Kétgólos előnyről kapott ki a Milan Nápolyban

Tegnap megint leeshetett a tantusz mindenkinek (főleg Gattusónak), hogy átlagon felüli technikai képzettségű, kreatív (támadó) középpályás(ok) nélkül egyetlen csapat sem létezhet. A Milan középpályáján ilyen nincs. Kessie nagyjából Gattuso vagy Ambrosini szintjén van e téren, Biglia, illetve Bonaventura szintű játékosokkal pedig ma már nagyon sok csapat rendelkezik.
A 4-3-3-mal kapcsolatban annak idején, mikor még Montella csinált úgy, mint aki irányítja a Milant, írtam egy elemzést. Abból itt, az oldalon közzétett cikkből kimaradt, hogy több olyan csapat, amely ezt a rendszert alkalmazta, miért tehette ezt, milyen játékosok kellettek hozzá, ez a rendszer mit, milyen képességeket követelt meg. Az alapján vezettem le, hogy a 4-3-3 azzal a társasággal miért nem alkalmazható.
Gattuso vagy nem akarja észrevenni, hogy ez életképtelen, vagy észrevette, csak úgy gondolkodik, hogy majd egyszer beindul. Tegnap láthattuk, hogy mennyire nem volt támadójáték. Borini ugyan szépen visszafejelte a labdát Bonaventurának, amiből a gól lett, majd volt Calabria gólja, de összességében nem volt támadójátékunk. Annak ellenére sem, hogy előzetesen azt vártam, Mario Rui oldalán Susónak több lehetősége lesz.
„utahjazz” felvetette, hogy ha nincs minőség, akkor miért nem megyünk rá a mennyiségre a középpályán (3 helyett 4 fő). Teljesen helytálló az ötlet, de ez is több évvel ezelőtt téma volt, a Milan aktuális edzői erre azóta sem jöttek rá. A 4-3-3 úgy, ahogyan azt a Milan próbálja játszani, nem stabil. Nem lehet stabil, mert technikailag a játékosok zöme nincs olyan magas szinten, mint azon csapatok, amelyek korábban ezt hatékonyan tudták játszani. Hiába próbált tegnap úgy tenni a Milan, mintha a Barcelona lenne, életveszély volt, amikor elkezdtek passzolgatni a 16-os környékén. A Napoli szépítő gólja pont egy ilyenből jött. Ha jól rémlik, valamelyik középső védő (emlékeim szerint Musacchio) adott egy kockázatos passzt Bigliának a 16-os előterében, aki azt el is veszítette, abból pedig jött a helyzet.
Ami igencsak kínos a Milanra (és Gattusóra) nézve, hogy alig lehetett látni, hogy bármiben előrébb lépett volna a csapat. Hogy egy Napoli még keresi magát, Ancelotti miatt érthető. Gattuso pont azért változtatott tavalyhoz képest keveset, mert még nem tudja, kitől mit várhat. Éppen ezért kellemetlen, ami tegnap történt. A vereséget egyéni hibák és taktikai problémák egyaránt okozták. Ha Calabriának fel kell hívni a figyelmét a belga válogatott Mertensre, ott baj van. Ha Bakayokónak nem tanították meg, hogy középre nem fejelünk ki beadást (szögletet), ott is baj van. És ha Musacchio semmiféle rizikót nem lát abban, hogy egy ellenfél által szorongatott csapattársnak ad 18 méterre a kaputól labdát, akkor ott is baj van. Tegyük hozzá azt is, hogy volt még legalább 3 nagy helyzete a Napolinak, amikor valamelyik hazai olyan szabadon lőhetett a 16-os környékéről, hogy akár le is vehette volna a labdát.
Az egyéni hibák nyilván bosszantóak, de sajnos ezekben nem azt látom, hogy „majd kijavítjuk”. Ezeknek már rögzülniük kellett volna. Van olyan, hogy valaki nem találja el a labdát, lassabb, mint az ellenfél vagy elcsúszik. Ezzel nem lehet mit kezdeni. De a legtöbb védelmi hiba olyan volt, amit be lehet(ett volna már korábban) gyakorolni, esetleg csak gondolkodni kellene, vagy olvasni a játékot.
A taktikai problémák (Gattuso hibái) közül lehet említeni magát a játékrendszert, amiről nem lehet eleget beszélni. Higuain egy az egyben sok védőt át tud játszani, nem véletlenül őrizték sokszor ketten is. Nem működött a széljáték, de érthetetlen okból hagyta az edző Susót szenvedni a pályán. Calabria, aki a gólja ellenére talán a leggyengébb játékosa volt a csapatnak, rengetegszer ragadt a Napoli térfelén, sokszor tisztes távolból követte Insignét, amikor az meglódult. Emellett majdnem összehozott egy büntetőt is (a bíró szerencsére nem így látta). Cutrone ugyan nem sokat töltött a pályán, én majdnem biztos vagyok benne, hogy nem ő lesz Higuain párja (ha egyszer végre valahára Gattuso fel mer vállalni egy 2 támadós rendszert). A csereként beálló játékosokkal kapcsolatban… Nem hinném, hogy egy Napoli elleni meccsen azt Bakayokót kellett volna beállítani a csapatba, aki 10 napja érkezett, és jó esetben azóta jó esetben köszönni tanult meg olaszul… Ha már ott ült a padon Bertolacci, akkor – jobb híján – inkább őt küldtem volna pályára. Laxalt sem mindig tudta, hogy hol van, de rajta lehetett látni a lelkesedést, és hogy igyekszik gondolkodni is a játék közben.
Most láthatóvá vált, hogy a támadójáték nem azt jelenti, hogy veszek egy jó csatárt, aki majd megoldja. A Suso-Higuain játékkapcsolat gyakorlatilag nem létezett, az argentin próbálta magát helyzetbe hozni. Úgy gondolom, Calhanogluval és esetleg majd Haliloviccsal ez változhat.
Ha a következő mérkőzésre egyetlen dolgot változtatni lehetne, az mindenképpen a jelenlegi 4-3-3 elhagyása lenne. Megpróbálnám a 4-3-1-2-t úgy, hogy a 4 védő (idővel Musacchio helyett Caldara, a fogalmatlan Calabria helyett meg Conti szerepelne) előtt Laxalt, Biglia és Kessie lenne, Calhanoglu előtt pedig Higuain és valaki (Castillejo vagy Halilovic, de semmiképpen sem Cutrone).

A Napolitól idegenben ki lehet kapni 1 góllal, de nem ugyanaz, amikor futni kell az eredmény után, és amikor a kezünkben van a meccs. Kevesebb, mint 30 perc alatt 3 gólt kapni a teljes koncentrációhiányra utal. Ha ez egy kisebb csapat ellen történik, akkor sem elfogadható, de a Napoli ellen illett volna odafigyelni…

Ami még szomorú, hogy Gattuso Milanjától igazából két dolgot lehetett várni azon felül, hogy valamiféle fejlődés látható legyen. Az egyik, hogy erőnlétileg bírják a meccset (az első meccset az idényben!!!), a másik pedig, amit a meccs előtt mondott Gattuso („Nem szeretnék olyan csapatot látni, amely az első nehézségnél összeomlik.”). Nos, ezek közül gyakorlatilag egyik sem teljesült. Amikor nagyobb sebességi fokozatba kapcsolat a Napoli az 1. góljuk után (amit azért még mindig lehetett volna kezelni), azt nem tudta kezelni a csapat.

Nyilván első meccs volt, idegenben, ráadásul a Napoli ellen stb. stb. Ettől függetlenül nem nagyon látom az előrelépést. A Roma ellen 3 pont kell. Gattuso helyében sem az összkép, sem a meccs alakulása miatt nem lennék nyugodt. Nagyon kevés dologba lehet kapaszkodnia, ezek közül az egyik talán Calhanoglu hiánya. De ha nem rakja össze viszonylag gyorsan a Milant, és nem jönnek az eredmények, akkor könnyen lehet, hogy már októberben más edzője lesz a csapatnak. Mert az Elliott nem fog szarozni.