A Santos elállt az üzlettől, Robinho marad

Nem éppen örömteli a hír. Több szempontból sem.

1) Ha nem adjuk el Robinhót, akkor nem érkezhet senki Galliani szerint. Így lemaradhatunk Hondáról vagy Ljajicról.

2) Ha nem tudjuk eladni, akkor továbbra is dobjuk ki a 4 (illetve 8) milliót az ablakon, ami rengeteg pénz a jelenlegi Milannak. Azt mondanám, bárkiért. A klub 1 világklasszissal büszkélkedhet, és Balotelli eddigi teljesítménye alapján azt mondhatjuk, hogy a fizetése ezzel arányos. Robinhóé viszont messze nem.

3) A csapat teljesítményéhez alig tesz hozzá valamit. Nem pusztán arról van szó, hogy gyengén játszik, hanem arról, hogy lényegében helye sem lenne a csapatban. Már a „tavaszi idény” előtt leírtam, hogy nem róla fog szólni a február-május, így is lett. A 4-3-3-ban tehát nem lesz esélye a csapatba kerülésre. A másik tervben, a 4-3-1-2-ben Balotelli adott, és El Shaarawy is majdnem biztos. A Fáraó helyére ugyan pályázhat, de ugyanannyira nehéz lenne innen kiszorítania Stephant, mint a 4-3-3 bal oldaláról. Mehetne még a csatárok mögé, de Saponarát szerintem nem a padra vettük, ha meg netalán (detalán) Honda érkezne, akkor az a poszt is kiesik a brazil számára.

4) Problémát okozhat a játékosok között, hogy ki mennyit keres. Ez ugyan nem igazán volt jellemző a Milanra, de tavaly is olvastunk híreket olyanról, aki több pénzt szeretett volna kapni. Ha látják, hogy Robinho a padon üldögélve kapja a milliókat, miközben ők güriznek, ennek az összegnek a feléért vagy harmadáért, akkor az feszültségeket szülhet. Remélem, csak én pánikolok. 🙂

5) Robinho esetleges maradása az 1) pontban írtakon kívül úgy másként is befolyásolhatja a Milan igazolási politikáját. A brazilért nemcsak pénzt vártunk, hanem a fizetési kötelezettségünktől való szabadulást is. Ez a tervünk – jelenleg ez a helyzet – egyelőre nem jött be. Robinho eladása tehát jelentős forrásokat szabadíthatott volna fel (legalább 15 millió eurót a vételárral és a fizetés megtartásával), amitől most elestünk. Ha Robinho marad, akkor tehát másokat kell áruba bocsátani, így szóba kerülhet olyanok eladása, akik esetleg maradhattak volna, ha Robinho megy (Boateng, Nocerino, Niang, Mexés stb.).
_______________________________________

A keretet nyilvánvalóan csökkenteni kell. Bizonyos szempontból nyilván nem jó Robinho megtartása (illetve nem-eladása), más tekintetben viszont felgyorsíthatja az eseményeket. Még (illetve a mi szempontunkból már csak) másfél hónap van a mercatóból, ami aktivizálhatja Gallianit. Kb. 5 játékost kellene eladnunk, elcserélnünk, kölcsönbe adnunk, hogy meglegyen az a bűvös 25 fős keret. Ezt meg kell csinálnunk.

Még a Robinho-ügy sincs lezárva szerintem. Az idézett részben ugyanis nem azt mondja, hogy marad a Milanban, hanem azt, hogy a SANTOSSZAL és JELENLEG nem sikerült az egyezség. Van még idő is, és vannak még klubok, bár az tény, hogy nagyon ketyeg az óra… Robinho számára a szerintem egyetlen lehetőség, hogy a vb-keretbe esélye legyen bekerülni, ha Brazíliában játszik, Scolari szeme előtt (érdekes, hogy Hulk kivételével jobbára Brazíliában játszó csatárokat válogatott be Scolari azóta, hogy átvette a csapatot). Egyrészt. Másrészt lehet, hogy sértve érzi magát, és úgy érzi, a Santos nem akar érte áldozatot hozni. Így könnyen képbe kerülhet nála más brazil klub is, mert ott is szeretnek a rivális csapatok keresztbe tenni egymásnak. Én azt gondolom, Robinho menni fog. Hogy hová, arról viszont fogalmam sincs.

A Santosról még annyit, hogy egyáltalán nem kell őket sóherséggel vádolni. Nevetséges az a vélekedés, hogy „most kaptak pénzt Neymarért, így lenne miből állniuk Robinho fizetését”. Egyrészt a Santos nem kapott olyan sok pénzt Neymarért (persze állítólag), de ha mondjuk 100 milliót kapott volna, akkor is őrüljön meg, és fizessen egy valag pénzt egy majdnem 30 éves, a Milanban a padot koptató (mert két tinédzserkorú kitúrta) játékosért??! Ha nyerek a lottón 1 milliárdot, majd bemegyek a boltba, és ott rám akarnak sózni 2 l kólát 20000 Ft-ért, akkor elküldöm őket a francba, annak ellenére, hogy röhögve kifizetném a pénzt. A Santos is így gondolkodik. Nem őket kell elítélni, hanem azt a Robinhót, aki egy álomvilágban él, egy csodának képzeli magát, és teljesen irreális igényei vannak. Robinho összetehetné a kezét, hogy egyáltalán érdeklődik iránta a nevelőklubja. A 2-es agyával talán végig kellene gondolnia, hogy a Santos 6-7 milliós ajánlatához passzol-e az ő kb. 5 milliós fizetési igénye… Minden idők egyik legnagyobb zsenije, Ronaldinho is lejjebb adott az igényeiből, és csak a játéknak akart élni, amit Brazíliában meg is kapott. Robinho erre nem képes, még a Santos kedvéért sem. Eléggé köpedék egy dolog a részéről. Fel is idegesítettem magam. 😀