Ricardo Kaká, a Milan korábbi klasszisa a helyszínen tekintette meg a Roma elleni rangadót és tegnap Leonardo illetve Paolo Maldini társaságában Milanellóban járt.
„Örömmel tölt el, hogy itt lehetek. Volt egy sétám az edzőközpontban és eszembe jutottak az emlékek és az itt töltött napok. Nagyon sok szép emlékem van. Mindig nagyszerű érzés azokra a napokra gondolni. Majd megtekintettem a csapat edzését. Ez egy igazán nagyszerű nap volt. Milanello egy elképesztő hely, hiszen nagyon jó felszereltséggel rendelkezik, ami lehetővé teszi a játékosok és a csapat számára, hogy a legjobban teljesítsenek. Továbbá a városon kívül van, távol a káosztól és itt minden olyan békés. Ez teszi Milanellót igazán egyedülállóvá.” – nyilatkozta Kaká a MilanTV-nek.
„Nagyon örömteli volt újra látni Paolót, Leót, Rinót és a stábot, valamint a Milanellóban dolgozókat. Ez volt az első alkalom, hogy láttam Gattusót edzést tartani. Ő nem változott semmit, ugyanolyan energiával és motivációval rendelkezik, mint amikor játékos volt. Mindig motiválja a csapatot és arra sarkallja a játékosokat, hogy mindent beleadjanak. Rino imádja a futballt és nagyon felkészült edző. Rengeteget tanult és ezek az alapok szükségesek ahhoz, hogy egy nagyszerű edzővé váljon.”
„A Milan nagyszerű győzelmet aratott a Roma ellen és a csapat nagyon jól teljesített az első félidőben. A második játékrészben a csereként pályára lépő játékosok által sok gólhelyzet alakult ki és végül meglett a jutalom egy utolsó másodpercben szerzett gólnak köszönhetően. Ez nagy lendületet ad a csapatnak az önbizalom szempontjából. A Milan kezében volt a meccs és ennek jelentős pszichológiai hatása van.”
„Ez egy nagyon fontos győzelem volt és most egy kis szünet következik, de hamarosan folytatódik a Serie A. Forza Milan, mindig!”
6 hozzászólás
Káká ! Az egyik legnagyobb futballista, aki vala magára húzta a Milan mezét !
Jó lenne őt is a csapat körül látni… Zseni volt !
Forza Ac Milan !
Pontosan. Azért a lelkem megnyugtatása végett jó lenne tudni az igazat, hogy anno ő akart elmenni vagy el akarták adni..
A Marca kb. fél éve készített egy interjút Kakával.
Ebben a brazil elmondta, hogy 2009 elején megkereste őket a Manchester City egy esetleges átigazolásról, és a Milan nem ellenkezett volna, de lényegében Kakára hagyta a döntést. Ő viszont azt mondta, csak a Real kedvéért hagyná el a Milant. Az idény végén Florentino Perez is bejelentkezett érte. A Milan persze nem utasította vissza. Perez előbb felhívta Gallianit, majd Kaká apját. Ő tudatta a hírt a fiával, és megkérdezte tőle, hogy akar-e a Realhoz igazolni. Erre Kaká azt mondta, természetesen igen, mert az álma az volt, hogy a Madridban játsszon. És még hozzátette azt is, az, hogy a vágya, hogy a Realban játsszon, olyan nagy volt, hogy nem igazán érdekelte, hogy kevesebbet keresett, mint a Milanban, vagy mint a Cityben keresett volna.
9 évvel ezelőtt is az volt a véleményem – ebben ez az interjú megerősít -, hogy az a verzió bizonyosan nem volt igaz, amit hangoztattak, hogy a Milan akarta őt eladni, Kaká meg maradni akart. Bár a romantikus Milan-szurkolók nyilván azt szeretnék, ha az lenne az igazság, hogy a gonosz Gallianiék Kaká akarata ellenére adták el őt, nyilvánvaló (volt), hogy a játékos nem akart maradni. Azt gondolom, a Milan mint „rosszfiú” magára vállalta a felelősséget azért, hogy eladja Kakát, a játékos meg mint „jófiú” a Milan-szurkolókat sokáig tudta áltatni azzal, hogy ő maradni akart, nem is tudott semmiről…
Hozzá kell azonban tenni, hogy bár Kakát a kamuzása miatt lehet ugyan támadni, de azért, mert egy olyan csapathoz igazolt, amely egy igen nagyszabású célt (a Barcelona uralmának megtörése) tűzött maga elé, koncepcióval is rendelkezett, és anyagilag is jól állt, amiatt nem. A Milan ugyanakkor a BL-siker előtt közvetlenül (Ronaldo) és után (Shevchenko, Beckham, Ronaldinho) „eladható”, de a zenitjükön túljutott játékosokat igazolt, a keret összességében nem frissült, így nem igazán volt látható, hogy a klub mit akar. Kaká ekkor volt a legjobb korban, és a tehetségét nem akarta elfecsérelni a sehová sem tartó Milanban. Nem annyira Kaká döntésével volt tehát a probléma, hanem a játékos kommunikációjával.
Hát egy biztos: szakmailag piszok rossz döntést hozott, alig volt a Real- ban jó meccse, és már utána sem talált nagyon magára. Kb. mint Sheva. Ezért sem igazán értettem ezt a döntésüket, amelyek eredménye szinte borítékolható volt.
Azért nem volt annyira rossz ötlet Kaká leigazolása. A céljaihoz ilyen kaliberű játékosokat kellett szerződtetnie a Madridnak. Ahogyan a Barcelona elmondhatta magáról 2009-ben, hogy nála játszik a világ 5 legjobbjából legalább 2 (Messi és Iniesta), úgy a Real is ezt akarta elmondani magáról Ronaldóval és Kakával. Később érkezett ugye Ibra is a katalánokhoz, ekkor már tényleg ez volt a helyzet…
Ami miatt Kaká megbukott a Realnál, az két tényezőre vezethető vissza. Egyrészt Kaká sérülékenységére, illetve formahanyatlására, amiből következhetett az, hogy Mourinho nem igazán tudta/akarta beilleszteni a csapatba (hogy ez most azért volt-e, mert Mourinho az Intertől érkezett, Kaká meg a Milantól, ráadásul a brazilt nem ő kérte, nem tudni), ráadásul nyilván Ronaldónak akart hangsúlyosabb szerepet adni, és ezt Kakával nem érezte megvalósíthatónak.
A másik ok a futballban ekkoriban bekövetkező tendencia volt, ami független Mourinho döntésétől. A Realnál Ronaldo szerződtetése egyet jelentett azzal, hogy a Madrid egy rendkívül tempós futballt fog játszani. Kaká ugyan gyors volt, de nem ilyen futballra építették fel. Hangsúlyosabb lett a Realnál a széljáték, ráadásul a trequartista szerepkör kiszorulóban volt a futballból. Kaká az (egyik) utolsó mohikánja volt ennek a posztnak. Szimbolikus volt, hogy 5 éve a Real tkp. Gareth Bale-t hozta Kaká „helyére”. Mert ahhoz a rendszerhez és futballhoz a brazilra nem volt szükség. Kaká nem volt szélső, de nem volt igazi – mint amilyen Kroos vagy Modric – középpályás sem.
A Real esetleg egy 4-3-2-1-es rendszerben játszathatta volna Ronaldót és Kakát együtt, de ezzel nem igazán tudta volna kihasználni Ronaldo gyorsaságát. Kaká összességében nem lett volna rossz lépés a Real részéről, Ronaldo leigazolásával fel volt adva a lecke az edzőnek. A két játékos együtt nem tudott funkcionálni. Kicsit hasonlított a helyzet ahhoz, amikor a Chelsea Lampard nyakára odavitte Ballackot. Vagy mint amikor az angol válogatott Lampardot és Gerrardot próbálta együtt játszatni. Papíron jól nézett ki (mint a 2006-os brazil válogatott Ronaldóval, Ronaldinhóval, Adrianóval, Kakával), de a gyakorlatban nem működött a játék a két klasszissal.
Eső után köpönyeg, örül, hogy itt lehet, ok, de ha ezt Maldini, Baresi, Costacurta, Seedorf vagy Boban mondja akkor jobban elhinném neki. Igy viszont az egész nyilatkozat csak egy egyszerű nyilatkozat egy valaha volt Milan játékostól, semmi több.