Galliani: A Real 18 millió eurót kért Kakáért

zajcev5!
Nem meggyőzni akarlak – mert nehéz vitatkozni az Általad leírtakkal -, inkább csak rávilágítani, miért történhetett Balotelli (és nem pl. 1-2 középpályás) leigazolása.
(Balotelli helyzetéről Allegri taktikájában Dani027 cikkénél már írtam egyébként.)

1) Elképzelhető, hogy a vezetőség kevésnek találta Pazzinit és/vagy Niangot ahhoz, hogy vele meglegyen a dobogó. Szerintem sem lett volna elegendő abban bízni, hogy majd El Shaarawy megoldja, Pazzo bepofozza stb.
2) Ezzel párhuzamosan azt is valószínűsítem, hogy Balotellit már korábban kinézték, és le kellett csapni a lehetőségre, arra, hogy Balotelli helyzete tarthatatlanná vált a Citynél.

A vezetőség előtt több lehetőség állott a csapat megerősítésére. Lehetett volna igazolni védőt, középpályást és csatárt is.

– Védőket igazoltunk is, bár nyilván Ogbonnának, Dedének meg hasonlóknak örültek volna inkább. De kérdés, hogy ha most próbálnánk összerakni egy védelmet, akkor az mennyi idő alatt lehetett volna stabil? Mexés és Zapata – szerintem – jó képességű védők. Ez a mostani Milan-védelem a bajnokság felére tudott valamennyire összeállni. Lett volna időnk arra, hogy beépítsük az 1 vagy 2 új embert a védelembe? Nem biztos. Akik most jöttek (Zaccardo és Salamon), azok inkább kiegészítő emberek lesznek.
– Lehetett volna középpályást is igazolni, de induljunk ki a következőből. A csapat mintha kezdené megszokni a 4-3-3-as hadrendet. A három csatár így tehát adott. (A Balotelliről szóló „életrajznál” leírtam, miért kell Allegri rendszerében két erőcsatár.) A Milan továbbá 4 védős rendszerben gondolkodik; a 3-5-2 vagy a 3-4-3 csak egy zárójelbe tett hülyeség volt, amit gyorsan el kellett felejteni.
A lényeg, hogy a 4 védő és a 3 csatár „determinálja” a 3 középpályásból álló középpályát. Ide kellett volna venni valakit, aki több kritériumnak is megfelel: befér a rendszerbe (4-3-3), sokat fut, technikás, jól szerel, de a támadásokhoz sem hülye, fiatal is, ismeri valamennyire az olasz futballt, nem mellesleg pedig nem kerül nagyon sokba. Ilyen játékos jelenleg nem sok van, illetve nem sok volt. Ha én választhattam volna, akkor Hernanest, Strootmant vagy hasonló játékost igazolok, de ugye nem én döntöttem. Hozzátenném, nem hiszem, hogy most télen elengedett volna bármelyik csapat is olyan klasszist, akire a Milannak szüksége lett volna hosszabb távon, és a fenti kritériumoknak megfelelt volna. A téli transzferidőszakban nagyon ritka, amikor sztárigazolásokat hoznak tető alá (még a Real vagy a City sem szórta a pénzt, a PSG meg már korábban megszerezte Lucast). Ha mégis sikerül, akkor ott más is van a háttérben…

Véleményem szerint most annyi történt, hogy a Milan kihasználta azt a lehetőséget, hogy a City meg akart válni Balotellitől, és Gallianiék úgy döntöttek, megszerzik. A védelem nyáron mindenképpen erősítésre szorul, a középpályára pedig jelenlegi céljainkhoz elegendőnek találták az emberállományt. Ne feledjük, hogy most télen egyetlen egy középpályás került szóba komolyabban, az pedig Kaká volt. Amennyiben ő érkezett volna, úgy elfelejthettük volna a 4-3-3-as rendszert, és akkor minden borul. Kik távoztak? A sajnos semmire sem jó Strasser, a 4-3-3-ban használhatatlan Emanuelson… Olyanok, akik játékstílusuk, „rendszerbe illeszkedésük” (Urby) vagy képességeik (Strasser) tekintetében nem voltak megfelelőek. Azt gondolom, arra a rendszerre, amit Allegri próbál játszatni – tekintetbe véve a céljainkat – a mostani középpályásaink elegendőek: Muntari, Montolivo, Nocerino, Boateng, Flamini, Ambrosini… Egyikük sem egy kreatív zseni; a szerepük nagyrészt a középpálya stabilitására fog korlátozódni (lásd Montolivo 7 szerzett labdáját az Atalanta ellen…), a szervezést pedig El Shaarawy és Monti felváltva oldja majd meg. Hangsúlyoznám: ez a középpálya messze van a jótól. Zömmel egysíkú játékosok, akik nem kreatívak. A Milan számára azonban nem BL a prioritás, hanem a bajnokság, az pedig klasszis középpályások nélkül is – GONDOLJA A VEZETŐSÉG – összejöhet.
Amit a Milan a mostani transzferidőszakban csinált, az – Balotelli és remélhetőleg Salamon kivételével – toldozgatás-foltozgatás volt. Saponara leigazolása mutatja, hogy a nyárra fókuszálunk. A védelem mindenképpen át fog alakulni, a középpályán is lesznek változások (Flamini, Ambrosini valószínűleg búcsúzik)… Hogy a legerősebb csapatrészünk már eddig is az a csatársor volt, amelyet most még tovább erősítettünk, mutatja, hogy a Milan elöl akarja megnyerni a meccseket, mert ez a Milan-védelem (bár a legutóbbi három meccsünkön csak Mexés talált be a kapunkba) messze van az 1993/94-estől.
Hogy a vezetőség jól döntött-e azzal, hogy Balotellit hozta, nem pedig 1-2 középpályást, az májusban kiderül. Amikor e sorokat írom, jó esélyünk van arra, hogy a dobogótól mindössze 3 pontnyira kerüljünk. Azt gondolom, ha a fentiekben jellemzett (nem éppen tökéletes) védelemmel meg középpályával is ilyen közel kerültünk (illetve vagyunk) a fő célunkhoz (dobogó), akkor Balotellivel a csatársorban szinte csalódásként hatna májusban, ha nem sikerülne legalább a 3. hely.
De miért ne sikerülne?! 🙂