A várakozások szerint Adriano Galliani, a Milan vezérigazgatója hamarosan távozik a klubtól.
Galliani három évtizede áll a klub alkalmazásában és elsősorban ő felel az átigazolásokért. A 72 éves szakember az utóbbi években igen népszerűtlen a szurkolók körében a rossz döntései miatt. A kínai hatalomátvétellel várhatólag jelentősen meg fog változni a vezetőség összetétele és Barbara Berlusconi mellett Adriano Galliani is távozhat.
A TuttoMercatoWeb információi szerint Galliani a folyamatban lévő átigazolási időszak miatt ideiglenesen marad és szeptember közepén fogja elhagyni a klubot. A Sky szerint az új vezérigazgató Marco Fassone lesz, aki három évre szóló szerződést fog kötni a Milannal.
[adrotate banner=”28″]
29 hozzászólás
Ki az a Marco Fassone ?????????????
A többit értem, és már ideje is !
Fassone az Inter korábbi általános igazgatója, aki tavaly nyáron távozott a klubtól.
Szééééééép XD Made in China.
De előtte már a Juventus alkalmazottja is volt 😀
Szerintem a kopaszért kár… Pofátlanul tud tárgyalni és nincs szégyenérzete. Igazi piacos, mert mindenből alkudik, csak most pénz terén nagyobb mozgásteret kapna. Van annyira pofátlan, hogy Ronaldot is elhozná kölcsön+opcióért a Realtól. 😀
Hát ez a kölcsön+opció Mussacchio-nál sem vált már be. Tavaly is szépen megkopasztott minket a Roma. Szóval, ha pénz van a kezében azzal sem tud mostanában nagyon bánni. Ráadásul, most egy olyan időszakban vagyunk (bár ez az új embernél is így nem, nem csak Galliani-nál), hogy tudja majd minden klub, hogy van pénzünk, hogy rohadtul szükségünk van igazolásokra.
Van annyira pofátlan, csak ezt már annyi klubbnál eljátszotta, hogy a mai Milan renovéját rontotta le vele, aminek eredménye az lett, hogy mára már kevés csapat áll le egyáltalán tárgyalni velünk.
És mit gondolsz, miért játszotta ezt el? Berlu mondta neki, hogy itt van 100 millió haver, igazolj embereket, de Galliani azt mondta, hogy bocs, de spórolni akarok, szóval próbálok mindenkit ingyen, vagy még olcsóbban megszerezni?
Nem akarom védeni az öreget, de nem lehetett egyszerű elmenni úgy bevásárolni, hogy pénzt viszont nem kap hozzá. Divat volt utóbbi években szídni a kopaszt, de azért azt is figyelembe kellene venni, hogy ő csak abból tudott gazdálkodni, amit Berlu biztosított neki. Most nyáron meg a Bee sztori miatt az volt, hogy lesz lóvé, tudta mindenki, hogy nagy szükségünk van erősítésre, persze, hogy ennek megfelelően árazták be a játékosokat.
Pont ezért kell a vérfrissítés, elég ideig adta az arcát az átigazolásainkhoz, nem mondom, hogy csak ő volt a hibás, bár az utóbbi években sok elhibázott név köthető hozzá és az arculatváltáshoz mindenképpen szükséges a távozása.
nagytakarítás van, hullanak a fejek.
Az idő visszaigazolja vagy cáfolja majd a találgatásokat.
Barbara és Galliani Silvio emberei voltak. Most olyanok jönnek, akik a kínaiak emberei lesznek.
Fassone tavaly még az Internél volt, csak kirugták a Wiki szerint!
Remek hír! A sötét oldalon minden volt, csak szervezettség és rend nem! Max Zanetti segített a csapaton belüli viszályoknál, bár neki se igazán ment.
Szerintem ez nagyon, de nagyon rossz hír minden Milan drukker számára. Persze kérdés ezekből a pletykákból mi az ami igaz.
Akkor már inkább a juve vagy a roma sportigazgatója kellene… Esetleg Maldini. De semmiképpen nem valami levetett interes!
Csak azért mert interes, még nem utasítanám el csípőből. Pirlót, Seedorfot is Milánó sötétebbik feléből igazoltuk, aztán hová jutottunk velük…
Fassone olyan nagy zseni volt h Guarint majdnem elcserélte Vucinicre anno.Thohir rohant Olaszországba vissza a hír hallatán h lefújja az üzletet. Vucinic már az orvosin is átesett Guarin meg már Torinóban tartózkodott. 😀
most egyetértünk,ez egy balf…sz…
Az Inter olyan játékosokat köszönhetett neki mint Schelotto Biabiany Alvarez és olyan játékosok távoztak mint pl Coutinho
+1 Szucsa
Galliani távozása elengedhetetlen az arculatváltáshoz. Örülök, hogy kirúgják végre. A pénztelenség sem magyarázat a rossz döntéseire amik miatt még nagyobb anyagi hátrányba került a klub. Galliani Takarodj! 🙂
Az új emberkét nem ismerem, majd a munkája alapján fogom megítélni.
Semmi sem tart örökké és senkinek a pozíciója sem. És a változásokra is szükség van. Érdemei elismerése mellett menjen már nyugdíjba a Kopasz! Az új műsorhoz új arcok kellenek.
Szerintem Galiani ezerszer jobb mint Fassone…utóbbinak se kapcsolatai,se rutinja,se semmi…egy béna pöcs..kb. olyan mintha a gyurcsány ferit bíztuk volna meg a feladattal…. ha ez a kínaiak döntése….na akkor jól nyitnak,rögtön egy balfék,béna lépés….
Azért még a ? jel ott van a mondat végén,úgyhogy semmi sem biztos!
Ha mezt szeretnél venni és nem ez áll a bilétán hogy made in csajna akkor az bowlie:))))
Néha már szörnyülködni kellett, hogy ment itt a Galliani fikázása. Ha valami egyeseknek nem megfelelő akkor már rögtön ment a köpködés. Holott vajon mennyire szólt bele Berlu az igazolásokba? Ő csak tette amit meg tudott oldani.
Bezzeg amikor elhozta Ronaldinhót, Ronaldót, Patót, Kakát, Thiago Silvát, Pirlót, Seedorfot, Pippót akkor nem volt vele gond. Jó hosszú lenne a lista ezen fele is.
Olyankor mindenki csak dicsérte. Sokaknak illene magába szállnia.
Szarból nem lehet várat építeni!!!
Egyetértek én Gallianit nem is szidtam tán még soha,nem volt miért sőt pénz nélkül is volt jó pár bravúros igazolása.
Egyébként meg óriási labdarúgókst köszönhetünk neki : vBasten,rijkaard,gullit,weah,rui costa,boban,szavicsevics,ibra,thiagosilva,nesta,beckham,ronaldo,ronaldinho,cafu,serginho,pirlo,sevcsenko stb. . .
Egyetértünk! Én inkább a neveket olvasnám akivel „mellényúlt”?! (Persze nem tőled, hanem a nagy fikagyárosoktól!)
Ahogyan Gallianit nem lehet teljes egészében felelőssé tenni a válságért és annak (nem) kezeléséért, úgy felmenteni sem.
Ugyanaz a helyzet vele is, mint Berlusconival. Ahogyan le lehet borulni előtte azért, amit a Milanért tett, ahány trófeát hozott a klubnak, úgy igen erős kritikával kell illetni azért, amit az utóbbi néhány évben művelt.
„RobinOfLocksley” hozzászólása a tökéletes példa arra, hogyan lehet Galliani tevékenységét teljesen lebutítva (megspékelve néhány közhellyel) „elemezni”.
Természetesen sokan kritizálják az igazolásokat, ha azokat nem találják megfelelőnek. A több milliárd futballdrukker folyamatosan ezt teszi… Miért A-t, miért nem B-t vagy C-t?? Miért védőt, miért nem középpályást? Ennyi pénzből miért nem 2 középső védőt vettünk és így tovább…
Galliani „köpködése” előfordulhatott, de azért nem kellene úgy tenni, mintha Galliani tevékenysége kizárólag annak függvényében lenne értelmezhető, hogy volt-e kerete igazolni… Ezt sugallja ugyanis a következő két mondat: „Holott vajon mennyire szólt bele Berlu az igazolásokba? Ő csak tette amit meg tudott oldani.”
Nos, ez alapján Galliani egy báb, aki semmi mást nem csinál, csak Berlusconi ötleteinek, terveinek, forrásainak, szeszélyének megfelelően ténykedik. Érdekes ellentmondás van azonban a hozzászólásban.
1. „RobinOfLocksley” kijelenti ugyebár, hogy Galliani csak tette, amit meg tudott oldani.
2. Majd írja, hogy amikor Ronaldinhót meg a többi klasszist elhozta, akkor „nem volt vele gond”… (Bár ezt a szurkolókra vetítve írja, úgy gondolom, ő maga Galliani sikerének tekinti a felsoroltak megszerzését…)
Az 1. gondolat alapján Galliani nem tudott mit tenni, csak azt, amire képes volt, a negatívumokról (legalábbis az igazolási politikában) nem tehet, mert a lehetőségei behatároltak voltak. A 2. gondolat azonban neki vindikálja a felsorolt világklasszisok megszerzését…
Ezek alapján tehát Galliani felelőssége mintha egy teljesen képlékeny valami lenne: a pozitívumok miatta (is) vannak, míg a negatív történések mögött sosem őt kell sejteni… Érdekes megközelítés.
A felsorolt sztárigazolásokról röviden…
– Pirlo Intertől való megszerzése azért olyan nagy fegyvertény nem volt, mert a kék-feketéknél nem vették észre a benne rejlő lehetőségeket, így – azért nem olcsóért – lemondtak róla. Nem számoltak azonban Ancelottival.
– Inzaghi Trezeguet miatt kezdett kiszorulni a Juventusból, ugyanakkor a megszerzése nem volt olcsó. Az érte kiadott pénz (még akkor is, ha bőven megérte) miatt a leigazolása nem mondható bravúrnak.
– Seedorffal hasonló volt a helyzet, mint Pirlóval, mert Cuper nem találta a helyét, Coco nélkül meg megvolt a Milan… Ezek az igazolások (Pirlo és Seedorf) jelentős „erősítést” kapnak azáltal, hogy ők ketten Ancelotti középpályájának kulcsjátékosaivá és igazi legendákká váltak. Amikor azonban őket leigazolta a Milan, messze nem volt hurráoptimizmus. Az Inter évekkel később persze verhette a fejét a falba, hogy nem tudta beilleszteni őket a csapatába.
– Kaká leigazolásában a legnagyobb szerep messze Leonardóé, a felfedezőé. Igazságtalan lennék azonban, ha teljesen elvetném Galliani szerepét abban, hogy Kaká a Milanhoz igazolt.
– Ronaldóról Capello kijelentette, hogy nem tart rá igényt, meghatározták a vételárat, és állítólag még maga a brazil is fizetett azért, hogy jöhessen. Sajnos nálunk – néhány zseniális megoldása mellett – inkább azt bizonyította, hogy nem véletlenül nem akartak más klubok kockázatot vállalni a szerződtetésével…
– Pato úgyszintén Leonardo felfedezettje, hozzátenném, őt sosem tartottam akkora tehetségnek, így a Kacsa leigazolása nem nevezhető mercatotörténeti mérföldkőnek – a majdnem egy évtizede kifizetett több mint 20 millió euro miatt meg pláne nem.
– Ronaldinho esetében ugyanaz történt, mint Ronaldo megvételekor, R80 már nem kellett a Barcának. Az érte fizetett összeg ugyanakkor jónak mondható, ezért is jár a taps Gallianinak, aki arról nem tehetett, hogy a vigyorinak már egyre kevésbé van kedve az éles tétmeccsekhez, ahhoz meg pláne nincs, hogy ötpercenként felrúgják az olasz bekkek. Az a futball pechje volt, hogy Ronaldinho 28 évesen kiégett.
– Thiago Silva megvétele kapcsán nincs miről vitázni. Akárki nézte ki, jó szeme volt. Valószínűleg a kora és a korábbi ténykedése miatt nem hitték, hogy klasszis lehet belőle, egyébként bőven 20 millió felett kértek volna érte. Nem számoltak azonban azzal, hogy lesz egy tanítómestere. Azt gondolom, itt is jár a taps Gallianinak.
Galliani remek üzleteket kötött, de közülük is az Ibrahimovic-transzfert mondanám kiválónak, amely szerintem az utóbbi 10 év legjobbja volt. Kellett hozzá Ibra elkötelezettsége is (választhatta volna a Cityt is jóval nagyobb fizetésért). Tehát tény, hogy Gallianinak voltak remek transzferei is, de az utóbbi években nem sok sikerélménye volt – és ezáltal a Milannak sem. Bertolacci az újabb időszak kedvelt példája, de lehetne említeni Matrit, a Cassano-Pazzini cserét vagy éppen Polit…
Galliani az esetek 95%-ában az alapján kerül megítélésre, hogy kiket sikerült a csapathoz hoznia, holott a tevékenysége nem kizárólag ebben merül ki.
Alapvetően az ő felelőssége a játékossal megkötött szerződés tartalmának – legalábbis közvetve történő – meghatározása. Erre utal a mercatós híreknél gyakran olvasható megjegyzés, hogy a kiszemelttel „a személyes feltételekben sikerült megegyezni”… (Ami egyébként egy igencsak elavult taktika volt, mert az lehet, hogy ezzel korábban nyomást lehetett gyakorolni az eladó klubra, hogy adja el a játékost, de idővel egyre kisebb százalékban volt eredményes. A játékossal való megegyezés és a sokszor pofátlan, irreális és átlátszó kölcsön+opciós ajánlatok ugyanis inkább az ellenkező hatást váltották ki a klubokban.) A szerződések tartalma, legfontosabb kondíciói (alapfizetés, bónuszok, időtartam) tekintetében Galliani felelőssége tehát megkerülhetetlen. Legutóbbi agymenése a Montolivo-hosszabbítás horribilis fizetésért. De hasonló problémák voltak a szenátorok idejében, amikor a zenitjükön régen túljutó játékosokkal sikerült olyan hosszabbításokat – 1-1 éveseket zömmel – kötnie, amik miatt a Milan magasan a legtöbbet költötte fizetésekre a Serie A-ban…
Galliani ténykedése kiterjed az igazolási politika „távozási oldalára” is. Felsorolni szinte lehetetlen, hány olyan játékosnak járt le szépen csendben a szerződése, akiért korábban érdeklődtek más klubok, de végül maradtak… Kedvenc példám Pato, akiért már akkor 50 millió fontot ajánlott a Chelsea, amikor a sérülései gyakoriak voltak. Végül ennek töredékéért kelt el. A Robinho-történet külön tanulmányt érne, mert egy ügyet ilyen gyengén intézni művészet. Ronaldinho eladása teljes nonszensz… Legutóbb pedig a Ménez-transzfer miatt nézhettünk nagyot.
A Milan folyamatosan hangoztatta, hogy a spanyol vagy angol óriásokkal nem tud versenyre kelni, ha fizetésről vagy transzferdíjról van szó. Ehhez képest a Milan a legutóbbi 5 évben közel fél milliárd eurót költött fizetésekre. Lejárt szerződésű játékosok kerültek megszerzésre, akiknek nyilván nem véletlenül járt le a szerződésük előző klubjuknál… Meg lehet nézni, kik azok, akikkel nem hosszabbít a klubjuk. Ezek a játékosok vagy nem elég jók vagy már idősebbek. Nekünk meg pont ők voltak a megfelelőek. Ennek az ára persze a jobb kondíciójú szerződés felkínálása… Ez azonban ördögi kör: az a játékos, aki erre rábólint, nem is akar majd innen elmenni. Más klubok pedig nem nagyon fognak érte érdeklődni, mert egyrészt olyan feltételeket nem tudnak/akarnak kínálni neki vagy egyszerűen azért nem érdeklődnek, amiért a korábbi (Milan előtti) klubjánál sem érdeklődtek…
Évek óta azt hallgattuk, hogy kisebb keretre van szükség. Amikor a Milan Európában sem indult, ez – azt gondolhattuk – döntő fontosságú lesz, hogy miért is kell csökkenteni a keretet. Ehhez képest továbbra is másfélszer akkora a keretünk, mint a azoknak a topcsapatoknak (Real, Barcelona, Bayern stb.), amelyek három-négy sorozatban is érdekeltek. Az, hogy a keret 10-20 százaléka csak dísznek van, már említést sem érdemel.
Galliani majdnem három évtizedig állt a Milan szolgálatában. Csinált remek, de botrányos dolgokat is (nem csak az 1991-ben Marseille-ben történtekre kell gondolni). Éppen ezért bizonyos tetteiért megérdemli a dicséretet, de vannak ügyek, amelyekben a felelőssége tagadhatatlan.
Összességében Galliani ténykedése – különösen azóta, hogy a Milannál Braida távozása óta nincs (normális) sportigazgató – semennyivel sem vitte előrébb a Milant, sőt. Hogy esetleg szorgalmazta volna, hogy a szakmai munkát, játékosmegfigyelést helyezzék új alapokra, netán egy más klubnál bizonyító sport- vagy technikai igazgatót foglalkoztasson a Milan, nem hallottunk. Évek óta lehetett látni, hogy ez a rendszer nem működik. Gallianinak meg lett volna az ereje ahhoz, hogy ezen változtasson. Nem tette. Ráfoghatjuk a pénztelenségre. De ha igazgatóként ennyire meg volt kötve a keze, erre is lett volna megoldás: átadni a helyét másnak.
Vártam a neveket, amik Galliani hibáinak nevezhetők. De ezek amiket felsoroltál nem azok! Poli? Akki szinte tiniként már Olasz válogatott volt, nem egyszer Samp csapatkapitánya volt amikor elhoztuk egy remek cserével egybekötve (Salamon), Bertolacci -t csak mi szidjuk. A liga talán legjobb formában lévő középpályása volt (legalábbis a számunka elérhető kategóriában) 15M volt az ára amikor 20-t adtunk érte. Szerintem teljesen reális ár (sajnos), Cassano szembe köpte a csapatot, ezért mennie kellett. Ráadásul nekünk pont jól jött volna egy center.
Játékos eladások!? Láttad már a TM-t? A Milan játékosok mellett csak piros nyilakat látsz. Minden játékos ára zuhanó repülésben van nálunk ez tény! Itt jön egy óriási hiba, a nem megfelelő szakmai munka. Amin persze Ő változtathatott volna! Én ebben hibáztatom őt és a Milan vezetését! Edzőn, szakmai igazgtón nem szabad spórolni. Nekünk kellett volna megszerezni Sarri-t akivel egyben egy bankárt is igazoltunk volna. Így a szakmai érdekeket jól kombinálhatja a pénzügyekkel, szinte angol manager szemmel.
POLI – 2012-ben volt először válogatott, azóta 3 barátságos és 1 tétmeccsen kapott lehetőséget, legutóbb 2 évvel ezelőtt… Ha Galliani annak idején úgy jellemezte őt mint aki Rijkaard és Pirlo egy személyben, akkor ne csodálkozzunk semmin.
A Poli-transzferrel pontosan az volt a baj, ami a legtöbb tehetségesnek kikiáltott játékossal. Hittünk a szóbeszédnek, illetve azt gondoltuk, ha már az Interben nem igazán ment neki (bár erről megoszlottak a vélemények), akkor majd mi ezzel is bosszanthatjuk a kék-feketéket. Nem így lett. Salamon játékjogának bevonása a Poli-üzletbe jó döntés volt, mert a lengyel szegény… Jaj. De olyan teljesítmény után annyiért, amennyiért megszereztük Polit, nem mondanám, hogy akkora bravúr lett volna a transzfer.
BERTOLACCI – „Bertolaccit csak mi szidjuk.” Ez így van, mivel a Milan játékosa… A liga legjobb formában lévő játékosa – a mi szintünkön – titulussal vitatkoznék. Egy lehetséges transzfernél nem csak azt kellene nézni, hogy x vagy y egy bizonyos közegben, játékrendszerben stb. jó-e. Az alapján Bertolacci klasszisnak is tűnhetett. A Milanba történő beilleszthetőségét is elemezni kellett volna. Abban lehet, hogy Mihajlovicnak is felelőssége van, hogy ezzel az igazolással – reméljük, egyelőre – nem nyertünk, de tény, hogy Bertolacci most sem nagyon brillírozik. Persze még van ideje, hogy bizonyítson, de az érte kiadott 20 milliót, miközben (szintén nem reálisan) 15 körül volt az ára, nem lehet túl előnyös üzletként értékelni.
CASSANO – Az ő cseréjét (eladását) nem az alapján kell megítélni, hogy a játékos mennyire volt korrekt vagy nem. Nem volt az. A Milan sokat tett érte, ő viszont inkorrekt volt. A maga bicskanyitogató stílusában egyszerűen nem tolerálta, hogy a Milan vezetősége költségcsökkentésre hivatkozva kiárusítást tart. A Milan arra számított, hogy Cassano majd jó pofát vág ahhoz, amit Berlusconiék műveltek a csapattal. Hogy ebbe belekeverte a szerződésmódosítást (persze fizetésemeléssel), az viszont tökéletesen hiteltelenné tette. A dolognak azonban ez az emócionális része. Mondjuk, hogy kihúzta a gyufát, és meg kellett tőle szabadulni. Ebben az esetben sem indulatból küldjük vagy cseréljük el, hanem az anyagiakat nézve. Maga az üzlet nem volt jó, legrosszabb esetben is egálra kellett volna kihozni a két játékos értékét, ehhez képest… A két játékos, Cassano és Pazzini képességei nem összehasonlíthatóak. A transzfer akkor lett volna jó húzás, ha érkezik egy olyan játékos is (vagy már eleve van ilyen a keretben), aki képes az utolsó passzokra. Cassano ilyen volt, Pazzini meg nem. Ibra távozása után a Milannak valóban kellett volna center, de hogy éppen az a Pazzini, aki az Interben sem alkotott nagyot… Ráadásul egy hónap telt el Ibra eladása óta, és annyira nem siettünk az igazolásokkal, pedig lett volna jónevű és elérhető középcsatár, még olasz is. Augusztus második felében kényszerhelyzetbe hoztuk magunkat, az Inter pedig sokkal jobb üzletet csinált (Cassano 10 gólt és 14 gólpasszt hozott össze az Interben), mint mi.
A Milan gyakorlatilag mindenkitől megszabadult, akibe az előrejátékban némi kreativitás szorult. Cassano elküldése után pedig mi történt? Kakától, Hondától, Saponarától, illetve Taarabttól várta a Milan, hogy ötletet vigyen a támadásokba. Ez viszont egy másik történet.