2024. december 12., csütörtök Belépés
    Regisztráció
    Fórum
    Elemzés

    Balotelli – A meg nem értett zseni?

    Szerző: 41 hozzászólás
    Welcome-Mario!
     Mario Balotelli korunk egyik legmegosztóbb futballistája. A zseniális képességekkel megáldott támadó évek óta az egyik legnagyobb tehetség, de huzamosabb ideig még nem tudott kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtani. Ebben nagyon nagy szerepet játszik a megosztó személyisége, ami nemcsak az életben, hanem a futballpályán, az öltözőben és az edzéseken is megnyilvánul. Kockázatosnak tűnik tehát Balotelli leigazolása, de vajon mi lesz a sorsa a Milanban?
     
    A bevezetőben leírt utolsó kérdésre nyilván majd az idő ad választ. Itt elsősorban a játékos bemutatása a célom, illetve az, hogy egy átfogóbb képet kapjunk a játékosban rejlő nehézségekről, lehetőségekről és veszélyekről.
     
    Balotelli az Inter utánpótlás csapatából érkezett az olasz első osztályba. Korosztályának egyik legnagyobb tehetségeként számoltak vele, és meg kell hagyni, a teljesítménye kiváló volt. Ritkaságnak számít, hogy egy Primaverából frissen érkező játékos Olaszországban rendszeresen lehetőséget kap, de benne mégis bíztak, Ő pedig remekül teljesített. Az Inter akkori mestere egy bizonyos Roberto Mancini volt, vele állítólag azóta is szoros a kapcsolata, még akkor is ha néha egymás torkának esnek edzéseken.
     
    Első bajnokiját 17 évesen és 4 hónaposan játszhatta a Serie A-ban egy Cagliari elleni bajnokin, még 2007-ben. Azt a találkozót végig a pályán töltötte, de gólt nem sikerült szereznie. A debütálását követően három nappal később azonban az Olasz Kupában ismét lehetőséget kapott, a 4-1-es győzelemből két góllal vette ki a részét. A fiatal tehetség tehát elkezdte bizonyítani, hogy miért aggasztották rá a „Super Mario” becenevet. Balotelli a szezon során szépen termelte a gólokat. A kupában a Juventus elleni elődöntőben ismét két gólt szerzett, aminek óriási szerepe volt a továbbjutásban. A bajnokságban az Atalanta ellen szerzett életében először gólt egy bajnokin, és csapata mindkét góljában aktív szerepet vállalt. A gólja mellé egy előkészítés is a nevéhez fűződik. A szezon során összesen 7 találatot szerzett (3-at a bajnokságban, 4-et a kupában) és 3 gólpassza is volt. 18 évesen ez több mint jó teljesítmény. A kritikusai ezen a ponton megjegyezhetnék, hogy ez nem annyira kiemelkedő szám, hiszem például Pato ebben a korban sokkal többet tudott a játékhoz hozzátenni, erősebb volt a gólátlaga. Azok kedvéért mondom, hogy az Inter akkori csatársora elég erős nevekből állt. Ott játszott a remek formában lévő Cruz, a megbízható Crespo, a Milan orra elől elhappolt Suazo, az akkor már botrányokról híres Adriano és a csapat legnagyobb sztárja Zlatan Ibrahimovic. Közéjük fért be Balotelli, ami 18 évesen nem kis teljesítmény.
    „Figyelj Mario! Mi arra a kapura támadunk majd…”
     
    A következő szezonra persze megnőttek az elvárások Balotellivel kapcsolatban. A csapat ráadásul trénert is váltott, így az addig kedvelt mestert leváltotta a zseniális portugál, José Mourinho. Az Inter kerete nem lett gyengébb, viszont a játékos így is több lehetőséghez jutott a csapatban. 22 találkozón 8 bajnoki gólig jutott, de bemutatkozott a Bajnokok Ligájában is, ahol 6 meccsen 1 gólt szerzett a ciprusi  Anorthosis Famagusta elleni meccsen. A kupában csak a döntőben kapott lehetőséget, ahol gólt szerzett, majd később a büntetőpárbajban is értékesítette a maga tizenegyesét.
     
    Balotelli a korosztályos válogatottban is rendszeres lehetőséget kapott. Az U21-es olasz válogatottban három meccsen szerzett 1 gólt. A sajtóban ekkoriban még találgatták, hogy Balotelli mely nemzet színeiben folytatja a pályafutását, de állítása szerint sohasem volt kérdéses, hogy az Azzurrik behívóját fogadja el, pedig a ghánai válogatottban is szívesen látták volna. A kérdés egyedül azért állhatott fenn, mert Balotelli csak 18 éves korában kaphatta meg az olasz állampolgárságot, mivel nevelőszülei hivatalosan nem fogadhatták örökbe.
     
    A következő idény felemás volt a fiatal olasz számára. Ismét kiválóan teljesített, mindenki elismerte fantasztikus adottságait. 26 bajnokin kapott lehetőséget, ezúttal 9 találatig jutott. Emellett gólt lőtt a Rubin Kazany ellen a BL-ben. A szezon során az Interrel triplázni tudott. Megnyerték a Bajnokok Ligáját, az olasz bajnokságot és kupát. Balotelli persze nem volt a csapat vezére vagy kulcsfigurája. Többnyire rotáció formájában számított rá Mourinho. A Barcelona elleni Bajnokok Ligája elődöntőben ráadásul a szurkolók kifütyülték, amiért becserélése ellenére sem küzdött a pályán a rendkívül fontos mérkőzésen.
     
    A következő szezont nem is az Interben töltötte. Tehetsége ellenére is megszabadult tőle a kék-fekete milánói klub,  29,5 millió euró ellenében eladta őt a Manchester Citynek. Nagy vetélytársakból itt sem volt hiány. Az argentin Carlos Tevez, a togói Emanuel Adebayor kiváló csatárok, ráadásul a télen még Edin Dzekót is leigazolták Manciniék. Összességében Balotelli nem játszott kulcsszerepet a city teljesítményében, 17 meccsen 6 gólig jutott. Elég rapszodikusan is teljesített. A 6 gólt 3 meccsen szerezte, ebben megvolt egy mesterhármas és egy dupla is. Nagyon sok mérkőzésen maradt gól nélkül. Nemzetközi kupában is pályára léphetett, méghozzá 5 találkozón, ahol 2 gólt szerzett (ezt is egy csapat ellen).
     
    Az olasz válogatottban is bemutatkozhatott az Elefántcsontpart ellen 1-0-ra elveszített mérkőzésen, majd még további 3 meccsen is játszott, gólt azonban nem szerzett. Egyik legjobb meccsét az FA kupa döntőjében játszotta, ahol végül az ő gólpassza után szerezték meg a kupát. A meccs végén azért megkérdezték tőle hogyan értékeli az első angliai szezonját, mire őszintén csak ennyit mondott: „Szar.”
    Az Aston Villa elleni mesterhármassal meg is lőtte a szezonbéli termésének a felét.
     
    A követkeő szezon sok mindenben hozott változást Balotellinek. Először is kapott még vetélytársat, az Athletico Madridtól vásárolt Agüero személyében. Az argentin támadó nem is habozott sokat, egyből a liga egyik legjobb csatáraként robbant be az angol fociba. Dzeko is brutális szezonkezdettel nyitott, így a bajnokság első felében szinte egyáltalán nem játszott. Aztán Dzeko formája hanyatlani kezdett, így ismét előtérbe került az olasz támadó, aki elkezdte sorra lőni a gólokat. Teljesítményének csúcsa a városi rangadó volt, ahol két gólt is szerzett és összességében is remekül játszott. Ezen a találkozón villantotta meg már már legendássá érett „Why always me” („Miért mindig én?”) feliratú pólóját. A bajnokságban 23 meccs jutott neki, ezalatt 13 gólt szerzett.
     
    A Premier League végéről eltiltották, és egyébként is összeveszett Mancinivel, így gyakorlatilag keretbe zárták az egész évet a padozással. A bajnoki címet heroikus küzdelemben így is begyűjtötték. A Bajnokok Ligájában 3 meccsen lépett pályára, ahol 2 gólt szerzett. Mivel  a City már a csoportkör után kiesett, ezért az Európa Ligából is vannak meccsei, szám szerint 3, gólja pedig 1.
     
    A válogatottban az Eb idején azonban elérkezett a várt áttörés.  Sérülések, formahanyatlások miatt előtérbe került, és bár Prandelli érezhetően nem bízott igazán a támadóban kénytelen volt kezdőként számolni vele. Balotelli kétségkívül remek meccseket produkált. Betalált az írek ellen, méghozzá egy ollózós csodagóllal, majd a németek elleni elődöntőben tökéletes hatékonysággal 2 gólt is vert, amivel az Azurri döntőben került. A németek elleni 2. találatát egy emlékezetes gólörömmel ünnepelte meg, ami utána az interneten számos mém formájában még felejthetetlenebbé vált. Mindent egybevetve a szezon során 42 mérkőzésen 21 alkalommal zörgette meg az ellenfelek hálóját, ami mindenképpen megsüvegelendő eredmény.
     
    Egyszer fenn, egyszer lenn. Előbb dupla a németek ellen, majd csúfos vereség a döntőben.
     
    Idén a csatár megint kisebb hullámvölgybe került. A szezon elejét jóformán kihagyta, mivel szemműtétje volt. Azt követően pedig nem találta a góllövő formáját, ráadásul Mancini is csereként számolt vele. A Balotellivel való viszony elmérgesedése is elősegítette a támadó távozását.
     
     
     
    Why always me?-Avagy botrányok a játékos körül
    Erre a kérdésre sejtjük a választ…
     
    Balotelliről sok rosszat lehet elmondani, de az vitathatatlan, hogy igazi egyéniségről van szó. Ez mind a pályán mind a magánéletben megnyilvánult már számtalan alkalommal. Az Inter csapatában elsősorban a viselkedésével és fegyelmezetlenségével voltak problémák. José Mourinho több alkalommal is nyíltan kritizálta a támadót egy-egy rosszul sikerült találkozó után. Miután viselkedése miatt a Chelsea elleni létfontosságú BL-meccsre nem is nevezte Mourinho, a játékos egy TV-showban a városi rivális mezében pózolt, ami kritikák újabb özönét hozta a fiatal csatár számára. Különösebb nehézséget ez nem jelentett számára hiszen ekkor már évek óta nyílt titok volt, hogy Balotelli igazából Milan-szurkoló. Az eset után a játékos természetesen elnézést kért, de azt nem lehetett tőle elvárni, hogy meg is változzon.
     
    Az előző fejezetben már említettem, hogy a Barcelona elleni elődöntőben Mourinho becserélte a játékost, de a szurkolók kifütyülték őt a gyenge teljesítménye miatt. Nem védekezett, a támadásokban nem volt hasznos a játéka. A meccs végére annyira megsértődött, hogy fogta a mezét és levágta a földre, majd elvonult. Az eset után ismét felerősödtek az őt kritizálók hangjai, még az Inter csapatkapitánya, Javier Zanetti is kiosztotta a nyilvánosság előtt a renitens támadót. „Mariónak arra kellene koncentrálnia amit igazán tud a pályán, ezt a viselkedést nem engedheti meg magának.”
     
    A Manchester Cityben is előbb lett hangos a sajtó a botrányaival, mint a pályán nyújtott teljesítményével. Edzésre menet összetörte a méregdrága sportkocsiját, ami önmagában nem akkora szenzáció, viszont a helyszínelő rendőrök az anyósülésen temérdek mennyiségű pénzt találtak. A játékost persze kérdőre vonták, hogy miért tart ennyi pénzt a kocsiban, mire csak annyit felelt: „Mert gazdag vagyok”. Persze ha Marióról van szó, akkor ez még bőven a lightos történetek közé tartozik.
     
    Ki ne emlékezne például a mezekkel kapcsolatos ügyeire? Egy Dinamo Kijev elleni Európa Liga találkozón-nos fogalmazzunk úgy-nem túl ügyesen próbálta magára helyezni a megkülönböztető mezt. A rendkívül bonyolult ruhadarab logikáját Balotelli nem igazán tudta megérteni, bénázását orvosolandó, többen is a segítségére siettek. Végül azért sikerült az egyik mellényt felöltenie.
     
    Később egy Uruguay elleni felkészülési mérkőzésen Mario úgy döntött nem veszi fel a csapat legújabb szerelését, melyet tulajdonképpen már az Európa Bajnokságra készítettek el. Mivel hősünknek nem tetszett az új dizájn, ezért önkényes módon úgy döntött, hogy Ő a régiben lép pályára. Végül a meccs során lehívták a pályáról és kénytelen volt az alantasnak vélt mezt felvenni.
     
    Balotelli egyik legviccesebb címlapját „piromániájának” köszönhette. Történt, hogy barátaival valamilyen sajátos megfontolásból jó ötletnek tartották azt, ha egy tűzijátékot a 3 millió fontos lakásából lőnek ki. Nos ők megtették, méghozzá akkora sikerrel, hogy a fürdőszoba függönyét is sikerült felgyújtaniuk. Szerencsére senki sem sérült meg az eset során, de azért akkor is… Ejnye Mario! Az eset szépségét csak tovább növeli az a tény, hogy előtte a biztonságos tűzijáték használat reklámarca volt.

    Zseniális
     
     
    Vannak sokkal kevésbé humoros botrányai is Balotellinek. Edzéseken több alkalommal is nézeteltérései voltak a társakkal. Így folytatott szájkaratét a Manchester City belga középhátvédjével Vincent Kompanyval, illetve összeverekedett edzésen az angol válogatott védő Micah Richardszal is. A verekedések egyébként nem teljesen szokatlanok a bugyikékek köreiben a zsoldosok úgy tűnik mégsem bírják annyira egymás képét. (Korábbi csaták: Jerome Boateng-Kompany, Adebayor-Kolo Touré.) A nézeteltérés tárgya állítólag az volt, hogy Kompany nem tartotta elég jónak Balotelli edzésteljesítményét, amire persze Mario is megsértődött. A verbális fenyegetések hatástalanok maradtak,úgyhogy miután az észérvekből kifogytak, egymás torkának estek. De, hogy mást ne is említsek Roberto Mancinivel mentorával, edzőjével is sikerült egy emlékezetes bunyót bemutatniuk.
     
    Észérvek ütköztetése zajlik Manchesterben
     
     
    A pályán mutatott viselkedése számtalan alkalommal verte ki a biztosítékot a Manchester Citynél is. A kiállítások, eltiltások végigkísérték angliai karrierjét. Összesen 4 kiállítás fűződik a 2 évéhez, ami nem kirívóan sok, ugyanakkor több alkalommal is meccsekről tiltotta el őt, az angol szövetség. A flegma megoldások is okoztak problémát a csatár számára. Egy amerikai turné keretein belül valamilyen sajátos megfontolásból úgy döntött, hogy ziccerét sarokkal fogja értékesíteni. A trükk csúfos kudarcot vallott, a labda méterekkel elkerülte a kaput. Némileg érthető módon menedzsere annyira berágott rá, hogy egyből lecserélte őt.
     
    Balotelli járt főiskolán is, no nem egy atomfizika kurzusra jelentkezett, csak a wc-t kereste. Bentley típusú személygépjárművével a főiskola parkolójában megállt, majd a kollégiumban tartózkodóktól útbaigazítást kért. A tanáriban kedélyesen elbeszélgetett néhány oktatóval, majd mintegy 20 perc után távozott a számára ismeretlen céllal megépült helyről.
     
     
    Az igazi hamisíthatatlan trollkodás sem áll messze Mariótól. Az Inter jelenlegi edzőjének, Andrea Stramaccioninak a bemutatásakor Balotelli váratlanul, bejelentés nélkül megjelent. Mikor Strama épp a terveit kezdte volna felsorolni, egyszer csak betoppant a válogatott csatár, mély döbbenetet okozva a teremben. Miután lepacsizott néhány régi ismerősével lelépett, mintha semmi sem történt volna.
     
    A játékos megosztó személyiségét kritizálók közül sokan elfelejtik, vagy szándékosan figyelmen kívül hagyják Balotelli karitatív jellegű tevékenységeit is. Tavaly decemberben például, amikor Mancini kijárási tilalmat rendelt el, úgy döntött jó móka lenne Mikulás-jelmezben végigjárni Manchester utcáit, miközben ajándékokat (jelen esetben 20 fontos bankókat osztogat.) Állítólag egyszer a City edzőközpontjánál egy arra csavargó kisfiút talált, akit kérdőre vont, hogy miért nincs iskolában. A fiú erre azt felelte, hogy megverték az osztálytársai, ezért jobbnak látta be sem menni. Balotelli fogta a srácot és az édesanyját, és személyesen rendezte le a kis srác ügyét. Egyszer jókora összeget adományozott egy szudáni iskola megépítéséhez, aminek következtében az iskolát róla nevezték el. Emellett saját jótékonysági szervezete is van, melyet évről évre hatalmas összegekkel támogat.
     
    El Shaarawy-Balotelli-Niang-A jövő?
     
     
     20-22-18. A számok az életkort mutatják.
     
     
    Két olasz válogatott csatár, és egy francia utánpótlás válogatott játékos. Átlagéletkoruk 20 év. A potenciál vitathatatlanul megvan ebben a hármasban, jó teljesítményük esetében az sem kizárt, hogy később olyan tisztelettel beszélnek majd róluk, mint a híres svéd trióról a „Gre-No-Li”ról.
     
    A legkevesebb problémánk alighanem El Shaarawyval lesz, aki fegyelmezetten, hasznosan és célra törően játszik egész szezonban. Igazi vezéregyéniséggé vált, a csapat húzóembere. A gólirályi címért is harcban van még, igaz a zseniálisan futballozó Cavani picit meglépett tőle ebben a versenyben.
     
    Niang újabban kiszorította a kezdőből a 90-szeres brazil válogatott labdarúgót Robinhót, teljesítménye folyamatosan javul. Hasonlóan fegyelmezetten játszik védekezésben, mint a túloldalon a Fáraó, támadásban egyelőre elmarad a hatékonysága. Ugyanakkor a laposan belőtt labdái már-már védjeggyé váltak, és egy olyan kaliberű támadóval középen, mint Balotelli ezek könnyedén gólokká is válhatnak hamarosan. Niang és El Shaarawy hatalmas cimborák, nem véletlen, hogy a francia első Milanban lőtt gólja után egyből a Fáraóhoz rohant megünnepelni a találatot. Nagyon érzik egymást, ez mindenképpen jó.
     
    Balotelli és El Shaarawy az olasz válogatottban mindösszesen egy alkalommal lépett pályára egymás mellett, és azt kell mondjam a párosuk remekül működött. Balotelli mozgásával rengeteg teret nyitott El Shaarawynak, a Fáraó eddigi válogatottban szerzett egyetlen gólja is nagyban köszönhető az EB egyik sztárjának. Egy hosszú indítást pörgetett Balotelli mesterien a támadó középpályásként játszó Montolivo elé, aki remek ütemben ugratta ki a Fáraót. A Piramisra immáron menthetetlenül jogosult támadó pedig értékesítette a remek passzt. A gól után Balotelli és El Shaarawy a hajukra mutattak, egészen baráti gesztus gyanánt.
     
     
    Niangot sokan nevezték el a viselkedése miatt új-Balotellinek. A fiatal támadó szinte meg sem érkezett Milánóba máris botrányt generált azzal, hogy jogsi nélkül vezetett. Majd tettét azzal tetézte, hogy a csapat 27 esztendős középpályásának, Traorénak adta ki magát. (Most komolyan: Balotelli hol tudna ilyen ütős sztorit kitalálni egyedül?) A korosztályos válogatott meccsén is kisebb balhéba keveredett, amikor a csapat egy részével (köztük a felnőtt válogatottból fegyelmezetlensége miatt kidobott Yann M’Vilával) a meccs előtt buliztak egyet a kijárási tilalom ellenére. Aztán a csapat kikapott. Hogy ezzel mit akartam jelezni? Nos azt, hogy ez a három srác kialakíthat egy remek barátságot, ami a játékukra nagyon jó hatással lehet.
     
    Láthattuk, hogy a szintén óriási haverokká vált Cassano és Ibra mennyire tökéletesen egészítették ki egymást. Két zseniális játékos, akire tökéletesen illik a rossz fiú imidzs, olyan tökéletes gépezetet alkottak elöl, hogy egyszerűen öröm volt nézni a játékukat. Nagy kár, hogy erre viszonylag kevés lehetőségünk volt különböző okoknál fogva. Az összesen 60 esztendős támadótriónkban megvan ez a lehetőség, mindösszesen annyi kell, hogy sokat játszanak együtt. Valószínűleg a baráti közeg is jót tenne Balotellinek, komolyabban venné a futballt. Sokat várok El Shaarawy hatásától is, aki mellett szinte már ciki futballozni annyit melózik a pályán, mint egy zongoracipelő, de úgy rugdalja a gólokat, mint Ronaldo.
     
     
    „Mario Trollotelli”
     
     
    Balotelli egyébként is népszerű volt az internetezők körében, de az Európa Bajnokságon bemutatott gólöröme után elszabadult az állatkert. Óriási mémek jelentek meg a fiatal játékosról. Ezzel a kis összeállítással kívánom Balotellinek, hogy tehetsége itt, a Milanban bontakozzon ki, és, hogy inkább a góljairól, mintsem a botrányairól halljunk róla.
     
     

    EZEK IS ÉRDEKELHETNEK

    41 hozzászólás

    6. moonshine

      Niangot még azért ne sztároljuk….Tudom nagy tehetség és már a csapból is ő folyik. Viszont nem értem miért. Első meccsén képtelen volt átvenni egy labdát….Legutóbb már viszonylag jól játszott. Nem értem, ha nem adtuk el Robinhot miét nem kap lehetőséget? Csereként beállva motiválatlan, Niang viszont nem! Mario! hogy azért az íráshoz is szóljak. Én nagyon szurkolok neki, hogy egy igazi csapat játékos és egy alázatos gólvágó legyen! 🙂 Forza Milan!

      • Dani027

        Robinhót nagyon nagy részben azért szoríthatta ki Niang, mert a jövő csapatát építjük. Amikor a csapból is ez folyik, minden területen azt halljuk, hogy ez a koncepció (a Mercattónk ezt meg is erősíti, végre összhangban van a vezetőségi szavakkal), akkor nem nagyon engedhető meg, hogy egy 18 éves gyémántot a padon jegeljünk egy olyan játékosért, aki esetleg a jelen sztárja lehetne, a jövőé semmiképpen sem. Emellett én elégedett vagyok Nianggal. Nagyon laza a srác, nem sokat tököl ha nála van a labda. Egyből megy előre, lő, a kapu felé tör. Persze még nagyon éretlen, sokszor rutintalanul oldja meg a különböző szituációkat. Ennek kiküszöbölése csak akkor válik lehetségessé ha rendszeresen pályára lép. Ugyanakkor az egész jobb oldalt bejátssza, szerintem hasznosabban, mint Robinho. A mezőnymunkájuk nem összehasonlítható, mivel Niang többet és jobban védekezik. Ráadásul Allegri előszeretettel építteti a támadásokat hosszú indításokkal, melyekhez sokkal alkalmasabb Niang termete. Robinho szerintem legkésőbb nyáron távozni fog. Magas is a fizetése, vannak is érdeklődők. Elméletileg még a Mercatto lezárása után is elmehet, mert tudtommal Brazíliában él még az átigazolási időszak egy darabig. Csereként-mint az írtad is-Robinho nem annyira jó, erre a szerepre szerintem alkalmasabb Bojan.

    7. Karesz88

      Csatlakozom az előttem lévő dicsérő kommentekhez! Pofás kis cikk lett Dani! Ez az írás még jobban felpörgetett,és alig várom hogy lássam focizni ezt a triót! Balotelli kétségtelenül nagy tehetség,csak a fejében kell rendet rakni! A Fáraóhoz komment sem kell, ő most a fav! 🙂 Niang-al kapcsolatban, nem értek egyet Moonshine-al…. szerintem 18 évesen ez több mint kiváló teljesítmény! úgy érzem 1-2 éven belül európa rettegni fog a csatár sorunktól! Persze ehhez kell a 3 srác akarása! Az edző bizalma! és a vezetőség bele nem kontárkodása!

        • sulci13

          Egyet azért tisztázzunk!
          Én nagyon örülök Balotelli érkezésének,de egyenlőre(remélem)csak elkezdődött valami…
          Ez még azért édes kevés lesz sajnos!Amint már írtam is egyszer:most”jeleztük Európának”,hogy azért a Milan is valahol még egy nagy csapat.
          De azért elájulni még nem kell….
          Ide kell még minimum két jó védő és 1 középpályás…
          Megértem a „hurrá”hangulatot de azt nem,hogy :miért kellett eddig várni?
          Ez az évünk már elúszott…A BL -ben nem lesz esélyünk a bajnokságban meg ha el is csípjük a 3. helyet(hozzáteszem én azért abban is reménykedem),az egy Ac Milan szintű csapatnak kevés!
          Annak is örülök,hogy ilyen fiatal a csatársorunk de azért Niangal várjunk még..
          Ő még aztán semmit nem tett le az asztalra…
          El Shaarawy és Balotelli ….Nem semmi támadó duó az biztos,le a kalappal,hogy ezt összehozták Gallianiék….De tovább kell a nyáron cselekedni és még minőségi focistákat hozni(akikért még elég sok pénzt kell kiadni),hogy a MIlan ismét visszatérjen az elit klubok sorába!És melléjük a fiatalokat..
          És szeretném ha nyáron hoznánk végre egy edzőt is!

          Forza Milan

    14. Peterman

      Tényleg jó írás.

      De úgy látom te is tartasz Balotelli-től. Szerintem mindenki így van ezzel egy kicsit.
      Kár hogy nem akkor érkezett, amikor még a csapatban volt Gattuso, Inzaghi, Seedorf vagy Ibrahimovic. Ők meg tudták volna nevelni rendesen a srácot.
      Azt modnják eddig az volt a problémája, hogy ő MILAN drukker és az Interben kellett nyomnia, Olasznak tartja magát de Angliába száműzték. Most Olaszhonban van és a kedvenc csapatában. Ha most nem jön helyre, vagy nem kap elég motivációt, akkor nem tudom van-e hely a bolygón, ahol magára találhat és felnőlhet.
      Reméljük a legjobbakat.

      Forza MILAN!

      • crain

        Egyetértek.
        Szerintem is sokat óvatosan fogadják – a múltja alapján nem ok nélkül -, de tényleg most már nem lehet kifogás: bizonyítania kell, hogy megéri az árát! Én nagyon remélem, hogy megugorja a „Cassano-szintet” és nem marad egy olyan valaki, akiről mindenki tudja, hogy zseni, de sehova sem képes beilleszkedni!
        Akkor amennyiben megfelelő támogatást kapnak a középpályáról valóban nagyon nagy triót alkothatnak együtt.

      • Dani027

        Valóban tartok tőle, nagyon kétesélyes a dolog. A potenciál vitathatatlanul megvan Balotelliben, még mindig a jövő reménysége dacára annak, hogy már nem rutintalan. Ha nem ismernénk Balotelli természetet azt mondanám, hogy ez a legtökéletesebb kombináció. Mint azt az írásban is megemlítettem, nagyon bízok abban, hogy a barátibb közeg jó hatással lesz rá. Mind az Interben, mind a Cityben komoly riválisai voltak, folyamatos nyomás alatt játszott. Ha összejött neki 2 rosszabb meccs, máris a lelátón találhatta magát, mert voltak minőségi alternatívái. Itt nem igazán lesz, nyomás nélkül játszhat. Szerintem Ő egy olyan ember, aki nem bírja a kötöttségeket. Egy baráti trió keretein belül ez sokkal inkább adott, mint egy lényegesen lelketlenebb verseny keretein belül. Ha ezt hozzáadjuk ahhoz a tényhez, hogy a Milan a kedvenc csapata, akkor bizakodó vagyok. Másfelől viszont Balotelli mégiscsak Balotelli. Abban egyetértek mindenkivel, hogy ha itt nem érik klasszissá, akkor nagyjából sehol sem fog. (Tegnap már volt is egy felkészülési meccs, ahol állítólag nagyon jól mozgott a triónk. Szóval bízzunk bennük!)

    22. Lansky

      Dani027!

      Köszi az írást, szép munka! Írtál egy hozzászólást (Robinho-Niang helyzete), arra reagálnék.

      Szó sincs arról, hogy Robinho azért padozik (illetve Niang azért játszik), mert a jövő csapatát építjük. Te is azt írtad, hogy Robinhót KISZORÍTOTTA Niang. Ha X kiszorítja Y-t, akkor az nem koncepcióbeli törekvés egy edző részéről („fiatalítunk”), hanem pusztán annyi, hogy az egyiket (Niangot) jobbnak tartja a másik (Robinho vagy Krkic) játékosnál. Legalább fél éve a jövő csapatát építjük, mégis Ambrosinivel meg Yepesszel próbálkoztunk Strasser vagy Zapata helyett. Arról nem is beszélve, hogy egy 28-29 éves játékos még messze nem öreg. Ha Robinho (vagy Krkic) illeszkedne Allegri rendszerébe (vagy jobban, mint Niang), akkor ő játszana. Véleményem szerint tehát ha a 29 éves, rutinos Robinho helyett egy 18 éves suhanc játszik (főleg egy olyan helyzetben, amikor a Milannak nagyon kellenek a pontok), akkor az csakis azért lehet, mert Niang jobb, mint Robinho (nyilván nem mindenben, de az Allegri által megálmodott rendszerbe mindenképpen jobban beleillik).

      Egyszerűen arról van szó, hogy az Allegri által kitalált 4-3-3-ban két erőteljesebb csatár alkalmazása tűnt és tűnik célszerűnek, és itt van az a pont, amikor Robinho és Krkic helyzete „ellehetetlenül”. Mindketten technikásak, de a Serie A-ban egy csatárnál a technika szinte semmit sem ér, ha nincs mellette fizikalitás. Van Basten, Shevchenko, Weah, Ravanelli, Bierhoff, Ibrahimovic, mostanság Llorente, Vucinic… Hadd ne soroljam. Lehetne jönni Baggióval vagy Del Pieroval a kicsik közül, de a tendencia, azt gondolom, egyértelmű: a felfogás szerint egy csatár a Serie A-ban legyen legalább 180 cm magas, és mellé 75-80 kg. Balotelli leigazolása is ezt a törekvést mutatja.
      Allegri eddig is fizikális csapatban gondolkodott, és azt gondolom, kimondható, hogy nem számol Robinhóval és Krkiccsel. A brazil és a spanyol leginkább a bal oldalon lenne használható, de El Shaarawy a kiváló ősze következtében (meg úgy általában) kihagyhatatlan a csapatból. Rajta kívül azonban még egy „kicsi” nem fér meg a támadók között, ha mégis, akkor abból egy teljesen egysíkú játék lesz, mint amilyen a Samp elleni borzalom volt. De mondhatnám a Roma elleni meccset is, amelyen rossz volt nézni Krkic vagy Robinho vergődését, és azt, hogy a test-test elleni küzdelemben esélyük sincs.

      Azt gondolom, a decemberi Roma elleni 2:4 után eshetett le Allegri számára a húszfilléres, vagyis az, hogy (legalábbis a jelenlegi Milanban) nem működőképes az a rendszer, amelyben 3 csatárból 2 „kisebb” termetű szerepel. Allegri azóta nem igazán szereti/akarja/meri El Shaarawy mellett szerepeltetni Robinhót vagy Krkicet: a Siena ellen Boateng és Pazzini, a Bologna és az Atalanta ellen pedig mindkétszer Niang és Pazzini volt Stephan két társa. (A Juve elleni kupameccsen csak 2 csatárral játszottunk, míg a Sampdoria ellen Pazzo eltiltott volt.)

      [ Futballtörténeti kitekintés: a Milan által játszott 4-3-3-at a ’90-es években az Ajax által játszott 4-3-3-hoz tudnám hasonlítani a mostani „emberanyag” tekintetében. Akkor Finidi, Kluivert, Kanu (de még akár Ronald De Boer is említhető itt) személyében rendre 2 erőteljesebb csatár szerepelt a hollandok támadósorában, Overmars pedig megfeleltethető lenne mostani El Shaarawynak. (Sok más párhuzamot találni az akkori Ajax és a mostani Milan között a szisztéma (és sajnos nem más) tekintetében.) ]

      Jelenleg tehát 3 nehézlovasunk és 3 könnyűlovasunk van. A Krkic-Robinho-El Shaarawy trióból utóbbi számít alapembernek. A brazil vagy a spanyol szerkezetváltáskor vagy vészhelyzetben kerülhet szóba, de meg lennék lepve, ha Allegri változtatna az eddigi 2 erőcsatár + El Shaarawy rendszerén. Nem hiszem, hogy hangsúlyos lesz a tavasza Robinhónak és Krkicnek, de bizonyos esetben (ha ég a ház), nem rossz, ha van a padon két ilyen (egyébként technikás) játékos.

      • Dani027

        Elismerem nem volt pontos a megfogalmazás.Úgy gondolom ez a kérdés eléggé összetett. Vannak taktikai elemek is (amiket viszont Allegrinek eddig is lett volna lehetősége észrevenni, hiszen Ő bárki másnál jobban tudja mit akar a pályán látni), illetve az a tény is, hogy elköteleztük magunkat a fiatalok mellett. Ha másban nem is, a srác egyszeri kipróbálásában szerepet kellett, hogy játsszon, hiszen elég sokáig vártunk Niangra, jóformán minden lehetséges alternatíva pályára került már, amikor kapott lehetőséget. Eddigiekben sokszor tapasztalhattuk azt, hogy egy fiatal játékos-bármennyire is nagy tehetségként érkezett-legfeljebb a kupában kapott pár percet, bajnokin ritkán vagy soha. Ezt látjuk többnyire a Primavera fiataljaival is, akik néhány év után rendszeresen kölcsönbe kerülnek egy másodosztályú csapathoz. Persze Niangért relatíve sokat fizettünk (ha a benne lévő potenciált nézzük, akkor mondjuk nem annyira vészes az összeg), viszont például anno Marco Fossati játékjogáért 6 millió környékén fizettünk, azóta pedig egyetlen másodpercet sem töltött el a felnőttek között. Így juthattunk el arra a pontra, hogy be lehet vetni Niangot, ezt a késztetést erősítette a nyomás egyfelől a szurkolók részéről, akik nagyon várták, másfelől a vezetőségtől, akik kiadták az új irányvonalat. Ehhez mérten az első fél évben Niang nagyon kevés lehetőséget kapott. Úgy vélem a srác játékát követően vált világossá az edzői stáb számára, hogy Niang jobb olyan elemekben, amik Allegri felfogása számára nagyon is hasznosak lehetnek. Ilyen például a labda megtartása, amihez kétségkívül jobban ért, mint Robinho. Ezen a ponton kerültek előtérbe a taktikai elemek. A védekezés, a gyorsaság, az erő. A csapat kreativitása sem szenvedte meg túlságosan a cserét, ahogyan a passzok sem. Robinho legfőbb haszna abban rejlik, hogy az előkészítésben és bizonyos szintig a szervezésben képes részt venni. Niang viszont az első meccsein szórta a kulcspasszokat, majd a második bajnokiján, amikor kezdő volt, olyan gólpasszt adott Sárinak, ami még egy irányítónak is a becsületére vált volna. Szóval összegezve: azt gondolom, hogy Niang nem kapott volna sok szerepet, még ennyit sem, ha nincs ez a kijelölt út. Mivel a kapott lehetőséggel élni tudott, meggyőzte Allegrit és kiszorította Robinhót. Ez már a racionalitás mentén történt, színtisztán taktikai indokokból. Remélem ezúttal sikerült egyértelműbben fogalmazni. 🙂
        Bojannak nagyon nem fekszik a Calcio, sem a Roma sem a Milan színeiben nem volt meggyőző. Neki egy spanyol csapatban lenne a helye (akár egy Valencia szintű csapatban is el tudnám képzelni), nem pedig Olaszországban. Kezdőként talán egy meccse volt igazán jó, csereként több, de ez kevés a Milanhoz.

    23. HegyalJani

      Elismerésem.. Tartalmas,lényegre törő cikk
      Valaki írta,hogy a „régi öregek” közül valaki biztos meg tudta volna nevelni..
      Nos szerintem ez a „régi öreg” nem más mint Gattuso.. Sajnos már nincs,de az ő gesztusaival,lelkesedésével,elhivatottságával, ( és még sorolhatnám erényeit) biztos hogy tudott volna hatni Szuper Mario-ra..
      Én is azok közé tartozok,akik tartanak tőle..
      Bízzunk abban ránk cáfol..
      Hajrá!!!

    Szólj hozzá a bejegyzéshez és írd le a véleményed!