Federico Buffa olasz újságíró szerint hosszú évekre megpecsételődött a Milan sorsa, amikor a klub vezetősége 2012-ben eladta Thiago Silvát.
2012 júniusát írtunk, amikor a Paris Saint-Germain bejelentkezett Thiago Silváért. Az első tárgyalások nem zárultak sikerrel, majd július elején a Milan hivatalosan is bejelentette a brazil védő szerződésének meghosszabbítását. A klub vezetői megerősítették, hogy Silva marad a Milanban. 12 nappal később Thiago Silva a PSG játékosa lett 42 millió euróért, amivel ő lett a világ legdrágább védője. Ezen kívül a francia együttes leigazolta Zlatan Ibrahimovicot is a Milanból, az átigazolási ár mindössze 21 millió euró volt.
Silvio Berlusconi, a Milan akkori tulajdonosa elmondta, hogy Ibra és Silva eladása pénzügyi okok miatt volt indokolt és a transzferből befolyó pénzösszegnek köszönhetően egyenesbe kerül a klub anyagilag.
A szenátorok és a két kulcsember távozásával jelentősen meggyengült Milan a harmadik helyen zárta a szezont és az utolsó fordulóban a Siena ellen kiharcolta a Bajnokok Ligája-indulást. Az volt az eddigi utolsó idény, amikor a Milan a legrangosabb európai kupasorozatban szerepelt.
Federico Buffa kritikákat fogalmazott meg a Milan korábbi vezetőségével szemben, miszerint a klub történetének egyik legnagyobb hibája volt Silva eladása, aki akkoriban a világ legjobb középhátvédje volt.
„A Milan úgy döntött, hogy veszíteni akar, amikor eladta Thiago Silvát. Közönyös és fájdalmas módon adták el és alábecsülték a döntésük következményeit. Feladod a nyerést abban a pillanatban, amikor megválsz egy ilyen erős, fiatal vezéregyéniségtől. Ennek hatásai visszaütöttek a csapatra. Thiago Silva eladása volt a klub történetének egyik legnagyobb hibája.” – monda az olasz újságíró egy televíziós műsorban.
Thiago Silva hét év alatt közel 300 tétmérkőzésen lépett pályára a PSG színeiben. Ami Ibrahimovicot illeti: a svéd csatár a 2012-es távozása óta 289 tétmeccsen 237 alkalommal zörgette meg az ellenfél hálóját.
8 hozzászólás
Megkockàztatom, hogy még vagy 10 évig nem lesz két ilyen kivàlò jàtékosa a klubnak.
Per pillanat vàrhatunk,a csodàra…
Ranieri közben elfogadta a Sampot.
Ne legyen igazam túlél minket….
Egy kicsi erősítésel BL serleg se lett volna kizárt…
Buffa igen erőteljesen leegyszerűsített megállapításánál ez a probléma azért jóval összetettebb.
A Milant érintő (illetve az ügyeire hatással lévő) pénzügyi problémákat (Fininvest-ítélet) mindenki ismeri; ez lenne a kiindulópont, ha nem tudnánk, hogy már 2009-ben – tehát már az „igazi” botrány kirobbanása előtt 2 évvel – volt egy nem jogerős bírósági döntés, amely 750 milliós kártérítést ítélt meg a Fininvest kárára. Ezt csökkentették 500 millióra 2011 nyarán.
A Silva-Ibrahimović transzfert egy 170 milliós üzletként emlegette annak idején Galliani és Berlusconi (mint ismert, úgy számoltak, hogy a transzferösszeghez hozzáadták a játékosok által a szerződésük kitöltése esetén őket megillető bruttó bért).
Önmagában nem a játékosok és különösen Silva eladásával lett volna probléma, az csak hab volt a tortán. Buffa mintha nagyvonalúan „elfelejtené”, hogy a Milan 2012-ben a szenátorok távozásával mennyire meggyengült. Nem arról volt szó persze, hogy a 38 éves Inzaghi góljaira és a 36 éves Nesta védőjátékára kellett volna hagyatkoznia a Milannak, csak éppen egy csomó olyan játékos távozott, aki maga volt a Milan. Ilyen az egész futballtörténetben nem fordult elő. Ami a Genoának 1949, a Manchester Unitednek pedig 1958, az a Milannak 2012 – még akkor is, ha az előbbi tragédiákhoz a Milanét nem is lehet mérni, de mindenki értse jól.
„A Milan úgy döntött, hogy veszíteni akar, amikor eladta Thiago Silvát.” Ez egy nagyon hatásos mondat, csak hülyeség. A Milan már ezt megelőzően – dacára a 2010-es nagybevásárlásnak – meghozta ezt a döntést, de legalábbis látnia kellett, hogy nem a győzelem és a stabilitás felé vezet az öregek tartogatása. Amikor frissítenie és fiatalítania kellett volna a keretet, akkor sem jó korban lévő játékosokat igazolt, hanem harmincasokat és afölöttieket (még akkor is, ha például van Bommel jó igazolásnak volt tekinthető). Amennyiben a Milan megtartja Silvát meg Ibrát, még az sem lett volna garancia semmire az előbb írtak miatt.
2012-ben 1985 Milanban lejátszott mérkőzés tapasztalata, 285 gól és 635 válogatottság tűnt el a Milanból néhány hét alatt. A Milan sem 2012-ben, sem ezt megelőzően nem gondoskodott kulcsemberei utánpótlásáról. Csak meg kell nézni az érkezők és távozók listáját. A Milan vezetősége egyszerűen nem gondolhatta komolyan, hogy azokkal a játékosokkal pótolható lenne egy fénykorában lévő Nesta vagy Seedorf…
Amit a legnagyobb problémának látok, az nem egy-két furcsa vagy csak simán rossz eladás vagy vétel a mercatók alatt, mert ilyeneket minden klub minden mercato során „elkövet”. A gond több piaci tényező sorozatos meg nem értése vagy rosszul értelmezése volt olyanok által, akik évtizedeket töltöttek az üzleti életben.
Berlusconi cégbirodalmának pénzügyi hanyatlása egy dolog. Neki ez ellen tennie kellett volna (akár a klub eladásával, amely egyértelműen ráfizetéses volt), csak mintha összekeverte volna az üzletet és a személyes ügyeket („a jóságos Milan-szívem”), pedig A Keresztapa óta tudjuk, ez mennyire nem szerencsés. Berlusconiék nem tudták összerakni, hogy zömmel középszerű játékosok igazolása esetén belőlük nem lesz pénz, rajtuk eladásuk esetén nem fog sokat keresni a klub. Az ingyen vagy kis pénzért érkező, de ezért nagyobb fizetést kiharcoló játékosok (Mexès, Flamini) mellett még azzal is meg kellett küzdenie a Milannak, ha az illető amúgy bogarde-osan nem akar eltakarodni (még kölcsönbe sem), mert megfelelő neki a kispad (sem), és így legalább elmondhatja magáról, hogy Milan-játékos (Mesbah, Constant, Zaccardo).
A Milan vezetői jól látták a BL-be jutás fontosságát, de úgy gondolom, eleinte inkább a presztízs miatt akarták a Milant a BL-ben látni. Rosszul mérték fel, hogy nem ugyanaz a helyzet, mint 15-20 évvel korábban, amikor néhány rosszabb idényt (érthetőbben: amikor a klub nem indulhat a BEK-ben vagy a BL-ben) követően viszonylag gyorsan ki lehetett javítani a dolgokat, és visszatérni a legjobbak közé. A BL-be jutás a Milan akkori pénzügyi viszonyai között a költségvetésének hatalmas részét tette (volna) ki. A vezetőségnek mindent ennek kellett volna alárendelnie. Nem értette meg a vezetőség, hogy pénzt termelni ilyen szintű „spórolással” képtelenség. Az a bizonyos 170 milliós összeg remekül hangzott, csak éppen nem lehetett játékosokra fordítani, mert papíron nem létezett, csak elméletben mint nem teljesítendő kötelezettség „jelent meg”. A BL kapcsán egyre nyilvánvalóbbá váló pénzügyi változások mellett az is érdekes, mennyire nem vette észre a médiaoligarcha Berlusconi, hogy a BL-es televíziós jogdíjak milyen szintre emelkedtek, hogy a BL globálisan eladható termék lett, amely versenyre tud kelni az NFL-lel és az NBA-vel is.
Bár Thiago Silva Nesta mellett a világ legjobb középhátvédjévé nőtte ki magát, itt úgy gondolom – bár furcsán hangozhat – , a hangsúly inkább azon van, hogy „Nesta mellett”. Többször is figyeltem Silva PSG-s vagy brazil válogatottban mutatott produkcióját, és egyáltalán nem voltam elájulva tőle. Rengeteg hülyeséget csinált, meglepő helyezkedési hibái voltak, és messze nem tudta úgy irányítani a PSG védelmét, mint a Milanban, amikor Nesta mellett játszott (egyébként Silva a Milanhoz érkezését megelőzően nem nagyon tette le a névjegyét sehol). Mivel egyébként egy nagyon tehetséges játékos volt, a Milannál és Nesta mellett eltöltött évekből megélt, de én viszonylag nagy visszaesést tapasztaltam a játékában. Ettől függetlenül persze szívesebben néztem volna őt a tehetségtelen Bonera helyett.
Buffa véleménye túl sok „hozzáadott értéket” nem tartalmaz. A lényege nyilván az lenne, hogy tipikusan jó játékosokból lehet jó csapatot építeni. Azt azért megkérdezném tőle, hogy amennyiben a Milan megtartotta volna Silvát (és még mondjuk Ibrát is), akkor mi történt volna? Mert a Milan vezetősége 2012-től azt bizonyította a mercatók során, hogy nem tudja, nem érti, mit kell tennie ahhoz, hogy visszatérjen a legjobbak közé. Gallianiékban nem volt meg az erő, a pénz és talán a hajlandóság sem, hogy a kor viszonyaihoz igazítsák az igazolási politkájukat, mindeközben ugyanolyan nagyképűen próbáltak ténykedni, mint korábban, csak már nem egy Ferrariból nagyzoltak, hanem egy használt Skodából. Elnézve az utolsó 4-5 évet a Berlusconi-korszakból, én nem úgy látom, hogy bármi pozitív változás történt volna, ha Silva mondjuk marad. 2012 nyarán Cassano is kritizálta a Milan igazolási politikáját, a vezetőség válasza pár napra rá meg is érkezett…
Szeretlek, minden szavad arany
Remélem, lány/nő vagy… 😀 😀 😀
A fő probléma az volt, hogy a szenátorok távozása után pont Thiago Silva és Ibrahimovic lett volna aki átveszi a vezér szerepet az öltözőben. Erre mindkettőt eladták. Én nem értek egyet a firkásszal, mert szerintem Ibra elengedése jóval súlyosabb hiba volt, főleg ilyen nevetségesen alacsony áron. És lehet, hogy 9 millió euró volt a fizetése évente, de amit letett teljesítmény az alapján minden eurót megért. Nem tudok pontos számot, de Ibra távozása óta durva becsléssel talán 150-200 millióért jöttek csatárok és ezek 90 százaléka totálisan megbukott.
Nem értek egyet Lansky-val.
Egy fosos használt Skoda sokkal megbízhatóbb, mint egy csillivilli Ferrari!!!