Mihajlovic kijelölte keretét, Menez is ott van

Pontosan egy hónap volt arra, hogy a Milan megerősítse keretét. Ugyan a téli mercato soha nem olyan élénk, mint a nyári, azért a nulla érkező eléggé érdekes. A Milan legnagyobb problémája fél évtizede az, hogy nincsenek normális középpályásai. Mivel a védekezés akkor hatékony, ha már a középpályán is jó védőmunka van, a támadójáték pedig szintén a középpálya segítségével lehet hatékony, ezért érthetetlen, hogy ismét egy olyan transzferidőszakon vagyunk túl, amikor valamennyi csapat legfontosabb, ráadásul a Milan egyértelműen legproblémásabb csapatrésze nem kerül megerősítésre.

Ha Boatenggel, Balotellivel meg Menezzel mint „érkezőkkel” akarja a vezetőség befogni a szurkolók száját, akkor is felmerül a kérdés, hogy a középpálya gyengesége hogy nem szúrt szemet senkinek a vezetőségben? A jelenlegi középpályás felhozatalunk nagyjából semelyik formációnak nem felel meg. Nincsenek gyors szélső középpályásaink a 4-4-2-höz. Nincsenek igazán jó védekező középpályásaink sem. A 4-3-1-2-höz hiányzik a védelem előtti „ész” és a támadók mögötti szervező. A 4-3-3-hoz nincsenek jól passzoló, technikás, gyors és sokat futó játékosaink.

A Milan az utóbbi években most van olyan helyen, hogy reális a célkitűzés, hogy kijuthat Európába. Igen nagy szerencsével és formajavulással még a BL-selejtező is elérhető lenne. Nyilván értelmetlen vagy kevésbé értelmes lépés lett volna megerősíteni a csapatot abban az esetben, ha semmiféle esély nincs Európára. Most mintha az egész vezetőség irrelevánsnak tartaná, hogy hol végez a Milan. Elkönyvelték, hogy ez a keret alkalmas kell hogy legyen arra, hogy megszerezze legalább az Európa-ligát jelentő helyek egyikét? Lehet, de akkor is biztosra kellene menni. A Barcelona, miután hülyére vert mindenkit tavaly, leigazolta Arda Turant, pedig nem igazán volt rá szükség. A legjobb csapaton is lehet javítani.
Aki megnézett egy Milan-meccset idén, észrevehette, hogy már megint ugyanaz a probléma, ami évek óta, a kreativitás teljes hiánya. És megint semmit nem tett a Milan annak érdekében, hogy ezt a gondot orvosolja.

Az bizonyos, hogy a gólképes védelem, valamint a védekezésben instabil, támadásban impotens középpálya is elbírna legalább 3 jó játékost. De ezt éppen azok nem veszik észre, akik döntési helyzetben vannak.

A mercato nagyjából kimerült abban, hogy időnként felröppent valamilyen pletyka, hogy éppen melyik nyáron lejáró szerződésű játékos iránt „érdeklődik” a Milan. Amikor erről kérdezték Gallianit, az esetek többségében jött a jól bevált formula, hogy akkor igazolunk, ha valaki távozik. De jelenleg ott tartunk, hogy még eladni sem tudunk, mert a) eleve gyenge játékost nem nagyon akar senki megvenni; b) a játékos sem nagyon akar menni, mert neki tökéletesen megfelel a semmittevés, ha ezért még fizetést is kap; c) észre sem veszik a játékost, mert a padon ülését nagyon nehéz elemezni.

A mercato másik része a Taechaubolról szóló – szerintem nyugodtan kijelenthető – álhírek tömkelege volt. Nyilván dühítő, hogy a Milannal packázik ez a szerencsevadász, de ha a klub vezetőségének elmúlt fél évtizedét nézzük, nem vennék mérget rá, hogy egyedül a thaiföldi okolható azért, mert nincs megegyezés.

A Milan vezetősége mindent elkövet annak érdekében, hogy nevetségessé tegye magát. Több mint 100 milliót ad fizetésekre évente, miközben nem tud nyélbe ütni egy épkézláb igazolást. Képtelen tanulni saját hibájából, hogy kisebb keretet hozzon össze, de jobb játékosokkal. Hangoztatja, hogy milyen nagy klub a Milan, de tökéletesen megfelel neki a középszer. Nagy célokat tűz ki a csapat elé, de már az edzőválasztás is megkérdőjelezi, hogy ezt ők komolyan gondolta-e.

Berlusconiék hangsúlyozzák, mennyire fontosak a szurkolók, de semmit nem tesznek annak érdekében, hogy visszacsábítsák őket. Hazudozás megy ezerrel. Barbara pozícióba helyezése csak arra volt jó, hogy kiderüljön, mennyire nincs semmiféle döntési joga. A szerepe gyakorlatilag az, hogy eljátssza a klubért aggódó leányzót, aki próbál harcolni a Milanért, de az apja meg Galliani árnyékában ez nem megy. Egyfajta tűzoltást csinál, mert a szurkolók őt még nem utálják annyira, mint Gallianit.

Azt gondolom, a helyzet szinte rosszabb, mint tavaly. Akkor – papíron – nem volt pénz, hogy játékosokat igazoljon a csapat. Most volt pénz, de nem sikerült normálisan beruházni. És most már eljutott oda a vezetőség, hogy még óvatosabb lett. A reményeket eddig be nem váltó Bertolaccira és a tuti ziccereket viszonylag jó arányban értékesítő, de a csapatjátékban teljesen használhatatlan Baccára kidobott majdnem 60 millió után azért ezt nem lehet csodálni. Más kérdés, hogy az igazolásokat ezért kellett volna szakemberekre bízni. Ha még egy sokat látott Louis van Gaal is benéz néhány igazolást, akkor majd Galliani nem?

Fogalmam sincs, mit akar a vezetőség. 20 éve (a Bosman-döntés óta) lehet tudni, merre tart a futball. A Milannak volt egy időszaka, amikor beállt a sorba, és igazolt súlyos tízmilliókért, és volt olyan éra is, amikor megpróbált szembemenni a rendszerrel. A sikert elérni akaró csapatok nagyobb része pénzzel próbál meg építkezni. A kisebb részük pedig a koncepciója mentén halad; a rendszerét figyelve, elemezve, fejlesztve próbál boldogulni, ha már nincsenek 200 milliói (vagy lenne, csak hülyeségnek tartana ennyi pénzt elszórni)… Az azonban még egyetlen klubnak sem sikerült, hogy úgy ért volna el valamilyen sikert, hogy sem rendszerszerű gondolkodása, sem pénze nem volt. Lehet, hogy a Milan akar lenni az első, amelynek ez sikerül.