Galliani: “Üdvözöllek újra itt, harcos!”

12

Adriano Galliani, a klub korábbi vezérigazgatója szerint Zlatan Ibrahimovic egy karizmatikus személyiség és a jelenléte a pályán illetve azon kívül is döntő fontosságú lesz. A 75 éves szakember beszélt a 2010-es tárgyalások kulisszatitkairól és arról is, hogy a svéd csatárt nemrég szerette volna a harmadosztályú Monzához csábítani.

“Zlatannak olyan morális ereje, karizmája és elszántsága van, hogy mindig döntő lesz. A Rossonerinél töltött 31 évem alatt soha nem láttam, amint egy játékos felken egy másik játékost a falra azért, mert nem ad bele mindent. Természetesen rengeteg veszekedést láttam, de soha nem lógott senki a falon, a szó szoros értelmében. Ibra ilyen és újra meg fogja tenni, ha azt látja, hogy egy csapattársa nem edz elég keményen. Ezúttal még jobban érzékeli a felelősséget. Zlatan tiszta levegőt hoz az öltözőbe.” – mondta Galliani.

“Képes arra technikailag, hogy a különbséget jelentse. Pusztító erőnléte van és 15 napon belül a legjobb formában lesz. Meghatározó lesz a pályán és a pályán kívül egyaránt.”



“Monza? Nagyon le akartam igazolni. Felhívtam telefonon, hogy felajánljak neki egy nagyszerű közös utazást. Nevetett, aztán megértette, hogy nem viccelek és komolyan gondolom. Visszautasította a meghívást és a Milant választotta, szóval rendben van. Olyan megoldást választott, ami ugyanúgy boldoggá tesz.”

2010 augusztusában Galliani azt nyilatkozta, hogy 99,9 százalékban biztos, hogy Ibrahimovic nem fog csatlakozni a Milanhoz. Egy héttel később az olasz vezérigazgató magánrepülőgéppel landolt Milánóban Ibrahimoviccsal a fedélzeten.

“Barcelonába mentem, ahol Zlatan és Raiola tartózkodott, de Sandro Rosell, a klub elnöke nem volt ott. Éppen Ibizán nyaralt és a nagyszerű barátságunknak köszönhetően meggyőztem őt, hogy jöjjön vissza. Babonaként ugyanaz volt a rituálém, mint 2008-ban, amikor Ronaldinhóval az oldalamon tértem vissza Milánóba. Így a pisai reptérről indultam, ugyanabban a hotelben szálltam meg és ugyanabban az étteremben jártam. Az étterem falán még egy kép is volt rólam Dinhóval. Emlékszem Ibra villájára, ahol megtárgyaltuk az utolsó részleteket. Nagyszerű üzlet volt. 24 millió euró volt az átigazolási ár, amelyet 3 év alatt kellett kifizetni. Egy évvel azelőtt a Barca ennek több mint duplájáért vásárolta meg. Az üzlet lezárása után megvacsoráztunk egy étteremben. Amikor fizetni akartam, a két hitelkártyám közül egyik sem működött. Megpróbáltam újra és újra, de semmi. Ibrának kellett fizetnie, vetett rám egy pillantást, de azt mondtam neki, hogy nyugodjon meg, van rajta pénz. Aztán nevetett, mint egy őrült.”

Két év után véget ért a sikertörténet és Ibrahimovicot eladták a Paris Saint-Germainnek.

“Ibra egyáltalán nem akart távozni. Költségvetési okok miatt lett eladva. Mindig ő döntött a saját sorsáról, kivéve ezt az alkalmat. Együtt nyertük meg a Szuperkupát és a Scudettót az első évében. Ez a Milan eddigi utolsó bajnoki címe a Juventus rekordsorozata előtt. A következő évben a második helyen végeztünk és akkor volt Muntari fantomgólja februárban a Milan-Juve meccsen. Azelőtt januárban mindenben megállapodtunk Tevez érkezéséről a Manchester Cityvel és Pato távozásáról a Paris Saint-Germainnel. Egy álom volt, az Ibra-Tevez csatárpáros. Végül minden felrobbant és ki tudja, hogy mi történt volna. Azt gondolom, hogy talán továbbra is nyertünk volna, abban az időben még a Juventus előtt voltunk. Ez megváltoztatta a történelmet, a Milan második lett. Aztán elérkeztünk 2012 nyarához, a szenátorok búcsújához.”

“Zlatan egy jó ideig csendben volt, de később interjút adott, amelyben pozitívan nyilatkozott rólam és a kapcsolatunkról.”

“Üzenet Ibrának? Csak egy üdvözlet: üdvözöllek újra itt, harcos!”

12 HOZZÁSZÓLÁS A CIKKHEZ

  1. Sokat szídtuk a kopaszt az biztos, de mit meg nem adnék hogy Gazidist leváltsa az öreg..
    Azért az a 24milliós háromrészletben fizetős Ibra biznisz az évtized biznisze volt..

  2. Akar ki mit mond.még volt pénzt nagy guru volt az öreg.az ilyen gazidis oda való ahonnan jött.vagy még oda se

  3. Mielőtt szentté avatnák sokan Gallianit, azért jegyezzük meg, hogy az ő feladata nemcsak a játékosok leigazolása volt, hanem a velük való esetleges hosszabbítás vagy az eladás (kölcsönadás) is. Bizonyos tekintetben persze kényszerhelyzetben volt, mert a lejárt (lejáróban lévő) szerződésű játékost nyilván nagyobb fizetéssel lehetett megszerezni (vélelmezzük, hogy Berlusconi nem adott pénzt igazolásokra, azt viszont vállalta, hogy nagyobb nevek nagyobb fizetését állja), de más területen azért volt vagy lett volna mozgástere.

    Voltak természetesen zseniális üzletei, amiket mindenki tud, de azt se feledjük, hogy Gallianinak köszönhetőek olyan totális melléfogások is (inkább pénzügyi értelemben, de sokszor szakmailag is), mint Laudrup, Dugarry, Ba, Morfeo, José Mari, Redondo, Laursen vagy mondjuk Ricardo Oliveira megszerzése akkoriban nagyon sok pénzért. És hogy azután még ezeket is alulmúlja az utolsó évtized több transzferével (a Pazzini-Cassano csere, Matri és Poli megszerzése, Bertolacci, Lapadula). Ezeknél mint láttuk, volt pénz, csak sikerült középszerű játékosokat választani vagy rosszul dönteni. Az ingyenes transzfereket, amelyek ára többnyire aránytalan fizetés biztosítása (Mexés, Flamini viszi a prímet) volt, ugyanide kell sorolni, még akkor is, ha itt Galliani bizonyosan kényszerpályán volt. Azért nem lehet ezeket Berlusconi nyakába varrni, mert azt, hogy egy nem skill pozícióban játszó Flamini 4,5 milliós éves fizetést kapjon, vagy egy Mexés 4 milliót, valószínűleg meg lehetett volna értetni az elnökkel… Gallianinak tudható be, hogy a keret nem frissült megfelelően, hogy elöregedett. Mert ugyebár hosszabbítgattak plusz 1 évvel az egyre idősebb játékosokkal, akik helyére nem volt pénz újat venni, ezeket eladni meg nem lehetett, mert már nem volt rájuk igény. Így inkább adtak bruttó 7-8 milliós fizetéseket olyanoknak, akik pályafutásuk végén jártak, mert ennyiből már nem lehetett volna jobb focistát venni. Ez ott és akkor már nem Galliani hibája volt, de abban a folyamatban, ami odáig vezetett, hogy 2012-ben összedőlt a Milan-építmény, neki döntő felelőssége volt, hiszen az azt megelőző kb. fél évtizedben botrányos transzferpolitikát folytatott a klub. Szépen megsiratta mindenki 2012 májusában a szenátorokat, csak éppen ezt nem kellett volna megvárni…

    Galliani népszerűbb feladata volt a játékosok megszerzése, bemutatása, a más klubokkal alkudozás a játékosokért. Ebben sok nagy transzfer esetén valóban zseniális volt. De ő felelt a fent felsorolt egy feladatokért is: a hosszabbításokért, az eladásokért (a nem eladásokért), a fizetésekkel kapcsolatos alkukért…

    Azt is érdemes megemlíteni, hogy Gallianiékat a Bosman-ítéletet (1995) követő változások mennyire meglepték. Sok klub ezt a döntést nagyon jól lereagálta, de a Milan ebben az időszakban kifejezetten gyenge mercatókat produkált. A futballban legalább egy évtizede bekövetkezett változások miatt az ún. spórolásos játékospolitika ugyancsak elhibázott volt. Már ekkoriban lehetett tudni, hogy az UEFA a BL-t kiemelt sorozatként kezeli, hogy egyre több pénzt szán rá, hogy az a szervezet kirakateseménye. Ebből következően mindent annak kellett volna alárendelni, hogy a majdan pozíciókat veszítő (a Bundesliga erősödése miatt ezzel lehetett azért kalkulálni) Serie A-ból bejusson a Milan a BL-be. A Milan azt az összeget, amit meg spórolt 2012-ben Ibra és Silva eladásával (“a 170 millió eurós üzlet”), kb. 4 éven belül visszahozta volna, ha megfelelő erősítéseket eszközöl, és eközben BL-résztvevő tud maradni a svéddel és a brazillal. Ebben az esetben lehet, hogy Ibrának már lenne BL-címe, és még most is Berlusconi lenne a Milan tulajdonosa.

    Gallianit a legtöbben valószínűleg a van Basten-, a Kaká- és az Ibrahimovic-transzferek miatt tekintik zseniális transzfergurunak. Ha azonban a játékospolitikai tevékenységét mint egészet kell értékelni, az nem jobb egy közepesnél.

      • Szerintem pedig az övè is egy vèlemèny, de ennèl azèrt szerintem àrnyaltabb a kèp. Ha màr a legutobbi nagy Milant emlegettük azèrt azt se feledjük el ahogy a kopasz csereberèkkel megszerezte az Intertől Seedorfot ès Pirlot Cocoèrt (emlèkszik rà valaki?) ès valami hasonlò kaliberű jàtèkosunkèrt. Vagy okè, hogy volt Luersen vagy akàr Helveg is, de igazolt T. Silvat, Nestat Cafut vagy Seginhot is. Summa summarum, szerintem nincs az a klubvezető, akinek ne lennènek/lettek volna fals igazolàsai, rossz döntèsei. Galliani szerintem bőven a jò vezetők között van/volt. Amiben egyetèrtek Lanskyval az a kopasz felelőssège a hanyatlàsèrt, a szenàtorokhoz valò tùlzott ragaszkodàsa miatt, bàr szerintem akkor màr valamilyen szinten kènyszerpàlyàn is mozgott.

        • Szerintem több mint egy vélemény… Inkább egy összefoglaló.Galliani kötött nagyon jó üzleteket de voltak nagyon rossz évei és igazolásai… A végéről ne is beszéljünk.. Abszolút egyetértek Lanskyval, hogy inkább közepes volt a munkássága mint jó. Csak hát az ember ugye inkább a szépre emlékszik 🙂 . Na persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy a jelenlegi banda jobb…

        • Galliani munkásságát éppen meg lehetne ítélni az általa megszerzett játékosok alapján is, de ez csak a puzzle egy részlete. (Egyébként van Bastent állítólag Berlusconi nézte ki, és személyes ügyének tekintette a megszerzését, Kaká leigazolásában meg inkább Leonardónak voltak döntő érdemei.)

          Galliani tevékenységét nem lehet úgy értelmezni, hogy ne vennénk figyelembe, hogy az általa megszerzett játékosokat milyen edzők keze alá adta. Az mindig egy örök kérdés – főleg a Milannál -, hogy a játékosokat az edző kérésére igazolták le, vagy pedig fentebb döntöttek az illetőről. Van Basten esetében például már Sacchi előtt megvolt az egyezség, de nyilván kevésbé tiltakozna bárki, ha egyszer csak megkapná a csapatába mondjuk Messit.

          A lényeg, hogy Galliani igazolásait hiba kizárólag az alapján értékelni, hogy az illető játékos mennyire vált be. Ugyanis nem mindegy, hogy a játékost Sacchinak, Capellónak vagy Ancelottinak kellett volna-e beépítenie vagy pedig Inzaghinak vagy Brocchinak. Ez alapján tehát egy objektíve jó igazolás is elsülhetett rosszul, és persze a fordított eset is elképzelhető volt.

          Ami az általad említett játékosokat illeti.

          Pirlo a Guglielminpietrót, Brocchit és Brnčićet is érintő üzlet része volt. Még volt némi pénzmozgás is kb. 3 millió eurós összegben. A lényeg, hogy a két olasz jött, az argentin meg a horvát pedig ment. Pirlo igencsak gyengén szerepelt az Interben akkoriban.

          A Seedorf-Coco csere utólag nyilván egyértelműen siker, de akkoriban Cocót a Facchetti-Maldini vonal lehetséges folytatójaként emlegették. Hogy az Interben főleg a sérülései miatt nem tudott szinte semmit sem mutatni, az pech.

          Helveget mintha degradálnád, pedig egyáltalán nem volt rossz igazolás, ő például Zaccheroni kifejezett kérésére érkezett, aláírásának egyik feltételéül szabta, hogy Helveget szerezzék meg. Az 1998-as mercato szerintem legjobb védőigazolása volt a dán, aki Zaccheroni rendszerének kulcsfigurája volt.

          Thiago Silva leigazolásával kapcsolatban sokan szkeptikusak voltak, mert azt megelőzően szinte sehol sem bizonyított. Egyetlen kapaszkodót az jelentett, hogy több nagyobb klub is érdeklődött iránta. Valószínűleg ezért fizettünk érte majdnem annyit, mint Stamért, aki akkoriban azért elég nagy névnek számított. Silva maximálisan megérte, de ez ugyebár lehet, hogy nem így sül el, ha nem Nesta mellett pallérozódik…

          Nesta esetében nincs kérdés. Igaz, hogy brutális összegért szerezte meg a Milan, de teljesen más lett a védelem vele. Hozzátenném, hogy azért nem volt olyan nagy tett Nesta megszerzése, bár a Real Madridot kellett állítólag “legyőzni” érte. Ekkoriban egy extraklasszis védő kb. ennyibe került (ennél többe csak Thuram meg Rio Ferdinand).

          Cafu valóban remek üzlet volt, ingyen jött, és mivel ekkoriban volt Ázsiában az influenzajárvány, még szerencséje is volt a Milannak, hogy nem igazolt Japánba.

          Serginho is jó üzlet volt, azokhoz a rendszerekhez, amelyekben Zaccheroni és Terim is játszatta a Milant, nagyon jó volt. A vételár kicsit magas volt, de erre is simán mondható, hogy megérte.

          Hogy mindenkinek vannak jó és rossz igazolásai, az egyértelmű. Éppen ezért írtam, hogy árnyalni kell a képet. Hazudik, aki azt mondja, hogy X-et vagy Y-t úgy igazolta le, hogy már akkor tudta, hogy világklasszis lesz belőle. Galliani rengeteg igazolást hozott tető alá, igazolt későbbi aranylabdásokat meg totális csődtömegeket. Mint írtam, ez alapján a munkásságát nem lehet megítélni.

          Amik miatt a fenti neveket kiemeltem, az az, hogy esetükben legalábbis kockázatos (de inkább felelőtlenség) volt a szerződtetés. A sérülékeny és nem is annyira fiatal Redondóért annyit kiadni rossz döntés volt (Ancelotti esetében egyszer már bejött, most nem). Az az ötlet, hogy majd Dugarry pótolja Weah-t (vagy Simonét), illúzió volt, ráadásul sehol sem bizonyított a francia, csak a Milant szívatta meg még a Bordeaux-ban az UEFA-kupában. A többi játékos esetében is elsősorban az “ismert képességek” alapján kellett volna igazolni. Márpedig egy sor olyan játékosért adott rengeteg pénzt a Milan, akiért nagyon nem kellett volna. Ez nem az a szakma, hogy megengedhető legyen, hogy 10 igazolásomból 9 szar, és majd a maradék 1 hatalmas üzleti siker lesz… Gondoljunk bele: Laursenért többet fizettünk, mint a nagy névnek számító Stamért vagy Ayaláért…

          Hogy nincs olyan vezető, akinek ne lett volna már rossz döntése, igazolása, az egyértelmű. Galliani sem volt tökéletes, és amikor azt írtam, hogy a teljesítménye jó esetben is közepes, azzal nem feltétlenül leszóltam, mert – igazolásokat tekintve – a legtöbb transzferguru hatalmas hibákat követ(ett) már el. Galliani esetében azt is figyelembe kell venni természetesen, hogy eredménykényszerben dolgozott, és sokszor, ha valahol megjelent, a kiszemeltnek azonnal elindult felfelé az ára. Ugyanaz, mint amikor manapság a Real Madrid érdeklődik valaki iránt, és egyszerre 50 milliót kérnek érte.

          Nehéz és összetett kérdés Galliani megítélése; sokat köszönhet neki a Milan, mert manapság inkább a múlttal kell foglalkozniuk a szurkolóknak, és ha Galliani nem hoz össze egy rakás jó igazolást, akkor mostanában még nosztalgiázni sem lehetne. A róla kialakított képhez – és ez volt a célom
          a hozzászólással – azonban hozzátartozik, hogy milyen hibákat lehet felróni neki.

          • Nálam amiatt pozitívabb Galliani, mint Gazidis, hogy Galliani-ról tudom mekkora Milan szurkoló és volt pár igazolása, ami katasztrófa szakmailag, de mint szurkoló örültem egy Ronaldo vagy Ronaldinho leigazolásának, mert utólag nagy dolog leírni, hogy ilyen nevek is szerepeltek a Milan-ban, de igazából ők már nem voltak a top formájukhoz képest, amikor megérkeztek és az emberek más csapatokra asszociálnak majd, ha meghallják ezeket a neveket.
            Viszont ebből is látszik, hogy imádja a Milan-t és a legjobbakat akarja elhozni, mint egy lelkes gyerek. Gazidis-ról meg annyit tudunk csak, hogy üzletileg akarja egyenesbe hozni a csapatot, úgyhogy érthető, hogy nem bízik benne senki és az ő munkáját majd évek múlva lehet értékelni.

    • A foci is akkor tájt változott, mert előtte nem voltak arab hercegek a fociban. A fizetések és játékos árak elszálltak és onnantól kezdve a Galliani félék már nem érvényesültek, mert ha egy Bayern vagy Barca le akart igazolni valakit, akkor kifizette érte a 60 milliós árat például Ibrá-ért és nem vacakoltak. Nem tökéletes Galliani se és amíg jöttek az eredmények, addig elnéztük a hibáit, de amikor már nem jöttek akkor lett látványos a probléma.

  4. Galliani akkor jöjjön vissza és legyen felelős a tárgyalásokért.
    Mert vicc hogy egy Colerát se tudunk megszerezni 2 hónapos tárgyalás sorozattal.
    A vén krampusznak vanb tekintélye rendesen, és ha tárgyalni megy, akkor azt hamar lezárja.

SZÓLJ HOZZÁ!

Please enter your comment!
Add meg a nevedet