A várakozások szerint hétfőn jelentik be hivatalosan Franck Kessié érkezését, aki csütörtökön sikeresen teljesítette az orvosi vizsgálatok utolsó fázisát, így minden akadály elhárult, hogy a Milan játékosa legyen.
Tegnap olyan pletykák jelentek meg, miszerint problémák merültek fel az orvosin a játékos életkorával kapcsolatban. Olasz portálok szerint az elvégzett vizsgálatok alapján feltételezhető volt, hogy Kessié valójában nem 20 éves. Azonban ezek a híresztelések hamisak voltak és nincs igazságalapjuk.
A MilanNews.it internetes oldal beszámolói szerint Kessié csütörtökön átment az orvosi vizsgálatok második részén Milanellóban (az első részén kedden vett részt- a szerk.) és az eredményei pozitívak voltak. Így biztosra vehető Kessié érkezése, azonban a szerződés aláírása és a hivatalos bejelentés hétfőn fog megtörténni, ugyanis Marco Fassone és Massimiliano Mirabelli nem tartózkodik Olaszországban.
A La Gazzetta dello Sport szerint Kessié két évre érkezik kölcsönbe egy 28 millió eurós kötelező vételi opcióval. Ezzel az elefántcsontparti középpályás lesz a klub történetének ötödik legdrágább igazolása Rui Costa (42 millió €), Filippo Inzaghi (37 millió €), Alessandro Nesta (30,5 millió €) és Carlos Bacca (30 millió €) után.
[adrotate banner=”28″]
18 hozzászólás
Nem ismerem az új igazolásainkat, de egy biztos: évek óta nem történt ennyi erőfeszítés arra, hogy az aktuális edző már a felkészülés elejére megkaphassa az új szezonra a keretét.
Az önmagában is pozitív változás, hogy nem a bajnoki rajt után kezdenek bemutatkozni a játékosok egymásnak, és most ugye az Euroliga selejtezői is sürgetnek minket
Valóban ez a legnagyobb fejlemény: végre nem utolsó pillanatban kukázunk, hanem korai stádiumban rendes játékosokat veszünk, ha nem is galaktikus sztárokat
Két éve az Atalanta háromszáz ezer euróért vásárolta, most huszon nyolc millióért adja. Tud valamit az Atalanta és Gasperini….Nem semmi, hogyan fedezik fel a tehetségeket. Erre a futball politikára kellene berendezkedni és soha nem lennének gondjaink a játékos utánpótlással. Szerintem az Atalantánál már meg is van Kessie utódja.
Ott tényleg tudnak valamit! (Montolivo, Jack)
Szvsz. pusztán Gasperini érdeme. Amint tudni lehetett, hogy Kessié távozik Bergamoból már be is építette a helyére Cristantét, aki semmivel sem rosszabb elefántcsontparti barátunknál.
Nagyon sokat várok tőle!!!
„Tegnap olyan pletykák jelentek meg, miszerint problémák merültek fel az orvosin a játékos életkorával kapcsolatban.”
Ezeket a vizsgálatokat ugyanazok a MilanLab-orvosok végezték, akik már annyiszor bizonyítottak? 🙂
Meggyőzésem h. Essien és Muntari sem annyi amennyinek mondják magukat, és Kessie sem 20. De még ha mondjuk 24, aķkor is van benne 8 év.
Most ez még a régi hagyományok miat van ez a kölcsön plusz opcios sztory vagy mi?mikor fizetjük ki?mert erről nem irnak,,vagy már pénzügyi fair miat okoskodnak,,gondolom az Atalantának kell a lóvé,,egyéként én örülök az érkezésének,lendületes,erős,jol fedezi a labdát,mer cselezni és lőni,van benne fantázia,,
Ott van a cikkben.
„Kessié két évre érkezik kölcsönbe egy 28 millió eurós kötelező vételi opcióval.”
Tehát két év kölcsön és utána kötelező megvásárolni…
ezt én is láttom,de ez miért jó az Atlantának?miért nem annak adják aki rögtön fizet?
Valószínüleg csak papíron kapják a pénzt két év múlva, hogy eltudjunk számolni a FIFA nak..
De sutyiba már átutaltuk a pénzt..
A penz biztosan megerkezett mar a megfelelo bankszamlara.
Nem a régi hagyományok miatt, hanem azért, hogy ezzel is csökkentsék ebben az évben kifizethető átigazolási összeget. Okos megoldás.
De sosem értettem mi bajuk az mebereknek a kölcsön+opcióval. Legalább nem b@sznak ki az ablakon egyből dollár milliókat ha mégsem vaálna be az ipse.
Persze itt más a helyzet, mert kötelező opció van.
A problémák a milanos kölcsön+opció kapcsán összetettek.
1) Az esetek többségében az a játékos, akit ilyen konstrukcióval meg lehet szerezni (tehát kölcsön lehet venni), nem klasszis. A Milan az elmúlt időszakban szinte csak ilyen játékosokban – mondjuk ki: középszerekben – gondolkodott.
2) A kölcsön+opció esetén minimális összeget kap a kölcsönadó klub; neki lényegében nem ebben van az üzlet, hanem abban, hogy a játékos náluk nem rontja a levegőt, többnyire a kölcsönvevő klub állja a játékos fizetését, és esély van arra, hogy a játékost a kölcsön lejártát követően le is igazolja a kölcsönvevő. A gond az volt, hogy a kölcsönvett játékosok zöménél a hülye is tudta, hogy a Milan olyan feltételek mellett nem fog élni az opcióval. Látszólag a Milan elképzelése érvényesült, de ezek általában szánalmat keltő sikerek voltak: a Milan örülhetett(??) a játékosnak, a kölcsönadó klub meg megszabadult – legalább ideiglenesen – egy számára felesleges játékostól.
3) Probléma volt az is, hogy a Milannak esetenként meg volt kötve a keze. Aquilani esetében például behúztuk a kéziféket, mert amennyiben még pár meccsen pályára lépett volna, nem lett volna választásunk, meg kellett volna őt venni. Hülye helyzet: fizettünk a játékjogáért, örültünk neki, hogy viszonylag jól játszik, de a végén már nyűg volt, hogy itt van…
4) Deulofeu esetén a Milan lényegében asszisztált ahhoz, hogy a Barcelona – miután él a visszavásárlási jogával (én erre számítok) -, majd lényegesen nagyobb összegért adhassa el. Azt gondolom ugyanis, hogy Deulofeu a kiforratlan játéka ellenére is többet ér, mint amennyiért a Barcelona visszaszerzi. Bár Deulofeu kölcsönvételénél nem volt opciója a Milannak (mivel a Barcelonának még él a visszavásárlási joga), tkp. valamennyi kölcsönvett játékos esetében fennáll az a veszély, hogy ha jó, de a Milan számára sok az összeg, akkor szívességet tett a kölcsönadó csapatnak, hogy a Milanban jól teljesítő játékosát másnak emeltebb áron tudja eladni. Ez persze nem feltétlenül „baj”, inkább csak dühítő lehet.
5) Természetesen nem hülye ötlet ez a konstrukció, nyilván mindenki ki szeretné próbálni az árut, mielőtt megvenné. De a Milan olyan gyakran alkalmazta – ráadásul úgy, hogy később nem tartott igényt a játékosra -, hogy a jobb játékosoknál szóba sem került, hogy őket így adják át a Milannak. Egy idő után a piac a Milan ellen fordult. A Real Madrid érdeklődése esetén egy játékosért minimum 40-50 milliót kérnek, mert tudják, van pénz. A Milan érdeklődéseire is reagált a piac: azok a játékosok, akik igazi erősítést jelenthettek volna, kölcsön+opcióval nem voltak elérhetőek, vagy nem a Milan számára.
6) Ennek a konstrukciónak a tömeges alkalmazása azt jelenti, hogy egy klub anyagi gondokkal küzd.
Jelenti azt is, hogy ugyan próbál aktívnak mutatkozni a piacon, de csak így sikerül. A Milan sajnos úgy festett az utóbbi mercatók során, mint egy koldus, aki bemegy a Gundelbe, megnézi az étlapot, majd kér egy pohár vizet. A Milan – bár most nem tűnik annak – egy óriásklub. Amelynek a nevéhez mérten kellene „viselkednie”, ténykednie. A Milan szurkolói ehhez képest azt láthatták, hogy a klub vezetői folyamatosan azt demonstrálták, hogy mennyire nincs pénz.
További hátránya az opcióval kombinált kölcsönnek, hogy ezzel mindent lehet csinálni, csak építeni nem. Az esetek kis százalékában történik meg, hogy egy csapat él az opciójával, az meg még ritkább, amikor az eredetileg kikötött feltételekkel él vele.
Okosan alkalmazva egy hiteles és biztos lábakon álló klub – kivételesen – sikerrel tudja alkalmazni a kölcsön+opciót. Nem véletlen azonban, hogy a tehetős klubok ritkábban élnek vele.
Végre értelmes igazolásaink vannak és legfőképpen időben!
Remelem nem okoz csalodast!!! Bar én mar nem is tudom mit gondoljak. Mivan ha ez egy is Bertolaccis igazolas. Az a baj hogy milanoban nincs hiteles ember akinek a szajabol azt lehet hallani hogy ez a srac vagy az a srac jo.
Remelem a kovetkezo szezon visszaadja ujra a hitemet a csapat fel.
Sokkal technikásabb, elég ránézni mennyivel jobb fizikuma van mint Bertolaccinak. Elnyűhetetlen, akaratos játékos, jó passzoló, jó lövő. Ezek közül Bertolacci egyik sem. 😀