A Milan bajnoki menetelése és Bajnokok Ligája szereplése mellett kevesebb figyelem összpontosult a lehetséges érkezőkre és a fiatal, kölcsönadott játékosokra. Az élet azonban nem állt meg, játékosaink továbbra is ádáz csatát vívnak a felszínen maradásért.
Gianmario Comi tavaly került a Reggina csapatához egy éves kölcsönbe, Rodrigo Elyvel egyetemben. A lehetőséget már az első meccsektől kezdve megkapta. A Reggina a Serie B kiírásában idén 32 mérkőzést játszhatott le, és Comit egy kivételével mindegyikre nevezték. Ebből 2 alkalommal a padról nézte végig csapata játékát, 18 alkalommal volt kezdő, 11-szer cserélték le. Összesen 1802 percet töltött a pályán, ami átlagban körülbelül 60 percet jelent. 29 bajnoki mérkőzésen 10 gól és 2 gólpassz a mérlege, emellett a kupában is betalált 1 alkalommal. A bajnokságban ez azt jelenti, hogy 167 percenként zörgeti meg az ellenfelek hálóját. Legutóbbi összefoglalómban a játékos még 20/7-es mutatóval rendelkezett. Ezt sikerült 3 góllal gyarapítania 12 meccsen. A szám azonban megtévesztő. Ebben az időszakban ugyanis a korábbi stabilnak gondolt kezdőhelye kissé megingott, sokszor lépett pályára csereként, akár az utolsó percekre is. Kezdőként viszont nem nyújtott rossz teljesítményt. A 24., 27. és 31. fordulóban is kezdő volt, ezek mindegyikén sikerült gólt szereznie. Ezen kívül 3 olyan forduló is akadt, amikor kezdőként nem lőtt gólt. Legutóbb az Ascoli elleni 3-0-ás sikerben volt része, gólt nem szerzett, viszont végig a pályán maradhatott.
Rodrigo Elyről már volt szó. Az 1993-as születésű belső védő számára a kezdetek indultak nehezebben, az első 5 bajnokin legfeljebb a kispadig jutott el. Utána viszont 9 fordulón keresztül kezdő volt, és a Novara ellen győztes gólt is szerzett. A 15. fordulóban kapott piros lapja és eltiltása után kissé megingott benne a bizalom, mert kevesebb lehetőséghez jutott. A 22. fordulóban azonban visszakerült a kezdőbe és úgy tűnik megint visszaszerezte a helyét. A legutóbbi 7 fordulóban 6-szor volt kezdő és egyszer csereként is lehetőséget kapott. A szezon során összesen 25 bajnokira nevezték, 18-szor kezdő volt, 1-szer cserélték le ebből, 6-szor pedig a padon ült végig. Összesen 1824 percet töltött a pályán. A helyzete tehát ismét jobbra fordult.
Michelangelo Albertazzi karrierjét kissé megtörték az eddigi kölcsöncsapatai, és bár a szezon még nem ért véget úgy tűnik, hogy nem a Hellas Verona lesz az a klub, ahol végre a tehetségének megfelelő mennyiségben kapja meg a játéklehetőséget. A legtöbb meccsen még csak a padra sem ülhetett le, egyértelműen sokadik számú alternatívaként számolnak vele, dacára annak, hogy sokoldalú védőnek számít. Mivel a kupából kiestek még egy potenciális bizonyítási lehetőséggel kevesebb áll a rendelkezésére. De nézzük a számokat. Az idei szezonban 7 mérkőzésen lépett pályára a bajnokságban melyeken 1 gólt szerzett. A kupában 3 találkozót kapott, mindegyiken kezdőként és balhátvédként lépett pályára. Összesen 695 játékperc fűződik a nevéhez, ami kevés. 22 évesen előrébb kellene tartania az U-20-as olasz válogatott egykori csapatkapitányának.
Marco Fossati karrierjére eddig a fokozatosság jellemző. Annak dacára állítom mindezt, hogy a Milan sokat fizetett a leigazolásakor, körülbelül 6 millió eurót. Tavaly a harmadosztályban vitézkedett és remek teljesítménye több másodosztályú klub figyelmét is felkeltette. Így került kölcsönben az Ascolihoz, ahol egy honfitársunk, Feczesin Róbert is légióskodik jelenleg. Fossati tulajdonképpen egyből a kezdőben találta magát, habár volt időszak, amikor nem számoltak vele. Összesen 1753 játékperce van a kupában és bajnokságban összesen. Ez 26 meccsen jött össze a fiatal középpályásnak. Ezalatt 4 gólt és 1 gólpasszt jegyeztek fel a neve mellé a statisztikusok. Teljesítménye annyira kiemelkedőnek mondható, hogy több pletyka is szólt arról, hogy a kölcsönszerződés lejárta után a Milan nem adja kölcsön a tehetséges játékost, hanem az első csapattal maradhat. Állítólag Allegri is látja a helyét a jelenlegi 4-3-3-as formációban, és a fiatalítási hullámba is beillik.
Edmund Hottorral kapcsolatban már az előző összefoglalóban is a teljes kudarc jelzőt használtam. Semmilyen lehetőséget nem kapott eddig a Primavera egykori motorja. Év elején még néhány perc erejéig beleszagolhatott a Serie B levegőjébe, de fokozatosan kikerült az edző látóköréből, végül a Lanciano Primavera csapatában végezte, de itt sem kapott sok játéklehetőséget. Esetében meg kell, hogy jegyezzem: ennél sokkal jobban állna, ha a Milanban töltötte volna ezt a szezont. Több játéklehetőséget nem valószínű, hogy kapott volna, viszont alighanem a Milan edzésein jobban fejlődhetne. Csak a rend kedvéért 58 perc a Serie B-ben, 290 a Primaverában.
Nnamdi Oduamadi számára az idénykezdet finoman szólva sem nevezhető jónak. Az első 20 bajnokin a padra sem igen fért oda, aztán a 21. körben kapott egy félidőt, amit góllal és jó játékkal hálált meg. Két alkalommal még kezdő is lehetett, igaz statisztikailag semmi érdemlegeset nem sikerült produkálnia. Erős túlzás lenne azt mondani, hogy alapemberré vált, többnyire csereként lép pályára-már amikor pályára lép egyáltalán. A legutóbbi 2 bajnokit megint a lelátóról nézte végig. Csapata a Varese egyébként csapnivaló formában van, a legutóbbi 5 bajnokin 2 egységet sikerült bezsebelniük. Oduamadi 8 találkozón bizonyíthatott, összesen 580 perc alatt.
Gianmarco Zigoni eddig a Pro Vercellinél játszott, Edmund Hottorhoz hasonlóan. Kétségtelenül több lehetőséget kapott, de semmilyen téren nem bizonyította azt, hogy a csapatnak meg kellene tartania őt. Ezek után felesleges is lenne arról beszélni, hogy esetleg később még a Milanban látjuk játszani. Jelenleg a harmadosztályú Avellino játékosa, és 5 találkozón 2 gólt sikerült eddig szereznie. Ehhez jön még korábban a Vercelliben összehozott 11 meccs 1 gól. 789 perc fűződik eddig a nevéhez a két bajnokságban és csapatban.
Alessio Innocenti kölcsönadása sem bizonyult sikeresnek, így fél év után elbúcsúzott addigi kenyéradójától a Pro Vercellitől (komolyan: nekik innentől kezdve tilos akár csak egyetlen Primaverást is kölcsönadni) majd az argentin Estudianteshez került, de még itt sem sikerült beilleszkednie. Idén 360 percet játszhatott, de mindegyiket a Primaverában.
Ricardo Ferreira az Empolis karrierjének kezdetén kapott lehetőséget, aztán elfelejtették. Október óta nem is lépett pályára. A kupából ők is rég kiestek, így itt sem játszhat már. Eddig 362 percet töltött a pályán, és a tendenciákból kiindulva kicsi az esély rá, hogy ez a jövőben megváltozzon.
Simone Calvano klubváltása bejött, mert rendszeresen játszik, igaz egyelőre csak a harmadosztályban sínylődő San Marino csapatába fér be időnként. 6 találkozón 1 gól fűződik a nevéhez. A szezonban 454 percet játszott.
Alberto Paloschi a szezon első felét kihagyta, igaz nem edzői hanem orvosi döntés hatására. Sérülése csak a 12. fordulóban tette lehetővé a debütálását, ami viszont remekül sikerült, hiszen gólt szerzett. Egykori kenyéradója, a Genoa ellen még mesterhármast is szerzett. A 22. fordulóban elég jó mutatókkal bírt, 10 meccsen szerzett 7 gólt. Azután viszont mintha elzárták volna a gólcsapot, 6 forduló óta gólképtelen. A játékossal kapcsolatos legújabb hír szerint nem kerül vissza a Milan alkalmazásába. Játékjogának felét körülbelül 3,5 millióért már megvásárolta a Chievo, ha minden igaz nyáron a másik felére is igényt tartanának. 16 meccs, 7 gól, 1041 perc alatt, ezek a számok jellemzik Paloschi idei szezonját.
Rodney Strasser a tél során került kölcsönbe, a Parma csapatához. Az olasz középcsapat ideális hely lehet ahhoz, hogy ismét felépítse magát, és rendszeresen játsszon, mint korábban a Leccében. Ez egyelőre még nem adatott meg neki, eddig csupán 12 percet kapott Donadonitól.
Mattia Valoti sem kapott túl sok játéklehetőséget, igaz őt nem is adtuk kölcsön eddig. A Milan felnőttcsapatával készült, de sokat játszott a Primaverában. Télen került a harmad osztályú Albinolefféhez (2010-ben az ő korosztályos csapatukból vásárolta ki a Milan) és ötször is pályára lépett már, mindegyiken kezdőként.
Ricardo Saponara irányába nagy reményeket táplál a legtöbb Milan-szimpatizáns. A stílusában Kakára emlékeztető támadó középpályás kiváló teljesítménye felkeltette több csapat érdeklődését is, végül Gallianiék szerezték meg. A 2013-as idényben nehezen indult be, de ami késik nem múlik: a legutóbbi 5 bajnokin 1 gól és 4 gólpassz a statisztikája, emellett pedig az U-21-es válogatottban is kiszolgálta 1 alkalommal a csapattársát. Saponara év elején még több alkalommal is feltűnt a széleken, de azt követően leginkább középen játszott a trequartista pozíciójában.
11 hozzászólás
Véleményem szerint, a fiatalok szerződésében is kéne be kéne iktatni egy olyan pontot, hogy X meccsen játszania kell, hogy fejlődhessen !
Nagyon szép munka gratula.
Két megjegyzésem lenne az egyik Comi-hoz aki hétvégén ismét gólt lőtt így már 11 gólos azaz 1745 perc alatt 11 gól ez 158 percenkénti gólt jelent.
A másik Oduamadi-hoz ha minden igaz hétvégén pályára lépet a Nigériai válogatottban és az ő góljával lett 1-1 a meccs.
A lényeg az hogy azért látszik hogy 1-2 játékosnak van jövője de sajnos sok játékos el fog kalodni.
Én csak azt nem értem, hogy az olaszok mért nem csinálják azt mint a spanyolok meg pl mi magyarok hogy lenne egy AC Milan B csapat ami a Serie B-C-ben vitézkedhetne így a játékosokat nem kellene kölcsön adni és nem szívatnák őket a klubok. Tudom ez sok sok plusz pénz 🙁
Comival kapcsolatban igazad van. Sajnos az összefoglaló egy részét a múlt héten írtam, de idő hiányában csak mostanában fejeztem be. Figyelnem kellett volna, mert így már 30 meccsen 11 gól a mérlege. Köszönöm a figyelmed, és a kiigazítást.
Oduamadival kapcsolatban is igazad van, de valamiért a transfermarkton nem írtak a meccsről pedig elméletileg vb-selejtező volt.
A 3. pontban pedig összefoglaltad a lényeget. Külön írást érdemel a téma, de a megoldás szerintem is az lenne, ha engednék a felnőttek között szerepelni a Primavera csapatokat. Így a nagyobb klubok kölcsönadás nélkül játszathatnák a másodosztályban a fiatalokat, a fejlődésüket ez szolgálná érdemben. Ebből a szempontból már a harmadosztályból indulás is előrelépés lenne, úgy gondolom feljutnának a srácok a Serie B-be is. Ha jól tudom a Napoli elnöke javasolta is a változást, számtalan értelmes ötlettel egyetemben.
Én nem is rég megírtam a véleményem a kölcsönadásokról. Sajnos itt visszacseng a dolog! Csatár poszton még valamivel jobb a helyzet, de védőt csak oda lehet kölcsön adni, ahol hiányposztra kérnek játékost. Albertazzi-t amikor láttam játszani rendre jól muzsikált. 7meccs 1 gól sem épp rossz mutató egy védőtől. Korosztályos válogatott csapatkapitánya volt. Lassan beállhat a sorba azon olasz válogatott, vagy leendő válogatott védőink sorába akit majdnem sikerült tönkretenni a játékos politikánkkal.
(Astori-ra és Darmian-ra gondolok elsősorban)
Meggyőződésem,h ahogy a szerző is írta: Több játékos a nagy csapattal készülve sokkal többet fejlődhetne! Nem kellene töltelék embereket tartani a keretbe és azokat fizetni feleslegesen!
Akit szívesen látnék a felnőtt csapat keretében jövőre:
-Albertazzi (bal szélen és középen is bevethető)
-Cristante (rá biztosan számít is a vezetés, remélhetőleg szerepet is kap)
-Comi/Ganz/Petagna 1 esetleg 2 tagja. Én Comi – Ganz párosra szavazok a szerzett góljaik és tavalyi szezonjuk miatt, míg Petagna-t kölcsön adnám.
Dani! Ismeretlenül is gratulálok a munkádhoz!
Az a véleményem, ha ezek a kölcsönadott fiatalok, egy-két játékossal kiegészítve összeállnának, feljutó helyen kellene végezniük a Seria A bajnokságában! Olyan nincs, hogy egy tehetséges Milan nevelés ne férne be egy Seria B csapatba! Itt nem a játékosaink a hibásak, úgy vélem. Elsősorban a klub vezetése, a meggondolatlan kölcsönadásokkal, mint Albertazzi esetében is. Az edzője még az élettől is elveszi a kedvét, nemhogy a labdarúgástól. Nem is akarta, hogy a Veronához kerüljön. Az elnök kapta ajándékba Gallianiéktól. Itt is látszik Berlusconi gyengesége. Ráhagy mindent a felületes munkát végző vezetőkre a via Turatin.
Albertazzi kölcsönadásának így nincs sok értelme, kéne neki a játéklehetőség, nyáron egész ügyes volt, ha eladják Antonninit a helyére talán jöhetne második cserének(bár így véget is érne a „karrierje”).
A Crisante, Fosatti, Petagna, trió sztem lehetőséget fog kapni, az utóbbi kettő sorsa az átigazolási szezon végén derülhet majd ki.
Én is ,mint sok előttem hozzászólóhoz hasonlóan vélekedtem,hogy az aktuális év kölcsön adott játékosait majd ennek/annak/amannak a helyén elképzelném a felnőtt csapatban vagy a kispadon..
de ez súlyos tévedés,aki egy másod/harmadosztályban nem tud bízonyitani,az hogy tudna az első osztályban?
-Sokan mondanánk rá,hogy nem szabad türelmetlennek lenni,valóban nem,de észre lehet venni ki első osztályú játékos és ki nem,és lehet nem csak a tehetségen múlik,hanem fejben is eldől… nem mindenki bírja a terhet..
na most mondtam egy nagy semmit,de szerintem így van! 🙂
Ennek kiderítésére lenne a legjobb módszer egy B csapat. Aki itt nem tud bizonyítani, az valóban kikerül a látókörünkből. De a kölcsönadásos módszer nem a legjobb annak kiderítésére, hogy kiből lehet Milan szintű futballista. Képzeld magad egy másodosztályú klub edzőjének. Adott a feladat: csinálj csapatot, ami lehetőleg feljut az első osztályba. Kapsz rutinos játékosokat, meg mondjuk ugyanennyi kölcsönjátékost, akikkel csak egy évig számolhatsz, mert utána visszamennek a nevelőklubjukba. Kiket építesz be? A saját játékosaidat, akikből 2-3 év alatt kell csapatot építeni, avagy azokat akikkel mindezt egy év alatt kell megtenni? Szerintem ebből a szempontból célszerűbb az egyes pontot választani. 1-2 játékos esetében lehet kivételt tenni, no meg vannak olyan edzők, akik ezekkel a problémákkal nem is foglalkoznak. Zeman például a Pescaránál mindenkit betett aki tehetséges volt, így viszont az első osztályba kerülvén azok a játékosok akik a húzóemberek voltak távoztak a klubtól. Ezzel ki is fognak esni az első osztályból. Más csapatok, mint például a Torino saját játékosokkal jutottak el idáig, így nem szedték szét őket, alighanem meg is hosszabbítják egy évvel a Serie A-s tagságukat. A Barcelona számára óriási előnyt jelent, hogy rendszeres játéklehetőséget biztosíthatnak a spanyol 2-ben a fiataljaiknak, ugyanez a Realról is elmondható. Ráadásul így abban a rendszerben játszhatnak a fiatalok ami a nagyokra is jellemző, így ha sérülés van, akkor sokkal könnyebben veszik fel a ritmust.De például a németeknél is van B csapat. Úgy vélem nem véletlen, hogy ez a két ország áll ennyire jól az utánpótlás területén. Ezért sem lenne rossz ha bevezetnék ezt a rendszert Olaszországban is. Másfelől viszont bármennyire is furcsának tűnik, az olasz foci jól fog járni azzal, hogy most nincs pénz. Megint előtérbe kerülnek a saját nevelések, könnyebb lesz bekerülni akár a nagy csapatok kezdőjébe is. A Milannál jelenleg is ez zajlik. Ez a Primaverás játékosok karrierjének is jót tehet majd, gondolok itt Cristantéra, aki jó eséllyel megmarad a felnőtteknél és játszani is fog. Reméljük, hogy ez a fajta gondolkodásmód az edzőkre is átragad majd, és ezentúl bátrabban nyúlnak az utánpótláshoz ha csapatot kell építeni. Abban persze igazad van, hogy aki nem tud bizonyítani alsóbb osztályokban az jó eséllyel a Milanban sem fog, viszont vannak játékosok, akik a rossz kölcsönadások által kerülhet a süllyesztőbe. Ilyen például Albertazzi.
Az alázat lefelé mutat,de felfelé visz!
A mai fiatalok nagy hiábja,hogy elbizzák magukat,nem küzdenek elégé…
Az edzésen is bele kell adni apai-anyait.
Láthatatlanba mondom,lehet így teszik,de akkor nem elég jók…. :/
Azért ez az alázat és tehetség kérdés is inkább már csak nálunk magyaroknál aktuális szlogen!
Mondjuk ki őszintén, mi az ami egy játékost top játékossá tesz:
– 30-40% a tehetség,
– 40% Marketing és „RAIOLA”, vagyis egy komoly menedszer 😀
– 20% szerencse
Sajnos a kialakult helyzetről itt szinte mindenkinek ugyanaz a véleménye… DE ennek oka összetett. Sokan írjuk, hogy a vezetőség… rossz helyre adjuk a srácokat kölcsön, nem játszanak eleget és nem bízunk bennük eléggé.
De mindenki nézzen magába, amikor feldobják pl. Santon, Zaza, Saponara, Otamendi vagy Sakho nevét, ki mondja hogy minek!? tegyük be a saját fiataljainkat!?
Pedig a fenn említett emberkék közül (és ez vonatkozik a leigazolni kívánt játékosok 80%-ra) egyik sem férne be a jelenlegi Milan kezdőjébe!
Akkor meg!?
Belehaltunk volna szerintetek, ha ezen a pár meccsen Flamini helyett Strasser játszik vagy Cristante akár!? Vagy ha Acerbi helyett Albertazzi vagy ely kezd 2-3 meccsen!?
Tovább megyek, Bojan vagy akár Niang produkciójára is képes lenne Ganz, Comi vagy Henty. Nem azt mondom, hogy rossz játékosok, de amennyivel többe kerülnek és amennyivel több a fizetésük, annyival nem érnek többet.
Szerintem egy erős 18-20 fős alapkeret lenne nekünk ideális, a maradék 5-7 játékos meg mind legyen Milan nevelés.
Ami a jövőt illeti annyi de annyi név kering a levegőben, hogy biztos izgalmas szezon kezdet elé nézünk. Igaz, távozók is lesznek/lehetnek bőven de nagyon sok a kérdőjel ebben a történetben.
A nagy átalakulás következő szakaszába fog érni a csapatunk a nyáron, ebben szinte biztos vagyok.
Forza Milan!!