Az olasz bajnokság színvonala az elmúlt néhány évben jelentősen csökkent. Ennek egyik oka a pénzhiány, a másik pedig a fiatal játékosok hanyagolása, elsősorban a nagyobb klubok részéről. 2012 nyarán a Milan eladta a két legnagyobb klasszisát szintén pénzhiányra hivatkozva, egyúttal a vezetők a fiatalítást jelölték ki új cél gyanánt. Ennek során elengedhetetlen, hogy a Primavera csapatok legjobbjai is lehetőséget kapjanak a bizonyításra a felnőttek között. Az eddigi rendszer azonban főként a kölcsönadásra épült, melynek során a fiatal játékosokat a Serie B-s csapatokhoz küldték fejlődni. De vajon ez a rendszer kielégítően teljesíti ezt a feladatát? Erre a kérdésre kerestem a választ egész szezonban és most jött el az idő a tapasztalatok összegzésére.
Gianmario Comit a Milan szimpatizánsok igazi erőcsatárként, tipikus befejező emberként ismerhették meg. A 2011/2012-es szezonban a Primavera legjobb góllövőjének bizonyult, 25 találkozón szerzett 27 góljával kimagaslott a mezőnyből. A fantasztikus teljesítményét követően kölcsönbe került, és az olasz másodosztályban vitézkedő Regginát kellett hozzásegítenie egy elfogadható szezonhoz. Kiemelkedő utánpótlás csapatban mutatott statisztikáinak is köszönhetően azon kevés fiatal közé tartozott, aki megkapta a lehetőséget már az első meccsektől kezdődően. Az Empoli ellen döntetlenre végződő bajnokin lépett először pályára kezdőként, és 70 perc alatt egy gólpasszig jutott. Az első felnőtt gólját a Modena ellen szerezte a 4. körben, ekkor azonban csereként kapott lehetőséget. Az 5. és 10. forduló között nagyjából az utolsó negyed órákban bizonyíthatott, így ezen az 5 meccsen lőtt 1 gólja összességében nem is tűnik annyira rossz teljesítmények. Olyannyira, hogy a 11. és 21. forduló között (leszámítva a 15. fordulót, ahol sárga lapos eltiltás miatt nem léphetett pályára) folyamatosan a kezdőbe nevezték őt. Ezalatt az időszak alatt sikerült 5 gólt és 1 gólpasszt összehoznia, ami összességében egyértelműen a legjobb időszaka volt a szezon során. Ezt követően azonban kissé megtört a lendület. Ugyan még sokszor nevezték őt a kezdőbe már az sem volt ritka, ha a padon találta magát, esetleg korán lecserélték. A szezon során még 4 gólt szerzett és mindegyik alkalommal a kezdőben volt. A kupában is volt érdekeltsége, hiszen két találkozón is pályára lépett, ezalatt 1 gólt szerzett, méghozzá a Modena ellen 5-1-re megnyert meccsen. Comit 37 alkalommal nevezték az utazó keretbe, 22-szer kezdőként lépett pályára, és 13-szor cserélték be. Kettő alkalommal végig a kispadról szemlélte csapata játékát. Néhány szót a játékos csapatáról is illik ejteni. A Reggina szezon során 42 gólt szerzett, ebből 11 Comié volt. Ez azt jelenti, hogy a csapat góljainak 26%-át szerezte. Ez a 11 gól egyben azt is jelentette, hogy a Reggina házi gólkirálya lett, rajta kívül egyetlen játékos sem jutott 10 gól fölé a szezonban. A csapata végül éppen a biztos bennmaradást jelentő 17. helyen végzett. A játékossal kapcsolatos legújabb hír, hogy ismét kölcsönben tölti a szezont, ezúttal azonban nem a Reggina, hanem a Novara kötelékében. A Novara az aktuális szezonban az 5. helyen, azaz a play-offot érő pozícióban végzett. Tehát egyértelmű előrelépés ez a karrierjében.
Rodrigo Ely a Gremio U19-es csapatától érkezett a Milanhoz 2010-ben, ekkor volt 15 esztendős. Hamar a Primavera csapat egyik alapemberévé vált, tavaly már 23 mérkőzés jutott neki. Ennél akár többet is kaphatott volna, azonban két mérkőzésen is piros lapot, egyúttal eltiltást gyűjtött be. Ely Comihoz hasonlóan a Regginába került kölcsönbe. Ellentétben azonban Milanos csapattársával a kezdetek nehezen indultak számára. Az első 5 bajnokin egyáltalán nem kapott lehetőséget, ebből kétszer még csak a kispadra sem nevezték. A 6. fordulóban azonban a kezdőbe nevezték őt és egészen a 15.-ig benn is ragadt. A 10 találkozó során 1 gólt szerzett, emellett 2 sárga lapot is begyűjtött, majd a 15. forduló 13. percében egy piros lapot is kapott. Ez alighanem kissé megtörte a felé irányuló bizalmat, ugyanis ezt követő 9 bajnokin csak 2 meccs jutott neki. Összességében azért mégis sikerült kiharcolnia a kezdőt. A 25. és a 42. forduló között 13-szor volt a kezdőben. Ezek a számok szezonra nézve sem rosszak. 35 mérkőzésre nevezték, 25-ször volt a kezdőben és 2-szer cserélték be. A padról 8 találkozót kellett végignéznie. Ely egyébiránt az olasz U-20-as korosztályos válogatottban is pályára léphetett kétszer is. A Németország elleni 4-1-es vereség alkalmával 90 percet töltött a pályán, míg az Iráni U-19-es válogatott ellen egy félidő jutott neki. A Reggina 42 meccsen 51 gólt kapott, ami az alsóházi csapatok között kiemelkedőnek számít. Ez pontosan ugyanannyi, mint amennyit például a 4. helyezett Empoli is kapott. Ely egyelőre nem tudni, hogy hol fogja folytatni a pályafutását.
Michelangelo Albertazzi 2008-ban került a Milan csapatába, amikor nem kevesebb, mint 2 millió eurót fizetett érte a klub a Bolognának. Kezdetben elsősorban a Primavera csapatba szánták a fiatal és tehetséges középső hátvédet, de az összeg egyértelműen jelezte, hogy hosszabb távon komolyabb játékos lehetőségét is látták benne. Albertazzi 2011-ig volt a Milan Primavera csapatának tagja, ekkor egy – a kölcsönadási szokásoktól eltérő csapatba – a spanyol élvonalban lévő Getaféba került. Ez az átigazolás azonban amennyire jónak tűnt, annyira rosszul végződött. Albertazzi másodperceket sem kapott a Getaféban, így fél év után a Varese vitte kölcsönbe. Mivel itt sem sikerült állandó helyet kiharcolnia magának, ezért ismét továbbállt, ezúttal a Hellas Verona kötelékébe került. Ez történt az elmúlt szezonban. Mikinek itt sem sikerült megvetnie a lábát. Az első 8 bajnokin legfeljebb a kispadig jutott el (oda se sűrűn) és a 9. fordulóig kellett várni az idei debütáláshoz. A 18. és a 22. forduló között sűrűbben megkapta a lehetőséget, elsősorban balhátvédként számoltak vele. A 18. fordulóban egyébként az Ascoli ellen gólt is szerzett. Aztán megint a padon találta magát. Ezt nem is folytatom tovább. A szezon során alig kapott lehetőséget, akkor került csupán be a kezdőbe, ha eltiltás, avagy sérülés történt. Tehát (az egyébként kiváló teljesítményt nyújtó) csapata egyik kiegészítő embereként számoltak vele. A bajnokságban 27-szer nevezték a csapatba, 7-szer volt kezdő és négy alkalommal cserélték be. 16 alkalommal pedig a padon ült, de nem avatkozhatott játékba. A kupában több szerep jutott neki, hiszen a Genoa és a Palermo legyőzésében is benne volt, illetve az Inter elleni kiesést eredményező találkozón is pályára lépett. Albertazzi egyébként feljutást ünnepelhetett a csapatával, hiszen a szezon során megszerzett 82 pont azt jelentette, hogy jövőre az olasz első osztályban küzdhetnek a bennmaradásért. A jövője azonban biztosnak tűnik: jövőre is a Verona csapatában fog focizni.
Marco Fossati előtt van talán a legnagyobb esély a visszatérésre. Tavaly a harmadosztályban szerepelt remekül, idén pedig hasonlóan jó teljesítménnyel rukkolt elő, egyel magasabb szinten. Egy időben az a lehetőség is felmerült, hogy visszatér a Milanhoz, de ez idén még valószínűtlennek tűnik. Idén az Ascoli csapatát erősítette és főként két poszton számoltak vele. Játszott támadó középpályást az érdekesen csengő 3-3-3-1-es felállásban, illetve 3-5-2-ben és 4-3-3-ban is szerepelt középső középpályásként. A legfőbb pozitívum a szezonjában a rendszeres játéklehetőség. Már az első meccsektől fogva igyekeztek neki valamilyen módon helyet csinálni. Első gólját a 12. fordulóban szerezte a Novara ellen, ebből egyébként még három jutott neki a szezon során. Emellett még két gólpasszal is hozzájárult csapata teljesítményéhez. Ami egyébként abszolút hagyott kívánnivalót maga után. A csapat problémája elsősorban a védekezésben rejlett, hiszen a bekapott 67 gólt elég nehéz megmagyarázni. Ugyanakkor a támadásban is kiszámíthatóak voltak. A Milan által is megfigyelt Zaza például 18 gólt szerzett, míg a csapat összesen 48-at. A bajnokságban 35 alkalommal nevezték a csapatba, 28-szor kezdő volt, 6-szor becserélték és egyszer a padon maradt. Végül az Ascoli a pocsék szezonzárásnak is köszönhetően simán kiesett a harmadosztályba. Az biztos, hogy Fossati nem fogja őket követni, de egy jó másodosztályú szerződés simán kinéz neki. A korosztályos válogatottban is rendszeres vendég volt Fossati, hiszen 5 alkalommal is magára ölthette az olaszok mezét az U-20-as korosztályban. Ennek során 1 gól mellett 3 gólpasszt is sikerült kiosztania.
Edmund Hottor nem zárt jó szezont. A Milan Primavera csapatához még 2010-ben került és tavaly már nagyon komoly tehetségként tekintettek rá. A másodosztályú Virtus Lanciano le is csapott rá, kölcsönbe vitte el a középpályást. Időközben világossá vált, hogy nem számolnak vele. Sem a felnőtt csapatban nem kapott különösebb lehetőséget (3 találkozó) sem a Primaveránál (4). A játékos még mindig csak 20 esztendős, de ennél sokkal jobb csapatot kell neki találni. Másik oldalról is megközelíthetjük persze ezt a helyzetet. Hiszen Hottor egy olyan csapatba nem tudott bekerülni sem rövid, sem hosszútávon, ami a másodosztályban egyértelműen lefelé lógott ki. Azt is jelentheti tehát, hogy mégsem olyan tehetséges, mint amennyire a Milan Primavera meccsein tűnt. A jövője neki is bizonytalan, de egy ilyen szezon után aligha szeretne maradni a Virtus Lanciano csapatánál.
Nnamdi Oduamadi számára igazi rémálomként indult a szezon. Az első 20 bajnokin még csak a padra sem ülhetett le, nem is nevezték a meccsekre. Történt mindez egy komoly, fél éves felépüléssel járó sérülés miatt. A 21. fordulóban azonban majdnem egy teljes félidőt kapott a Brescia elleni meccsen és lendületes játékával, valamint góljával meggyőzte az edzői stábot arról, hogy jó formában van. Ettől kezdve folyamatosan megkapta a lehetőséget, akár kezdőként is. Összesen 2 gól és 3 gólpassz lett a mérlege 16 meccsen. Ennek során 12-szer kezdő volt, míg 4 alkalommal csere. A konföderációs kupán bekerült Nigéria csapatába, ahol 2 meccset kapott, ennek során 3 gól és 1 gólpassz lett a mérlege. Persze az összképen ront kissé, hogy mindet a végtelenül szerethető, ámde főként amatőr játékosokkal felálló Tahiti ellen szerezte. Galliani egyébként a mérkőzés után felvetette annak lehetőségét, hogy visszahívják a szélsőt.
Gianmarco Zigoni meglehetősen sok csapatban játszott már kölcsönben, így nem volt meglepő, hogy az idei szezont is új csapatban, a Pro Vercelliben kezdte. Lehetőséget kapott ugyan, de alapemberré nem tudott válni. Aztán télen el is hagyta a klubot és a harmadosztályba igazolt az Avellino csapatába, ahol 10 meccsen lépett pályára és 6 gólt szerzett.
Alessio Innocenti esete hasonló Hottoréhoz. A Primaverában nyújtott teljesítménye elég meggyőző volt ahhoz, hogy elvigyék, de annyira már nem tartották, hogy lehetőséget adjanak neki. A Pro Vercelli döntött a játékos leigazolása mellett, azonban csak a Primaverában játszatták. A több játéklehetőség reményében az argentin Estudiantes csapatába igazolt, de itt sem kapott több játékpercet. Az argentin U-20-as csapatban egy meccset kapott, de a német U-21 ellen 6-1-es vereséget szenvedtek. Összegezve tehát még nincs felnőtt bajnoki a háta mögött.
Ricardo Ferreira az Empolinál töltötte a szezont. A Milan 2011-ben szerezte meg a játékost, aki a Porto U-19-es csapatától érkezett. Azon játékosok közé sorolható a portugál, aki nem számított alapembernek a Primaverában, hiszen 12 meccsen lépett csupán pályára. Az Empolinál a szezon elején még megkapta a maga idejét, azonban később nagyon háttérbe szorult. Összességében 4 találkozót kapott, ebből háromszor kezdő volt.
Simone Calvano Albertazzi csapattársa volt a Hellas Veronában. Azonban még nála is kevésbé számoltak vele. Félévnyi szenvedés után végül úgy döntöttek, hogy a váltás a legjobb döntés a karrierje érdekében. Így került a harmadosztályú San Marino csapatába, ahol mindösszesen 9 bajnokin lépett pályára, ezalatt 1 gólt szerzett. A bajnokság utolsó felében itt sem játszott.
Alberto Paloschi álomszerűen indította a karrierjét a Milanban. 2008-ban debütált a felnőttek között, méghozzá góllal. Abban a szezonban 7 meccsen lőtt 2 gólt. Egy 18 éves játékos számára ez tökéletes indítás. Aztán ahogyan az lenni szokott jött a kölcsönszerződés, ezúttal a Parma csapatába. Nagyon jó ajánlólevél volt a Milanban mutatott produktum, így a 38 meccs nem meglepő, abban a szezonban 12 gólig jutott. A Parma feljutott a Serie A-ba, Paloschi pedig maradt kölcsönben. Ezúttal azonban már a sérülések is hátráltatták és 17 meccsen 4 gól jutott neki. A 3. szezonja a Parmában egészen tragikusra sikeredett, hiszen csak 22 percet kapott. A Genoához került kölcsönbe, ahol 12 meccsen 2 gólt sikerült összehoznia. Végül nem tartották meg a fiatal támadót, aki a Chievo keretébe került. Az első szezonjában sok lehetőséget kapott és a sérülések is elkerülték. Azonban hiába lépett pályára 32 meccsen csak 5 gólt lőtt. Az idei szezont pedig egy komoly sérüléssel kezdte, ahonnan viszont bombaformában tért vissza. Az első 10 mérkőzésén szerzett 7 gólja igen komoly mutatónak számít. A hátralévő 10 meccsen viszont egyáltalán nem lőtt gólt, így a szezonban mutatott teljesítménye: 20 mérkőzésen 7 gól. Az U-21-es világbajnokságon is részt vett, azonban a neki jutó 90 perc során nem talált az ellenfél kapujába.
Rodney Strasser azon kevés fiatal közé tartozik az írásban szereplők között, aki lehetőséget kapott a Milan felnőtt csapatában is. Sőt a kevés játéklehetőségei alkalmával még győztes gólt is sikerült szereznie. Habár már Leonardo idején is kapott játéklehetőséget ő sem tudta meggyőzni edzőit arról, hogy mindenképpen meg kellene tartani. Tavaly a Lecce színeiben focizott, de bokasérülését követően visszatért a Milanba gyógyulni. A mostani szezont is sérülten kezdte, és csak a 14. fordulóra épült fel annyira, hogy legalább a padra leülhessen. Ennél tovább nem is jutott, így télen továbbállt és a Parma csapatához került kölcsönbe. Donadoni a félév során 2 meccsen számolt vele, összesen 27 percet töltött a pályán. A kupában ennél több jutott neki, 76 perc és azt még a Milanban kapta.
Mattia Valoti is a Milanban kezdte meg a szezont. Lehetőséget azonban nem kapott a felnőttek között és a padra is csak kétszer ülhetett le. A Milan Primavera csapatában sem számoltak vele (6 meccset kapott csupán) így a télen továbbadták, méghozzá korábbi nevelőegyesületéhez az Albinolefféhez. Gólt, gólpasszt nem szerzett, de játékperceket igen. 10 mérkőzésen is pályára lépett, igaz ebből kilencszer lecserélték.
Utoljára a lista legjobb játékosát hagytam, Ricardo Saponarát. Esetében nagy különbség, hogy nem a Milan utánpótlás akadémiájáról került kölcsönbe a másodosztályba. A Milan csak egy jól sikerült fél szezont követően döntött a 21 éves trequartista megvásárlása mellett, de a megállapodás értelmében maradhatott az addigi klubjánál, hivatalosan kölcsönben. Saponara a play-off helyen végző Empoli alapembere, sőt motorja volt. Főként támadó középpályásként számoltak vele 4-3-1-2-es játékrendszerben, de balszélsőként is feltűnt néhány meccsen. Összesen 36 mérkőzésen lépett pályára, ezalatt 11 gólt szerzett és 14 gólpasszt adott. A rájátszásban a Novara elleni második meccsen a 4-1-es győzelemből további 2 góllal és 1 gólpasszal vette ki a részét. Kiváló teljesítménye nemcsak a Milan vezetőinek figyelmét hívta fel, de az olasz korosztályos válogatottba is bekerült. Az U-21-es Európa Bajnokságon ezüstérmet szerző olasz válogatottnak nem volt ugyan alapembere, de három meccsen így is pályára léphetett, ezalatt 1 gólt is szerzett Izrael korosztályos csapata ellen. A fiatal játékos előtt nagy jövő állhat, kérdés, hogy a Milanban is megkapja-e a szükséges játékidőt.
Íme az ifjú tehetség idei szezonja képekben is.
http://www.youtube.com/watch?v=GxhnT11zCs8
A bevezetőben azt a kérdést tettem fel, hogy vajon ez a rendszer hozzásegíti-e a tehetséges játékosokat a fejlődéshez. A válasz egyértelműen nem. Ez a fajta megoldás csak nagyon kevés esetben jár megfelelő mennyiségű játéklehetőséggel és az is erősen kétséges, hogy az segít-e egy feltörekvő játékos karrierjén leginkább, ha a másodosztályban való bennmaradásért kell küzdeniük csapatával. A legtöbb esetben a kölcsönadások sora leginkább arra jó, hogy megtörje a tehetséges játékosok karrierjét. Talán De Sciglio pozitív példája lehet a legelgondolkodtatóbb. Hiszen az olasz felnőtt válogatottban is bemutatkozó jobbhátvéd elsősorban azért kapott lehetőséget a felnőttek között, mert régen látott sérüléshullám sújtotta a csapatot. Akkor tudott annyit mutatni a tehetségéből, ami alapján úgy döntött a szakmai stáb, hogy maradhat a Milanban. Azonban láthattuk, hogy nagyon sok játékos megy el úgy kölcsönbe, hogy egyébként egyáltalán nem kapott lehetőséget a nagyok között. Vajon De Scigliót akkor is ekkora tehetségként tartják számon, ha kevésbé szerencsés és egyáltalán nincs sérült a csapaton belül? Vajon most is a Milan felnőtt csapatában lenne? Aligha. Ez pedig bőven rámutat a kölcsönadások hiányosságaira, hiszen az első osztály és a másodosztály között is óriási különbség van, ráadásul ehhez jön még hozzá, hogy a Milanban elég magas szinten játszhatnának a fiatalok. Természetesen az is elképzelhető, hogy minőségben nem megfelelőek ezek a játékosok. Ez esetben viszont felmerül a kérdés, hogy minek tartanak fenn egy drága akadémiát ilyen nehéz anyagi körülmények közepette. A probléma valószínűleg mégis a kölcsönadásokkal van, ezen pedig könnyen lehetne változtatni…
8 hozzászólás
Nagyon jó cikk!! Én már korábban jeleztem, ha Comi ezután a szezon után nem kap lehetőséget a Milanban akkor egy hatalmas pofon az egész utánpótlás nevelésnek! Láss csodát, már a felkészülést sem kezdheti el Allgeri irányítása alatt!
Ez egy nagyon-nagyon rossz vicc!!!! Kimagasló tehetség! Sehol nincs ekkora csatár tehetség jelen pillanatban ezt meg merem kockáztatni, látva a teljesítményét!
Ganz neve talán elég lesz ahhoz,h legalább számításba vegyék (ha már a mutatott teljesítmény fabatkát sem ér)!
Carmona????vel mi van?
Az idényt velünk kezdte, majd a Zaragozába ment kölcsönbe. Nem nagyon játszott. 3 meccsen összesen 57 percet töltött a pályán. Elég ha annyit mondok, hogy ezalatt 6 sikeres passzig jutott.
Pierre Aubameyang kölcsönadása sikeres volt 😀 Csak mi nem jártunk jól vele!
Ahogy Darmian, Astori és a többieké is. 😀
Albertazzinál meg kell jegyezni, hogy a spanyoloknál az alapozást végigcsinálta, a felkészülési meccseken kezdett, de sikerült összeszednie valami fertőzést, ami legyengítette a szervezetét, ezért nem került a pálya közelébe sem.
Most meg egy feljutó csapathoz sikerült kölcsön adni, ahol egy összeállt, rutinos védelem játszott. De mivel meg akarják tartani, valószínű ők is ismerik a képességeit. Szerintem le akarják nyomni az árat.
Albertazzit láttam játszani és az alapján én néha-néha a felnőtt csapatunkba is kipróbáltam volna. A lengyel srácunk helyett inkább őt tartottam volna 3. számú középhátvéd cserének.