Chievo-Milan 0-1 (0-1)

A meccs igencsak gyenge volt, tudjuk be a játékra kevésbé alkalmas talajnak. A védekezésünk egészen jól működött, de azért látszik, hogy ráfér majd a védelemre az erősítés. Abbiatinak nem is annyira a lövésekkel, inkább a szélről belőtt labdákkal voltak gondjai. A győzelem az győzelem, nem kell megmagyarázni.
3 remek teljesítményt láttam tegnap, Balotelliét, Montolivóét és Ambrosiniét.
– Balotelli megint nagyot játszott, mindent elmond róla, hogy 8 lövéséből 7 kapura ment, és az egyik lövése után született a gólunk. (Ráadásul összesen 9 lövésünk találta el a kaput, azaz Balotelli nevéhez fűződik a kapura menő lövéseink majdnem 80%-a…) Az 1998-as Spanyolország-Paraguay vb-meccsen Hierro (bár nem szerzett gólt) lövöldözött annyira jól távolról, mint tegnap Mario. Hogy több lövése is rögzített helyzetből történt, az most nem annyira fontos. Az azonban nem éppen pozitív tényező, hogy Muntari többször lőtt kapura, mint Robinho és El Shaarawy összesen. Ezen változtatni kellene a többi csatártól jobb teljesítmény kell.
– Montolivo győztes gólt szerzett, de elsősorban nem ezért emelném ki, hanem a jó védekezéséért (5 szereléssel zárt), továbbá azért, mert félelmetesen jó százalékkal mentek a hosszú labdái. 14-ből 13-szor jó helyre ívelt, ez pedig klasszis teljesítmény, azon a pályán meg pláne.
– A harmadik legjobb emberünk pedig Ambrosini volt. 7 szerelést, 4 labdaszerzést, 1 mentést és 1 blokkolt lövést tud felmutatni, ami kiváló. Nagyot játszott a kapitány.

Jó a 6 pontos előny a Fiorentinával, a 7 pontos előny a Lazióval és a legalább 7 pontos előny az Interrel szemben, de jó lenne, ha az a 6 pont 9-re nőne a lilákkal szemben egy hét múlva. A következő fordulóban megszabadulhatunk (talán végleg) két újabb riválistól (tegnap a Catania és a Roma szerencsére kikapott), amennyiben a Fiorentinát megverjük, a Lazio pedig nem nyer a fővárosi derbin. Ha számunkra kedvezően alakulnak a dolgok, akkor nem lehet elvenni tőlünk a dobogót, sőt, legkésőbb két hét múlva átvehetjük a második helyet a Napolitól.