A Milan a Roma legyőzésével újabb skalpot szerzett és tovább folytatta veretlenségi szériáját, amely immáron 12 tétmérkőzés óta tart. Gennaro Gattuso, a csapat trénere boldogan nyilatkozott a meccs után.
Mint ismert, a piros-feketék vasárnap este idegenben 2-0-ra legyőzték az Eusebio Di Francesco által vezetett Farkasokat. A második játékrész elején Patrick Cutrone volt eredményes, a végeredményt pedig Davide Calabria állította be. A Milan több mint 6 év után nyert ismét idegenben a Roma ellen.
„Gratuláltam a játékosoknak, de továbbra is két lábbal a földön kell maradnunk. Igaz, hogy a csapat ebben a szezonban sokkal jobban is teljesíthetett volna, beleértve azt a kezdeti időszakot, amikor átvettem az irányítást. Például a Benevento ellen is pontokat veszítettünk. Nem gondolom, hogy a keret minősége változott, mert a csapat adott volt már a kezdetekben is, de megváltozott a határozottság és a csapatmunka. A különbséget a mentalitás jelenti. Boldogok vagyunk, nagyszerű a kapcsolatom a játékosokkal.” – nyilatkozta Gattuso.
„Ez egy nagyon kemény mérkőzés volt, sokat szenvedtünk az első félidőben, de jól zártuk le a területeket. A második félidőben már próbáltunk más futballt játszani és többet találtuk meg a labdával Susót és Calhanoglut. Ez egy nagyszerű győzelem egy remek csapat ellen. Nagyon keményen meg kellett küzdenünk a három pontért. A teljesítményünk? Az első félidő végén nagyon mérges voltam, mert a passzaink túlságosan kiszámíthatóak voltak és az ellenfél könnyedén leolvasta, ami nem tetszett. Azt jobban preferálom, ha a széleken a szélsőhátvédek által hozzuk fel a labdát. Kessié hozzájárult Calabria góljához, hiszen belépett az üres területre és segített helyet csinálni neki. Itt szeretnék megállni egy pillanatra és megdicsérni a védelmet. Az utóbbi időben sokat dolgoztunk a védekezésen. A játékosok segítik egymást és erősen hisznek abban, amit mondanak. Nem csak a játékra figyelek, hanem a hozzáállásra is. Nem igazán érdekel, hogy a játékosok elmennek-e együtt vacsorázni vagy sem. A legfontosabb dolog, hogy a pályán ők testvérek és mindenkinek elérhetővé kell tennie magát.”
„Inter elleni derbi? Nem gondolok erre. A figyelmem csak a Lazio elleni kupamérkőzésre összpontosul. Fontos meccsünk lesz egy nagyon erős csapat ellen. Fel kell töltődnünk fizikailag és mentálisan, majd csak a kupameccs után fogunk a derbire gondolni.”
„Cutrone? Még sokat fejlődhet, nagyon különleges képességekkel rendelkezik. A gól ösztönösen benne van, de még bőven van miben javulnia. Nagyon nehéz meghozni a döntéseket, néha ki kell hagynom a kezdőcsapatból azokat, akik gólt szereznek. Cutronénak és Calabriának is tanulnia kell az idősebb játékosoktól.”
„A jövőm? Ez a vezetőségen múlik, nem pedig rajtam. Ha a klub most új szerződést kínál, nem fogom aláírni babonából.” – mondta nevetve, majd folytatta. „A Milan a legfontosabb és azok az emberek, akik megadták nekem ezt a hihetetlen lehetőséget. Ha Fassone, Mirabelli, Han Li és Li Yonghong nem hitt volna bennem, akkor nem lett volna lehetőségem ilyen csapatot irányítani. Szeretnék maradni a Milanban, ez számomra a prioritás. Otthon érzem magam és büszke vagyok arra, hogy itt edzősködhetek.” – fejezte be.
[adrotate banner=”32″]
4 hozzászólás
„A különbséget a mentalitás jelenti.” Így is van. A bohóc Montella mosolygott a vesztes meccsek után is, míg Gatta győztes meccsek után is tüzeli, hajtja a csapatot. Le a kalappal Mister!
Viszont ez remélem nem azt jelenti, hogy Kilincs fog kezdeni a Lazio ellen: „Nagyon nehéz meghozni a döntéseket, néha ki kell hagynom a kezdőcsapatból azokat, akik gólt szereznek.”
Remélem,hogy inkább Silvára gondolt!:)))
Gattuso!!! Elképesztő mit művelt a csapattal.
Én nagyon bíztam benne, amikor szóba került, de féltettem is, mert gondoltam ha mégse jönnek össze a dolgok, akkor el fogja hagyni a MILAN-t és a Primavera-hoz se megy vissza.
Nagyon örülök, hogy összejöttek a dolgok. Hogy változtat a mentalitáson azt szerintem mindenki sejtette, de hogy taktikailag ennyire összebírja gyúrni őket… azt szerintem a legnagyobb Gattuso fanatikus, vagy a személyes legjobb barátai se várták.
Ezt már említette a múltkor is, hogy ha elé tesznek egy új szerződést nem fogja aláírni, pusztán babonából. Láthatjuk mennyire nem pénzéhes. A világ egyik legsikeresebb csapatát irányítja és kevesebbet keres, mint néhány Serie B-s edző!
Szezon végeztével gondolom aláír egy zsíros kis 3-5 éves szerződést és senki se fogja sajnálni tőle.
A tegnapi meccset nagyon rosszul kezdtük és ilyenkor mindig beugranak emlékek a nem túl távoli múltból, amikor sorra megtörtünk és elveszítettük a meccseket.
De ezentúl nem fogok ilyesmire gondolni.
Gattuso olyan, mint egy scanner. Az első félidőt gondolom elemezve, letapogatva megjelent előtte a győztes formula, amit parancsba adott az öltözőben.
Láthattuk az eredményét a második félidőben. A Roma-nak köze nem volt a meccshez.
Én a nyáron meg voltam elégedve az igazolásainkkal. A nyáron és szezon elején nagyon szépen is muzsikáltak. De aztán egyre többet edzettek és játszottak Montella alatt, annál rosszabb és rosszabb formát mutatott minden játékosunk, leszámítva Borini-t, mert ő nem emberből van.
A nulláról hozta fel Gattuso ezt a csapatot. Állítom, ha már nyáron ő lett volna az edző, jelenleg azon reménykedünk, hogy a Juve és a Napoli bukjon, hogy megtudjuk őket előzni.
Sebaj, kellett ez nekünk. Így jobban látszik a kontraszt!
Most abban kell reménykednünk, hogy a Samp pontokat veszítsen és a Roma – Inter duót utol bírjuk érni.
Nem is olyan rég elképzelni se mertem, hogy akár a 4. helyet is megszerezhetjük. Most meg már adja magát. Elérhető. Nagyon is!
Sajnos mivel az első fél szezonban sok pontot veszítettünk, így a maraton utolsó 15 kilóméterét sprintben kell nyomnunk. Remélem kitart az erő, a lelkesedés és hogy nem kell nélkülöznünk senkit sérülések miatt.
Montella MILAN-ja szánalmas volt. Gattuso MILAN-ját IMÁDOM!!!
Gattuso, a vezetőség és a játékosok nyilatkozatai is imádni valóak, reménykeltőek és igazak!
Nincsenek Maldini-k, Pirlo-k, Kaká-k, vagy Shevchenko-k, teljesen új csapatunk van, ami legalább annyira szerethető, mint a régi nagy MILAN, amin felnőttem!!!
Biztosan, fogunk még betlizni, hisze messze még a szezon vége, de Gattuso minden bizalmunkat kiérdemli!!!
HAJRÁ MILAN! HAJRÁ GATTUSO!!!
Tavaly az Atalanta elleni meccset követően eléggé keményen nekimentem Gattusónak a semmitmondó nyilatkozata miatt. Hasonló hülyeségeket mondott, mint amiket megszokhattunk az elődjétől. Egy csomó dologgal kapcsolatban teljes újratervezés kellett, és őszintén szólva nem láttam Gattusóban azokat a képességeket, amelyek ahhoz kellettek, hogy egy ekkora presztízzsel bíró klub csapatát irányítsa. Azzal egyetértettem, hogy Montellát ki kellett vágni, de Gattuso kinevezését nem tartottam jó ötletnek.
Mindenesetre félelmetes, amit sikerült elérnie. Miközben mindenki csak ámul azon, hogy mit művelt a Milannal, ha jobban megnézzük a receptet, tkp. semmi különöset nem csinált, vagy legalábbis olyan dolgokat nem, amiket évtizedekkel korábban már ne fedezett volna fel valaki.
A csapat erőnléte ahhoz képest, amit Montella idején láthattunk, ég és föld. Csak megjegyezném, hogy a tegnapi mérkőzés előtt csak Antonelli meg Conti nem volt játékra alkalmas. A látható erőnléti fejlődés ezek szerint azzal is jár(t), hogy a játékosok kevésbé sérülékenyek…
A csapatrészek között nem mindig van meg az összhang, de egyre több a tudatos együttmozgás; a játékosok nem szeparáltan mozognak, hanem egy csapatrész egy-egy elemeként. Ez megfigyelhető horizontálisan és vertikálisan is. Hol nyújtják, hol szűkítik a pályát. Ez általában még edzői segítséggel megy, Gattuso rengeteg alkalommal látható, ahogyan a labda nélküli mozgást irányítja, de jól észrevehető a koncepciója, az edzői felfogása.
A Milan hagyományosan egy védekezésből induló csapat. Hogy a védekezésre kell alapozni, persze nem a spanyol viasz, de az már Gattuso érdeme, hogy a védekezésből sokkal gördülékenyebben vált át a csapat támadásba, mint néhány hónappal ezelőtt.
A szezon elején egyszerűen nem értette senki, hogy ügyes, technikás játékosok hogy nem tudnak labdát levenni, indítani, lőni. Az utóbbi meccseken viszont azt látni, hogy Donnarumma próbálja odaívelni (és egyre nagyobb hatásfokkal) a labdát a saját térfele közepén üresen lévő társnak, nem pánikol, hideg fejjel nézi, kit lehet megjátszani (a cselek nagyon látványosak, de azokat el lehetne felejteni…). Kessie kevesebbet vállalkozik, de a tegnapi lövése például nem volt akármilyen. Bonucci labdáinak újabban van szeme. Bonaventura jóval kevesebbet cselez, jóval többet védekezik, talán sosem volt annyira csapatjátékos, mint az elmúlt hetekben. A védelemben semmi extra, csak annyi, hogy figyelnek egymásra a játékosok, néha nem cifrázzák, amerre állnak, arra rúgják a megszerzett labdát, de azt érezni, hogy pontosan tudja mindenki, mikor mi a dolga, és szinte biztos lehet abban, hogy lesz segítsége is. Suso és Calhanoglu visszaér, védekezik, támad, labdát kér.
Nyilván a győzelmek erősítik a játékosok önbizalmát (Calabria gólja már-már pofátlanul szép volt, más meccsekről erre utaltak az egész pofás szabadrúgás-kombinációk is), de itt jóval többről van szó. Bonaventura ennek hatására nekiállhatna cselezgetni, Suso vagy Kessie lövöldözhetne mindenhonnan, de nem teszi. A játékosok küzdenek, hajtanak, de nem ész nélkül. A játékosok önbizalmát jelzi, hogy a különben intenzíven támadó Roma ellen merészen mentek a kontrák, holott a gól tényleg a semmiből jött, azaz a Milan rá is ülhetett volna az 1-0-ra (mint ahogyan azt korábban tette).
Nagyon érdekes látni, hogy Gattuso alig néhány hét alatt végrehajtotta azt, amire Montella majdnem tízszer annyi idő alatt sem volt képes, tkp. csapatot épített. Ahogyan Montella ténykedése alatt idővel észre lehetett venni, hogy mennyire középszer, úgy Gattuso kapcsán – én legalábbis – ugyanennyire nem láttam, hogy viheti valamire. Gattuso amennyire csak lehet, leegyszerűsít mindent védekezésben, ugyanakkor meglepően kreatívan tud a csapat támadást építeni (bár néha igen sok technikai hibával, amin dolgozni kell): egyéni megindulás, szélről vezetett támadások, indítások, oldalváltások. Szinte hihetetlen, hogy ezt Gattuso csapatától látom.
Annak idején Zidane-nal kapcsolatban azt gondoltam, hogy nem lesz jó a Real kispadján, nem is értettem, hogy meri elvállalni a posztot. Simeonéról is szerintem kevesen gondolták, hogy ennyire jó edző lesz. Ahogyan két éve Zidane-t benéztem, úgy jártam most Gattusóval is, bár nagyon drukkoltam neki.
Azt tudom, hogy tavaly néha azt sem tudtam, melyik napon játszik a Milan, Montellának sikerült egy hitehagyott, jellegtelen, csapatra nem hasonlító társasággá silányítania a Milant. Az utóbbi hetekben pedig azt lehet látni, hogy van értelme leülni meccset nézni, drukkolni.
Nagyon utálom, amikor valamiben tévedek, de most kifejezetten örülök, hogy Gattusóval kapcsolatban nem jöttek be a jóslataim. Hozzátenném, Gattuso is sokat fejlődött, és egyértelműen észrevehetőek a meccselésében a különbségek akár a néhány héttel ezelőtti mérkőzésekhez képest is. Ez összefüggésben van azzal, hogy Gattuso tisztában van azzal, hogy még piszok sokat kell tanulnia, de megfelelő alázattal áll a munkához. És egy ilyen edzőhöz a játékosok is így fognak viszonyulni. Látható a csapaton a munka, hogy foglalkoznak velük, hogy meccsszituációkat gyakorolnak. Feltűnő, hogy mennyire megnőtt azoknak a passzoknak a száma, amelyek nem az alapértelmezett társhoz mennek, hanem a jobb helyzetben lévő felé. Ismét kiemelném Montella időszakát, amikor tele volt a csapat funkció nélküli passzokkal: a játékost nem érdekelte, hogy a védő már azt megelőzően megindult a társ felé, hogy a labda hozzá eljutott volna, azaz a passzt kapó társat kényszerhelyzetbe hozza, ő neki rúgja a labdát, mert ő a legkézenfekvőbb passzopció. Ezek a dolgok persze összefüggésben voltak azzal, hogy a játékosok nem bíztak magukban. Ez alapvetően megváltozott mostanra.
Bizonyos szempontból Gattusóval egy új helyzet teremtődött. Korábban a Milan-szurkolók „csak” a csapatnak drukkoltak. De biztos vagyok benne, hogy rengeteg olyan Milan-fan van, aki Gattuso miatt is szorít a csapatnak. Mint például én. 🙂