaga nyerje az Aranylabdát. Megnyertem a BEK-et a Portóval és pályafutásom legjobb mérkőzését játszottam a fináléban.”

“Az egyik különösen furcsa szavazat egy portugál újságírótól jött, akitől egész életemben nem kaptam magyarázatot erre. Személy szerint csak azt tudom mondani, hogy a BEK-trófea a holland bajnoki címmel szemben. Őszintén szólva nem tudom, hogy mit kellett volna még tennem abban az évben, hogy megérdemeljem az Aranylabdát.”

Gullit 1987 nyarán szerződött a Milanhoz a PSV Eindhoventől és 7 szezont húzott le a piros-feketéknél, ahol 171 tétmeccsen 56 alkalommal volt eredményes.

Kapcsolódó cikkekTovábbi bejegyzések a szerzőtől

3 hozzászólás a bejegyzéshez

  1. “Megnyertem a BEK-et a Portóval és pályafutásom legjobb mérkőzését játszottam a fináléban.”

    Azt hinné az ember, hogy egy BEK-döntő annyira emlékezetes esemény egy focista életében, hogy arra még 33 év után is jól emlékszik. Futre ezt a “tételt” megcáfolja. Aki látta a Porto-Bayern BEK-döntőt, az nagyjából 1-2 szép passzra meg egy ügyes szólóra emlékezhet Futrétól, másra nem nagyon. Összevissza dobálta magát, eljátszotta a nagyhalált, minden jó megoldására jutott kb. 7-8 rossz. Ha ez volt pályafutása legjobb meccse, akkor ne csodálkozzon, ha nem kapta meg az Aranylabdát. Emellett a Bayern összességében egyértelműen jobb volt, több nagyobb helyzetük volt a németeknek, akik 1-0-nál egy elég egyértelműnek tűnő büntetőt nem kaptak meg. Azonban elég volt 2 rossz perc, és a portugálok megfordították a meccset. (12 évvel később ugyanezt sikerült megismételniük, ráadásul a vereséget jelentő gólt ugyanúgy a bal felső sarokba kapják majd…)

    Hogy Berlusconi keze benne volt-e Gullit Aranylabdájában, nem lehet tudni. Sokszor születtek érdekes döntések régebben is (1991-ben Savicevic helyett például a franciák Papint hozták ki győztesnek, hogy egy kicsit enyhítsenek a franciák fájdalmán, amiért a Marseille elbukta a BEK-döntőt Savicevic csapata, a Crvena Zvezda ellen). Beszélhet Futréból a sértettség, és talán igaza is van, mert egy BEK-győzelmet valóban nem lehet ugyanarra a polcra tenni, mint egy hollad bajnoki címet. Úgy gondolom azonban, hogy az, akit annak idején Maradonához hasonlítottak, ehhez képest viszont nagyon keveset hozott csak ki a pályafutásából (pl. a Serie A-ban összesen 3 szezonjából két idényben csak 1 meccsen játszott, a harmadikban meg kiesett a Reggianával), érthető okból csalódott egy kicsit, és van hiányérzete. Azért hozzátenném, hogy Futre ezen állítása nem mostani. Évtizedekkel ezelőtt már utalt arra, hogy esetleg nem véletlenül nem ő kapta meg 1987-ben az Aranylabdát…