Maldini: „Csak tiszteletet kérek, amit megérdemlek”

A tegnapi cikkhez („Lehetőség Paolo Maldini számára a visszatérésre”) írt kommentek nagyobb része arról szól, hogy Maldininek a Milannál a helye, vannak, akik szerint szinte mindegy, milyen minőségben, mert a neve garancia a sikerre…

Az, hogy Maldinit jó lenne a Milannál tudni, nem vita tárgya. Elgondolkodtató, hogy bizonyos klubok legendái nem szakadtak el attól a csapattól, amelynek a legtöbbet köszönhették (Giggs – MU; Zidane – Real; Zanetti – Inter; Nedved – Juve stb.), és a Milant gyakran érte az a vád, hogy nem jól bánik a legendáival, de hozzátenném, a Milannál is volt pár legenda, aki Berlusconi idején magas posztot töltött be (Baresi például alelnök is volt 5 éven keresztül). Leonardóra, Seedorfra és Inzaghira gondolva azonban sokan Maldini kapcsán is azt az összefüggést vallják, hogy Berlusconi=rossz, Maldini=jó. A másik tényező, hogy sokakban az él, hogy Maldini jött volna, de az utóbbi évek rossz eredményei miatt megutált Berlusconi miatt nem akart…

Hogy Berlusconi utolsó fél évtizede nem egy sikertörténet, az nem kérdés. Hogy Maldinit a nyilvánvaló tekintélye miatt nem szívesen látta volna, elképzelhető. Véleményem szerint azonban Maldini is kavargatta azt a bizonyosat. Lebegtette, hogy jönne, majd nyilvánvalóvá tette, hogy miért nem. Érdekes azonban, hogy Maldini korábban is azt mondta, nem zárná ki a visszatérést, de csak bizonyos feltételekkel. Ezek közül az egyik a most is említett nagyobb felelősség meg persze nagyobb döntési jog és önállóság (lényegében az általa felügyelt területen teljhatalom) kikötése volt.

A „Maldini azért nem jön, mert Berlusconi itt van” elmélet tehát nagyon jól hangzik, és amikor a Milannak nem ment (megy), még jobban eladható. Maldini pontosan tudta, hogy a Milannal kapcsolatos hűsége megkérdőjelezhetetlen, hogy a szurkolók imádják. Azt is tudta, hogy a Milan elnökét milyen felelősség terhelte a csapat rossz eredményei miatt. A fenti – idézőjelbe tett – elmélet azonban nem igazolható egyértelműen. Ha Maldini azért nem akart jönni, mert Berlusconi itt volt, vajon miért kötötte ki, hogy csak bizonyos feltételekkel jönne? Ha én valakivel nem szívesen dolgoznék együtt, akkor az adhatna nekem bármekkora beleszólást az ügyek intézésébe, akkor sem mennék…

Maldini most, hogy más szelek fújnak, megint képbe került, és Fassone valóban meg is kereste. Viszont Maldini ugyanazt mondja, mint korábban, ami pedig nem azt mutatja, hogy neki Berlusconival lett volna baja, hanem azzal, hogy nem kapott meg bizonyos olyan „jogokat”, amiket ő úgy érzett, meg kellett volna kapnia. Túl azon, hogy Berlusconi nem (jól) irányította a klubot, még így is abszurdnak tartom, hogy Maldininek milyen igényei voltak…

Paolo Maldini JÁTÉKOSKÉNT minden idők legnagyobb balhátvédje, minden idők egyik legjobb védője és olasz futballistája volt, a Milan legendája, akinek rengeteget köszönhet a klub, amely a teljes története negyedét vele a soraiban tudta le.

Ennek azonban nincs jelentősége abból a szempontból, hogy Maldinivel kapcsolatban reális képet tudunk-e adni. 2009-es visszavonulása óta jórészt a szakmán kívül tevékenykedett, a futballal kapcsolatban az a bizonyos Nestával közös miami projekt volt, ami ehhez a futballszervezési területhez valamennyire kapcsolható.

Paolo Maldinit játékosként elért eredményei alapján nem lehet megítélni ha esetleg egy sportvezetői (technikai vagy sportigazgató) minőségben képzelné el magát. Éppen neki kellene tudnia azt, hogy a pályán az 500. és a 902. meccsén is bizonyítania kellett, mert az ellenfelet nem érdekelte, hogy mi volt a korábbi 499 vagy 901 meccsen, és hogy ki az a 3-as a Milan-mezben.

Mivel Maldini még semmit sem bizonyított sportvezetőként, nem kaphatja meg azokat a jogokat, amelyek ilyen nagy hatalmat adnának neki. Még nem. Azt értem, hogy nem akar báb lenni a vezetőség kezében, akit időnként elő lehet kapni, de gondolkodhatna egy kicsit reálisabban is. Zidane is fizette egy ideig a tanulópénzt, Nedvedből sem lett 5 perc alatt atyaúristen, Guardiola is „kicsiben” kezdte, Giggsnek is türelemmel kell lennie, mire megkaphatja a MU kispadját, és Zanetti hatalma sem szökik az egekbe. A Maldini-esethez kapcsolható a Románál a Spalletti-Totti-saga, amely leegyszerűsítve arról szól, hogy nem tudják eldönteni, az edző a fontosabb, ő dönt vagy Totti. Spalletti akkor jó edző, ha nyer a Roma, de még jobb akkor, ha Tottival nyer a Roma. Az egész ügy azért lett ügy, mert Totti szereptévesztésben van. Nem elég neki, hogy játékosként kiváltságai vannak, és hogy a klub vezetőségében is szerepet kap, afféle párhuzamos trénerként még nagyobb hatalmat akar magának. Mindez feszültséget generál, és aláássa a vezetőedző tekintélyét. Amikor a Milannál történt hasonló, láttuk az „eredményét”…

A Maldini név mire garancia? Hogy vonzóbbá tehető vele a Milan? Az biztonsággal állítható. De a tisztelet, amit joggal megkövetel magának, kizárólag a játékosként elért eredményeire vonatkoztatható, az pedig nem keverendő össze azzal, hogy felelőtlenül a kezébe adjanak egy nyilván kulcspozíciót, pusztán azért, mert ő Paolo Maldini, aki 25 évet húzott le a Milanban…

Ahogyan Maradonából, van Bastenből vagy Matthäusból (hogy Leonardót vagy Inzaghit ne is említsük) nem lett extraklasszis edző, úgy nem lehet tudni, hogy Maldini mire lesz vagy lenne képes egy számára idegen, olyan területen, amelyen ő leginkább a játékosként szerzett rutinjával kíván boldogulni.

Én egyébként drukkolok, hogy Maldini visszatérjen a Milanhoz, mert a tapasztalata segíthet. De el kell fogadnia, hogy a kiváló játékosmúlt csak jó ajánlólevél, egy ugródeszka, amivel könnyebben boldogulhat bizonyos posztokon, és nem azt jelenti, hogy nála van a Bölcsek köve…