Rijkaard ma 52 éves, Zapata még csak 28!

Isten éltesse nagyon sokáig mindkettejüket.
Zapatára nem fog a nagy közönség emlékezni szerintem 10 év múlva, de Rijkaard neve szerintem összeforr az AC Milannal.
Válogatottként 73 alkalommal szerepelt, s 10 alkalommal örvendeztette meg a hollandokat góllal.
A Milan mezét összesen 142 alkalommal öltötte magára a „láma” ahogyan becézték korábban őt.
Sokat gondolkodom azon, hogy kik lehettek a világ legjobb légiós triója a labdarúgás történelmében, de mindig csak arra jutok, hogy Rijkaard, Van Basten és Gullit.
A Milan felívelésében órási szerepük volt ezeknek a játékosoknak.
A rossoneri tíz bajnoki címnél állomásozott 1979 óta, és a csaknem egy évtizedes szünet már kezdte a szurkolók idegeit megtépázni. A csapatot 1986-ban átvevő Silvio Berlusconi aztán egy évvel később meghúzta az első nyerőt: kinevezte a labdarúgóként semmilyen karriert felmutatni nem tudó, de edzőként a Parmával megvillanó trénert, Arrigo Sacchit.
Ezzel megszerezte a korszak egyik meghatározó futballstratégáját, és szélesre nyitotta a pénztárcáját, hogy Sacchi körbenézzen a piacon. A tar edző tudta, mit akar: először az KEK-győztes Ajax csodálatos képességű centere, Marco van Basten érkezett Hollandiából, minden további nélkül pitinek nevezhető átigazolási díjért, 1.7 millió holland guldenért. Hasonlítsuk ezt össze azzal, hogy a holland válogatott másik világklasszisa, Ruud Gullit akkor rekordnak számító 18 millió guldenért jött a PSV-től! Egyik se volt kidobott pénz: a Milan az 1987–1988-as szezonban elhódította a scudettót a Napoli és a Roma előtt. Van Basten sérülés miatt még keveset játszott, Gullit egyből kulcsember lett, és kilenc góllal segítette a piros-feketéket.
A nyáron aztán a hollandok elmentek megnyerni az Európa-bajnokságot – a döntőben ugye épp Gullit és Van Basten süllyesztette el a szovjet reményeket –, és a Milan már három kontinensbajnokkal a keretében kezdte címvédő hadjáratát, megérkezett ugyanis egyéves spanyol és portugál passió után Frank Rijkaard. Összeállt a három tulipán.
A Milan ugyan csak a bronzérmet tudta megszerezni, miután megelőzte az Inter és a Napoli is – mindkét csapat légióstriója kihagyhatatlan ebből az összeállításból –, cserébe a BEK-döntőben elgázolta a román csúcscsapat Steauát, megsemmisítő hatékonyságú játékkal. Rijkaard remekül takarított a középpályán, Van Basten és Gullit pedig egyaránt duplázott – ez volt a Milan-történet harmadik BEK-sikere. A három hollandból ezúttal (és a következő szezonban is) Gullit szenvedett egészségügyi problémákkal, Van Basten és Rijkaard viszont szinte állandóan a pályán volt.

A Milan „Halhatatlanjai” (így becézték a Sacchi-csapatot) a bajnoki trófeáról a következő évadban is lemaradtak – a Maradona-féle Napoli két ponttal végzett előttük –, viszont megvédték a BEK-serleget a Benfica 1–0-s legyőzésével. A gólszerző? Az a holland, akinek még nem volt BEK-döntős gólja, azaz Frank Rijkaard – Van Basten pazar passzából. A Milan az európai Szuperkupát és az Interkontinentális Kupát is megnyerte kétszer (az olaszok döntőkben lőtt kilenc góljából ötért volt felelős a három holland)
Ezt követően pedig 1992-ben és a következő idényben is a Milannál landult a Scudetto