Gattuso: „Mentálisan megfizetünk az elkövetett hibákért”

sempremilan81!

Abban egyetértünk, hogy csalódottak lehetünk, ha a tabellára nézünk. Hogy mit kellene tükröznie, az egy másik kérdés, mert a vereségért 0, a döntetlenért 1 pontot adnak. Akkor is 1 pontot kap a csapat, ha a meccs nagy részében fölényben és előnyben játszik, de a hajrában ez az előny eltűnik. A Serie A-ban éppen azért nehéz edzősködni, mivel nagyon sokszor minimális különbség alakul ki egy meccsen akkor is, ha sokkal jobb – papíron – az egyik csapat a másiknál.

Hogy egyik-másik meccs többször is a Milan kezében volt, a lefújás után nagyjából senkit sem érdekel, ha nincs meg a győzelem. Fordítsuk meg a kérdést. Ha annyira a kezében volt a meccs a Milannak, miért nem döntötte el? Egy bokszmeccset lehet uralni 11 és fél meneten keresztül, de ha az ellenfél egy kósza ütéssel eltalál 20 másodperccel a vége előtt, és kifekszel, csak magadat okolhatod. A Serie A-ban 1-1 gólnak jóval nagyobb a jelentősége, mint például a PD-ban, ahol sokszor a 2-3 gól sem elég a győzelemhez.

Az Atalanta és az Empoli elleni meccsekhez írt „kesergésed” érthető, de ez nem pontozásos sportág. Annak idején a Barcelona drukkerei írtak olyanokat egy döntetlennel vagy vereséggel végződő mérkőzés után, hogy „de 78%-ban náluk volt a labda”, „háromszor többet lőttek kapura”, „az antifocit képviselő ellenfél csak védekezett” és így tovább. Ismét csak fel lehet tenni a kérdést e meccsek kapcsán: az a csapat, amely egyértelműen jobb, mint a másik (mondván, az semmit sem tett az 1 pontért), miért nem képes csak 1 gólt szerezni, illetve hogyan engedheti a legyőzött ellenfelet helyzetbe kerülni?

Nyilván nem feltétlenül edzőproblémák vannak. A világ legjobbjai is hagytak már ki ordító helyzeteket, ugyanakkor úgy gondolom, egy csapat és az edző erejét, tudását az mutatja, hogy képes-e visszajönni, felállni vert helyzetből. Nem Gattuso hibája, ha Donnarumma rossz helyre öklözi a beadást, ha Kessie képtelen berúgni a ziccert, vagy ha Romagnoli a földbe rúg. (Romagnoli hibáját a vele foglalkozó pár nappal korábbi cikkben egyébként egy rendszerszerű, taktikai hibára vezettem vissza. Ha érdekel, olvasd el.) A kérdés, hogy a Milan vissza tud-e jönni, és ha vissza tud, milyen gyorsan ilyen sorozatos kudarcokat követően. Egy helyzet berúgása, a gólszerzés a játék leegyszerűsítése. Ott az edzőnek nincs feladata. A Juve-Napoli meccsen Allegrinek kevés szerepe volt Mandzukic második góljában. Az edzőnek nem az a dolga, hogy megtanítsa Mandzukicnak, hogyan kell egy kipattanó labdát a kapuba bikázni. Annál fontosabb feladata van a csapat szerkezetének felépítésében, a taktikai elemek begyakoroltatásában, és bizonyos pszichés felkészítésben is. Nagyobb problémának azt tartom, hogy a Milan egyszerűen képtelen reagálni – taktikailag, szellemileg, edzői tekintetben – egy megváltozott helyzetre. Gattuso ugyan volt, hogy középpályás helyett támadót hozott be, de süt a csapatról, hogy tudatos, begyakorolt játéka nincs, amikor szerkezetet kell váltani. Nagyon érdekesek a Milan mérkőzései, mert a vezetést követően többnyire jelentősen visszaesik a csapat teljesítménye. Nem áll úgy vissza a gárda, mint Montella idején, de az intenzitás csökken. Nem arról van szó azonban, hogy azért lesz gyengébb a Milan, mert az ellenfél feljavul, hanem a másik csapat szintjére esik vissza a Milan. És általában itt történik meg a fordulat. Az ellenfél arra a helyzetre, hogy a Milan megtorpant, jobban reagál: cserével, szerkezetváltással, másfajta játékelemekkel stb.-vel. Gattuso ezeket a szituációkat képtelen kezelni. A cseréivel nem perceket, hanem negyedórákat késik sokszor. A testbeszéde is nagyon érdekes, mert ugyan minden sajtótájékoztatón elmondja, hogy nyugodtnak kell maradni, ő maga úgy mászkál a pad előtt, mint egy elmebeteg, mindent sugároz, csak nyugalmat nem. Ő maga lehet ideges, de ha egy játékosa ránéz, azt látja rajta, hogy pánikol, hogy képtelen változtatni a játék menetén. Az egyéni hibák benne vannak, de kíváncsi leszek, ma Kessie fog-e kezdeni. Mert az Atalanta ellen egy rakás rossz megoldása volt a labdaeladástól a labdakezelési hibáig, hogy a helyzetei elrontásáról ne is beszéljek. Ha Kessie 10 meccsen kihagy 31 helyzetet, lehet, hogy nem tenném be a csapatba, hanem pihentetném. Lehet, hogy nem koncentrál meccs közben, de ezt meg kell tanulnia. És ha hideg fejjel tud gondolkodni, akkor majd a kipattanó lövést nem a kapu közepébe akarja bombázni, hanem valamelyik szél felé próbálja irányítani.

A játékra nem lehet panasz, de a Milant a tradíciói nem a játékra, hanem a győzelemre predesztinálták. Ahogyan Al Davis mondta: „Just win baby!” Amikor Montella időszaka alatt szenvedett a Milan, és nem voltak helyzetek sem, akkor lehetett látni, hogy micsoda gondok vannak. Most helyzetek vannak, „csak” be kellene őket rúgni. Ez alapján lehet azt mondani, hogy Gattuso alatt jobb a Milan, mint Montella idején, de a Milan szempontjából tök mindegy, hogy 10 helyzetből nem rúg gólt, vagy 0 helyzetből nem rúg gólt.

Az, hogy Gattuso idejött, és kevés pénzért átvette a Milant, valamit kezdett is vele, szép dolog, de nem 2017-et írunk, hanem 2018-at, és a Milan 2019-ben (is) szeretne Európában szerepelni. Kritizálni mindig és mindenkit lehet. Egy óriásklub edzőjének lenni nem leányálom. Gattusónak – ezt ő is tudja – folyamatosan bizonyítania kell. Ehhez játékosként is hozzászokhatott. Ha volt 10 jó meccse, majd 2 rossz, lehet, hogy ment a padra. Engem nem foglalkoztat, hogy tavaly milyen szépen felhozta Gattuso a Milant, ráadásul ne feledjük el, hogy a hajrá botrányosan sikerült. Neki most kell teljesítenie.

Van egy nehéz időszak, ez igaz. A jeleket már lehetett látni, mert egy hónapja tart a bajnokság. Nehézségek meccseken is előjönnek, ilyenkor nem azt várja a szurkoló, hogy a gondok egy pillanat alatt megoldódjanak, hanem arra, hogy észrevegye: az edző dolgozik a problémán, próbálkozik. Azt ugyanis már egy következő meccsen észre lehet venni, hogy a korábbiakhoz képest milyen új elemet próbálgat a csapat. „Kicsiben” nem megy? Akkor több távoli lövés. Nem tud középen támadni a csapat? Akkor szélről középre lőtt labdákkal próbálkozik. Nem megy a labdakihozatal a védőknek? Akkor extra játékossal segítem a középpályát, hogy az visszalépve plusz passzopciót jelentsen. Elszigetelik az egy szem csatáromat? Akkor felteszek még egyet (a mai meccsen ez nyilván nehéz lesz). Semmire sem megy Calhanoglu szélsőként? Akkor beviszem középre, és próbálkozunk Castillejóval. És lehetne sorolni. Több olyan játékos is van, aki sokadik alkalommal játszik gyengén, de marad. A cserék 80%-ban ugyanazok: Laxalt, Bakayoko és Castillejo.

Én nem az első nehézségnél vágtam volna ki Gattusót; jó ötlet volt megtartani, mert összességében megérdemelte, hogy kapjon egy teljes felkészülési időszakot a csapattal, de ha nem jönnek az eredmények, akkor egyszerűen nem lesz elég idő arra, hogy visszazárkózzon a csapat. Tavaly akkora hátrányt szedett össze a csapat, hogy csak egy dicséretesnek tűnő hajrával sikerült nagyjából kozmetikázni a szezont.

Azt nem gondolnám, hogy Gattuso hibájának tartják, hogy nincs egészséges csatár, de azért így utólag fel lehetne tenni neki a kérdést: komolyan gondolta, hogy egy 50-55 meccsesre tervezett szezont 2 csatárral akar végigvinni? Musacchión és Caldarán kívül tudtommal még van középhátvéd a Milanban. Ráadásul olyan, akinek van meccsrutinja is, és játszott már együtt Romagnolival…

Annak idején Kemény Dénes azt mondta, hogy a jó játékosok (és eredmények) csinálják a jó edzőt. Ez alapján Zidane egy baromi jó edző. Annak idején Rijkaard vagy Luis Enrique egy nagyon jó edző volt, majd utána nagyon nem voltak jók, most L. E. megint jó edzőnek tűnik… Gattusót is a játékosai (által elért eredmények) teszik naggyá (ha naggyá teszik). De ehhez tökösségre is szükség van. Ha 25 millióért veszek egy játékost, akkor őt legalábbis próbálgatom játszatni, mondván, lehet, hogy nem egy nagy szám, de legalább megpróbáltam. Gattusót lehet, hogy elküldték volna a francba sokan, ha Castillejóval próbálkozik (ha a spanyol szarul játszik persze), de még mindig kevesebben küldték volna el, mint így, hogy a „régi jó” Borinit játszatta. Ha óvatoskodni akar Gattuso, akkor rossz szakmát választott. Itt bizony kockáztatni kell. Ráadásul nem arról van szó, hogy egy Niangot játszatok Ronaldo helyett, mert Castillejo valószínűleg jobb játékos, mint Borini…

A Calhanogluval kapcsolatos kérdés helytálló. Pontosan az ilyeneket kellene meglépnie Gattusónak. A Milanban senkinek sem lehet bérelt helye. Annak idején Ancelotti miatt is sokan a falra másztak, amikor a állandóan a gyengén teljesítő Pirlót vagy Ambrosinit pakolta be a kezdőbe. Ha nem akar változtatni a 4-3-3-on, akkor szedje ki Calhanoglut, ha meg szerelmes a törökbe, akkor találjon ki neki egy másik posztot, mert a török nem szélső.

Aki Susót az Atalanta elleni meccs után vette elő, az tévedett.

Azt gondolom, a meccseink döntően nem Donnarummán múlnak, szinte minden mérkőzésen van olyan védése, amelyből mások lehet, hogy gólt kapnának, de azért voltak védhető lövések is, amiből gól lett. Ez kapussors. Védhetsz 10-szer is hatalmasat, de ha kapsz egy potyát, amivel veszít a csapat, elővesznek.

Aki Milan-szurkoló létére a Milan ellen fogad, azt én nem feltétlenül tartom „árulásnak”. Én sosem tennék ilyet, de ez van. Azért eléggé meg kell hasonulni ahhoz, hogy az ember feltegyen mondjuk 20 ezret arra, hogy nyer a Sassuolo, miközben tudat alatt a rossoneriért szorít. Ettől még lehet valaki Milan-szurkoló, csak másként értelmezi a drukkerséget.