Ma ünnepli 52. születésnapját a Milan egykori legendás olasz védője, Alessandro Costacurta.

Costacurta 1966. április 24-én született egy olasz kisvárosban, Jerago con Oragoban.

Fiatalabb korában kosárlabdázni kezdett, innen a „Billy” becenév, ahogy később a szurkolók és játékostársak emlegették a klasszist, ugyanis akkoriban az volt minden álma, hogy a Billy Milano igazolt játékosa legyen. A kosárlabdázás mellett elkezdett futballozni az AC Milan utánpótlás csapatában, és itt meg is pecsételődött a sorsa, egy életre szóló szerelem szövődött akkor a kis Alessandro és élete csapata, a Milan között.

1985 óta volt tagja a felnőtt keretnek, de bemutatkozása a következő évig váratott magára. Az akkor 19 éves srác azonban kevés játéklehetőséget kapott, így az 1986-87-es szezont az akkor harmadosztályú AC Monza csapatánál töltötte kölcsönben. Harminc mérkőzésen lépett pályára, beváltotta a hozzá fűzött reményeket így az őszt ismét Milánóban kezdhette. 7 bajnokin és egy kupameccsen szerepelt abban az évben, mikoris a Milan, Arrigo Sacchi vezetésével, történetének tizenegyedik bajnoki címét szerezte meg. 1988 őszétől már jóval több bizonyítási lehetőséget kapott, amit meg is hálát, stabil tagja lett a kezdőcsapatnak.

Kezdőként lépett pályára az 1989. május 24-i BEK döntőben, Barcelonában, ahol a piros-feketék 4-0-ra legyőzték a Steaua Bukarest csapatát. A következő idény is hasonlóan alakult, a Milan bajnok, és BEK győztes lett, valamint a Világkupát is elhódította, játékosunk pedig megszerezte profi pályafutásának első gólját, az Inter elleni rangadón.

Az 1990-től 1996ig tartó sikersorozatból is oroszlánrészt vállalt, szinte mindig ott volt a kezdőben. Ezekben az években a rossoneri megnyerte a Világkupát, négyszer lett olasz bajnok, ’94-ben elhódította a Bajnokok ligáját, valamint háromszor az olasz Szuperkupát. Az ezek után következő csendesebb időszak alatt Billy elnyerte a szakma, a szurkolók és a játékostársak megbecsülését is, a védelem tengelyében mindig lehetett rá számítani, zokszó nélkül követte Maldini utasításait. Remekül helyezkedett, jól fejelt. Az 1999-es bajnoki siker idején pedig már helyettes csapatkapitány volt.

A kétezres évektől egyre kevesebb játéklehetőséget kapott, de 38 éves kora ellenére így is a mérkőzések közel felén pályára lépett, és jelentős szerepe volt a 2003-04-es BL sikerben és bajnoki győzelemben is. A 2006-07-es idény végén jelentette be visszavonulását. Az Udinese elleni bajnoki meccsen búcsúzott szeretett klubjától (persze csak játékosként), ahol büntetőből megszerezte harmadik gólját.

A világklasszisokkal telezsúfolt Milanban, a mindig megbízható Billy, az ott töltött 22 év alatt szép csendesen felhalmozott 663 tétmérkőzést, a klub történetében csak Paolo Maldini és Franco Baresi öltötte magára többször a legendás piros-fekete mezt. Megnyert 7 Scudettot, 5 BEK/Bajnokok Ligája trófeát, 5 Olasz és 4 Európai szuperkupát, 1 Olasz kupát, és 2 Világkupát.

Az olasz válogatottban 1991. november 13-án debütált. 1998-ig 59 mérkőzésen képviselte hazáját. Két gólt szerzett, Szlovénia és Írország ellen. Legjobb eredménye az 1994-es VB-n elért második hely.

Cortacurta ma ünnepli 52. születésnapját.

Isten éltesse sokáig!

8 hozzászólás a bejegyzéshez

  1. Igen, hátul a mezőnyjátékos mezben az valóban Kalac,
    középen hátul az akkor éppen kopasz Gilardino ,
    a két zöld mezes kapus : balra – Valerio Fiori, jobbra – Storari.
    AkkorOliveirától jobbra a 36-os szám szerepel a naciján, az Darmian.
    A jobb széeln pedig Brocchi mögött és Zeljko Kalac előtt pedig a fiatal argentín Leandro Grimi lesz az.