Adriano Galliani, a Milan vezérigazgatója szerint a klub egy szélső támadót szeretne igazolni a téli átigazolási időszakban, a kiszemelt pedig Gerard Deulofeu. A legújabb fejlemények szerint még nem érkezett válasz az Everton részéről a rossoneri ajánlatára.

Galliani továbbá beszélt a csapat teljesítményéről, a fiatal játékosokról, Vincenzo Montelláról és a jövőjéről is.

“Ez egy olyan időszak, amelyben gyakran játszunk a Juventus ellen. Néhány évvel ezelőtt hasonló dolog történt, akkor a Bajnokok Ligájában mindig az FC Barcelonával futottunk össze.” – mondta Galliani, reagálva a csapat csütörtöki továbbjutására az Olasz kupában. A következő körben, a negyeddöntőben a Juve lesz az ellenfél.

“De Sciglio? 2018-ig szerződés köti a Milanhoz, azaz még 18 hónap van hátra a szerződéséből. Sohasem tárgyaltam róla a Juventusszal. Mercato? Keresünk egy szélső támadót. Deulofeu? Nincs hír róla, még mindig nem érkezett meg az Everton válasza. Boldogok leszünk, ha csatlakozik hozzánk, ha esetleg nem, akkor megpróbálunk más megoldást találni. Szükségünk van egy olyan játékosra, aki képes tehermentesíteni Susót, Bonaventurát és Niangot. El kell ismernem, hogy nem vártam ilyen jó teljesítményt a Milantól. Juventus? Megmutattuk, hogy le tudjuk győzni őket. Jövőm? A futball a szenvedélyem, ez nem csak egy munka. Nagyon szerencsés embernek mondhatom magam. Egészen addig maradok a Milannál, amíg a Fininvest a klub tulajdonosa.”

“Sok fiatal játékos van a csapatunkban, Donnarumma, Locatelli, De Sciglio, Calabria és Romagnoli, továbbá még sokan mások. Ez a helyes és követendő út. Ezért választottuk Montellát. Helyes döntést hoztunk, a Milannak identitása van.” – fejezte be.

[adrotate banner=”28″]

13 hozzászólás a bejegyzéshez

    • Pont ez a baj,hogy értéktelenek a selejt játékosaink….

      Honda 2-3 misit ér max…. és ő még a drágábbak közé tartozik…

      Sosa max egy török klubnak visszapasszolva érhet 3-4 misit

      Poli 5-6 misi kb….

      Bacca 30 misi

      LA 2-3 misi de inkább már nulla….

      Niang 10-15 ez útóbbi barokkos túlzás lenne….

      Ely,Vagnioni pedig zéró…

      még esetleg Zapatából lehetne vmennyi kis zsét kiszedni úgy 10 misi körül talán……

  1. Remèljük Niangot sikerül örökre tehermentesìteni ès közèppályást is igazolunk, nem selejtet. Valami lehet a levegőben, mert mostanában kezd megjönni az őszinte oldala is.Règebben sosem nyilatkozta volna le h. nem várt ennyire jó teljesìtmènyt. Pedig csak a dobogóèrt küzdünk.

  2. Sziasztok

    Nem tudom kinél mi váltotta ki ezt az üldözzük el Niang szindrómát ,de én nem sok változást látok az elmúlt évekhez képest van egy közepes képességű keretünk az olasz bajnoksághoz (az hogy most kicsit előrébb vagyunk az edzőnek tulajdonítom) a nemzetközi porondhoz nem is mérem a Milan erejét de a Milan kinai átvétel ide vagy oda nem áll úgy hogy egy Niangot eldobjon szotyiért ha vinni akarják akkor 100 misi föle mert mi is közepes játékosokért dobunk ki 8-20 millát van egy két név itt aki így került ide .( persze a 0 +20 év részlet ma már nem túl vonzó opció semelyik klubnak)Vannak jelenleg olyan fiatalok a csapatban akikből még lehet profitálni ha most a pénzhiány miatt nem adjuk el őket hogy még közepesebb öregebb labdarúgók érkezzenek helyettük nyilván van egy két fiatal is aki nem fog nagy pályát menni de a Milan sem az a csapat már ahol tucatszám vannak a sztárok és nem látom a lehetőségét sem hogy ez egy két év alatt megváltozna .Ha most lemondunk egy két fiatalról mert van egy két rosszabb meccse és kihagy két 11 est az nem garancia rá hogy helyette érkezik valaki .Nyilván egy két játékos sokkal többet ki tudna hozni magából ha a csapat is sokkal jobb játékosokból állna de jelenleg sem a Milan nem elég vonzó a nagy játékosoknak az olasz bajnokság sem az és pénzünk sincs mert ha lenne pénz akor nem az Everton edzőjén múlna elenged e egy játékost hozzánk hanem nem az Evertonnál vásárolnánk .

  3. Érdekes, amit Galliani mond az identitásról. Olyan, mintha ezt azzal hozná összefüggésbe, hogy a Milan fiatal és – bár ezt kihagyta Galliani – olasz játékosokra épít. Ez biztosan nincs így, identitása nem azáltal van vagy lesz egy klubnak, hogy egy bizonyos időszakban – főleg kényszerből – milyen lépéseket alkalmaz. Éppen ezért nem lehet azt mondani, hogy pl. az elsöprő többségben baszkokat foglalkoztató Athletic Bilbaónak van identitása, a százmilliókért igazolgató Real Madridnak meg nincs.

    A Milannak nem az teremti meg az identitását, hogy – tegyük hozzá, kényszerből – olasz játékosokra van utalva. Amikor leigazolta a klub Rui Costát meg Inzaghit két rakás pénzért, akkor is volt identitása a Milannak, amikor nem fiatalokra épített, hanem a szenátorokra, akkor is volt.

    Ez a fogalom arról szól, hogy egy klub tisztában van-e azzal, hogy mit képvisel, milyen szerepet tölt be a szűkebb (olasz élvonal) és tágabb (világfutball) közegében, milyen tradíciói vannak, és ennek megfelelően cselekszik-e vagy próbál cselekedni. Berlusconival a Milan három évtizede újra “megtalálta” identitását, mert a Lovag célkitűzése az volt, hogy egy nagy múltú, de hírnevéhez méltatlan állapotban lévő klubot újra (persze különböző személyes okokból is) naggyá tesz, olyanná, amilyennek azt Kilpinék megálmodták.

    Ez a lelkesedés 2007/2008-tól keaz utóbbi néhány évben újra változóban volt. Most újra vannak sikerek, de az identitás mégsem ezáltal teremtődik meg. A Bilbaónak vagy a “csak a negyedik hely meg a BL-nyolcaddöntő legyen meg” Arsenalnak is van identitása, noha ez trófeákban nem manifesztálódik.

    A tulajdonosok tehetnek a legtöbbet a klubért, mert a szurkolók “tudata” adott (egy rosszul szereplő Milan drukkere a sikertelenségek ellenére sem valószínű, hogy átpártolna a Juventushoz vagy az Interhez). Ha a tulajdonosok megértik, hogy a klub irányítása milyen kötelezettségeket ró rájuk (ami ugye fura helyzet, mert a tulajdonával mindenki egy bizonyos határon belül azt tesz, amit akar), és ennek megfelelően kívánják azt irányítani, akkor talán elmondható, hogy létezik identitása a klubnak.

    A Milan esetében voltak olyan időszakok, amikor identitását veszítette a klub, különösen a Berlusconi-éra előtti évekre kell gondolni. Adósságokat halmozó klubvezetés, totóbotrány miatti másodosztályba sorolás… A Berlusconi-éra nagy része arról szólt, hogy a Milan újra olyan klubbá lett, amelyre büszke lehetett a szurkoló, visszatért arra a helyre, amely őt megillette akár az ’50-es évek Latin-kupái, akár a ’60-as évek BEK-győzelmei miatt. A sikereket elérő csapatban ráadásul olyanok szerepeltek, akik többségében illettek a Milanba életvitelük, klubhűségük miatt. A klubot többnyire olyan játékosokkal azonosították, akik magukban hordozták a “Milan-érzést”: Baresi, Maldini, Costacurta, Albertini, később a 2007-es BL-győztes csapat legendái. A Milan “szerethető” klubbá vált, később a már nem annyira lelkes Berlusconi erre a “szerethetőségre” tudatosan igyekezett is építeni, de – főleg a 2000-es évek végétől – jött a törés. Ennek következtében a Milan csak lógott a levegőben, nem volt koncepció semmilyen tekintetben, nem lehetett megmondani, merre tart a klub, hogyan képzeli el a jövőt. Nagyszabású tervek voltak ugyan, de ezeket rendre felülírta valami.
    Azt gondolom, ha megvalósul a kínai hatalomátvétel – lassan itt a március eleje, úgyhogy valami újabb ötlettel kell előállnia a vezetőségnek, hogy miért tolódik megint az eladás -, az új tulajdonosokon múlik, visszaszerzi-e identitását a Milan. Mert azzal, hogy jelenleg Donnarumma (Mihajlovic éleslátása miatt), Locatelli (kényszerből, Montolivo kiesése miatt) és több fiatal szerepel rendszeresen a Milanban, még nem “teremtődik meg” (újra) a Milan identitása.

    Ráadásul nem is olyan régen két fiatalítás projektet is lefújtak a vezetőségben, hogy a Gabriel-Storari cseréről ne is beszéljünk…

    Galliani a jobb eredményeket, a fiatalokkal elért sikereket, az eddig pozitívnak tűnő edzőválasztást úgy igyekszik beállítani, mintha azok tudatos építkezés és döntések sorozata következtében történtek volna, majd ebből lényegében levezeti, hogy van identitása a Milannak. Szó sincs erről, a Milan kényszerpályán mozgott, és még most is azon van. Csak éppen jobb eredményeket ér el, mint az elmúlt 2-3 szezon során bármikor.

    • Jó meglátás,de annyiban megvédeném Gallianit,hogy az utóbbi években ő is kényszerpályán mozgott.Amíg Berlunak volt pénze és lehetősége a csapatba invesztálni addig Adriano is tudott jó üzleteket kötni,mivel volt mögötte biztos anyagi háttér és jó alkupozícióban ült le tárgyalni;azonban a mai futball elrohant a tulajunk mellett.Ma már banki konzorciumok,az európai elitbe törekvő,kiapadhatatlan forrásokkal rendelkező arab sejkek,kínai állami csoportosulások és ezek által a hatalmas pénzkötegek -lásd a fiatal tehetségek,ex-klasszisok,jelenlegi kiemelkedő játékosok Kínába áramlását horror fizetésekért- határozzák meg a topfutballt.
      Valószínűleg az öregnek sem akarata,sem anyagi ereje nincs már ezekkel versenyezni,de Gallianinak biztos,hogy élnek még a megkopott,de jó kapcsolatai,amit sikeresen ki tudna aknázni forrásokkal a háta mögött.

      • Én úgy látom, hogy a jó isten mentsen meg minket attól, hogy Galliani kezében nagyobb összegek összpontosuljanak. Összességében az utóbbi években szar üzleteket kötött. Akárhogyan is nézzük, amennyiért megvette Romagnolit, az túlzás volt. Bertolacciról, Matriról nem is beszélve. Nem sorolnám azokat a transzfereket, amelyek már megtörténtükkor láthatóan előnytelenek voltak a Milan számára.
        Bonaventura esete azonban kivétel. Az ő megvétele egy olyan üzlet volt, amilyenből nagyon jól jött ki a Milan. De gondoljunk bele, majdnem háromszor annyit fizetett Bertolacciért, mint érte… Hogyan?!
        Valószínűleg megvannak a kapcsolatai Gallianinak. De annyi klubnak tett már így vagy úgy keresztbe az évtizedek alatt, hogy ha meglátják, hogy a Milan valaki iránt érdeklődik, akkor elkezdenek keménykedni.

        Mindegy, ez egy más kérdés, és nem véletlenül hangsúlyoztam, hogy az identitás nem arról szól, hogy ki mennyiért érkezik. Talán az még kimaradt, hogy Galliani azzal is tehetne a Milan-identitás “újraképződéséért”, ha nem hazudozna összevissza.

  4. tökön lövöm magam.mi a f@sznak szélső?nem igaz már!a vak is látja,hogy a középpályán az első hármasunkon kívül,nincs értelmes bevethető ember.van összesen 3 és fél belső védőnk,akik közül csak paletta,és romagnoli tud jól teljesíteni.miért nem igazolunk egy belső védőt?miért nem igazolunk egy jó középpályást?miért szélsőt,mikor mind két szélsőnk remekül játszik,és nagyon hatékonyak is.nem értem.igazolunk valakit a padra,vagy a remek formában lévő szélsőinket padoztatjuk,hatalmas logika…

    • Én se mindent értek amit írsz,kicsit tényleg olyan mintha hasból írogatnál,de a mecseinket nem látnád.
      Szélső opciónk nincs sőt Jack kényszerből játszik egy sorral előrébb mert montella inkább beteszi a csapatba pasalicot v. Sosát akik giga szarok de még mindig jobb mint a teljesen együgyű,fogalmatlan,banán aprító,botlábú Niang. . . Akinek az egoja növekedésével még csökkent az egyébként sem túl magas tudása és intelligenciája.
      A belsővédős felvetésedet meg végképp nem értem. . . Hova ember ? Romagnoli,paletta,gomes itt van még zapata de antonelli is tud belsővédőt játszani. . . Ide minek ember ?
      Szélső kell mindenképpen egy faxa támadó is és egy klasszimus 10es !

    • Úgy értettem, hogy akkor, amikor megtörtént a transzfer, az az összeg nevetséges volt érte. Ennyit egy fiatal, tapasztalatlan védőért nem nagyon szoktak fizetni, pláne nem Olaszországban. Akkoriban a Milannak éppen volt pénze, Berlusconiéknak villantaniuk kellett valamit az egyre hitehagyottabb szurkolók felé, a Roma pedig kihasználta azt, hogy annyira be lett harangozva egy nagy vétel, és a pofátlanságig emelte a vételárat… Azt gondolom, valóban jól jöttünk ki az ügyből, de nyilvánvalóan nem az a helyzet volt, mint annak idején, amikor Nestáért fizettünk egy valag pénzt. Ott szinte biztos volt, hogy megtérül a vételár, mert Sandro már akkor extraklasszis volt.

      Itt arról volt szó inkább, hogy ráhibáztunk valakire (hála a jó égnek), de annyi szar igazolás után ez benne volt.

      Egy kis Karinthy ehhez…

      “Célozni tanulnak a katonák egy káplár vezetése mellett. Nem valami fényesen megy a dolog. A káplár dühösen szidja regrutáit, aztán kikapja a puskát egyiknek a kezéből, mikor épen megint elhibázta.

      – Szamarak, – kiabál a káplár, – tudtok ti lőni! Adjátok ide azt a puskát! Ide nézzetek!

      Céloz és hetykén lő. De nem talál. Egy percre zavarba jön. Aztán mérgesen rámordul az egyik katonára:

      – Igy lőssz te!

      Megint céloz. Nem talál. Egy másikhoz fordul:

      – Igy lőssz te!

      És igy tovább. Végre kilencedszer talál. Mellére üt:

      – És igy lövök én!”