Nyílt levélben is bejelentette visszavonulását a kiváló olasz középpályás, Andrea Pirlo. A kétszeres Bajnokok Ligája-győztes és világbajnok labdarúgó korábban a La Gazzetta dello Sportnak már elmondta, hogy az idény végén abbahagyja a profi futballt, most pedig levélben köszönt el.
„Ahogy véget ér a küldetésem New Yorkban, szeretnék pár szót szólni. Köszönöm mindenkinek a kedvességet és a támogatást ebben a lenyűgöző városban. Köszönöm a szurkolóknak, az edzői stábnak, mindenkinek, aki a háttérben dolgozott, és a csapattársaimnak is. Nemcsak a New York-i kalandom ér véget, hanem a pályafutásom futballistaként – olvasható Andrea Pirlo nyílt levelében. – Köszönöm a gyermekeimnek és a családomnak, hogy végig kitartottak mellettem és szerettek. Köszönöm minden csapatnak, amelyikben játszhattam, minden csapattársamnak, akikkel egytől egyig megtiszteltetés volt együtt futballozni, mindenkinek, aki hozzájárult ahhoz, hogy a karrierem ilyen fantasztikus legyen. Végül, de nem utolsó sorban a szurkolóknak, akik mindig támogattak. Örökre a szívembe zártalak titeket.”
A 38 éves játékos a Bresciában kezdte karrierjét, majd megfordult az Interben, az AC Milanban és a Juventusban, mielőtt két évvel ezelőtt az MLS-ben szereplő New York Cityhez igazolt. A Milannal két bajnoki címet, egy kupagyőzelmet és két BL-elsőséget szerzett, valamint európai Szuperkupa-győztesnek és klubvilágbajnoknak is mondhatja magát. A Juventusszal négyszer ünnepelhetett bajnoki címet, egyszer pedig kupagyőzelmet.
Pirlo 10 éven keresztül volt a Milan játékosa és összesen 401 tétmérkőzésen viselte a piros-fekete mezt.
Pirlo 2002 és 2015 között 116-szor húzta magára a olasz címeres mezt, 2006-ban világbajnok lett, 2012-ben pedig ezüstérmet nyert az Európa-bajnokságon.
[adrotate banner=”28″]
14 hozzászólás
EGY IGAZI LEGENDA VAGY…..KÖSZÖNÜNK MINDENT AMIT A MILANÉRT TETTÉL…
MINDEN JÓT ÉS SOK SZERENCSÉT. (a könnyeimmel küzdök)
Inteligenciája és esze volt a futballhoz nagyon gyorsan a kispadra is leültethetnénk….
Sajnos a könyvében már leírta, hogy semmiképpen sem választja majd az edzői pályát, nem vonzza őt.
El is tudom képzelni, szerintem nem tudná elviselni a tehetetlenséget, hogymit művel a sok botlábú és ő csak szemlélője lehet 😀
Számomra ő testesítette meg az irányító fogalmát, egy igazi legenda.
Minden elmond, ahogy a játékosok és edzők beszéltek róla a napokban.
Köszönünk minden Professzor!
Fantasztikus játékos volt. Köszönöm hogy láthattam élőben. Tán sosem lesz ilyen irányítója a csapatunknak.
Köszi mindent!
A rossz hírben a még rosszabb hogy helyetted most Bigliák vannak,akik még a cipődet sem vihetnék. Sőt a nevedet sem mondhatná ki.
Sok sikert a magán szférában.
Forza Milan !!!
Arrivederci
Az egyik legnagyobb labdaművész. Köszönöm, hogy élvezhettem a játékodat.
Zseni. Kár,hogy nagyon látványosan lezárta a milanos részét az életének. Míg a Juvés emlékeket szívesen emlegeti, a közösségi oldalain meg-meg jelennek,addig piros-fekete sztorikat, képeket nagyon „elfelejtette”. A hírek is arról szólnak,hogy vagy az olasz válogatottnál, vagy a zebráknál kaphat valami szerepet.
Sajnos, ő is azon klasszisaink egyike, akik a Berlu-éra utolsó pár éves ámokfutásának áldozata lett,és ezért a háta közepére kívánja a SanSirot. Vannak még páran…
Grazie!!!
A legnagyobb Spiler!
Nekem is ez jött le,hogy a Milant még meg sem emliti,mint karrierje csúcsát és szeretet klubját.
A könyvében többször kitért rá, hogy mindig is el akart igazolni innen, és nagyon mérges hogy Berlu nem engedte el.
Nekem nagy kedvencem volt, de miután olvastam a könyvét, valahogy összetört bennem valamiy, és én már nem legendaként tekintek rà.
De mint játèkos, zseni volt!
Allegri tett róla, h ne a Milan-ból vonuljon vissza. Seedorf, Kaká, Pirlo, Gattuso, Ambrosini, de kellene most!!!
Azért Ambrosinit nem emlegetném egy lapon a felsorolt nevekkel.:D
Az hogy eligazolt volna, aztán mégse jött össze ez szinte minden játékosunkról elmondható. Felesleges ezzel dobálózni.
Aztán hogy mégis elment a Juve-ba, annak bizony meg voltak az okai.
Allegri kerek perec kész tények elé állította. Nem számolt vele, mint első számú. Ő pedig nem akart padozni. A sors fintora, hogy mégis összefutottak a Juve-ban és Pirlo volt az első számú, hiszen hihetetlen formában játszott.
Itt is látszik mennyire fontos egy jó edző. A Milan-ban már neki se ment annyira Allegri vezénylete alatt. Conte viszont vissza hozta bele a tüzet.
Imádtam a csákót. Észre se lehetett venni amikor játszott, mert mindent tökéletesen csinált. Akkor lehetett észrevenni, amikor nem játszott és hiányzott az a tökéletesség.
Ugyanúgy sajnálom, mint az összes többi szenátort, akikkel már nem hosszabbítottunk és nem érkezett minőségi csere a helyükre.