Gianluigi Donnarumma, a csapat fiatal kapusa elmondta, sohasem gondolta volna, hogy ilyen korán valóra válik a legnagyobb álma.
Donnarumma tavaly októberben nem akármilyen teljesítménnyel robbant be a köztudatba, hiszen 16 esztendősen védte a Milan felnőtt csapatának kapuját. Mihajlovic a Sassuolo ellen bedobta a mélyvízbe a fiatal kapust, aki nem okozott csalódást.
A 17 éves hálóőr beszélt a Juventus elleni soron következő mérkőzésről, a csapat aktuális helyzetéről, a beteljesült álmáról és Mihajlovicról is.
„Egységesnek kell lennünk és minden egyes labdáért harcolnunk kell. Nagyon fontos a győzelem megszerzése, minden áron. A Milan aktuális helyzete bonyolult. Az utóbbi négy mérkőzésen csak két pontot szereztünk. Együtt kilábalhatunk ebből a nehéz helyzetből. Nincs más eredmény, nyernünk kell.” – mondta a fiatal kapus egy interjújában.
„Lehettem volna asztalos, mint édesapám, néha segítettem is neki, de nem igazán tudtam megkülönböztetni a csavarokat. Gyerekkoromban egy motocross pályán kezdtem focizni, többnyire idősebbekkel, de a korkülönbség nem volt észrevehető. Egy kis darab fű se volt otthon, folyton sebesek voltak a térdeim: ez volt a legjobb edzés. Mindig is arról álmodtam, hogy a Milan kapusa leszek, Dida és Abbiati volt a példaképem, de volt Kaká poszter is a szobámban. Nem hittem volna, hogy ilyen hamar valósággá válik az álmom. Amikor viszont látom magunkat a TV-ben még mindig nem hiszem el, hogy tényleg én állok a kapuban.”
„Antoniónak (a bátyja – a szerk.) köszönhetően szerettem meg a Milant. Örülnék, ha a következő szezonban itt lenne, de ezt a klub fogja eldönteni. Amikor a Genoa ellen játszottunk, a meccs elején Mihajlovic megfordult és azt mondta, hogy irány bemelegíteni. Azt hittem, hogy valaki másnak mondja. Soha nem fogom tudni elégszer megköszönni neki a bizalmat.”
„Paulo Dybala és Eder a legjobb csatár, akivel valaha is szembe néztem. Higuaín? Ő még nem rúgott gólt nekem, de mindig figyelned kell, ha nála van a labda.” – fejezte be.
3 hozzászólás
Ha az egész csapatnak olyan hozzáállása lenne mint őneki akkor biztosan nem lenne baj .
Kedves kis cikk egy nagyon szimpatikus egyéniségről. Kellenek az ilyen karakterek, akik miatt szerethetővé válik egy csapat! Utoljára talán Kaká volt ilyen szimpatikus fiatalunk, nem mellesleg extra tehetséggel.
Jó, hogy nem lett végül asztalos! (Sajnos a többiek a csapatban sokan viszont favágók…)
Mindenki nyerni akar ezért egységesek akarnak lenni de valami nem engedi őket, valami ami bonyolultá (van aki átalakulásnak hívja) teszi a Milan jelenlegi helyzetét. Mintha mindenki tudná, hogy mi a baj de valamiért nem merik kimondani.