Rade Krunic, a Milan nyári szerzeménye elmondta, hogy már a kezdetektől fogva tudott a piros-feketék érdeklődéséről és nagyon boldog, hogy létrejött a klubváltás. A bosnyák középpályás gyerekkori példaképe a Milannal nagy sikereket elért Ricardo Kaká.
Krunic játékjogáért 8 millió eurót fizetett a Milan az Empolinak és a játékos 5 évre szóló szerződést írt alá a Rossonerivel. A 25 éves középpályást Theo Hernándezzel együtt egy sajtótájékoztatón mutatták be Milanellóban.
„Az első benyomásaim csodálatosak voltak, ahogy vártam. A Milan egy hatalmas klub és őszintén szólva pontosan ezt vártam. Nagyon pozitív fogadtatást kaptam és alig várom, hogy pályára lépjek és része legyek a csapatnak. Posztom? Egy modern mezzala játékosnak tartom magam, kiveszem a részem a védekezésből és a támadásból is.” – mondta Krunic az újságíróknak.
Korábban az Empoli igazgatója azt nyilatkozta, hogy a Milan az egész szezonban figyelte Krunicot.
„Tudtam a Milan érdeklődéséről és az Empoli mondta, hogy figyelemmel követnek. Nagyon örültem ennek. Sok ajánlatom volt, de a Milané egészen más volt. Mezszámom? Ebben játszottam az Empoliban is és ezt a számot mindig is kedveltem. Láttam, hogy Caldara megváltoztatta a mezszámát, így ezt választottam. Példaképek? Kaká, Fabregas és Ronaldinho.”
„Az emberek mindig azt mondták, hogy a játékstílusom hasonlít Marek Hamsíkéhoz, de én úgy gondolom, hogy ő egy kicsit technikásabb játékos, míg én jobb fizikai adottságokkal rendelkezem. Az első számú példaképem mindig is Kaká volt, de ő többnyire trequartista volt. Én egy kicsit hátrébb játszom. Gyakran figyelemmel követem Kevin De Bruyne játékát a Manchester Cityből és azt gondolom, hogy hasonló tulajdonságokkal rendelkezünk.”
„Giampaolo? Négy éve ismerem Marcót és ő volt az első edzőm Olaszországban. Az edzések során megfigyeltem, hogy nem változott sokat és még mindig megvan a labdarúgásról alkotott nézete, ami sokat jelent számára és nagyon ragaszkodik ahhoz. Úgy gondolom, hogy nekünk játékosoknak szórakoztató Giampaolóval dolgozni, mert ő egy olyan edző, aki szereti, ha a csapata birtokolja a labdát. A fiatal játékosok nagy sikert arattak Giampaolo irányítása alatt. Képes vagyok jól teljesíteni és véleményem szerint Giampaolo megérdemelte a lehetőséget, mert az Empolinál és a Sampdoriánál is nagyon jó munkát végzett. Remélem, hogy itt is jól fog teljesíteni a Milanban.”
„Egy gyerekkori álmom volt, hogy profi szinten játsszak és ez valóra vált, amikor Olaszországba jöttem. Bennacer? Ő egy fantasztikus játékos és azt gondolom, hogy készen áll az előrelépéshez, hogy egy ilyen szintű klubban játsszon. Sok védekező-középpályással játszottam már együtt, mint például Leandro Paredesszel vagy éppen a válogatottban Miralem Pjaniccsal és azt mondhatom, hogy Bennacer hasonlít hozzájuk. Nagyon örülnék, ha csatlakozna a Milanhoz.”
„Erősségek és gyengeségek? Azt gondolom, hogy viszonylag érett játékos vagyok. Sokat fejlődtem. Néhány elem hiányzott a játékomból, amikor először Olaszországba jöttem és az első két évemben nem voltam túl jó támadásban. Több lehetőséget is elrontottam, de az előző idényben nagy lépést tettem előre a fejlődés felé ebből a szempontból. Ami az erősségeimet illeti, úgy gondolom, hogy technikailag és fizikailag is hozzájárulhatok a csapathoz.”
Krunic az előző szezont kisebb sérüléssel fejezte be, így az utóbbi időben egyéni edzésmunkát végzett Milanellóban, hogy visszanyerje a megfelelő erőnléti állapotát.
„Állapotom? Sokkal jobban érzem magam, mint ezelőtt. Már kicsit elkezdtem az edzéseket a csapattal, talán már képes vagyok visszatérni a teljes értékű edzésmunkához. De nem akarok kockázatot vállalni, mert izomhúzódásom volt. Az amerikai turné első napjaiban újra edzésbe fogok állni a csapattal.”
7 hozzászólás
Szinte De Bruyne, tessék! 🙂
Beleszaladt ebbe a hasonlítgatósdiba. Kár, mert ebből nem lehet jól kijönni.
Mindenesetre most már izgatottan várom a szezonkezdetet és érdeklődve fogom figyelni a debruyne-i, hamsiki, kakái játékat. 😀
Hát ja, én is kíváncsi leszek…
Rendben van a nyilatkozat. Amit viszont megfigyeltem, hogy szerencsétlen új igazolásoknak mintha kötelező lenne mondani valami szurkolóbarát dumát. Theo Hernándeznek például azt, hogy Maldinivel micsoda nagy dolog volt találkozni, és hogy őt tartja a valaha volt legnagyobb balbekknek, Krunicnak naná, hogy Kaká a példaképe… Ezek olyan erőltetettek, mint a „megvalósult álmom volt, hogy ebben a csapatban játszhatok” és hasonlók…
Persze próbálta volna azt mondani Hernandez, hogy Facchetti volt a legjobb balbekk, vagy Krunic azt, hogy Sandro Mazzola a példaképe. Ott helyben agyonverik Bobanék.
De Ligt első torinói interjúja: “Példaképeim? Baresi, Maldini, Nesta.”
Bevágódhatott a juventinóknál. 😀
Ha Cabrinit mondja, még gyanússá válik… Ugyanis róla meg Paolo Rossiról 1982-ben az olasz lapok igen érdekes dolgokat írtak…
Azért a Maldinis „dologban” van valami 🙂
Szerintem kicsit túlgondolod. Miért ne mondhatná, hogy Kaká a példaképe? Sose értettem az ilyet. Persze vannak olyan nyilatkozatok, amiből azonnal lejön hogy kamuzik az illető, de ez pont nem az. Simán lehet a példaképe, gyakorlatilag a gyerekkorában a Milan uralta Európát, ezen nőtt fel. Ez egyáltalán nem eröltetett. Mit kellett volna mondania, hogy „Messi a példaképe?” Akkor meg azért szólná meg mindenki, így meg azért mert Kakát mondja?
Theo esetén szintén hihető, hogy Maldini volt az, akire felnézett. Abba meg gondolj bele hogy a Hernandez srácnak 21 évesen milyen érzés lehetett találkozni egy legendával, aki a futball történelem egyik legjobbja azon a poszton amin ő játszik. 😀